Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1. NÉPÚJSÁG 11 Budapest színházaiban A VÍGSZÍNHÁZ első bemutatója Bulgakov Moliére című művének új színpadi változata volt. A szolnoki adaptáció után új fordításban (Elbert János) és új cím­mel (őfelsége komédiása) láthattuk viszont Bulgakov remekét. A Vígszínház vállalkozása azért szerencsés és sikeres, mert nagyszerű színészgárda állt Marton László rendező rendelkezésére. Az előadásból különösen két bravúros alakítás emelkedik ki, amely a moliére-i stí­lust éppúgy ismeri, mint a buligakovit: a Moliére-t ját­szó Darvas Iván és a Madeleine Bejart-t játszó Ruttkai Éva. Fehér Miklós kitűnően funkcionáló színpadterében olyan előadás született, amely a művész és a hatalom mindenkori viszonyáról szól. Bulgakov darabja ugyanis nem Moliére-életrajz, hanem parabola. Különösen adek- vát ez az előadás második részében, amely jobban meg­felel Bulgakov kemény, keserű hangvételének. S bár az első részben túl sok Moliére-betétet látunk a Nők isko­lájából, a Tartuffe-ből, valójában megérthetjük a ren­dezőt, aki nem tudott ellenállni a csábításnak: színé­szei ugyanis nagyszerűen játszók Moliére-t. Abban a stílusban, ahogy napjainkban ezt a klasszikust játszani kell. Az előadást látva az jut eszünkbe, milyen kitűnő Moliére-bemutató születhetne ezzel a szereposztással a Vígszínház színpadán! örvendetes jelenség, hogy több fővárosi színház mai magyar drámával kezdte az évadot. A József Attila Színház fennállásának 25. évfordulója alkalmából ma­gyar dráma szézont tervez. Ebből két bemutató már megvalósult (Maróti Lajosé és Bereményi Gézáé), a har­madikat, Páskándi Géza: A koronatanú című drámáját decemberben mutatták be. A Pályamódosítás, Maróti Lajos első vígjátéka fur­csa és fontos közéleti jelenségről szól: a tudományos szélhámosság veszélyéről. Mert a Hubermann-teoréma —. amely körül a darab cselekménye bonyolódik —, nem más, mint szemfényvesztő blöff, amelyre Góth Gá­bornak, a Jövőkutató Intézet igazgatójának a karrierje épül. A darabban felvonul társadalmi életünk számos tipikus képviselője: a tudományos ügyek államtitkára, az akadémiai titkár, a káderfeleség, a fiatal karrierista kutató. A torz karikatúrákban nem nehéz kortársaink­ra ismerni. Kemény szatíra Maróti darabja, amely a ki­váló színészek segítségével (Szemes Mari, Makay Sán­dor, Győri Ilona, Harkányi Endre, Káló Flórián) kitű­nően szórakoztat. A József Attila Színház Kamaraszínházában fiatal író drámáját állították színpadra. Bereményi Géza új da­rabja a kaposvári Csi'ky Gergely Színház ősbemutatója után került Budapestre. A Halmi XX. századi Hamlet történet, amely a hetvenes évek fiatal generációjának egy lehetséges típusát fogalmazza meg a maga kiútta­lanságával, tehetetlenségével, tragikus pusztulásra ítélt- ségével. Halmi a Sarkad!