Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. december 13. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megkezdte tanácskozását (Folytatás az 1. oldalról.) lista állammal és a kommunista párttal szembenálló programot érvényesíthetnék. De mit is jelentene gyakorlatilag az, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek? Tagadják meg talán a részvételt a döntéshozatalban és a társadalom ügyeinek aktív intézésében, annak ellenőrzésében? Vessék el az együttműködést a szocialista állammal és a többi szocialista erővel, a legszélesebb tömegekkel? Mondjanak le arról, hogy ne csak kívülről jövő bírálattal, hanem belülről, a kormányzat pozíciójából közvetlenül és gyakorlatilag szóljanak bele a közösségi ügyek intézésébe, a dolgozók képviseletébe. A szakszervezetek tehát nemcsak, hogy nem lehetnek függetlenek a murikáshatalom politikáját megfogalmazó és megvalósító párttól, hanem e politikát magukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szak- szervezeti mozgalom. Az állami és szakszervezeti szervek egyenrangú partnerek Tisztelt Elvtársak! A szakszervezetek önállóságának megértése és érvényesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban jelöljük meg társadalmi-politikai elkötelezettségünk alapvető tartalmát. Ennek a lényege a szocialista társadalmi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át „állami szervezetekké”. A szocialista államot és a szak- szervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. Az állami és a szakszervezeti szervek valamennyi szinten egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért és segíteni egymást. Ebben az együttműködésben nagy jelentőségűek az iparági szakszervezetek és a miniszterek, a megyei állami és szakszervezeti vezetők tanácskozásai, valamint az igazgatók és az szb-titkárok tárgyalásai. Külön ki kell emelni a kormány és a SZOT vezetőinek mintegy húsz éve tartó rendszeres kapcsolatát. Ezek a találkozások nem mindig a teljes egyetértés jegyében. zajlanak le. Sokszínű és eleven viták vannak. De nem a presztízst védjük a vitákban, hanem kölcsönösen a dolgozók, a társadalom ügyét szolgáljuk. Érdekképviselet, érdekvédelem Tisztéit kongresszus! A szakszervezetek tevékenységének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdekvédelmi és a gazdaságsegítő tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy érdek- képviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében a szakszervezeti vezető testületekre hárult.. Ök alakították ki a szakszervezetek véleményét a kormány, a különböző állami szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakorlat eddig megfelelt, de most tovább kell lépnünk: következetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrácia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek véléményük kialakítása előtt minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét.. Most lesz erre egy nagyon jó alkalom. Nevezetesen a jövő esztendőben dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. A munkásosztály számára az érdekvédelmi f unkció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát A szakszervezeti mozgalomnak a maga 'eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét. A szakszervezeti érdekvédelemnek a munkahelyen — a napi 'értelemben véve . —, alapvetően egyénekre irá- nyulónak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a munkavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt követeli, hogy felettük, mellettük és nélkülük nem szabad előre eldönteni a dolgozókat érintő kérdéseket. Mindez azonban nem megy vita nélkül.. Maga a társadalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában” a csoport- és egyéni érdektől teljesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, A szakszervezetek munkájáról, annak eredményeiről és gyengeségeiről a választásokon, az iparági-ágazati kongresszusokon széles körű és megalapozott értékelés született. Egymillió, dolgozó szólalt fel, értékelte tevékenységünket és az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott. Mindezek összegzéseként :a szakszervezetek mintegy 600 ajánlást és több mint 800 észrevételt küldtek a SZOT-hoz. Ezek az ajánlások tartalmaznak minden olyan fontosabb kérdést, amely a dolgozókat foglalkoztatja és átfogják a szak- szervezetek tevékenységének egészét. Tevékenységünknek ez a széles körű értékelése, a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt, a kongresszuson, az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel, hanem főbb összefüggéseivel foglalkozzunk. Ugyanakkor az egész szakszervezeti mozgalomnak le kell vonni belőlük néhány következtetést is: — Mindenekelőtt azt, hogy a választások során ismét érezhető volt, milyen nagy mértékben van jelen és hat életünkben a dolgozók felelősségérzete, kötelességtudata, önmaguk és a társadalom sorsának alakulása iránt; — Fontos következtetés, hogy a dolgozók látják és értik: minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhetett létre. — Nem talajtalan követeléseket támasztottak, hanem — a dolgozók felelősségével — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önmaguktól és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előreviszi a dolgozók, a társadalom ügyét; — Az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozók csakúgy, mint a szakszervezetek, belülről és cselekvőén, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket. Gazdaságpolitikánk és általában céljaink realizálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e minden erőt összefognunk a végrehajtás érdekében, sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. A továbbfejlődés lehetőségeit a közeljövőben isimét meg kell határoznunk. Arra kell törekedni, ihogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelőssége és szava az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. Meg kell személyesíteni a kollektíváikban az eredményekét is, a hiányosságokat _is, A közösségek mögött „ne tűnjön el” és váljon személyt eA VI. ötéves terv előkészítésében 3 szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt élétszínvonial-intézke- désdket reálisnak és igazságosnak: tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnák, mert oda juttatják a rendelkeziésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rá. juk. Ha a gazdálkodásban többet ériünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezit a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartlenné az egyes ember munkája, kötelessége, magatartása. Váljék világossá mindenütt és mindenki előtt, hogy elkötelezett magatartás csak megbecsült munka, konkrét célok rendszerében bontakozhat ki teljesen. A m:i társadalmunk a munka társadalma, amely az embereket elsősorban munkájuk és nem rangjuk szerint becsüli. Ezért arra törekszünk, hogy ne süllyedjen el egyetlen hasznos kezdeményezés sem az értetlenség, a közömbösség ingoványában. Elvtársak! ■A dolgozók tenni akarása teljes mélységben csak a de. moikráeiával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani 'kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. A gazdasági feladatokat a vezetők önmaguk egyedül képtelenek megoldani. Kell a dolgozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Más út nincs. Mély meggyőződésünk, hogy a vezetők és vezetettek megfelelő, és a mi elveink szerinti alkotó kap- csoliatai'hak kiépítése nélkül nincs igazi előrehaladás. 'Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatná, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. Ismerve azonban lehetőségeinket, jól tudjuk, hogy a miaii életszínvonal megőrzése, s az életkörülményeik jobbítása is nagy erőfeszítést, és mindannyiunktól nagyon' kemény, következetes munkát igényel. juk a teljes foglalkoztatottságot ; — Emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjaik összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — Tovább lalkarjiufc bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolái hálózatot; — Könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldásit ahhoz, hőgy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — A családi pótlék emelésé. ‘ vei segíteni szándékozunk a nagyicsaládosoknak', — Jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, ia szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink ? — Társadalmunk humanitását; — Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — E szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — Még tovább szorítják visz- sza a nem' munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét ; — Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növékedni fog Bízóknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igázságér. zetével. Ezért tartják a szak- szervezőtek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves ■tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglévő eredményéit megőrzi, sőt több tekintetben tovább is fejleszti. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítaná, tehát nagyobb szerepét kell kapnia az egyéni elbírálásnak a bérek és jövedelmek elosztásában; a végzett munka alapján. Szükséges az is, hogy segítsünk azokon a dolgozókon, családokon, akiknek a (szociális helyzetén javítani kell. Különösen fontos, hogy az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára', nyilvánosságára még nagyobb figyelmet fordítsunk a munkahelyeken. Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szak- szervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viiTisztelt kongresszus! A következő évékben a szakszervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogy ha befolyást alkar gyakorolni a társadalom fejlődésére, ha változást akar elérni, akikor önmagának is változnia kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. Tisztelt kongresszus! A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikat követve vesznek részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettél, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erősödjenek és váljanak uralkodóvá a sokoldalú kapcsolatok, egymás tisztelete, megbecsülése és a közös szonyok között az .árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tartbaitaWllan. Az életnek megvan a maga «realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok a termelési költségek növekedése miatt. Ez, 'jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket; családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvo- nal-politikában mint tényezővel. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelezi az állami szervéket, hogy mielőtt döntenék az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását* növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visz- szaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására netm készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen tna még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Úgy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások miilyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakás- fenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten ma- gasakj A kiadások' gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott, állandó kapcsolat. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. feladatokért érzett felelősség alapján. Ennek megfelelően nemzetközi tevékenységünknek lényegében két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világ- szövetségben kifejtett tevékenységünk. Segítjük a Szak- szervezeti Világszövetség tevékenységének és céljainak, pozitív törekvéseinek megismertetését, megvalósulását. Az utóbbi időben —^egutóbb (Folytatás a 3. oldalon.) A VI. ötéves terv célkitűzései reálisak, igazságosak Tovább kell javítani a szakszervezetek belső, mozgalmi életét A magyar szakszervezetek részvétele a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban A kongresszus résztvevői Gáspár Sándort hallgatják Egymillió vélemény hogy az egyéni és rétegérdekek a demokratikus fórumokon hangot kaipjanak és a társadalmi érdekkel összhangban megoldódjanak. Mindezek következtében a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységében előtérbe kerül az érdekek hozzáértő felmérése és ésszerű kompromisszumok útján történő kielégítése. Természetesen, ennek a munkának távolról sincsenek olyan látványos formád, mint a kapital islta országok szakszervezeti tevékenységének. Innen származhat az a látszat, mintha a szocialista társadalomban működő szak- 6zervezetek és a szocialista gazdasági, vagy állami vezetés viszonya idilli lenne, közöttük semmiféle vita vagy konfliktus nem llétezne! Pedig létezik, csak ezek megoldási módja merőben más és sokkalta gyümölcsözőbb a dolgozók számára, mint a tőkés viszonyok között. Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett, életünk job- bátételéért. Még akkor is, ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak, és ha bizonyos rétegeknek, jól tudjuk, még alacsony a keresete. Meggyőződésünk azonban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Ám azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen módunk.
