Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. január 24. Az erdei munkás rak egy kicsinyke tüzet, aztán ha nem felejti el, dob rá egy-egy tüsköt, ott füstölög, körötte, csípi a szemét, ha a szél úgy dobja. S ha a nagy igyekezetben elfeledkezik a tűzről, délben újból kell rakni. Keresni a száraz fát, mert ami munka alatt van az nyers, arra még rájárnak a szarvasok, lerágiják a kérgét. Ha netán álcád száraz, azt hasogatni kell, de legjobb kemónyfát keresni, mert annak parazsa is van a szalonnasütéshez. Ide főtt ételt nem hoznak. A gödrös út, a keresztben álló rönkök még a nagy tehergépkocsit is odább dobják. A leves tehát, bármily jól zárna is az éthordó, kilötyögne, a főzelékből pedig pempő lenne. A szalonna, bár az is rázódik, nem károsodik. A nyárs meg ott van helyben, csak faragni kell, és szépen irdalni a tenyérnyi sózott szalonnát, nagy karaj kenyeret hozzá vágni, és ha már parázs van — mert lángon csak az amatőrök sütik a szalonnát —, fölé lehet tartani, guggoló állásban, a nyársot. Mert ülve szalonnát sütni, ugyancsak amatőr munka. Üljünk hát le, mi amatőrök a tűz köré, akiknek csak a szalonna ínycsiklandó illata jut, meg a csöpögő zsírtól, csípős füst, és nyeljünk nagyokat, amikor ezek az erős, fáradt és éhes emberek ebédhez fognak. Ebédelnek a favágók, Pandúr-szigeten, a gemenci erdőben; Jó étvágyat kívánunk. Azt mondja Tóth Mihály brigádvezető: — A fejszének, meg a Stílnek kívánjanak, azok eszik a szalonnát, nem mi. PALKOVÁCSJENŐ Hívom fa rendőrt! .—- ---- ;■ 1 -...-....................................................... ....... „ Rendőrért kiáltok!” „Rendőrt hívok!” Igen régóta használt mondatok. Minden állampolgárnak joga, hogy védelmet kérjen és kapjon, ha jogsérelem éri, vagy annak veszélye áll fenn, és elhárítására képtelen. Ennek egyik fajtája, amikor a rendőri szerveket veszik igénybe, ha egyes személyek a családon belül, vagy egyéb módon a társadalmi együttélési szabályokat megsértik. A rendőri szerveknek kötelességük ilyen esetekben az elvárható, de a törvényes kereteket meg nem haladó segítséget megadni. Rendőri intézkedést leggyakrabban a feleség vagy a család más tagja kéri férjével, apjával vagy gyermekével szemben. Ritkább esetben a szomszédok és még ritkább esetben más állampolgárok, amikor idegen személy reni- tenskedik valamelyik lakókörnyezetben. Elszaporodott a családon belüli viszályok miatt a rendőri intézkedések igénybevétele. A túlzott mértékű szeszesital-fogyasztás családok százainál rontja meg a családi harmóniát, veszekedést vált ki és ez gyakran tettlegessé- gig fajul. A feleség és a részeg férj veszekedése idején gyermekek húzódnak remegve a sarokba, esetenként készülnek fel menekülésre apjuk, testvérük garázda magatartása elől. Ilyenkor a szomszédok nyújtanak némi védelmet, hacsak a részegen dühöngő rokon itt is rájuk nem tör. Megrendítő, amikor a 12 éves kislány kér remegve segítséget, mert apukája nagykéssel zavarja a családot. Gyakori, hogy elvált emberek közötti viszály teszi indokolttá a közbelépést. A volt férj, de előfordul, hogy a volt feleség nem tud belenyugodni a kialakult helyzetbe, s féltékenységi jeleneteket rendeznek. Betöri a lakás ajtaját, vagy téglával, kővel beveri annak a lakásnak az ablakát, amelyikben házastársa vendégként tartózkodik. A bejelentők elvárják, hogy a rendőrök gyorsan a helyszínre érjenek. Ez jogos elvárás. A bajbajutott embereknek a perc is órának tűnik. A rendőrség készséggel tesz eleget ilyen jellegű feladatának. Ezek az események nemcsak a családon belül váltanak ki rossz hangulatot, hanem a szpmszédoknál, esetenként nagyobb lakóközösségeknél is. Nem nagy az ilyen jellegű eseményeknek a száma. A lakosság elenyésző százalékánál fordul csak elő, de hatása nagyobb tömegeket érinthet. Felvetődik a kérdés, szükség van-e minden esetben rendőri közbelépésre. A lakó- környezet, a lakókollektíva mennyibe tudná elejét venni egy-egy eseménynek. Véleményem szerint sokat segíthetnének. A családi ügy nagyon kényes kérdés, nem érdemes belekeveredni, tartják sokan. Hogy kényes kérdés, mi is tapasztaljuk. Gyakran a veszekedő házaspár kibékül, a