- és Csurka-'hősök önpusztító rokona, egy generációval későbbi utóda. Hamlet Bere­ményi számára modell, amellyel saját koráról és gene­rációjáról mond el lényeges dolgokat. A kaposvári előadással szemben a József Attila Szín­ház Kamaraszínházában igazi tragédiát játszanak, amelyben elvész a darab parabola jellege és furcsa, gro­teszk hangvétele. Ez nem elsősorban színészi (Józsa Im­re, Kállai Ilona, Bánffy György), hanem rendezői értel­mezés (Barlay Gusztáv). A darab egész szerkezete, az események és a szereplők a shakespearei történetet kö­vetik. Bereményi új darabja — az első sikeres próbál­kozás, a Légköbméter után — kész, kiforrott, érett drá­maírót mutat, akinek tehetsége ma már nemcsak ígéret. VIDÉKI bemutató után került budapesti színpadra Gyurkovics Tibor új darabja is. A kecskeméti Katona József Színház Magyar menyasszony címmel mutatta be első változatát. A darab azóta íróilag jelentősen mó­dosult, teljesen új második felvonás született. Az Isten bokrétája sok mindenről szól: a magyarságtudatról, a hazaszeretetről, az anyagi javakért folyó hajszáról, a szülők bűneiről és az utódok felelősségéről, és a leg­fontosabb gyurkovicsi fogalomról: a hitről. Az első vál­tozat Magyarországon és Argentínában, a második nap­jainkban és az ötvenes években játszódik. A szerző sa­játos tükörtechnikát talált ki: a szereplők és az esemé­nyek egymás tükörképeinek felelnek meg. Ez a tech­nika sajátos írói ábrázolásra ad lehetőséget: Gyurko­vics viselkedésformákat vizsgál eltérő időben és térben. A darab erőssége a humor, az a fajta groteszk látás­mód, amely, tragikus és komikus egyszerre. És ezért el­lenállhatatlanul megnevettet. Gyurkovics Tibornak ez az ötödik darabja, amelyet a Pesti Színházban mutat­tak be. Nem egy színész kitűnően ismeri darabjainak stílusát. (Pl. Tábori Nóra, Balázs Péter, Kern András, Benkő Gyula, Bánki Zsuzsa.) ÜJ SZÍNHÁZI vállalkozás született Budapesten. Az újjáalakított Vigadó kamaratermében éjszakánként egy lelkes kis társulat játssza Sartre ismert művét. Az Alto­na foglyai ma már alapműnek számít, amelyben preg­nánsan jelen vannak az egzisztencialista filozófia téte­lei : a szabadság fogalma, a választás lehetősége. A han­gulatos környezetben, a színpadi játékra rendkivül al­kalmas kamarateremben színvonalas előadás tanúi le­hetnek, akik a késő éjszakai órán ellátogatnak ide. A szokatlan vállalkozás valójában önkéntes társulás né­hány kitűnő színész (Inke László, Pécsi Ildikó, Harsá- nyi Gábor, Pálos Zsuzsa, Kovács István) és Romhányi László rendező között. Az ígéretes indulás az önerőből létrejött kezdeményezés továbbfolytatására biztat. A budapesti színházkedvelők körében osztatlan sikert ara­tott a Vigadó-beli éjszakai színházi vállalkozás. ÉZSIÁS ERZSÉBET Bemutatjuk a Magyar Nemzeti A művelődésügyi miniszter 43/1957. (Mk. 7.) MM számú utasítása: „Képzőművésze, tünk hagyományainak meg­becsülése, festészetünk, szob­rászat unk, grafikánk múltjá­nak és jelenének tudományos feldolgozása és széles körű népszerűsítése, valamint a szocialista kultúra kibontako­zásának elősegítése érdeké­ben... Magyar Nemzeti Galé­ria létesül, amely a magyar képzőművészet önálló orszá­gos múzeuma. A Magyar Nemzeti Galéria feladata: a régi magyar képzőművészet és ma élő képzőművészeink mű­veinek fokozottabb bekap­csolása hazánk szellemi éle. tébe, képzőművészetünk nem­zeti sajátságainak mind tel­jesebb feltárása, haladó szel­lemű törekvéseink bemutatá­sa, a művészi alkotómunka eredményeinek összegzése”. A magyar képzőművészeti múzeum megteremtésének igénye már a múlt század ele­jén felmerült. A kor nagy egyéniségei, Vörösmarty, Baj­za., Fáy András., Czuczor Ger­gely, Kazinczy Ferenc, sőt Kossuth Lajos is szorgalmaz­Ferenczy Károly: Nyilazók ta a hazai művészetet repre­zentáló állandó kiállítás, a Magyar Képcsarnok létesíté­sét. Amikor a Nemzeti Múzeum Képtárának első tárlatán — 1846 márciusában — bemutat­ták Pyrker János egri érsek gyűjteményét,! egy magyar festmény — id'. Markó Károly alkotása — szerepelt a 192 ki­állított kép között. Adomá­nyok, ajándékozás által bő­vült a képtár — Barabás Miklós: Vásárra induló ro­mán paraszt című életképét például a Pesti Polgári Gya­log Magyar őrihad ajándékoz­ta a Magyar Képcsarnoknak. Az. 4906-lban megnyílt Szép- művészeti Múzeumban a Nemzeti Múzeum festménye­it, szobrait egyesítették az Eszterházy-gyűjteményből alakult, s addig a Magyar Tu­dományos Akadémia épületé­ben kiállított Országos Kép­tár gazdag anyagával. A Szép­művészeti Múzeum akkor magába foglalta a külföldi és belföldi képzőművészetet, az ókori kelét emlékeitől a szá­zadforduló művészetéig. Köz­vetlenül az első világháború kitörése előtt a múzeum élé­re került Petrovics Elek, aki számos múlt századvégi, XX. század eleji művel: Munká­csy-, Szinyei-, Ferenczy-, Rippl-Rónai-képpel gazdagí­totta a gyűjteményt. 0 szer­vezte meg a Szépművészeti Múzeum Üj Magyar Képtá­rát a régi Műcsarnok épüle­tében. Később, az 1933-ban ala­kult Fővárosi Képtár kollek­ciójának alapjait a Budapest A XIX. századi kiállítás (előtérben Ferenczy István szob­ra, a Pásztorlányka) Galériát Székesfőváros Tanácsa által 1880 óta vásárolt műtárgyak és gr. Zichy Jenő hagyatéka vetette meg, gyűjtötte haté­konyan a magyar festménye­ket, szobrokat. E képtár 1953. as beolvadása a Szépművé­szeti Múzeumban mér előké­szület volt a magyar művé­szet önálló múzeumának, a Magyar Nemzeti Galériának 1957-es megalakításához. Az új múzeumba, a Kos­suth téri egykori Kúria épü­letében azonban. — helyhi­ány miatt — egyelőre a XIX —XX. századi magyar festé­szeti, grafikai, szobrászati és éremgyűjtemény kerülhetett. Amikor 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria a Budavári Palotába költözött, vált reá­lissá az az elképzelés, hogy a teljes magyar képzőművésze­ti gyűjtemény a kezdetektől napjainkig egy múzeumban őriztessék. A palota kupolát hordozó épületrésze és az ehhez csat­lakozó két Duna-parti szár­nya öt éve a Magyar Nem­zeti Galéria otthona. Gyűjtő­körébe tartozik most már a magyar képzőművészet teljes köre. S ezzel nemcsak tudo­mányos, hanem a raktározási, a restaurálási .ismeretterjesz­tő feladatai is kiszélesedtek. A váröan állandó és ideig­lenes kiállításokon mutatják be a hazai művészet színeja. vát: középkori kőtár, gótikus faszobrok és táblaképek a XIV. és a XV. században, ké­sőreneszánsz és barokk mű­vészet 1550-től 1800-ig, ma­gyar éremművészet és kis­plasztika, XIX. századi ma­gyar festészet, nagybányai festészet, XIX. századi ma­gyar szobrászat, Munkácsy Mihály és Paál László művé­szete — címen. A gazdag gyűjtemény közönsége elé ke­rülését szolgálják az időszaki rendezvények, az emlékkiál­lítások, az életműtárlatok, a műhelykiállítás, a hónap mű­tárgya címet viselő bemuta­tók. A Galéria 58 ezer műtár­gyat őriz — állandó kiállítá­sain 1000 képzőművészeti al­kotás látható. De sok ezer mű kerül bemutatásra az éven­ként megrendezett 120 fővá­rosi, vidéki és külföldi idő­szaki kiállításunkon is. Csak ízelítőül az új év programjából: A magyar mű­vészetet reprezentáló kiállí­tást rendeznek a Szépművé­szeti Múzeummal közösen Ja­pánban, a Nyolcak és az Ak­tivisták munkáiból Helsinki­ben Stockholmban és Göte­borgban nyílik kiállítás. Négy országba — Hollandiába, Bel­giumba, az NSZK-ba és Ang­liába jut el az Homageá Bar­tók című kiállítás. A magyar szecesszió művészetét Bolog­nában mutatják be. S a szo­cialista országokban is szá­mos kiállításit rendeznek. Vi­szonzásul a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg A szlovén festészet a romanti­kától az impresszionizmusig című összeállítás, a román Corneliu Baba és a marosvá­sárhelyi Bordy András tárla­ta. A hazai rendezvények kö­zül figyelemre méltó a Kon. doröéletműkiállítás és a köz­ponti Bartók-kiállítás, ame­lyet a Bartók-archívum mai közösen rendez a Galéria, s amely nemcsak Bartók életé­vel, művészetével foglalko­zik, hanem bemutatja azt a máig tartó hatást, amelyet Bartók zsenije a társművé­szetekre gyakorolt. A várbeli Galéria az or­szág legfigyelemreméltóbb múzeuma lett, tárlatait, prog­ramjait országszerte számon, tartják. Kiállításait évente 5 -—600 ezren látogatják. Ha­zaiak és külföldiek szívesen jönnek a parádés műemlék- épület termeibe, ahol rend­szeresen tartanak előadáso­kat, tárlatvezetéseket 5—6 idegen nyelven is. A felnőtte­ket a múzeum baráti köre, az MNG klubja, a művészeti ve­títések, műtörténeti előadások vonzzák. A gyerekek művé­szeti foglalkoztatása vizuális játékokkal — a GYIK-mű- hely — külföldre sugárzóan Hollósy Simon: Tengeri- hántás iskolát teremtett. (Sikeresen mutatkoztak be Svédország­ban) és az NSZK-ban is.) A reprezentatív környezet szinte sugallta a gondolatot — a képek, szobrok között —; szólaljon meg a muzsika! A Magyar Rádió rendezvénye a Hangversenyek délidőben, vagy a Vasárnapi kórusmu­zsika, a Szombat délutáni ka­marazene — olyan esemé­nyek, amelyek iránt sok szá­zan érdeklődnek. Az elképzelés, hogy a Galé­ria a teljes magyar anyag gazdája legyen, csak részben valósult meg a várba költö­zéssel. Gyűjtőköre, a tudo­mányos feldolgozás kiterjedt az egész magyar képzőművé­szetre, de teljességében be­mutatni még nem tudja. Még változik, alakul a mú­zeum. Uj állandó kiállítások nyílnak. A jövőre elkészülő egykori trónteremben a kö­zépkori számyasoltárok kap­nak majd helyet. A nagyon hiányzó XX. századi kiállí­tást, amely a nagybányai művésztelep alkotásaitól nap­jainkig terjedően tárgyalja korunk művészetét, ugyan­csak a következő évben a 3. emeleten rendezik meg. A XX. századi magyar művé­szet tendenciái, kiemelkedő művészei — a korszak érté­kelésének megfelelően — a legfontosabb művekkel szere­pelnek majd a tárlaton. S remélhetőleg jut hely e fala­kon Csontvárynak is. S akkor az egész magyar képzőművészet története — összefüggéseivel, különféle törekvéseivel, gazdagságával hiányaival az önmagukért be­szélő művekkel lesz jelen a Magyar Nemzeti Galériában. KÁDÁR MÁRTA A Galéria kiállítóterme XIX. századi szobrok a lépcsőfeljáróban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom