Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-04 / 284. szám

1980. december 4. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Hogyan tovább? Kifulladóban az utóbbi évek két kedvelt könnyűze­nei irányzata: a diszkó és a rock. A diszkózene teljesítet­te hivatását azzal, hogy újra visszahozta divatba a táncot. A zeneileg értékesebb, tar­talmasabb rockzene rövid idő alatt ismét eljutott a csúcs­ra. Az időközben újként je­lentkező ritmusok közül a jamaicai reggae világát ma­gába ötvöző új hullám való­jában nem hozott újat, csak üzleti fogásnak bizonyult. A polgárpukkasztó punk is ha­mar kifulladt. A jelenleg óriási tömegeket vonzó rockzenével kapcsolat­ban egyre több olyan véle­mény lát napvilágot, amely az irányzat válságával fog­lalkozik. Ennek okát abban látni, hogy együtteseink a nosztalgia irányába fordul­tak vissza. Fiatal zeneka­raink muzsikája, egy-két ki­vételtől eltekintve nem ho­zott újat. Dalaik az elmúlt évek zenei világába nyúlnak vissza, kevés új stílusjegyet mutatva. Ezt a zsákutcát rockzenészeink „nagy öreg­jei”, a Piramis tagjai észre­vették már. Az együttes az utóbbi időben kissé eltávolo­dott fiatal közönségétől. A hosszú ideig tartó külföldi szereplések és az időközben befutott fiatal zenekarok mellett kissé háttérbe szo­rultak. Jelenleg ők próbál­koznak az általuk is felis­mert, tévesnek mutatkozó út helyett másikat keresni. KINDL GABOR Versenyeztek a villanyszerelők A munkában kamatoztatott tudás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A közelmúltban még ar­ról adtunk hírt, hogy a szek­szárdi ifjúmunkás napokkal egy időben szakmai vetélke­dők sorozatát bonyolították le megyeszerte. A belső vil­lanyszerelő szakmában a vá­rosi és járási küzdelmekben legeredményesebben szerep­lő fiatalok november 26-án a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál megren­dezett megyei versenyen mérhették össze tudásukat. A TÁÉV, a TOTÉV, a SI- MOVILL, a bonyhádi mező­gép és az építőipari szövet­kezetek, a PAV, a 22-esÁÉV, a Dunaföldvári Kendergyár, a Tolnai Gemenc Ipari Szö­vetkezet tizenöt szakmunká­sa először elméleti számítá­sokat is megkövetelő, össze­tett vezérlési feladatot ol­dott meg, majd az elméleti (szakmai ismeretek, munka- védelmi és szabványismeret) kérdések mellett politikai totóval is megbirkózott. A fiatalok a feladatokat jól oldották meg, viszont — mint a zsürielnök értékelő szavai­ban is hangsúlyozta — a szabványismeret terén még van pótolnivaló, hiszen a szabványok ismeretének hiá­nyosságai emberéletbe is ke­rülhetnek. Az elméleti és gyakorlati feladatok megoldásának ösz- szegzéseként alakult ki a végső sorrend: első helyezett a TÁÉV fiatal szakmunkása, Heberling Henrik lett, őt követte Máthé János (PAV), majd Sebestyén Gyula (TÁÉV). A KISZ Tolna me­gyei Bizottságának díjait Unyi György, a Szekszárd városi KISZ-bizottság mun­katársa adta át. A vetélkedő után ültünk le beszélgetni Heberling Henrikkel, aki a Heberling Henrik, a ver' seny győztese versenyben a „pálmát” el­vitte. — Szekszárdon, az 505-ös szakmunkásképző iskolában a villanyszerelő szakmát tanul­tam. 1976 óta dolgozom a TÁÉV-nél, tanuló is itt vol­tam. A pécsi Zipernovszky szakközépiskolában erősára­mú szakon tanultam tovább, majd elvégeztem a finom- mechanikai és műszeripari szakot is, s az idén mester- vizsgát tettem. (S amit ő sze­rényen elhallgatott, én közzé­teszem: előbb lett szakmun­kás, mint a vele egykorú tár­sai, diákként egy országos szakmai versenyen elért eredménye jogosította fel rá.) — Hogy érzi magát a TÁÉV-nél? — Tagja vagyok a válla­lat kétszeres kiváló ifjúsági szocialista brigádjának. Ta­kács István brigádvezető irá­nyításával sok társadalmi munkát végzünk, gyermek- intézményeket, kultúrottho- nokat patronálunk, hogy csak néhányat említsek. De a leg­fontosabb, hogy egy vidám, fiatal közösségben dolgozom, ahol egymás között baráti kapcsolat alakult ki. Ha pe­dig munkavégzésről van szó, akkor természetesen minden­ki a feladatára figyel, a „mindent a maga idejében” elv alapján. Dolgoztam már a mohácsi Csele motelnél, a szekszárdi Skálánál, lakás- építkezéseken, a tolnai MSV- nél, most pedig az SZMT- és a KÖJÁL-székháznál. — A versenyen mi volt a legnehezebb feladat? — összességében nem volt nehéz, nekem a szabvány- ismeret ment nehezebben. Hogy miért volt ez általános a vizsgázók között? A mun­kahelyeken, ha valamilyen szabványismereti kérdéssel nem vagyunk tisztában, ott a művezető, ő megmondja. Persze a vetélkedő után ott­hon én is átnéztem ezeket a kérdéseket. Számomra meg­lepetés volt az eredmény, nem gondoltam arra, hogy első leszek. Különösen a szabványismereti kérdések után... — Tervei? — Főiskolásra jelentkez­tem az idén, de nem vettek fel. Jövőre újra megpróbá­lom... Mint Szűcs András, a vil­lanyszerelő építésvezetőség művezetője és Takács Ist­ván brigádvezető mondták, Heberling Henrik az egyik legjobb fiatal szakmunkás, aki elért eredményeivel nem mellveregetve kérkedik, ha­nem a munkájában kama­toztatja tudását. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Merre tovább? Beszélgetések a pályaválasztásról Som Lajos, a Piramis ve­zetője, aki úttörő munkát végzett és végez ma is a rock fellendítésén Iskolás „akadémia” Három új helyi tagozata nyílt meg a köztársaság kü­lönböző pontjain a kazah­sztáni iskolás „tudományos akadémiának”. Az új tagoza­tok, amelyek a fizikai és ké­miai érdeklődésű felső tago­zatos iskolásokat tömörítik, Alatau faluban, Alma-Atá- ban és Celinográdban működ­nek) Mindhárom kiváló bázisa az iskolás tanulók tudomá­nyos érdeklődése kielégítésé­nek, tudományos ismeretei el­mélyítésének. A tanulók aka­démiai intézetekbe járnak, ahol a magenergiák és a mag­fizika törvényeivel ismerked­nek. Oktatóik arra töreked­nek, hogy bevezessék a fiata­lokat a tudományos kutató­munka titkaiba, s kialakítsák bennük az önálló munkára való készséget és jártasságot. „Merre tovább?” címmel rendezte meg ez évben is az egyetemi, főiskolai továbbta­nuláshoz „kedvet csináló” be­szélgetéssorozatát a Tolna megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet. A napokban azzal a nem titkolt céllal lá­togattunk el egyre, hogy meg­tudjuk: a pályaválasztás előtt álló középiskolások és a kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményekből vendégként ide látogató oktatók szándéka, ér­deklődése hol találkozik. * Szekszárdon, a TIT megyei szervezetének Hunyadi utcai székházában 12 óra 20 perc­kor öt középiskolás fiatal vá­rakozik a beszélgetés vendé­gére: dr. Deák Tibor egyete­mi docensre, a Budapesti Kertészeti Egyetem mikro­biológiai tanszékének vezető­jére. A három lány, s a két fiú a szekszárdi, a bátaszéki és a bonyhádi gimnáziumból jött. Beléptemkor kellemesen csalódom. Ugyanis arra szá­mítottam, hogy az érdeklődés legcsekélyebb jelét se muta­tó, unalmas arcú, „kivezé­nyelt” diákokat találok. Ehe­lyett megtudom, hogy egyi­kük már döntött is: a kerté­szeti pályára lép. A többiek még az elhatározás kimondá­sa előtt állnak. Ha dr. Deák Tibor vizsgáz­tatóként is olyan kedélyes ember, mint most; amikor az egyetem életéről beszél, akkor nem féltem a nála vizsgázó­kat. Izgalmasan ecseteli a karokon folyó munkát, legin­kább a tartósítóipari karót, melyhez ő is tartozik. Jegyzetelek: a Budapesti Kertészeti Egyetemen három karon tanulnak a hallgatók. A tartósítóiparit három éve hozták létre. Itt többek között konzervek, hűtött termékek, borok, dohány és üdítőitalok tartósításának témája a tan­anyag. Az előadó szól még a fel­vételi követelményekről, a társadalmi, politikai és kultu­rális életről, egyszóval mind­arról, ami az oda pályázó fia­talt érdekli. Eltelt az egy óra, következ­nek a kérdések. Zsók Anna, a bonyhádi gimnázium ne­gyedikes tanulója elsőként rukkol elő: — Mennyi a felvételi pont­határ? — Tizenhat, tizenhat és fél ponttal már nagy a valószí­nűsége, hogy a pályázót fel­veszik. Tizenöt pont alatt nem túlságosan biztató a jelentke­ző helyzete. — Kosárlabdacsapat van,? — kérdezi egy nyúlánk növé­sű lány. — Igen, ha jól tudom, olyan besorolásuk van, mint egy megyei első osztályú csapat­nak. A beszélgetésen résztvevő egyetlen szülő, Tápai Zsolt­nak, a szekszárdi Garay gim­názium negyedikes tanulójá­nak édesanyja arról faggat­ja a vendéget, hogy fia ma­tematika közepese okoz-e majd hátrányt a felvételinél. — ö még mentesül a mate­matika-felvételi alól. De a matematika előreláthatóan 1983-ban ismét a felvételi tantárgyak közé kerül — így a válasz. A beszélgetés végén meg­kérdeztük : — Deák elvtárs, miként látja az ilyen pályaválasztási beszélgetések hasznát? — Nem eléggé tájékozott az ifjúság a Budapesti Kertésze­ti Egyetem jellegét illetően — feleli a docens. — A fia­talok jórészt úgy gondolják, hogy nálunk csak növényter­mesztéssel foglalkoznak a hallgatók. Ennél lényegesen sokrétűbb képzés folyik. Az egyik hasznot éppen ott lá­tom, hogy e kötetlen beszél­getések alkalmával eloszlat­juk a félreértéseket. A fiata­lok első kézből ismerik meg a követelményeket és mind­azon körülményeket, ame­lyekkel felvételük után az egyetemen találkoznak. Meg­győződésem, hogy az ilyen beszélgetések sokkal haszno­sabbak, mint sok ezer, az is­kolához küldött prospektus. * Rókus Jánostól, a megyei pályaválasztási tanácsadó in­tézet igazgatójától azt kérde­zem, hogy az idei 19 beszél­getésre hány középiskolás fiatalt várnak. — Megyénkben 1200 közép- iskolás végez évente. Ebből 5—600 azoknak a száma, akik továbbtanulni szándékoznak. 450—550-en jelentek meg az előző években, most is ennyi fiatalra számítunk. — Elöljáróban mondta ne­kem, hogy 1979-ig a beszél­getéseken összesen 2253 fia­tal volt jelen. A PTI hogyan tudja követni a fiatalok pá­lyára kerülését? Vagy: ho­gyan tudják mérni munkájuk eredményességét ? — Legfeljebb, csak meg­kérdezhetjük az iskoláktól, hány tanulójukat vettek föl. Évente kiküldünk kérdőíve­ket, így bizonyos adatokat megtudunk. Azt azonban bát­ran állítom — és ezt az egyetemi, főiskolai oktatók is közölték velünk —, hogy sok­kal meggondoltabbak a fel­vételiző fiatalok, mint koráb­ban. Tulajdonképpen a fel­vételi vizsgán dől el, hogy eredményes-e a munkánk. Mert a mi dolgunk a segítés. — szűcs — Pécsi Tudományegyetem Tolna megyei klub, Tolna megyei hét Nagy sikerű hetet rende­zett a Tolna megyei klub a Pécsi Tudományegyetemen november 17-től 22-ig. Tizenhetedikén kiállítás nyílt a PTE-n: csodálatos fa­faragások, szőttesek, cserép­edények tanúskodtak a me­gye jelen és múltbeli népi kultúrájáról. A megnyitón Várszegi Ernő, a PTE Tol­na megyei klubjának elnöke és dr. Benedek Ferenc, a PTE jogi karának dékánja mondott beszédet. Ezt köve­tően a bonyhádi Szélkerék együttes lépett fel rövid mű­sorával, melynek hangulata jól illett a kiállítás anyagá­hoz. Délután kerekasztal- beszélgetés keretében vála­szoltak Tolna megye taná­csi, párt- és KISZ-vezetői a megyét érintő kérdésekre, aztán mintegy másfél órás filmvetítés mutatta be az érdeklődőknek Tolna megye nevezetességeit. A beszélge­tésen részt vett dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, István József, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Kari Imre, a megyei KISZ- bizottság titkára és Keresztes János, a megyei tanács ifjú­sági titkára. Másnap a PEAC-pályán sportvetélkedőre hívta ki a klub a Pécsen már felsőfokú intézményekben működő Tol­na megyei klubokat, vala­mint a PTE más megyei klubjait. Csaknem 90 ver­senyző izgalmas mérkőzése­ket vívott női, férfi kosár­labdában, asztaliteniszben és futballban. Tizenkilencedikén az előbb említett klubok tagjai szelle­mi vetélkedőn mérték össze tudásukat. Elmondhatjuk, hogy a rendező — a PTE Tolna megyei klubja — ki­tett magáért, hiszen mindkét nap ők vitték el a pálmát. A második-harmadik helyen holtversenyben a „PTE Tol­na” és a „PTE Zala” vég­zett. Húszadikán este került sor a Tolna megyei hét egyik legrangosabb eseményére. Dr. Horváth István belügymi­nisztert, Tolna megye szülöt­tét látta vendégül a klub. Dr. Horváth István meleg hangvételű beszélgetés kere­tében válaszolt a hallgatók kérdéseire. Ez a beszélgetés — amely a Tolna megyei klub nevét városszerte is­mertté tette — nemcsak a klub életében jelentett ki­emelkedő eseményt, hanem a PTE életében is, hiszen elég ritkán találkozhatnak a hall­gatók az ország irányítását közvetlenül végző vezetőkkel — pedig igény az lenne rá. A Tolna megyei klub rend­hagyó záróestet rendezett. A PTE-n tanuló külföldi hall­gatók adtak műsort, kiegé­szítve a PTE Irodalmi Szín­padának fellépésével. Az es­tet a „34-es” együttes zárta dél-amerikai hangvételű sodró lendületű dalaival. A műsor végén a közönség nagy tapssal jutalmazta a színvonalas produkciókat, és ez a taps az egész Tolna me­gyei hétnek is szólt. SASVÁRI ANDRÁS, a PTE KISZ-bizottságának titkára A szellemi vetélkedő győztes csapata Művészeti főiskolák Lengyelországban évente mintegy 1400 fiatal fejezi be tanulmányait az ország ti­zenhat művészeti főiskoláján. A művészeti főiskolákra je­lentkezők száma évről évre nő: egy-egy felvételi helyre általában tízen — a képzőmű­vészeti főiskolákon 4—7-en — pályáznak. Mivel azonban az általános műveltség, fel- készültség egymagában nem elegendő, az győz, akiiben emellett még jó adag tehet­ség is rejlik. A zenei tanulmányoknál megfelelő előképzettséget — zenei középiskolai végzettsé­get — is megkívánnak. Az elsőévesek közül jelen­leg kétszázan a színművésze­ti, négyszázan a képzőművé­szeti és négyszázötvenen a ze­neművészeti főiskolák hallga­tói. A tanulmányi idő a szín­ház- és filmművészeti főisko­lán négy, a zene- és képző­művészetin öt esztendő, és ke­rek hat évig tanulnak a leen­dő operaénekesek. A záróesten a külföldi hallgatók is szerepeltek

Next

/
Oldalképek
Tartalom