cselekményt letagadják, esetenként az intézkedő rendőr vagy a rendőrnek segítséget nyújtó szomszéd ellen fordulnak, de csak ott, ahol a szomszédok, a lakókörnyezet visszahúzódik. Elítélik ugyan a történteket, de úgy tesznek, mint akik nem láttak, nem hallottak semmit. Ott, ahol nyíltan fellépnek a renitenskedővel szemben, meg is szűnik a probléma, a rendőr helyszínre hívása is kevesebb. Ezekhez kapcsoltan meg kell említeni egy olyan jelenséget, ami a fentiekhez hasonló ügyekben a rendőri intézkedést negatívan befolyásolja. Akadnak, akik „MUMUS”-nak akarják a rendőrt felhasználni, a férj vagy gyermek jobb belátásra bírását a rendőrökkel akarják kierőszakolni. Például a „ha még egyszer részegen jössz haza, kihívom a rendőrséget, elvitetlek a rendőrökkel” fenyegetés nagyon sokszor elhangzik. Esetenként a fenyegetést be is váltják, de a kiérkező rendőrök jogsértést nem találnak. Akivel szemben intézkedni kellene, nem csinált semmit. Előfordul, hogy a feleség megelőző intézkedésként hívja a rendőrséget. A kiérkező rendőröknek elmondja, félt, hogy férje részegen megy haza és veszekedni fog, ezért kérte a rendőrök segítségét. Akadnak, akik testőrt szeretnének volt férjük, élettársuk vagy udvarlójuk távoltartása érdekében. Ezek nehezítik a rendőri munkát, esetenként késleltetik, hogy ahova szükséges lenne, időbe érkezzenek. A rendőrséget államunk azért hozta létre, hogy az állam rendjét, az állampolgárok törvénybe foglalt érdekeit védje, a törvénysértőkkel szemben a sajátos eszközöket igénybe véve járjon el, nyújtson segítséget a rászorulóknak. A hangsúly a törvény- sértőkön, illetve a rászorulókon van. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy a rendőrség a szükségnek megfelelően védelmet nyújt, de visszaélni ezzel mindenképpen káros. FEKETE SÁNDOR rendőr őrnagy A Maus-ak Horthy Miklós balul sikerült kiugrási akciójában fontos szerepet játszott, hogy még a fegyverszünetet bejelentő kormányzói proklamáció elhangzása előtt a Gestapo elrabolta ifjú Horthy Miklóst és az ő sorsával zsarolta a következő napi alkotmányos alkudozásokon az államfőt. Hosszú ideig úgy tudták, hogy a kormányzó fiának és Tito megbízottainak tárgyalásairól árulás folytán szerzett tudomást a Magyarországot megszállva tartó hitleristák titkosszolgálata. 1964-ben aztán a csehszlovák—nyugatnémet határon húzódó Sumava hegység egyik tavában vízmentesen lezárt ládákra bukkantak, s egyikükben egy „Unternehmen Maus” — vagyis „Egér akció” feliratot viselő irattartóra. Az akció gondosan összegyűjtött és rendszerezett okmányait a hírszerzőiskola tananyagául szánta az RSHA, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. számú, külföldi hírszerzéssel foglalkozó osztálya. És egyértelműen bizonyítja, hogy ifjú Horthy Miklós soha nem Tito megbízottai- val, hanem kezdettől fogva a Gestapo ügynökeivel tárgyalt. S hírszerző nyelven szólva egy „játszma” áldozata lett. . Miután 1944. szeptember 10-én már a finnek is letették a fegyvert, apja megbízásából ifjú Horthy Miklós Tito útján kapcsolatot igyekezett teremteni a szövetségesekkel. A család egyik bizalmasa, Bornemissza Félix, egykori császári és királyi tengerészkapitány, akkor a Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezér- igazgatója hozta össze a kormányzó fiát Pejacsevich- csel, a fasiszta horvát állam budapesti követségének tanácsosával. Szlavóniai birtokainak környékén jugoszláv partizánok tevékenykedtek, ezért vele üzentek Titóéknak: küldjenek megbízottat Budapestre. Peja- csevichet 89-es szám alatt ügynökeként tartotta nyilván a budapesti hitlerista hírszerzés, amelyet Magyar- országon egy bizonyos dr. Wilhelm Höttl, rendkívül tehetséges és ambiciózus fiatalember irányított. Pejacse- vich jelentése után ő vette kezébe az ügyet. Budapesten a belgrádi Gestapo-központ egyik tolmácsa jelentkezett kapcsolatfelvételre, majd egy Modercin nevű szerb hazaáruló, az ottani német zsoldban álló alakulat őrnagya jelent meg a magyar fővárosban, mint „Tito megbízottja”. Kitűnően beszélt németül, azt állította magáról, hogy a monarchia hadseregében kezdte pályafutását, mint főhadnagy. Hamis iratai Petricic névre szóltak. A Sumava hegység tavából előkerült titkos aktákban található jelentés leírja, hogy Petricic-Modercin 1944. szeptember 21-én este találkozott ifjú Horthy Miklóssal, a Szabadkikötő Eskü tér 3. szám alatti irodájában. Ugyanott, ahol jó három héttel később a kormányzó fiát és vele Bornemisszát is a Gestapo letartóztatta. A beszélgetés során a kormányzó fia sok mindenről beszélt, s hangsúlyozta, hogy ő „mindig demokrata” volt. A Gestapo megbízottja alig tudta a szózuhatagot félbeszakítani. Megbízóinak értékelése szerint hibázott, túljátszottá a kommunista szerepét és ezzel elriasztotta partnerét. Azt az ajánlatát, hogy szeptember 24-én Péterváradon találkozhat dr. Ribárral, a jugoszláv fel- szabadítási kormány elnökével, az ifjabb Horthy azzal utasította el, hogy az időpont túl közeli, ilyen gyorsan ő „nem tud átfordulni”. A holtpontra került játszmát a Gestapónak mégis sikerült folytatnia. Belgrádban hamis szerb nyelvű iratokat, meghatalmazást és tárgyalási platformot szerkesztettek a jugoszláv népi felszabadítási hadsereg nevében, s azokkal ellátva a 8230-as számú ügynökét Bu- dap>estre küldte. Az újabb provokátort a már „meg-, bízható” Petricic-Modercin vitte el Bornemissza Félix- hez. Iratai szerint Ivan A. Siblnek nevezte magát, aki alezredesként a 10. partizán törzs politikai biztosa. Ö is kapott magyarországi mozgása megkönnyítésére Sza- badkikötő-igazolványt, Horvát Iván névre. És még érkezése napján értesítették, hogy másnap, október 15-én reggel 9 órakor várja őt Bornemissza irodájában ifjú Horthy Miklós. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a Gestapo meddig folytatja a játékot. Többfajta elképzelést latolgattak. Az egyik szerint ifjú Horthyt rá kell venni, hogy meghatalmazottat indítson útnak Tito táborába, kísérőként a Gestapo a maga emberét adta volna mellé, aki ily módon beférkőzhetett volna a partizánok táborába. Sőt, alkalmasint, a főp>arancsnok közelébe jutva, merényletet is kísérelhetett volna meg ellene. Mivel azonban időközben Höttl és irodája olyan értesülések birtokába jutottak, hogy a kormányzó valószínűleg még október 15-én bejelenti szakítását a német szövetségessel, úgy döntöttek, hogy a Horthy-fiút letartóztatják, s életével, sorsával zsarolják majd apját. így is történt. A Maus-akció október 15-én reggel a történelemből ismert módon fejeződött be. A hitlerista hírszerzés számára eredményesen. A jelentés négy pontba foglalta össze, miért volt hasznos az akció a Német Birodalom számára: „a) Sikerült tényekkel bizonyítani: az állami vezető körök komolyan foglalkoznak azzal, hogy kaposolatba kerüljenek Titóval; b) Sikerült elhárítani, hogy Horthy más utakon keressen összeköttetést Titóval; c) Csupván e játszma alapján sikerülhetett ifjú Horthyt, a kapott parancsnak megfelelően, letartóztatni; d) A kormányzót, akit fiának eltűnése rendkívül nyugtalanított, október 15-én rá lehetett venni, hogy idő előtt mondja be a rádióba kapi- tulációs nyilatkozatát, mielőtt még a szükséges előkészületeket megtette volna.” PINTÉR ISTVÁN Lexikonok új kötetei Negyedik kötetéhez érkezik a Magyar néprajzi lexikon, amely a magyar népi kultúra hagyományos megjelenési formáit dolgozza fel; ezúttal N—Sz-címszavakban. A Magyar életrajzi lexikon első kötete 1967-ben, a második pedig 1969-ben jelent meg először, s ma már szinte utolérhetetlen az üzletekben. A 11 ezer lexikoncikket tartalmazó két kötetet ez évben újranyomják, s elkészül a harmadik kötet is, amely az 1967 június és 1978 szeptember közötti időszak legfontosabb adatait tartalmazza. A harmadik kötetben is csak lezárt életpályájú személyekről lesz szó, de ez a könyv sem lesz valamiféle írásos pantheon. Utánnyomásban ismét megjelenik a Művészeti Lexikon első kötete. A négykötetes lexikon öt világrész művészetéről nyújt képet, az őskortól napjainkig. Tervezik a további három kötet utánnyomását is. A munkai- és ebédhely, ötvenéves kidöntőtt nyárfák szomszédságában. Itt dolgozik a Tóth-brigád. Ebed az erdőben Jobb ízű. a falát, ba mindnyájan (kézből) esznek öreg parázson pirul legjobban a szalonna A Piros Arany jobb ízt ad
