Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

©Képújság 1980. december 30. Cselgáncs Debrecenben került sor az úttörő-olimpia országos dön­tőjére. A 44 kg-os súlycso­portban városunkat Ihos Gá­bor, a 3. számú iskola tanu­lója képviselte, aki az ötö­dik helyet szerezte meg. A bronzéremért vívott küzde­lem során vezető pozícióban elemi hibát vétett — kilé­pett a küzdőfelületről és ezért bírói intést kapott, mely egy­ben a bronzérem elvesztését jelentette. Tamási hírek Várakozáson felüli nagyér, deklődés mellett került sor Tamásiban a járási felmérő atlétikai verseny első forduló­jára. A Tamási Szövetkezeti SE atlétái és kerékpárosai, valamint a tamási 516-os szá­mú szakmunkásképző iskola versenyzői indultak. Szám szerint 66-én voltak, ebből negyven fiú és 26 lány. * Január 3-án, szombaton folytatódik Tamásiban', a gimnázium tornatermében a tenemkézi'labda-kupa. Az első mérkőzés 15 órakor kezdődik, amikor az ORION—Szak­munkás női csapata találko­zik. A további négy mérkő­zésen férfiak lépnek pályára, a következő párosításban: 15.40: Vegyépszer—Simontor- nya, 16.25: Gimnázium I.— ORION, 17.10: Dombóvári Unió—Volán, 17.55: Tejüzem —Iregszemcse. * _ Mint arról már hírt adtunk, játékvezetői és versenybírói tanfolyam kezdődik Tamási- bam Labdarúgásban, atléti­kában párhuzamosan szom­batonként tartják az előadá­sokat. Január 10-én, 14 óra­kor kezdődik a z első el őadás. Kézilabdában és asztalitenisz, ben a tanfolyam első napja február 21. Kezdés: 14 órakor. Negyedszázados szakmai tudását továbbadja... Sikersorozat az Ejnye és a Decsinos nyergében Szabó Sándor ismert alakja volt a rangos lovasversenyek­nek. Ez év augusztusában a tamási nemzetközi lovasver­senyen búcsúzott az aktív sportolásitól. Még egyszer nye. regbe szállt és a Decsinos- sal a nemzetközi mezőnyben 2. lett. Eredményhirdetéskor dr. Vincze Jenő néhány kere­setlen szávai búcsúztatta a kitűnő sportembert, aki ne­gyedszázadon át lovagolt — sikerrel. A huszonöt évből hú­szat a Dalmandi Állami Gaz­daság színeiben versenyzett. Érdemes végigtekinteni Sza­bó Sándor pályafutásán. A Felgyői Állami Gazda­ságban 1955. októberében ver. senyzett először. Itt nemso­káig maradt, mert felbomlott a csikótelep. Herceghalomra került, de versenyzési vágyát nem elégíthette ki és 1959. szeptember 1-én Sütvény- pusztára költözött. Szeptember 1-én állt mun­kába és három nap múlva már a Dalmandi Állami Gaz­daság színeiben indult Buda­pesten, az Országos mezőgaz­dasági kiállításon. Eredménye meglepetést kel­tett, az ifjúságiak mezőnyé­ben magyár bajnok lett. Még ebben az évben a magyar if­júsági válogatott tagjaként Bukarestben, az Európa-baj- no’kságon indult. Lovát, az Ejnyét Dalmandrói vitte. A magyar csapat az Európa- bajnokságon aranyérmet nyert. A páros stafétában még egy aranyérmet szerzett Szabó, így tehát teljes volt a siker. A következő évben Ju­goszláviában — Növi Sadon —, mint magyar ifjúsági vá­logatott, a nemzetközi ver­senyen egy első és egy máso­dik helyet szerzett. Ugyaneb­ben az évben Szolnokon, a magyar 'bajnokságon már csak a 14. helyet tudta meg­szerezni. Az igazsághoz tarto­zik azonban, hogy itt már a felnőttek között indult. 1961- ben, majd 62-ben Kiskunha­lason a dél-dunántúli terüle­ti bajnokság versenyén össze­sítésben 2. lett. Rövid kényszerszünet kö­vetkezett : 1962-ben gyomor- fájdalmai voltak, kórházba került, műtéten esett át és az orvosok egyértelműen eltiltót, ták e sportolástól. Ekkor so­kan „eltemették” Szabó Sán­dort, mint lovast. Talán volt is erre némi alap, hisz a csi­kótelepről átkerült más mun­kakörbe, - a növénytermesz­tésben dolgozott. Három év után kérte, helyezzék vissza a csikótelepre. A Dalmandi Ál­lami Gazdaság vezetői kéré­sének eleget tettek és lassan, fokozatosan ismét elkezdte az edzést, a kemény munkát. A kényszerpihenő utáni első si­ker 1968-ban született Horto­bágyon, a nemzetközi lovas­bajnokságon. A dalmandi ver­senyző ismét saját nevelésű lóval, Nándival indult és el­ső lett. Szabó még egy szám­ban indult, ahol Igyál nyer­gében a 140 centiméteres aka. dályversenyen a középdöntő­be jutott. Itt azonban Igyál megsérült, nem folytathatta a versenyt. Az 1970-es év is meghozta a maga sikerét. Siklóson a kitartásos verse­nyen, a legjobbnak bizonyult, melyet igazolt, hogy lovával a 170 centiméteres akadályt is ugratta. Ezen kívül az orszá­gos, valamint a területi verse­nyeken több harmadik, ne­gyedik és ötödik helyezést is elért. 1974-ben a Százszorszép nyergében indult. A kitűnő ló vadászugratásban 140 centi- méteres akadállyal a 2. helyet biztosította számára. A kezdő- lovak kategóriájában Kiskun, halason a Topogóval a dön­tőben a győztes mögött mini­mális különbséggel 2. lett. 1976-ban Mezősizilason a tava. szí versenyén Bajadéron és Balladán vette fel a küzdel­met az erős mezőnyben. A két jól felkészített ló — no meg Szabó hozzáértő nagy gyakorlata —, két győzelmet jelentett a Dalmandi ME­DOSZ számára. Következett az országos bajnokság első fordulója Budapesten — má­jusiban. A Százszorszép va­dászugrat ásbam a 140 centi- méteres akadályon a 2. helyet biztosította. 1977-ben Simon- tomyán a területi bajnoksá­gon Blajadéron 2., Balladán 4. lett. A következő évben, 1978. ban a területi verseny össze­sített versenyében Bajadér a 2. helyet hozta számára. Si- montornyán a Decsinos nyer­gében Szabó első, míg Baja- déron 3. lett. Az év utolsó versenyén Sáripusztán Baja- déron a 2. helyen végzett. 1979-ben két első és egy má­sodik helyezést szerzett. Bu­dapesten az országos bajnok­ságon a Decsinos ismét bebi­zonyította, hogy Szabóval nyergében sokra képes, egy első és egy második hely bir­tokéiban tértek haza Dal- mandra. A simontomyai ver­senyen a Decsinos két első helyet, valamint egy 2. helyet biztosított Szabónak. Tamási­ban Bajadérral 3. lett, majd Sáripusztán ismét Decsinos- sal két második és egy har­madik hely született. Ezen a versenyen került sor először a MEDOSZ-kupána, melyet a Dalmandi MEDOSZ csapata nyert el, míg az egyéni ver­senyben Szabó Sándor bizo­nyúlt legjobbnak, és ő vihet­te haza az értékes tiszteletdí­jat. Az idei év egyetlen ver­senyén — mely egyben a bú. csúivenseny is volt — Tamási­ban Decsinossal a 2. helyet szerezte meg, minimális kü­lönbséggel szorulva a simon. tomyai Kapoli István mögé. A felsorolásban sok ló ne­ve szerepel, de vajon ezek közül melyük nőtt legjobban szívéhez? — ezt kérdeztük Szabó Sándortól. — Az Ejnye és a Deesinos. Sajnos az Ejnye Budapesten kimúlt, a Deesinos ma is a Dalmandi Állami Gazdaság sütvónyi telepén van és Ko­vács Mihály lovagolja, még­hozzá eredményesen. — És mit válhatunk a De- csinostól a következő évek­ben? — Nyolcéves Deesinos, te­hát még egy-két évig várha­tunk tőle eredményeket és erre biztosíték Kovács Mi­hály személye is. Persze van­nak a telepen a kezdő lovak között olyanok, melyeknek nevét várhatóan