Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
1981. január 23. ^fepÜJSÄG 3 Bíznak a sikerében Úgy tűnt, hogy minden rendben van. Bíztak a sikerben. A paraméterek jók voltak, az önjáró szerkezeté jobbak, mint a nyugati márkáé... 1980-as Budapesti Nemzetközi Kiállításon és Vásáron a mezőgazdasági szakemberek elismerően nyilatkoztak az új magyar önjáró cukorrépa-termelő és -betakarító gépről, az RTA 602-esről. A gépet a MEZŐGÉP Fejlesztési Intézettel közösen fejlesztette ki a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat. A fejlesztés megkezdésekor abból indultak ki: az ismert nyugati cukorrépa-betakarító gép technikailag nem olyan bonyolult, hogy ahhoz hasonlót, vagy még jobbat is ne tudna produkálni a magyar ipar. A fejlesztéskor szerepet játszott az importkiváltás is. A cél az volt: hazai cukorrépa-termelő és -betakarító gépre alapozzuk a cukorrépa- termelést. Az RTA 602-es háromévi fejlesztőmunka eredményeként 1980-ban elkészült. A motort a Rába, á hajtóművet és a hidraulikáját a Danuvia készítette, a kormányművé az Ikarus gyárból került a Szekszárdi MEZŐGÉP szerelőcsarnokába, á vezetőfülkék kecskeméti, a munkagépek szekszárdi termékek. A mintapéldány paraméterei azt mutatták: állja a versenyt. A hajtóműve jobb, az RTA 602-es szebben dolgozik és ráadásul olcsóbb is. Mindezek tudatában a gyártók bátran ajánlották az új magyar cukorrépa-betakarító gépet a termelőknek. Az országban több helyen bemutatót tartottak. A gyakorlatban azonban a gép egy hiba miatt visszaszorult a versenyben. A hiba a gyártókat meglepte, a leendő megrendelőket pedig elbizonytalanította. Hiába dolgozott szépen, jól a gép, hiába volt kedvezőbb az ár — a mezőgazdasági szakemberek azt hajtogatták: egy mező- gazdasági gépnél fontos — ha nem a legfontosabb — az üzembiztonság. A mezőgazdaságban a munkák időhöz kötöttek és ha gépek a kampányban kiesnek, ha a betakarítás során is előfordul a kiszántó egység hajtóművének a törése, akkor ebből a gazdaságnak nagy kárai lehetnek. Ma már bizonyított tény, hogy a nagyobb hektáronkénti hozamnak nemcsak a gazdagabb répatermés, a nagyobb cukortartalom a feltétele. Nagy szerepet játszik tehát a betakarításnál az időtényező. Az elmúlt évi tapasztalatok azt mutatták: azokon a táblákon, amelyekről novemberben, vagy még ennél is később takarították be a termést, a mostoha időjárás miatt hektáronként 100 mázsa répa is kint maradt. Ez pedig 1200 kiló cukor előállításához lett volna elegendő. A gyorsaságnak, az üzem- biztonságnak így nemcsak a termelők, de a népgazdaság szempontjából is nagy a jelentősége. Nem vitatták és vitatják ezt a gépet gyártó vállalat szakemberei sem. Vita helyett hozzákezdtek a hiba megszüntetéséhez. Hogy mennyire sikerült kiküszöbölni a kiszántó egység hajtóművének meghibásodását, arra talán a legjobb bizonyíték az, amit Zsigovits Ferenc, s Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat igazgatója mondott ezzel kapcsolatban: — A gépeinkre kétéves garanciát adunk. A kiszántó egységre is. Ezenkívül megszerveztük a fődarabcserés javítást. A cukorrépa-termelő rendszerek központjaiban al- katrész-lerakataink lesznek. Ezzel egy sok éve meglévő igényt elégítünk ki. Az RTA 602-es a verseny első menetében csak tizennégy megrendelést kapott. Egy hiba miatt. Érthető, hogy a mezőgazdasági szakemberek ragaszkodtak a régi, megszokott, bevált nyugati betakarítógépekhez. Ismerték ezeket a gépeket, a gyakorlatban tapasztalták-biztonságukat. A cukorrépára nagy szüksége van a népgazdaságnak. A cukor világpiaci ára ma már a régi 250—300 helyett, ezer dolláron is felül van tonnánként. Két év alatt csaknem ötszörösére nőtt az ár. A cukorrépa-termesztés pedig jó gép nélkül nem megy. Az RTA 602-es jó gépnek ígérkezett, a MEZŐGÉP szakemberei állítják, most már az is, de eddig még nem indulhatott — az említett hiba miatt — a sorozat- gyártása. A népgazdaság irányítói számára nem volt más lehetőség, mint ismét Nyugatról beszerezni a művelő- és betakarítógépet. Nem volt ez olcsó döntés. Egy-egy külföldi gép ára megközelíti a százezer dollárt. Mégis ezt a megoldást kellett választani, mert ha a cukor világpiaci árát vesszük figyelembe, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy 25—30 hektár terméséből fedezhető egy-egy gép óra. A mezőgazdasági üzemek kemény feltételek mellett kapják ezeket a gépeket: harmincszázalékos állami támogatással 2,7 millió forintért, ezenkívül néhány százezer forintot hónapokkal a gép átvétele előtt le kellett tenniük. Mégis a száz gépre száznegyvenen jelentkeztek. Szekszárdon a nullszéria gyártása az idén indul. Húsz darab készül az idén. Ezeknek kell bizonyítani: legalább olyan jók, mint a versenytárs gépei. Az RTA 602- es gépek olcsóbbak lesznek. Ezt tudják az agrárszakemberek. Nem vitás: ha nehéz körülmények között is jól, biztonságosan dolgoznak, akkor ezt a gépet választják. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat vezetői, dolgozói bíznak a gép sikerében. Biztosak abban, hogy az RTA 602-esek meggyőzően bizonyítják majd; a magyar ipar tud jó, sőt jobb gépet gyártani, mint amilyent most a mezőgazdaságban használnak. 1981. augusztusában hagyják el azok az önjáró cukorrépa-betakarító gépek a szekszárdi szerelőműhelyeket, amelyek minden paraméterükben világszínvonalon állnak. Él kell, hogy hagyják a versenytársat, mert csak így térülhet meg az az összeg, is, amit új gyórrészlegbe, az új, korszerű forgácsolóüzembe fektettek. Az új, korszerű forgácsolóüzem biztosítja majd,' hogy a gép minden alkatrésze megfeleljen a kívánatos minőségi követelményeknek. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat konkurrenciaharcban áll a piacon. A küzdelem éles. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalatnál gyártott RTA 602- es önjáró cukorrépa-betakarító gép ma már állja a versenyt. Bizhatnak a sikerében! SZALAI JÁNOS Nem tizenhat családi házról van sző Ezután főként a foghíjak helyén akarnak magánlakásokat építeni. Eddig is közel húsz házat építettek már fel, jórészt magánerőből, kalákában. * Ha Paks városában a családi ház építéséről esik szó, három tényezőt azonnal figyelembe kell venni: — A nagyobb értékű családi ház építése iránt nő az igény; — ilyen házak építésére nincs vállalkozó; — a körzeti építőipari szövetkezet fel akarta számolni családiház-építő, azaz építőipari részlegét. ♦ Szelei Lajos, a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet elnöke „megszállott” paksi, és méginkább „megszállottja” az ipari szövetkezeti mozgalomnak. Ezért is olyan szenvedélyes hangú véleményére oda kell figyelni, s a szövetkezet múlt évi kudarcáról, a vizsgálatokról érdemes bővebben beszélni... Mert egyszerűen nem tizenhat családi házról van szó. — Ugyanis idén mi csak tizenhat lakást tudunk vállalni, mert ha egy házzal is többet építenénk, akkor a tizenhéten keletkezett veszteséget már sehol nem tudnánk elszámolni. Arról van szó, hogy ráfizetéses számunkra a családi házak építése, mert az ÉKN-t nem tudjuk betartani. Ez az építési norma a hetvenes évek elején készült, s Pakson azóta annyit változott a helyzet, hogy a norma egyetlen tételét sem lehet betartani. A vakolás, a falazás, a burkolás munkadíjtételeivel 20—60 százalékkal kell többet fizetni a szövetkezetnek, mint amit a norma megenged, előír. Nehezíti a helyzetet, elősegíti a jó szakemberek vándorlását, hogy a városba települt „új” építési szervezetek lényegesen többet fizetnek — hasonló munkáért. A becslések szerint Pakson jelenleg mintegy ötven-hat- van „magasabb” igényű családi ház építésére volna kilátás. Ebben az évben már négy orvos és két vezető gazdasági szakember kereste fel a szövetkezet elnökét, vállalják el házuk építését, nem baj, ha két év múlva fognak hozzá, s három év múlva, tehát öt év múlva készülnek el... Mind olyan rendelő, aki nem sátortetős, kétszoba- konyhás házat akar építtetni, hanem nagyobbat. Dolgozó- szobával, hallal, központi fűtéssel, négy-öt szobával... Ezeknek az embereknek szükségük van sok szobára, hogy nyugodtabban tudjanak dolgozni, gyakoribb náluk a vendégjárás — s végül, pénzük is van megfizetni a drágább házat... Az igények tehát nőttek... De tavaly az első fél évben több mint hétszázezer forint veszteséggel zárt az építőipari részleg. Gyorsan átvettek onnan néhány tucat munkást, áttették őket más — fizető — munkahelyre. Az év végéig — a csökkentett építőipari munka révén a veszteség is csökkent, s másutt nőtt a nyereség — de éppenhogy nyereséges lett a szövetkezet. Magyarul: az építőket a bajból a szövetkezet más ágazatai húzták ki. De nemcsak az építőmesteri munkák normáit nem lehet betartani, hanem a gépészetieket sem. Néhány példa: a falazás ÉKN szerint 160 forint köbméterenként, Pakson 9,80 forinttal több. A belső vakolás 22,60 helyett 30,50, a betonalap-készítés 105,20 az ÉKN szerint, 159 forintot fizetnek itt. A tetőszigetelés pedig nem 5,10, hanem 15,10. Nincs olyan utókalkulátor, aki egyenesbe tudná ezeket a bérköltségeket hozni. S még egy „jó” adat: az igazgatási költség másutt a teljes önköltségből 8,5 százalék, Pakson 4 százalék. Az ÉKN-t 1979-ben bizonyos revízió alá vették. De a helyzet éppen a paksi speciális helyzet miatt tovább romlott. Úgyhogy a múlt évben három vizsgálatot is elrendeltek, mert a csőd szélére vitte a családiház-építés a szövetkezetei. A Táncsics utcai háromszintes épületeknél például több mint kétmillió forint volt a veszteség! És még mindig a normákról! A szövetkezeti ipar egy négyzetméter lakásépítési költségnormája 7200 forint, az állami iparé tízezer forint! S persze különbség van a technikai felkészültségben is. Legalább ennyi! Több kétkezi munkát kell végezni a szövetkezeti építkezéseken. A PM Bevételi Főigazgatóság vizsgálata — a pártbizottság kérésére — a helyzetet alaposan feltárta. Azokat állapították meg, amelyeket fentebb is említettünk. A KI- SZÖV revizorai öt pontban foglalták össze tapasztalataikat. Az ötödik pontban ezt olvashatjuk: „... amennyiben év végén ismét veszteséges lesz a szövetkezet, szanálással kell rendezni a pénzügyi helyzetet.” Más szavakkal: meg kell szüntetni ^a lakásépítő- részleget. Mindenekelőtt tisztázzuk: a szövetkezet vezetősége nem akar lemondani a családi házak, az OTP-lakások, és más ' hitelkonstrukcióban készítendő házakról. Tudják, hogy Pakson a tömeges lakásépítés lényegében befejeződött. Most minőségi változás állt be, — többszintes családi házakat, villákat akarnak építtetni —, mindeddig csak a „kínálati” piacon, tehát nem a- kivitelezői oldalon. Ezért szükséges volna az ÉKN-t módosítani, illetőleg egy bizottság megállapítása után a különleges paksi helyzetet figyelembe venni. A haszonkulcson is érdemes volna változtatni. Persze, e rövid írásban csak jelzésszerűen lehet utalni a rendkívüli paksi helyzetre. A szakhatóságok dolga, hogy „kedvet” adjanak a szövetkezeti iparnak, — és másoknak is —, hogy több, nagy értékű családi ház, sorház, láncház épülhessen. Annál is inkább, mert ezek az új igények nem a Kishegyen és nem a város- központban „akarnak realizálódni”, hanem a kis villákat, különálló házakat a foghíjakon, illetőleg régi házak helyén és utcabelsőkben akarják felépíteni. Ott, ahol már a közműhálózat is jórészt kiépült. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY A régi, évtizedekkel ezelőtt épített házakhoz szépen „igazodnak” a négyszintes sorházak. Alul garázs, középen lakórész, s a tetőtért is jól kihasználják. Ellenőrzések az árváltozások után Hatszáznegyverihét ellenőrzés a boltokban, s ötvenegy vizsgálat a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek központjában. A számok tükrében ez a Tolna megyei Kereskedelmi Felügyelőség múlt évben végzett munkája. Feladatuk, hogy ellenőrizzék, hogyan tartják be a kereskedelemben, s a vendéglátásban tevékenykedők a szakma írott és íratlan szabályait. A majd bat és félszáz ellenőrzést 155 alkalommal fe- lelőssógrevonás követte. Va- lójáfbán azonban nem igaz, hogy a boltokban, éttermekben, presszókban, italboltokban munkájukat végzők közéi egynegyede nem dolgozik tisztességesen. Ez a rossz arány azért alakult ki, mert az ellenőrzések egy ■ része a vásárlók bejelentése alapján került sor, az ellenőrök és társadalmi ellenőrök a sok éves tapasztalatuk birtokában többnyire már eleve oda mentek, ahol feltételezték, hogy hibák, visszaélések vannak. A statisztikát tovább 'rontotta az is, hogy néha ugyanazt az embert több alkalommal is el kellett marasztalniuk. A vásárlókat, fogyasztókat sértő szabálytalanságok között tekintélyes hányadot képvisel az árdrágítás. Tavaly 32 esetben figyelmeztették, illetve sújtották pénzbírsággal az elkövetőket, akik nagyobbrészt a vendéglátóiparban dolgoztak. A statisztika külön rublikában tartja számon a többletszámolást, s a hamis mérést. Ilyenért a kereskedelmi felügyelőség 28 esetbenbüntetett.. A felügyelőség ellenőrei és a társadalmi ellenőrök különös figyelemmel kísérték az árváltozásokat. Az új árak feltüntetése minden egyes terméken, s közben a leltár elkészítése hallatlanul nagy munkát jelent a boltokban dolgozóknak, de az ellenőrzések során az derült ki, hogy ezt a munkát nagy figyelemmel, pontosan végzik. Tavaly januárban az ellenőrök hetven helyen vizsgálták, hogy minden szempontból helyesen történt-e az átárazás, és több tízezer, áru árát, s a leltárt is átvizsgálva mindössze három esetben találtak apróbb pontatlanságot. Ugyanilyen eredmény-. nyel zárultak a tavaly áprilisi árváltozást követő ellenőrzések is. Ezekben a napokban ismét átfogó vizsgálat követi az egész megyében a hétfői árváltozást, s az eddigi kép a korábbinál is kedvezőbb. Csalk egy-két helyen találtak még formai hibát is a szakemberék. Például, hogy az új árat jelző címkét a régi ár mellé ragasztották, s így a terméknek két ára is lett. Nézték azt is, hogy a vendéglátásban az alapanyagok árának emelkedése miatt drágították-e az ételeket. Bár nem utasítás, csupán javaslat formájában hangzott el, hogy' emiatt ne növeljék az árakat, a tapasztalat azt mutatta, legtöbb helyen megfogadták a tanácsot. — szepesi —
