Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

u Képújság 1981. január 22. . Magyar győzelem az arezzói fesztiválon Jelenet a magyar társulat előadásából Az egyik díszletmunkás ke­resztet vetett, amikor meg­látta a koporsót. Az arezzói nemzetközi egytelvonásos drámafesztiválon volt alkal­ma erre bőven, hiszen a kö­telező darab alapvető kellé­ke a szarkofág, de ezúttal a szabadabb pantomimjátékban és a „minden idők színháza” kategóriában is előfordult olyan előadás, amely elré- míszthette a babonásabb ola­szokat. A magyar társulat, a Duna­újvárosi Bemutatószínpad — s ilyen még nem volt az are- zói fesztiválok hétéves törté­nelmében — az idén másod­szor is elnyerte a kötelező ka­tegória első díját. Az arezzói fesztivál szerke­zete olyan, hogy minden este három előadásra került sor, egynek a témája előre meg­határozott, egy pantomimjá­ték, s csupán a harmadiknál lehetnek nyelvi gondok, amely tetszés szerinti egyfelvonásos lehet. Egy társulat csak egy kategóriában indulhat, így minden együttesnek csupán három ellenféllel kell meg­küzdenie az első díjért. Érdekes, hogy a legnagyobb szabadságfokú kategóriában volt a legszerényebb a szín­vonal, a dubljanai színművé­szeti akadémia társulata egy közepes produkcióval könnye­dén az élre tört. A némajátékok között is egyértelmű volt a mainzi Schwarze Theater sikere, de itt a második helyért már na­gyobb küzdelem alakult ki. Az amszterdami Carrousel kedves — ámde sok helyütt tartalmatlan — jelenetei ta­lán méltánytalanul szorultak honfitársaik, a „Waste of Ti­me” nem egészen színházi truvájai mögé. A legtisztább összemérhető­séget a kötelező kategória biztosította, itt minden együt­tesnek Caius Petronius egy darabját, illetve valamely feldolgozását kellett előadnia. A mantovai, római és párizsi meghívott társulatok egy­aránt Jean Cocteau „L’Ecole des Veuves”-ét választották, a magyar együttes pedig egy Christopher Fry-átdolgozást kombinált össze egy Hubay Miklós „Néroniáná”-jából vett keretjátékkal. Az alaptéma mindenütt az, hogy a férjét gyászoló özvegy a kriptában is elcsábítható, ebből azonban az átdolgozó szerzők és tár­sulatok is rendkívül sokféle mondanivalót bontottak ki. A mantovai „Teatro Minimo” rendezőjének például az az ötlete támadt, hogy az öz- Vegy lehet férfi is, és nő a csábító, de ezen új alaphely­zet felvázolása után már sem­mi ötlete nem maradt arra, hogy izgalmassá tegye az elő­adást. A legjobban — és ezt a Giole-díj is bizonyítja — a Valló Péter rendezte magyar változat sikerült. Fry darabja nem az erkölcstelenségről szól, hanem gyönyörű szép nyel­ven, költői dialógusokkal bon­takozik ki a szerelem, az élet győzelme az értelmetlen ha­lál és a gyász fölött. A Hu- bay-féle keretjátékban egy római társulat játssza el a da­rabot, ahol a szerző, Petronius is szerepet kap, ő fekszik be a szarkofágba az elhunyt férj szerepében. A komikum és a tragikum játékos keveredésévé alakul így az előadás, az esztétikum fölött őrködő szerző belebe­szél az előadásba, sőt — nem bírván az izgalmakat — föl­vágja az ereit, a koporsó az előadás végére valódi halottat rejt. Bács Ferenc Petronius sze­repében nyíltszíni tapsokat érdemelt ki a meglehetősen szigorú olasz közönségtől, de ugyancsak kiváló alakítást nyújtottak a darab többi sze­replői: Szegedi Erika, Tóth Éva és Tahi Tóth László. Ez a felsorolás egy vígszínházi stábra enged következtetni, de mégsem a Vígszínház, ha­nem a Dunaújvárosi