a következő egy-két évben megismerik a területi, esetleg az országos versenyeken is. Szabó Sándor egy éve köl­tözött el Sütvénypusztáról Döbröközre családijvával — ott vett házat a Dalmandi Ál­lami Gazdaság jelentős anya­gi támogatásával. Két fia van, Sándor 17 éves, míg Zoltán 12. évében van. Az édesapjuk szerint egyikből sem lesz lo­vas, nem követik az ő példá­ját. Sándor Palánkon a mező- gazdasági szakközépiskolá­ban tanul, harmadéves, a Szekszárdi Dózsa serdülő lab. darúgóesapatában játszik. Zoltán Döbiröközön az általá­nos iskola ötödik osztályába jár, ő ugyan szereti a lova­kat, de ott nincs lovasiskola. Szabó Sándor abbahagyta az aktív sportolást, de meg­marad a lótenyésztés mellett. A Dalmandi Állami Gazda­ság méntelepének vezetője, Hencz Ferenc mellett dolgo­zik, aki korábban is egyen­gette a sportoló útját, tanítot­ta, oktatta. A jövőben Szabó Sándor a ménes ellenőrzésé­re kapott megbízást, felada­tot. Negyedszázados szakmai tudását továbbadja annak re­ményében, hogy a Dalmandi MEDOSZ lovasainak ered­ményeit ezután is a legjobbak között emlegetik. Labdarúgás Téli-kupa teremtorna Alig fejeződött be a baj­nokság őszi idénye, a labda­rúgó-sportág szurkolóinak máris megnőtt a „fociéhsége”. Erről győződhettünk meg de­cember 27-én Szekszárdon, a Zrínyi utcai tornacsarnokban rendezett Téli-kupa kispályás teremtornán. A karácsonyi ünnepeket követő munkaszü­neti napon ugyanis teltház előtt léptek pályára a részt­vevő csapatok. A házigazda Szekszárdi Dó­zsa NB Il-es, valamint ifjú­sági együttese mellett a Pak­si SE, a Kisdorog, a Bátaszék és a TÁÉV SK csapata sze­repelt. Előbb két hármas cso­portban körmérkőzéseket vív­tak, majd a csoportok azo­nos helyezett jei az egymás el­leni találkozóval döntötték el a végső sorrendet. A csoportmérkőzések ered­ményei: I. csoport: Szekszár­di Dózsa I.—Bátaszék 3-1 (1-0). Góllövök: Koraknai, Varga, Weitner, illetve Fiath. Kisdorog—Bátaszék 6-3 (5-1). G.: Ódor (3), Nier, Beming, Kniesz, illetve Kiss, Poór, Tóth. Szekszárdi Dózsa I.— Kisdorog 5-2 (2-2). G.: Korok- nai (3), Orosz, Varga, illetve Odor, Beming. A II. csoportban: Paksi SE —Sz. Dózsa ifi. 2-1 (1-1). G.: Bencsik (2), illetve Bölcsföl­di. TÁÉV SK—Paksi SE 5-1 (3—1). G.: Bocz (2), Óbendorf, Horváth, Lángi, illetve Ben­csik. Sz. Dózsa ifi.—TÁÉV SK 3-1 (0-0). G.: Dienes, Winth, Papp, illetve Öbendorf. Helyosztó az 5—6. helyért: Bátaszék—Paksi SE 3-2 (1-1). G.: Vituska, Kiss, Tóth, illet­ve Bencsik (2). A 3—4. helyért: Kisdorog— Szekszárdi Dózsa ifi. 5-2 (1-2). G.: Odor (3), Kniesz, Győrfi, illetve Komáromi, Wirth. Az 1—2. helyért: Szekszárdi Dózsa I.—TÁÉV SK 7-3 (4-1). G.: Koroknai (4), Pásztor (2), Orosz, illetve Lángi, Tomyi, Öbendoríf. A .torna legjobb játékosa címet Weitner Ádám érde­melte ki, míg a legjobb ka­pusnak járó tiszteletdíjat Stölkler (Kisdorog) és Suba (Sz. Dózsa -ifi) kapta. A leg­eredményesebb gólszerzők: Koroknai (Sz. Dózsa I.) 8, Odor (Kisdorog) 7, Bencsik (Paksi SE) 5 góllal. Évadzáró a tolnai asztaliteniszezőknél — Milyen csapat a Paletta Stave? — Erős, Belgium hatszoros bajnoka. — Hogyan alakult a mér­kőzés? — Kiss vereségéivel 1-0-ra a hazaiak vezettek, a máso­dik partiban Balogh révén egyenlítettünk. Balvári nyert ezután, de Geriminat legyőz­te Baloghot, így 2-2-re áll­tunk. A folytatásban viszont már nem termett babér a lel. kés belga együttesnek. Három soron következő pár küzdel­méből mi kerültünk ki győz­tesen. — Milyen volt a repülőút? — Menetben kalandost, ha­zafelé sima. Kérdések özöne zúdul a spörtszékházba lépő lányok­ra. az asztalitenisz BEK-mér­kőzés főszereplőire. A leg­jobb négy közé jutásiért sor­ra került belgiumi 5-2-es ta­lálkozójuk minden apró rész­letére kíváncsiak az „itthon- maradottak”. Az élmények frissek. Hétfőn este landolt a Ferihegyi repülőtéren a Tolnai VL pingpongosadt is hazahozó frankfurti járat gé­pe. Igazából még ki sem pi­henték az utazás fáradalma­it, aJTfikor huszonnégy órával később már a hagyományos évadzáró szakosztály-értekez. létükre igyekeztek. Ilyen zsú­folt volt számukra az egész esztendő. No, meg persze si­kerekben gazdag. Hogy egészen pontosan mi­lyen ajándékokkal kedves­kedtek klubjuk és a megye sportmozgalma számára, ar­ról adtak számot évzáróju­kon. Azon, amelyet NB I-es és a felejthetetlenül szép ha­zai BEK-mérkőzésük színhe­lyén, a sportszékházban ren­dezték. Vendégeket is kö­szöntöttek: dr. Bősz Endrét, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettesét, Her- czig Gábort, a megyéi sport­hivatal vezetőijét és Pintér Jánost, Tolna nagyközség pártbizottsága titkárát,. Toro. nyi István tanácselnök sze- Imélye „protokollárisán sem” sorotendó a vendégek közé, annál is inkább, mert „civil­ben” ő tölti be a Tolnai VL elnöki tisztét is. Mi került a szakosztály 1980. évi kará­csonyfájára? Méhes István szakösztályelnök és Sáth Sán­dor vezető edző értékelésé­ből, beszámolójából választ kaphattunk erre a kérdésre — egy óra elmúltával. Mert, hogy éppen ennyi időt Igé­nyelt az idei esztendő ered­ményeinek örömteli számba­vétele. Méhes István bevezetésül elégedetten nyugtázta: a MOATSZ-ban a tolnai női szakosztályt már „A” kate­góriásként tartják számon. A hivatalos besoroláshoz csupán az OTSH jóváhagyása szük­séges. Az egyesület elnöksé­gének határozata alapján Pá­linkás János szakosztályve­zet ő-hélyéttes és dr. LuSzka József technikai vezető beál­lításával kibővítették a szak­osztályi vezetést. Örömmel konstatálta, hogy ez évben megvalósult a sportszékház termének padozatcseréje. Gondot csupán az okoz az edzésmunka menetében, hagy az adogatógépet megfelelő hely hiányában nem tudták használni. Az épületiszámy 1977-ben megkezdett építése rendkívül vontatottan halad. Márpedig a kapcsolódó léte­sítmények és a kondicionáló tereim hiánya erősen befolyá­solják a minőségi munkavég­zést. A női együttes, mint az NB I. 1979—80, évi harmadik he­lyezettje, jbgot nyert a Baj­nokcsapatok Európa Kupájá­ban való szereplésre. A sport- közvélémény előtt már is­mert, hogy a fiatal gárda a BEK küzdelmein a vára'kozá. son felül szerepelt és ezüst­érmét szerzett. Ebben az év­ben is résztvevői voltak va­lamennyi csapatbajnokság­nak és in dúltak a verseny- naptárban szereplő egyéni viadalokon is. Az NB I-ben ismételten kiharcolt 'harma­dik helyezés azt is jelenti, hogy az 1981—82. évi BEK- sorozaton újra lehetőséget kap az együttes a bizonyítási ■részvétéire. A tolnai női gár­da 1980-ban csak a Statiszti­ka SC-től és a BSE csapatától szenvedett vereséget az NB I. ben. A szakosztályvezető ez­után részletesen értékelte a játékosok teljesítményeit. Balogh Ilona 16 NB I-es tmérkőzésén 85, Bolvári Ildi­kó 12 találkozóján 75', Dudás Ibolya ugyancsak 12 mérkő­zésen 60, Bízó Mária 15 mér­kőzésén 45 százalékos telje­sítményt nyújtott. A fiiatalab. ,bak közül Kis Anikó 13-szor kapott helyet az NB I-es csa­patban és 58, Bolivárt Katalin 11-szer játszott és 60, Kaiser Ágnes egy találkozón jutott szóhoz az élVonalban és 80 százalékos teljesítményt ért el. Férficsapatunk az NB II- foen szerepelt, ahol négy győ­zeleménél a 11. helyen vég­zett, ez pedig a búcsút jelen­tette számukra a második vo­naltól A tartalékcsapatok to­vább folytatták évek óta tar­tó jó szereplésüket a megyei csapatbajnokságban. A fel­nőtt férfiegyüttes a 2. helyen végzett, a serdülő fiúgárda pontVeszteség nélkül bajnok­ságot nyert. Amióta me­gyénkben megrendezik a ser­dülő megyébajnokságot, az­óta mindig a tolnaiak végez­tek az első helyen. A tarta­lék felhőit női együttesük ugyancsak veretlenül nyert megyebajnokságot. Számukra nem szolgálja kellően- a fej­lődést ez az osztály, így el­képzelhető, hogy beosztást nyernek az NB II-be, mint tartalékgárda. Eredményeik a felljultás szempontjából nem jönnének számításba. A tolnai versenyzők foly­tatták sikeres szereplésüket az országos ba jnokságokon is. A Balogh—Bolvári páros eb­ben az évben is megvédte bajnoki címét, a magyar baj­nokság egyéni számában Bol­vári Ildikó bronzérmet nyert. Az országos felnőtt, ifjúsági, serdülő, és újonobajnokságon 5 arany-, 5 ezüst-, és 5 bronz, érmet szereztek összesen. Nagy riválisukat, a Statiszti­kát megelőzve, 865 ponttal elsők lettek az utánpótlás pontversenyben. A nemzet­közi porondon a válogatott színeiben és az egyesület képviseletében egyaránt meg­jelentek. Eredményesen helytálltak az ifjúsági és ser. dűlő EB-n, a francia nemzet­közi ifjúsági bajnokságon, a jugoszláv nemzetközi baj­nokságon. Éremszerzők vol­tak Törökországban, az olasz nemzetközi viadalon, továb­bá Pozsonyban és Mogilljov- ban is. Sáth Sándor vezető edző értékeléséből néhány adatot ragadtunk ki. A szakosztály 104 versenyzőjéből 61 az iga­zolt sportolók száma, közü­lük viszont 39-en minősítést szereztek. Az edziésnapok száma 201, míg az edzések száma 376 volt 11980-ban. Mint mondotta: a mennyisé­gi fejlődés helyett a minős'é- 'gi munka javítása volt el­sődleges szakmai célkitűzé­sük. Vázolta az élkövetkező év fontosabb terveit is. Ezek szerint 1931-ben a jelenlegi 6 I. osztályú minősítés megtar­tása mellett hét másodosztá­lyú és 18 harmadosztályú mi­nősítés elérését tervezik. Hangsúlyozta: jövőre az NB I-ben egyértelműen a máso­dik helyet kell megszerezni­ük. Nem utópia — mondot­ta, ho,gy a jugoszláviai világ- bajnokságon két tolnai ver­senyző is kiérdemelje a vá­logatottbeli kiküldetést. Ha­sonlóan vélekedétt az ifjúsá­gi és serdülő EB-ről, ahol három tolnai versenyzővel számolnak, a részvételt te- . kintve. Részletesen, szemé­lyekre bontva elemezte az idei szereplést. Nem hagyta ki a legfiatalabb korosztá­lyúakat sem, így külön is di­csérte BátoTfi Csillát, mint az idei év második legna­gyobb meglepetését szolgál­tató versenyzőjét. Bejelen­tette: Bátort! 1981-ben az NB I-es csapat kerettagja lesz. Taglalta a szakosztály éves költségvetésénék alaku­lását, majd a sportorvosi rendelés sportszékihózi lehe­tőségét vázolta. A beszámolókat követően dr. Bősz Endre és Herczig Gábor, a megye párt- és ál­lami vezetésiének köszönetét tolmácsolta az asztalitenisz- szakosztály vezetőinek és a versenyzőknek. Hangulatos éremosztás zárta az est prog­ramját. Minek is tagadnánk, a sok-sok érem közül a leg­becsesebb a csillogó BEK- ezüstérem volt. FEKETE LÁSZLÓ Szabó Sándor a Decsinossal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom