Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18. ^PÜJSÄG Dunaföldvár - középfokú társközpont A növekvő, nagymultú település. Dunaföldvár négy út csatlakozásánál, a Duna-híd 'mellett, két rohamosan fejlődő ipari centrum között van. Északról Dunaújváros, déLről az atomváros, Paks a szomszédja. A közelmúltban a hajdani mezőváros egy új rangot kapott: középfokú társközpont — a középfokú központ, Paks mellett. Mit is jelenít ez a titulus, és mi a nagyközség szerepe a két iparváros fényében vagy árnyékában ? A tanácsház régi, emeletes épülete a Dunán átfutó forgalmi ütőér mentén áll. Az öreg falakat nemrég átfestették. Sok helyen modern burkolattal látták eL Vajon ez a felfrissülés az egész községre vonatkozik? A kérdést Jendrolovits Ferenc tanácselnöknek tettem fel. Azért is neki, merít őazok közé tartozik, akik hosszú távon nyomon követhették a település fejlődését. Itt született, szinte mindig itt élt. Húszévesen elnöke volt a földosztó bizottságnak, majd ugyancsak az elnöki posztot töltötte be az építőipari szövetkezetben, később a téesz- ben, s 1969 óta a tanácson. — Az elmúlt tervidőszakot is nyugodtan jellemezhetjük így: dinamikusan fejlődött a nagyközség. Negyvenkilenc tanácsi, 24 OTP- 12 szövetkezeti lakás épült, és 248 „sajáterős” otthon lett kész. Utak építésére, felújítására 5 milliót, közművesítésre, kisajátításra ugyanannyit, s a tanácsi intézmények és tanácsi latosok felújítására 15 millió forintot fordítottunk. Elkészült a tornacsarnok, s megkezdődött az új autóbusz- pályaudvar építése. Megduplázódott az elvégzett társadalmi munka értéke, s meg-r honosodott az idegenforgalom. A kemping a Duna- parton tovább bővül. A faházak mellett háromszáz sá-i A központ Strand és vár a Duna partján tornak van hely, most ezekhez készülnek kiszolgáló épületek. Mosdóik, főzőhelyiBé- gek, társalgók. Lassan kész a fedett fürdő bővítése, s tervezik, hogy később tovább nagyobbítják. Az itt feltörő 36 fokos vízben egy hónap múlva ismét fürödni leheti — S a vár — vetem kőibe, mert annak helyreállítása valóban szépen sikerült. — A rekonstrukció az idén folytatódik — mondja. — Itt lesz az idegenforgalmi iroda végleges helye. Aztán az elnök gondolatban visszatér a Duna-partra. — Észak felé, a kemping fölött bővítjük a sétányt, s ösz- szétopcsoljuk a pincék közével, bevezetve így az idegent a település skanzenszerű, régies részébe. Tervezzük a rác templom restaurálását is. Reméljük, sikerül megegyeznünk a görögkeleti szerb egyházzal. A Felső-öreghegyre parcellázási terv készül. Itt hétvégi házak lesznek, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a kis Duna-ka nyárrá. Ismét a vízről beszél: — Megalakult a motoros szakosztály, s az idegenforgalom számára is lesz motorcsónak, meg evezős is. A part menti teniszpályát is rendbéhozzuk, és ott jövő télén korcsolyapálya is lesz. — Kulturális téren nagy a lemaradás, bár tudom, hogy se szeri, se száma a különféle színjátszó, népdaléneklő, s egyéb találkozóknak. — Hát, igen ... És sajnos, a következő öt év alatt is csak a terve készülhet el az új művelődési háznak — mondja. — Pedig kellene az épület, és a helye is megvan. De annyit már megtettünk, hogy összevontuk a közművelődési intézményeket, a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház és a pinceklub vezetését egy kézbe. És összevontuk az általános iskolákat is: 1000— 1200 -kisdiák számára igy szaktantermeket lehetett kialakítani. — A gimnázium? — Eldőlt a sorSa. Megmarad. Jó a közlekedés és a környékről ide járhatnak sokan. Sőt tervezik, hogy kollégiuma is lesz. — Óvodák? — Üj épül a vállálatok, szövetkezetek közreműködésével. 1982-től kezdve minden kisgyereknek lesz óvodai férőhelye Dunaföldváron, IMég tavaly beszélgettem Császár Józseffel, a megyei tanács általános elnökhelyettesével.1 Tőle hallottam, hogy Dunaföldvár fő feladatának szíánják azt is a jövőben, hogy lakóhelyet, pihenési, kulturálódási lelhet őséget nyújtson olyanoknak, akik a környező két ipari településen dolgoznak, Mert a távolságok ma már — időben legalábbis — egyre jobban csökkennek Paks, Dunaiföldvár és Dunaújváros, DunafoOdivár között, s az ott dolgozok egy részének otthont nyújthat az ilyen szempontok szerint fejlődő nagyközség. iÁm az „otthon” mellett kell még kereskedelmi hálózat, fejlett, kulturált vendéglátás, és ezeknél is fontosabb a megfelelő egészségügyi ellátás. Erről beszélünk tovább. — Két éve készült el a Török-torony szomszédságában á Vár-étterem, a megye legszebb Ilyen létesítménye. Tavaly a település központjában 'az áfész nyitott egy ön- kiszolgáló éttermet, s épül egy a 6-os út mentén, az autóspihenőnél is. Almi pedig a kereskedelmet illeti, a számok bizonyítanak. Tavaly minden duha'földvári- ra 4'5 ezer forint kereskedelmi forgalom jutott. Ezzel magasan az elsők vagyunk a megyében, s az élmezőnyben vagyunk országosan is. Az ellátást mégis javítani kell. Főleg a település külső részein. Egy ABC-élelmiszer- bolt nemrég lett kész. Idén egy másik, készül el a település déli részén, s később egyet építenek az északin is. Az egészségügyi ellátás? Három körzeti' orvos, egy szakorvos van, s két fogorvosa is van Dunaföldvárnak. Szakrendelésekre Dunaújvárosba járnak innen az embereik, és a korházi ápol ást is ott kapják. iMí lesz Dunaföldivárból? Hadd fogalmazzak így, talán alvóváros. így, egybeírva, mert nem a város lesz alvó, hanefm az hívóknak lesz, akik esetleg a két szomszéd település üzemeiben dolgoznak. Nekik is biztosít pihenést, kikapcsolódást, szellemi gyarapodást. Nemsokára kialakul a krúdys hangulatú központ a mostani buszállomás helyén. S épülnek az új lakások. Kellenek is, mert a tanácsanjsok lakásigényt tartanak nyilván. 'Régi és új . . . A Dunából nőtt hegyen a vár, néhány száz méterrel odébb a főtéren betonfalak magasodnak. Itt lesznek az új lakások. Amikor eljöttem a tanácsról, a Ladák, Skodák közül egy hintó kanyarodott a tanács elé. Az elnökért jött. esőbb utánuk néztem. A két lóerős jármű nem a régmúlt évtizedek hangulatát idézte, hanem azt a fajta nyugalmat sugározta, amit az otthonossá fejlődő település nyújt majd a szomszédos városok gyáraiban dolgozóknak. SZEPESI LÁSZLÓ A tízemeletes házak közötti füves területen egy 45— 50 év körüli asszony szaladt át. Haja kibontva, lábán zárt papucs, köntöse fel-fellebbent, s kimutatta kékeres combjait. Éppen írni készültem. Éppen — már órák óta. És szokás szerint ez a cikk sem tűrt halasztást. Bezártam fülemet a világ elől. Mert ugyebár azonnal meg kellett oldani valamit. Nyilván egy problémát. Egy elodázhatatlan ügyet. Mint amiyen egy hiánycikk, vagy netán egy gyöngébb minőségű árucikk gondja. Már nem emlékszem. De valószínűleg életbevágóan fontos lehetett. Mint minden, amit mi csinálunk. A kiáltás riasztott fel. A tagolatlan, magánhangzókat reptető jelzés átszökkent az üvegen, s az ablakhoz állított. Az asszony futáshoz nem szokott teste torz mozdulatokkal haladt előre. Nem értettem, mit kiált. Talán a hangja nem volt annyira erős. Vagy az üveg miatt. De nem akartam kinyitni az ablakot. Nehogy azt higgye valaki, mások magánügyeit akarom kilesni. Ha kiabál, hát kiabál. Az ő dolga. Nekem egyébként is dolgoznom kell. Legfeljebb néhány másodpercig álldogálhatok itt. Míg meg nem szűnik a zavaró momentum, el nem hal a kiáltás, és az asszony el nem tűnik a sarkon. Milyen furcsán fut! Vajon... Vajon miért igyekszik annyira? Hova? És mit kiabál? Kinek? Végülis ez egy lakótelep. Itt nem szokás hálóköntösben és papucsban szaladgálni az utcán. Valami különösnek és rossznak kellett történnie, ha ez az asszony ezt teszi. Tulajdonképpen melyik házból futott ki? A szomszédból? Vagy éppen abból, ahol lakom? Távolabb kutya ódalgott. A kiáltásra felkapta a fejét, mint aki érti, de legalábbis érzi a vészjelzést. Aztán szimatolva a közelben csoszogó öregember botjához törlesz- kedett. A buszmegállóban hárman álltak. Égy öltönyös, enyhén kopaszodó férfi, kezében lapos aktatáskával, és egy aprómintás ruhájú nő óvodás korú kisfiát kézenfogva. Ök is a futó asszonyt nézték, de moccanatlanul. Mint szélcsendben figyelik egymást a fák. Ez az asszony miért fut át a tízemeletes házak között a parkon? Az ismeretlen történet A férje — mondjuk — egy tömzsi, gülüszemű ember, aki minden szabad idejét az autója szerelésével tölti. Huszonöt évi házasság után beleesett egy kis szőke nőbe, aki nemrég került a vállalat bérosztályára, s bár nem divat már, miniszoknyát hord. A férfi ma reggel megmondta az asszonynak, hogy mást szeret és elköltözik otthonról. Aztán két bőröndbe beledobálta a holmiját és elrohant. Az asszony teljesen elvesztette a fejét. Ügy, ahogy volt, papucsban, hálóköntösben szaladt a férfi után. De az is lehet, hogy a fia után fut. Aki már megint összeveszett az apjával valami apróságon. Azazhogy valami aprósággal kezdődött a veszekedés, de a végén eldurvult, amint szokás. És a legkegyetlenebb dolgokat vagdosták a másik fejéhez. Amit csak az egymáshoz egészen közel élő emberek tudhatnak egymásról. Például apa és fia. A fiú dühében kést fogott az apjára. Vagy az* apa a fiára. Végülis mindegy. A kés recés élű volt, „stainless steel” felirattal. Egyébként a kenyeret szokták vágni vele. „Engem többet nem láttok" — vicsorgott a fiú, és az anya most fut utána. Micsoda közhelyek! ötlettelenség! Emlékek, olvasmányok cserepeit hiába ragasztgatom. De hát nincs semmi fogódzóm? Nem tudok a körülöttem élőkről semmit? Nem tudok semmit. Bezzeg valamikor! A gyermekkoromban! A kisvárosban, ahol éltünk! Ha éjszaka felcsendült egy jajkiáltás, tudtuk, a második szomszédban megütötte Erzsiké nénit a férje, aki kocsikísérő volt, és nagyon féltékeny. Mellesleg, joggal. Ha a piacon, a kosaras Berta néni mosolygott, levelet kaptt Amerikában élő fiától. S az az öregasszony, aki mocskos ruhájában, rongyokkal tömött batyuja mellett ült a dombra vezető lépcsőn, a gyermekét ölte meg harminc évvel azelőtt. Álltam az ablaknál. Az ismeretlen asszony kiáltozása elhalkult, lassuló futással közeledett a sarok felé. S akkor hirtelen eszembe jutott,, hogy hozzám hasonlóan állhatnak felettem is ablakaiknál a lakók, akik velem együtt öt évvel ezelőtt költöztek ide. Ott áll a rövid hajú szőke nő, aki egyszer előttem ült a buszon, s megéreztem az általa használt spray illatát. Talán a futó asszonyt figyeli az idősebb néni is, aki nehéz szatyrokkal várakozik reggelente a liftnél. S a férfi, aki folyton részeg, a mentő is elvitte egyszer. Talán ott állnak a többiek, akikről még ennyit sem tudok, és akik megpróbálják történetté formálni a látványt, emberi tartalmat adni egy jelenségnek. Állunk az óriási kirakatüvegben. Mint a próbababák. A jövő próbababái. Az asszony aztán eltűnt a sarkon, a ház mögött. Vajon most már sohasem ismerhetjük meg futása történetét? NÓGRÁDI GÁBOR Leendő otthonok