Bemuta­tószínpad büszkélkedhet a si­kerrel, ennek a társulat nél­kül immár több mint egy év­tizede működő színháznak az a sajátossága, hogy darabra szerződtetett stábbal dolgo­zik, s a dunaújvárosi Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai töltik be azt a szerepet, amit mondjuk a Játékszín állandó gárdája. VÉRTES J. ANDOR PETŐFI NÉPE Mintegy három évvel ez­előtt megszületett a kiskőrösi járásban és a városban mű­ködő tsz-ek, szakszövetkeze­tek elhatározása, amely sze­rint egyszerű társulással kö­zös üzemegészségügyi intéz­ményt hoznak létre. Az el­határozást tettek követték. A járás szinte valamennyi me­zőgazdasági nagyüzeme anya­gi hozzájárulásból és a kivi­telezésből való részvállalásá­val megkezdődött, s befejezé­séhez közeleg az építkezés. Nem véletlen tehát, hogy a létrehozó gazdaságokban egy­re több szó esik a Kiskőrö­sön — a Kossuth Szakszövet­kezet központjában — immár tető alá hozott létesítmény berendezéséről, a nagyrészt már beszerzett korszerű mű­szerekkel való felszereléséről, majd az olyan hasznos szol­gálatáról. A szőlő- és gyü­mölcstermesztő nagyüzemek­nek jól. felfogott érdeke fű­ződik a mezőgazdasági dolgo­zók üzemegészségügyi szak- rendeléséhez. Az intézmény lesz hivatott ugyanis az alkal­massági és időszakos vizsgá­latok, munkavédelmi szem­lék ellátására, a foglalkozási ártalmaknak kitett, vegysze­rekkel, növényvédő szerekkel dolgozók egészségének fel­ügyeletére. A járás mezőgazdasági nagyüzemeinek összefogásá­val formálódó üzemegészség­ügyi szakrendelés várhatóan az év első felében megkezdi működését. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az országban már számos községben van múzeumi há­lózaton kívüli tanácsi kezelé­sű helytörténeti gyűjtemény, kiállítás. Kevés olyan gazdag akad azonban közöttük, mint amilyen Iváncsán található. Kialakítása Fűrész Gyula ne­véhez fűződik, a nyugdíjas pedagógus több évtizedes gyűjtőmunkával temérdek ré­gi tárgyat kutatott fel és men­tett meg az elkallódástól. A több mint fél ezer darabból álló gyűjtemény számos érde­kességét, jelentős anyagi ál­dozatokat vállalva, vásárolta. A gyűjtemény a legtávolabbi időktől a századfordulóig tük­rözi Iván csónak és környéké­nek múltját. A helytörténeti gyűjtemény tanácsi intézkedésre a közel­múltban a népfrontklubbal együtt a régi iskolaépületben kapott helyet. A különféle tárgyakon kívül gondosan vá­logatott kis könyvtár és sok­féle irat is található itt. Fű­rész Gyula ugyanis nem csu­pán a régi holmik gyűjtésé­vel foglalkozik, hanem a köz­ség múltjának kutatásával is. Dunántúlt napló Ha a hazai üdítőgyártást tekintjük, a söripar és ezen belül a pécsi Pannónia Sör­gyár meghatározó szerepet játszik az ellátásban. A gyár­tók köre ugyan az elmúlt években megsokszorozódott, ám a pécsi gyár jól felismer­ve a fogyasztói igényeket, az V. ötéves terv időszakában a termelés növelését és új üdí­tő italok gyártásának meg­kezdését tűzte ki célul. Ma már az összes általa készített és.palackozott üdítő ital meg­közelítőleg huszonnyolc szá­zalékát teszi ki a literes üve­gekbe töltött orange, citrom, grape fruit, szőlő, meggy, to­nik és az elmúlt karácsonyra az üzletekbe került és a Pepsi cég licence alapján palacko­zott Miranda márkanevű na­rancsital. A fogyasztói igé­nyeket kívánták befolyásolni azzal is, hogy ma már hazai alapanyagú üdítő italokat is gyártanak és a nagyobb fo­gyasztást segíti a literes pa­lackozás bevezetése. A továb­bi elképzelések között termé­szetesen nem mondtak le újabb hazai alapanyagú üdí­tők gyártásáról. Ezek közül a legközelebb áll a megvalósu­láshoz a szamóca üdítő ital gyártásának megkezdése. A sörgyártás terén 1976 és 1980 között nem történt lé­nyeges fejlesztés. Ennek elle­nére technológiai és egyéb .. szervezéssel növelni tudták a gyár által előállított és a fo­gyasztók körében közkedvelt söreik gyártásának mennyi­ségét. A tervciklus első évé­ben 620 ezer hektoliter volt a termelési előirányzat, tavaly húszezerrel több. A pécsi gyár viszont — és tegyük hozzá, nagy erőfeszítések árán — 660 ezer hektoliter sört gyár­tott. Ezzel eljutottak a beren­dezések teljesítőképességének felső határához. SOMOGYINÉHAP ■jumumujnimmuimmiiji» Úttörő jellegű az a kérdő­íves fölmérés, amelyet a Ka­posvári Villamossági Gyár személyzeti osztálya az üze­mi KISZ-bizottsággal közösen végzett. A gyár fiatal műsza­kijai és a közgazdászai kö­zött kiosztott 110 kérdőívből 103 érkezett vissza. A meg­kérdezettek név nélkül vála­szoltak, s őszintén nyilatkoz­tak a gyárral és jövőjükkel összefüggő kérdésekről. A válaszok elemzéséből ki­derült, hogy a szakmai to­vábbképzés lehetőségeit a többség jónak ítéli meg. Há­rom év alatt huszonheten ál­lami oktatásban, nyolcán ve­zető-, huszonhármán pedig politikai képzésben vettek részt. A hatékony munkavégzés érdekében az elemzés szüksé­gesnek tartja annak vizsgála­tát, hogy a szakemberek mi­lyen arányban végeznek kép­zettségüknek megfelelő mun­kát. A munkahelyi légkörrel, a megbecsüléssel és a közér­zettel kapcsolatban az értéke­lés megállapította: „az alkotó munkához különösen fontos a kedvező munkahelyi lég­kör, a jó közérzet, a vezetők és a munkatársak közti jó kapcsolat és az ezeket befo­lyásoló tényezők kedvező ala­kulása; különösen fontos a pályakezdőkkel való rendsze­res foglalkozás és végzett munkájuk folyamatos értéke­lése. Ez nemcsak a személy­zeti osztály, hanem" vala­mennyi munkahelyi vezető fontos feladata... A fiatalok­ban állandóan erősíteni kell a munka presztízsét; azt az ér­zést, hogy a tevékenység, amit folytatnak, a munkahely, a vállalat és a népgazdaság számára egyaránt fontos.” Jedlik és a dinamó Stereometrograph Oersted dán fizikus 1819- ben észlelte, hogy az elektro­mos áram mágneses hatást fejt ki, eltéríti a mágnestűt. Ennek a felfedezésnek az alapján szekesztette meg „villámdelejes készülékét” Jedlik Ányos. Jedlik Ányos István 1800. január 13-án született a Ko­márom megyei Szimő község­ben, szegény paraszti szülők gyermekeként. Középiskolái befejezése után a Szent Be­nedek rendben folytatta ta­nulmányait Pannonhalmán, majd Pesten, ahol 1822-ben a bölcsészkaron doktorrá avatták. Tanári munkásságát Győrött kezdte, ahol 1827- ben megszerkesztette a világ első elektromotorját, ahogy ő nevezte, „forgonyát”. Készülékénék gyakorlati jelentőségét nem ismerte fel, és amint ezt később, 1886-ban Heller Ágostonhoz intézett levelében megírja: „miután többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely ter- mészettani tünemények, me­lyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem rá, másoknál már jóval előbb ismeretesek voltak”, azt vél­te, hogy előtte ezt már más is felfedezte és találmányát nem hozta nyilvánosságra. Hasonlóan tragikus a dina­mó feltalálásának története. A világ a dinamót Siemens nevéhez kapcsolja. A szak- irodalom, a lexikonok a né­met tudóst jelölik meg a di­namó feltalálójának. A dina­mót pedig — Siemens 1867- ben bemutatott előterjeszté­sét — nyolc évvel megelőz­ve, 1859-ben Jedlik Ányos találta fel, sőt a nagy tudós pontosan megfogalmazta az azóta is érvényes dinamóel­vet. E törvény értelmében, valamely mágneses erőtérbe helyezett dróttekercsben mindannyiszor elektromos áram indul meg, valahány­szor a tekercs helyzete (pl. mozgatás, forgatás) megvál­tozik. A kérdés az volt, hon­nan szerezhető meg az elektromágnesek gerjesztésé­hez szükséges áram. Jedlik a kérdést megoldotta. Az elektromágnes vasmagjában mindig visszamarad egy cse­kély mágnesesség, melynek hatására a forgó dróttekercs­ben gyenge áram keletkezik. Ezt az áramot vezette vissza Jedlik az elektromágnes te­kercseibe, miáltal a mágneses tér erősödött. Az öngerjesztés ezen elvét, melyet dinamó­elvnek hív a világ, először Jedlik alkalmazta. A forgatással elektromos áramot fejlesztő készülék gyakorlati jelentőségét Jedlik nem ismerte fel, nem tette közzé és csak halála után tanszéki utódja, Eötvös Lo- ránd talált rá a világ első di­namójára, és annak alapján leírt dinamóelvre. A tudo­mányegyetem 1859-ből szár­mazó feljegyzéseiben e gép „egysarki villanyindító” né­ven szerepel, mely „kigondol­va lön Jedlik Ányos által, Jedlik Ányos (1800—1895) elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében”. Jedlik 1826-ban győri ta­nárkodása alatt házilag ké­szíthető, igen olcsó kis szer­kezetet állított össze, mely- lyel maga csinált szikvizet. Talán a sors iróniája, hogy Jedlik e találmányát — mely alapjában véve barká­csolásból fakadt — a bécsi Zeitschrift für Physik und Matematik 1830. évi száma leközölte, s ez az egyetlen Jedlik-találmány, mely élete folyamán a külföldi sajtóban szakmunkájáról megjelent. Jedlik maga állította elő a fizikai laboratórium bemu­tató eszközeit, hiszen a kor egyetemi tanárjainak nem állott rendelkezésére megfe­lelő tanszer. Osztógépe, mely- lyel finom optikai rácsokat tudott előállítani, ugyancsak említésre méltó, hisz a szín- képelemzéshez szükséges rá­csozatokat több külföldi tan­intézet részére is Jedlik ké­szítette. A Természettudományi Társulat megalakításában Bugát Pállal együtt munkál­kodott Egyik ülésén a Tár­saságnak — talán elsőnek a világon — orvosi célokra ajánlja az induktort. Jedlik nemzeti érzéséről számtalan esetben tanúbi­zonyságot tett. Amikor lehe­tőség nyílott magyar nyelven tanítani, Jedlik volt az első, aki 1845-ben magyar nyelven szólt hallgatóihoz. Jedlik a szabadságharc idején, ami­kor mint tanár már nem szolgálhatta az eszmét, be­állott nemzetőrnek. Bár Pest védősáncépítésében részt vett, Pest eleste után nem menekült el. A forradalom le­verése után haditörvényszék elé állították, de miután a politikai életben való aktív tevékenységet nem tudták rábizonyítani, felmentették. Jedlik Ányos, a magyar természettudományos okta­tás, a magyar elektrotechnika jeles alakja, 1895. december 13-án halt meg a bencések győri rendházában. PAP JÁNOS A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál munkába állítot­ták a Stereometrograph F—11 típusú NDK gyártmányú gé­pet. Ez a gép — a hozzá kapcsolt számítógéppel — auto­matizálja a térképkészítést. Ezenkívül hasznosítható még a környezetvédelemben, a műemlék épületek helyreállításá­nál, a lakásrekonstrukcióknál és a nyersanyag-lelőhelyek feltárásánál is. A képen: munkában az új gép. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom