Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

A^ÉPÜJSÁG 1980. december 29. Moziban Banditapofa Napjaink „sikerembere” a minden helyzetben önmagát kivágni és magasztaltatai tu­dó konjunktúralovag. Krőzusi módon költekezik, lakásnyi kisstílű szemétdombján ka­par, s hogy a köz is jlássa” hasznosságát, megfejthetetlen összeköttetései révén sikeres­nek tűnő szélmalomharcokat vív. Módos Péter kitűnő novel­láját formálta (jó!) filmmé Fazekas Lajos rendező. A Haladék című magyar film nem ad haladékot a főszerep­lőknek, de a nézőknek sem. Egy sikeresnek tűnő házas­ság pőrére vetkőztetését mu­tatja be és nem fél a viszo- lyogtató rostokig felsorakoz­tatni a célokat, az érveket, a népgazdaságot, néhány kara­kán vállalati vezetőt, egy uszodát és két idióta kidobó­legényt. A főszereplő, Novák Sán­dor (Bujtor István) olyan fi­gura, aki a jég hátán is meg­él. Értelmiségi, sikeres élet­pályán lépkedő aranydf jú. Fe­lesége, Bori, (Gór Nagy Má­ria) pedig olyan asszony, aki tudományos munkája mellett férjének óhajtana élni. Ez utóbbira azonban férje állan­dó távolléte és kiismerhetet­len machinációi folytán nincs lehetősége. Novak, tőkés importból származó műanyag-alap- anyagból idétlen banditapofa- maszkot készíttet, s ezzel akarja fölvirágoztatni válla­latát. Az értékes anyag el­herdálása töréshez vezet- A nagyfőnötj leveszi áldást adó kezét Novákról és barátjáról, Adómról (Koncz Gábor). Le­írja őket. Nincs tovább ki- parcelilázott karrier a két fér­fi előtt, felfüggesztés vár(na) rájuk, meg egy vizsgálat. Ádámnak mennie kell, hogy nagyfőnőkét a nyugdíj előtt megmentse, de Novák össze­köttetései felhasználásával megállítja a lavinát. Eközben Bori az őrület határát majd­nem átlépi, mert férje, No­vák leszámolni kíván életével. A hétdecis Cézár vinjak vi­szont édeskevés, hogy elhatá­rozását megvalósítsa. Végül egy lázas szeretkezés követ­kezik, s úgy tűnik, mintha minden visszakerülne a he­lyére. De ami ezután követ­kezik, az is értelmetlen és üres pótcselekvés. Élnek to­vább, gyilkolva egymást. Novák Sándor napjaink zsi. gulis, szakállas konjunktúra­lovagja indul új és új csa­tákba, miközben otthonában, háta mögött és lába nyomán felperzselődik az egészséges gondolkodású emberek föld­je. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Rádió A zselici dombok alján A rádió jó karácsonyi mű­sorainak sorában szép helyet foglalt ei az az adás, melyet december 27-én reggel hall­gathattak azok, akik fél nyolc előtt két perccel bekapcsol­ták a rádiót. Búzás Andor és Kovács Jenő a Zselicségben járt. Az ilyesfajta községne­vek, mint Zselidkisfalud, Zse- lickisflak, Zselitszentpál el­vétve se szerepéinek a napi­lapok hasábjain, megyénk­ben pedig valószínűleg- édes- kevesen tudják, hogy a Kis- Koppány, Nagy-Koppány és a Kapos révén a Zselicség Tol­nával is „vízi kapcsolatban” van­A Zselicség „őstáj” és a ró­la szóló beszámoló különösen alkalmas arra, hogy nosztal­gikus hangulatot keltsen. Nosztalgiázásra év közben ál­talában nincs időnk, ilyen irányú igényeinket ünnepek idején igyekszünk kielégíteni, amikor az év közben sűrűn feledett em-benszieretetünk is többnyire felszínre tör. Asz­falton keményített panelszí- vű hallgató volt az, aki nem fogadta örömmel Búzás An­dor és Kovács Jenő zselicsé- gi kalauzolását. Póz nélküli, természetes emberek, termé­szetes kedvességgel szólaltak meg. Néhai irigységgel hall­hattunk arról, hogy teljesség­gel felesleges városba ingázni akkor, amidőn a -hóvirág-, tölgy- és bükkmakfcgyűjtés, csemeteplantá 1 ás itt helyben is hoz annyit a konyhára, mint amennyit az eljáróknak keresniük sikerül. A konyha egyik sarkában Ott a varró­gép, a másikban a gyalupad, amiről hallani csakugyan megható, de azért nem való­színű, hogy gyalupad nélküli, de villanysütővel és hűtő- szekrénnyel felszerelt kony­hájából sok háziasszony je­lentkezne, mert törik-szakad, amazokkal akar cserélni- Mit kifogásolok tulajdon­képpen? Némileg igazságtala. nul azt, ami a jó műsorban nem volt benne. Nincs jo­gom kételkedni abban, hogy a Zselicség csakugyan ilyen, hi­szen Búzás és Kovács kollé­gák jártak ott, -nem én. Csak­hogy én hallgattam már mű­sort és olvastam beszámoló­kat a Sárközről, a Kapos- Koppány völgyéről és a me­gyénkben székelységnői is. Valamennyi azt a tévhitet su­gallta, mintha ezekre a tájegy­ségeikre a népművészeti, nép­rajzi hagyományok megőrzé­se lenne a jellemző. Sajnos, nem az, hanem bár minden tiszteletet megérdemlő, de hovatovább mégis csak kurió­zum. Szekszárd és környéke ugyebár híres borvidék? Csakugyan az, és amikor az elmúlt ősszel körülvonatoz­tam az országot, valóban mindenhol tudtak a szekszár­di borról. A mérőműszergyár- rófl, a kukoricatermesztési rendszerről, a zenélő nyárról majdnem senki, a húskombi­nátról a bflzgobfo újságolva­sók. Szent meggyőződésem, hogy nekünk szekszárdiaknak is torz elképzelésünk van a saját városunkról, mely a szemünk előtt, de nem sze­münk láttára leüt jól iparoso­dott iskolaváros. A Zselicségben ugyan hány tv-készülék lőhet? Hány AB- BA-'lemez fogyott és az utol­só tíz évben- hányán szerez­tek valamilyen műszaki képe. sítést? (ordas) Mit látunk jövőre? I Sajtótájékoztató a Televíziónál A Televízió népszerűségével semmi nem vetekszik: a csa­ládoknak 89 százaléka ül naponta csaknem 3 millió készülék elé, várva a csodát, vagy legalábbis a jó műsort. Technikai feltételekben nincs hiba, az első műsor az ország területének 97, a második 70 százalékán vehető kiváló minőségben, s mint a sajtótájékoztatón Nagy Richard, az MTV elnöke el­mondta, a Tv munkatársai évente körülbelül 7 ezer önálló műsort készítenek, ami világviszonylatban is tekintélyes szám. A saját gyártás aránya 74 százalékot tesz ki, ami azt is je­lenti, hogy technikai berendezéseik túlterheltek. Fontos feladatának tekinti a Tv a nézettségi arány mó­dosítását, hogy ne a kora esti órák jelentsék a legnagyobb „nézősűrűséget”, ezért megpróbálják a híradó előtti órákat is olyan műsorral megtölteni, ami nagyobb érdeklődésre számít­hat. Gondot jelent a hét vége műsorának összeállítása, s a tervek között szerepel a vasárnapi második műsor bevezetése. Nagy Richard megemlítette azt is, hogy fokozni fogják műsoraik propagálását, amit csak helyeselni lehet, hisz nem­esük televízió van a világon, s jó, ha a néző előre tudja, hogy mit érdemes megnéznie. A műsoridő növelése a következő évben .még nem lesz jelentős, a jelenlegi heti 83 óráról 85 órára emelkedik, de a néző jobb orientálása, választási ön­állósága így is fontos kérdés. Mit látunk hát a jövő évben? Elsősorban a Bartók - évforduló ró nagy feladatot a Tv-re, s számos hangverseny mellett sor kerül A kékszakállú herceg várának bemutató­jára, Sass Sylviával és Kováts Kolossal, felújítják A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint, s bemutatják a Bartók nyomában, a Szovjetunióban című dokumentum- filmet. A Zenés Színház bemutatói között Kenessey Az arany meg az asszony című operája, Brecht—Weil A hét főbűn, Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című műve szerepel — az ajánlat itt nem nagy. Uj sorozatok indulnak. Kéthetenként jelentkezik egy mű­sor a szabad időről, a Fórum a VI. ötéves terv gazdaság- politikai célkitűzéseire irányítja a figyelmet, s ötrészes soro­zat foglalkozik a KGST tevékenységével. Uj sorozat a Téli esték falun, a Dobogón, amely új ipari termékeket mutat be, a Nagy kikötők, s kétrészes dokumentumfilm készült a haza­látogató magyarokról. Uj típusú tájékoztató műsorok is lesznek: a Prizma a nézők kérdéseire épül, az Itthon hazánk hat nagy tájegységét mutatja be, a Századunk 1944. március 19-től a háború végéig eltelt időszakot eleveníti fel, a Jövő titkai című sorozatban pedig viszontlátjuk Czeizel Endrét. Egy hatrészes sorozat az emberi agy működésével foglalkozik, három alkalommal pe­dig a keringési betegségekről hallhatunk. A kulturális főosztály tervei között szerepel a Kortársunk című sorozat, a Magyar múzeumok, a Műelemzés, a Pesti színháztörténet, negyedévenként pedig a világ filmművészeté­ről láthatunk összeállítást. Újdonság, hogy a színházi közve­títéseket a baráti országok magyar nyelvű adásainak sugár­zásával bővítik. A drámai főosztály 50 új produkciót készít elő, s többek között Bálint Tibor, Csák Gyula, Galgóczi Erzsébet, Déry Tibor, Cseres Tibor, Szabó Magda, Vészi Endre egy-egy mű­vét láthatjuk, s elkészül Hochhuth Helytartója, Krleza Glem- bay családja és Ugo Betti híres színműve, a Bűntény a Kecskeszigeten is. Szeszélyes évszakok címmel kéthavonként jelentkezik egy szórakoztató műsor, s nem lesz hiány vetélkedőkből sem, amelyek közül új a Ne nevess korán és a Fele sem igaz. A filmsorozatok között Szabó György Petőfijét és Jókai A névtelen vár című regényét láthatjuk, de lesz Röpülj páva és nemzetközi táncdalverseny is, ismét megjelenik az Onedin család, bemutatják a Madame Bovaryt, Solohov Csendes Don­ját, Thomas Mann Buddenbrookk-ház című regényét, egy 11 részes NSZK-vígjátéknak pedig ez a címe: Nem kell mindig kaviárt enni. Lesz Marlene Dietrich, Bell és Sebastien, bemutatnak egy szovjet bűnügyi filmsorozatot, lesz Charlie angyalai, Derrick, s krimisorozat a Sam és Sally és a Petrocelli is. Természetesen csak töredékét sorolhattuk fel a jövő évi terveknek, de talán ez is érzékelteti, hogy a Televízió igyek­szik gondoskodni szórakozásunkról, művelődésünkről a jövő esztendőben is. Reméljük, hogy az igyekezetét siker követi. cs. Tv-jegyzet • • Ünnepi változatosság Háromnapos ünnep karnyújtásnyi távolságban egy másik háromnapos ünneptől; foghatja fejét a műsor­szerkesztő. Legyen szórakoztató, mert az emberek ki­kapcsolódni akarnak, de azért legyen komoly is, elvég­re karácsony van, amikor a megátalkodott garázdák is a béke áldását emlegetik. De a gyerekekről sem szabad megfeledkezni, s itt vannak az öregebbek is, akik szí­vesen elandalodnak ifjúságuk melódiáin. Hát kérem, volt minden, Jókai, Kálmán Imre, cirkusz, olimpia Piedone, még opera, sőt Bach is. Közben a háromnapos ünnep tulajdonképpen négynapos volt, mert már szerdán elkezdődött, s Bo- gáti Fazekas Miklóssal a régi magyar irodalom is meg­szólalt. Az Ars Renata együttest csak dicsérni lehet, legfeljebb azt az egy-két mondatot hiányolhattuk, ami az alig ismert szerzőt bemutatta volna, ugyanis nem jelent feltétlenül irodalmi tájékozatlanságot, ha vala­ki nem hallotta Bogáti Fazekas Miklós nevét. Utólag írjuk ide: 1548—1592 között élt, unitárius pap volt, igen sokat írt, versbe szedte Mátyás király „dolgait", egyéb történelmi témák mellett, s lefordította a zsoltá­rokat és az Énekek énekét. Offenbach operettje mellé másik megjegyzés kí­vánkozik: miért kellett — nem először — ezt olvas­nunk, „bemutatásra került”. Az ilyesminek a rádió nyelvhelyességi adásába kellene kerülnie... Újra meggyőződhettünk arról, hogy a pécsi stúdió nagykorúvá lett, valószínűleg nemcsak a gyerekek szá­mára volt emlékezetes Pákolitz István kedves mesejá­téka, A király pantallója. Este viszont egy másik mese­játékot láthattunk, Mozart Szöktetését, s az enyhén kap­kodó rendezést bőven feledtette a vílágszínvonalt je­lentő zenei megoldás. Akik az operaelőadás után visszakapcsoltak az egyes műsorra, a magyar balett világszínvonaláról győ­ződhettek meg, miközben aggódva kérdezhettük: Va­jon meddig nem lesz Operaházunk? A Színész és a változó világ című műsor — amint mondják — o Színészmúzeum örökébe lépett, de ebben a formában inkább rádiós műfaj: valaki elmond vala­mit, ebben az esetben főleg Gobbi Hilda és Major Ta­más. Tímár Józsefről lévén szó, nem tett jót a műsor­nak az elhallgatás, a Szózat elszavalásának felidézésé­vel inkább csak azt a homályt növelték, ami Tímár József életének egy korszakát borítja. Ha a műsor jobb akar lenni, mint a Színészmúzeum volt, sok mindent másként kell csinálni. Közben az idősebbek másra is emlékezhettek, itt bolt Max és Moritz, amiből még az én nemzedékem is németül tanult. Busch — úgy látszik halhatatlan — gyerekhőseit a magyar származású John Halas keltette életre, mi pedig elgondolkozhattunk azon, hogy mi is a szórakoztató ebben a tulajdonképpen morbid mesé­ben, ahol mindig a hamisság győz, míg végül a két gézengúzt megeszik a libák. Nem is tudom, ajánljam-e gyerekeknek, hogy Wilhelm Busch könyvéből tanulja­nak^ németül. Ettől függetlenül, Halas mester filmje kitűnő, Karl Busch után is jut eszébe valami. A műsor nem tüntette fel a fordító nevét. Busch ugyanis költő is volt, s egészen csinos verseket csatolt rajzai mellé. A magyar fordítás viszont kenetlenül zörgött, a Weöres Sándor versein nevelkedett gyerekek biztosabban tud­ják a ritmust, mint a fordító. Hm, hm. Nem folytatjuk a felsorolást, nem is lehet, mert a három, pontosabban négy napot a változatosság jel­lemezte, s miután minden réteghez szólt, figyelembe véve az életkori sajátosságokat is, mindenkinek maradt arra is ideje, hogy ne csak a tv előtt üljön. így is van rendjén. CSANYI LÁSZLÓ Muray Róbert kiállítása (TUDÓSÍTÓNKTÓL) December 14—28-ig volt nyitva Dombóváron a műve­lődési otthonban Muray Ró­bert grafikusművész és állat­festő kiállítása, „Témám a természet” címmel. A Dél- dunántűli Környezet, és Ter­mészetvédelmi Felügyelőség segítségével, a dombóvári kórház röntgenosztályának művészetet szerető dolgozói, már mintegy másfél évvel ez­előtt kezdték meg a szerve­zést, hogy a városban bemu­tathassák Muray Róbert mű­vészetét, aki a természet rendkívül hű ábrázolására tö­rekszik. A művész természet- figyelő, a természetet szerető, a szabad természetben nyitott szemmel járó vadász. Rend­kívüli megfigyelőképességgel rendelkezik, s szemével szin­te leképezi a szabadban élő állatok mozgásának egyes sa­játos mozzanatait, majd az élményből táplálkozva, igen nagy gonddal, aprólékos mun­kával — szinte fényképszerű­én — örökíti meg grafikái­ban, akvarelljeiben, olajfest­ményeiben mindazt a szépsé­get, amelyet a természet a maga Valóságában produkál. Ezért van az, hogy alkotásai iránt itthon és külföldön is igen nagy az érdeklődés. Ki­állított képei minden látoga­tónak élményt jelentenek, Muray: Vaddisznók akár műértő szemmel vizs­gálja azokat, akár laikusként gyönyörködik a kecses mada­rak, vagy a lenyűgöző tájak természeti szépségében. Eredeti munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, a Munkácsy Mihály Múzeum, a Philip Morris Art Gallery (Rich­mond, USA), a Pieter Breu­ghel Gallery (Amsterdam) és több bel- és külföldi magán- gyűjtő őrzi. Igen sok képével találkozhatunk az Állatvilág, Búvár és Nimród című folyó­iratokban is. Dombóvár közönsége — gyermekek és felnőttek egya­ránt — hálásak a rendezők­nek azért, hogy megismerhet­ték e nemzetközi hírű művész alkotásait, Muray meg raga­dna n szép, egyénien realiszti­kus természetábrázolását­MAGYARSZÉKI ENDRE Szekszárdon, a Művész moziban játsszák a Zenekari pró­ba című Fellini-filmet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom