Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
1980. december 25. iÍnÉPÜJSAG 3 A Minisztertanács ülése Kettesben a miniszteri biztossal A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettesnek, az Országos Tervhivatal elnökének beszámolóját az 1981—1985. évi népgazdasági terveket egyeztető magyar—szovjet tárgyalások befejezéséről. A kormány ugyancsak elfogadta Aczél György miniszterelnök-helyettes beszámolóját a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság üléséről. A kormány a VI. ötéves tervtörvény, valamint a jövő évi költségvetés végrehajtását szolgáló határozatokat fogadott el. Jóváhagyta a népgazdaság 1981. évi tervét, s az annak megvalósítását segítő hitelpolitikai irányelveket, hitelkereteket. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programját. A 'következő időszakban a népgazdaság valamennyi ágazatában a kiemelt feladatok között szerepel az energiatakarékos termelési szerkezet kialakításának gyorsítása, a termelés energiaigényének csökkentése és az import tüzelőanyagok helyettesítési lehetőségeinek feltárása. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermedier- (alapanyag-) gyártás központi fejlesztési programját. A következő tíz évre szóló program megvalósításának célja: növelni a gyógyszeripar és a növényvédőszer- gyártás világpiaci verseny- képességét, bővíteni a két gyártási ág alapanyagbázisát. A Minisztertanács határozatban szabályozta az ipari miniszter feladatait és hatáskörét, módosította az Országos Anyag- és Árhivatal feladatkörét és rendeletet alkotott a Magyar Kereskedelmi Kamara tevékenységének korszerűsítésére. A kormány módosította a társadalombiztosítási törvény végrehajtására kiadott 1975. évi rendeletét. 1981-től kezdődően — 1990. végéig megfelelő átmenetet biztosítva — változik az öregségi nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati idő és a nyugdíjalapba beszámítható jutalom mértéke. A nem fizikai munkakörökben megszűnik az úgynevezett továbbdolgozásra ösztönző évi háromszázalékos nyugdíjpótlék. Egyetértett azzal, hogy a munkaügyi miniszter 1981. január 1-i hatállyal módosítsa a bértarifarendszert. A Minisztertanács elhatározta, hogy 1980. december 31-i hatállyal megszünteti az Útépítő Trösztöt. A 14 újonnan alakuló vállalat felügyeletét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium látja el. A kormány módosította az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló rendeletét. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1981. I. félévi munkatervét. (MTI) létünk ébren töltött felét a munkahelyünkön éljük le. A legkevésbé sem közömbös tehát, hogy hogyan, milyen munka- körülmények, milyen emberi kapcsolatok között. Általában ezek a kapcsolatok igen sokfélék lehetnek, bizonyos vonatkozásban tehát az úgynevezett munkahelyi légkör nem egyéb, mint az adott közösség emberi kapcsolatainak sokféle és sokszínű rendszere. A pártszervezetek sajátos feladatai között ott van a munkahelyi légkör alakítása is, ezen belül pedig az emberi kapcsolatok „kormányzása”. A témát csak konkrétan, egy bizonyos alapszervezetben van értelme vizsgálni, de akkor mindjárt szembe találja magát az újságíró a természetes emberi diszkrécióval, sőt, a hivatalival is. Ki az, aki szívesen beszél saját életének konfliktusairól a nyilvánosság előtt? Ki vállalja annak a következményeit, hogy a mások rábízott „titkairól” nyilatkozzék? Persze, az is könnyen lehetséges, hogy nincs is itt semmiféle titok, s esetleg csak arról van szó, hogy mindenki különválasztja a munkaidő utáni kapcsolatait, a munkahelyén belül zajló eseményektől. * A Tolna megyei Tejipari Vállalatnak Szekszárdon egy alapszervezete van, két pártcsoportban dolgoznak. A pártszervezet titkára Nagy Csaba. — Azzal kezdeném, hogy egy munkahely életében vannak konfliktusok. Pártszervezetünk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy őszinték leszünk egymáshoz. Az emberi kapcsolatok akkor igazak, akkor őszinték, ha van vita, s olyan a légkör, hogy mindenki azt mondja, amit gondol. Vitatkozzunk, az se baj, ha össze is veszünk közben, szidhatjuk is egymást, de őszinték legyünk, mert akkor rajzolódik ki az igazságnak az a magja, ami mindenki előtt nyilvánvaló. Persze, nemcsak a gazdasági ügyekben kell őszintének lenni. Egy pártszervezetnek dönteni kell bizonyos kérdésekben, vagy állást foglal, s ez őszinte viták nélkül nem megy. — Megvalósult az a célkitűzésük a gyakorlatban? — Nem szeretem a dolgokat rózsaszínűbbre festeni, mint amilyenek. Nem mindig és nem minden területen valósult meg. A pártvezetőségben őszinték vagyunk, ebben biztos vagyok, de az üzemi demokrácia fórumain, már nem állítom, hogy mindenki elmondja a magáét. Pedig másutt kiderül, hogy van vélemény. — Miért? — Sok oka lehet. Vannak emberek, akiknek a felszólalásából úgy kell kihámozni, hogy mit is akarhatnak, pedig négyszemközti beszélgetésben nem ilyenek. Lehet, hogy csak zavarban vannak, ha sok ember előtt kell megszólalni. Az sem tagadható, hogy még nem mindenki mer őszinte lenni. Az igazság ugyanis nem mindig kellemes, mert kritika és önkritika járhat vele. Előfordul, hogy akit jogos bírálat ér, megsértődik. Jó lenne, ha a pártszervezetünkben uralkodó őszinte légkör jobban ki- sugárzódnék az egész közösségre, és mindenkivel meg tudnánk értetni, hogy mi mindig a hibák ellen, a hibák kijavításáért szólunk, soha nem az elkövetője ellen beszélünk, azért mondjuk, amit mondunk, hogy ő maga javítsa ki hibáját, csinálja jobban a munkáját. — Ahol már két embernek együtt kell lennie, ott konfliktusok lehetségesek, hát még ha dolgoznak. Az aktuális tennivalókat többféle módon meg lehet közelíteni... — Nálunk is vannak súrlódások, személyes ellentétek. Azt természetesnek' tartom, hogy ha két csoport a munkában nem tud megegyezni, az hozzám, a párttitkárhoz fordul. Feladatunk a munka összehangolása, de például személyi bérügyekben nem döntünk, és nem szólunk bele utólag a döntésekbe. Ezt azért mondom, mert bérpanaszok vannak, de ezekbe nem megyünk bele. A bérügyeket a megfelelő fórumon intézik. — És ha két vagy több ember között személyes vita van? — Akkor az a gyakorlat, hogy mindkét féllel beszélünk, de az intézkedés nem a mi dolgunk. Nem vállaljuk a helyi vezetés tennivalóit, intézkedni nekik kell. Kétségkívül, vannak olyan feladataink, amelyeket ugyan nem keresünk, mégis el kell őket végezni. — Arra volt példa, hogy kifejezetten magánüggyel, tehát nem munkahelyi problémával foglalkoztak? — Egy. Nem párttag volt az illető, panaszt tett ellene a volt felesége. Meghallgattuk a dolgozót, akinek itteni munkája ellen nem volt kifogás, és megbeszéltünk vele a dolgot. — Mit tud a pártvezetőség a párttagok egyéni gondjairól? — Az elbeszélgetések során ez egy önálló témakör volt. Nem vetődött fel magántermészetű probléma, olyan, ami ne kapcsolódott volna az adott munkahelyhez. Az elején beszéltünk általában a párttagok egymáshoz való viszonyáról, örömmel tapasztaltuk, hogy a pártqsoporto- kon belül megvalósulóban van a nyílt hangnem. Az egyéni elbeszélgetések során, a pártmegbízatások értékelésénél is, meg a taggyűlésen is nagyon őszinte, kritikus és önkritikus volt a légkör. Pártcsoporton belül oldódik a tartózkodás, jobban megszólalnak az emberek. — Van a pártszervezetnek valamiféle hagyománya, közös szórakozás, kirándulás? — Sajnos, nincs. Azelőtt volt, a vállalatnak, de mostanában, úgy látom, szorosabb kapcsolat kisebb közösségek között van és ezek nem ösz- szegződnek. * Szőts István, a szekszárdi üzem pártcsoportjának a vezetője. Tizenketten tagjai a pártcsoportnak. Témánk ugyanaz, az emberi kapcsolatok. — Még csak egyéves a pártcsoportunk, most kezdjük egymást jobban megismerni. Ahányan, annyiféle területen dolgozunk, van közöttünk a technológiáról, adminisztrációból, vezető, tmk-s. Mindenki a saját területének gondjait ismeri. Az összegző pártcsoport-értekezleten mondta is mindenki a magáét. Rengeteg javaslat hangzott el, hogy hol lehetne a minőséget javítani, takarékoskodni, jobban dolgozni. Rengeteg tennivalónk van, és szeretnénk is tenni, mert érezzük, hogy a gazdaságvezetés számít a munkánkra, és a pártonkívüliek is figyelnek bennünket. H gazdasági feladatokon túl jobban kellene segíteni a bejáró dolgozókat, vagy a nőket. Sokat törődünk az új belépőkkel is. Nehéz nekik megszokni az üzemet. Sok dologgal úgy vagyunk, hogy beszélünk, beszélünk, de most már nem beszélni kell, hanem dolgozni. Igényeltük, hogy legyen pártcsoport, s most a tevékenységét meg kell tölteni tartalommal. Ha kell, vitatkozunk, mert a vitában formálódunk. Úgy látom, . a pártcsoporton belül nincsenek gondok, jól megértjük egymást, mindenki tenni akar a közösségért. Jól működik a KISZ-szervezetünk, ők is igényűik, hogy közöttük legyünk, persze megyünk is szívesen. Az meg természetes, hogy sokféle emberek vagyunk, de a munkában összecsiszolódunk... IHÁROSI IBOLYA — Varga elvtárs, a Szekszárdi Húskombinát első üteme elkészült, ön volt a miniszteri biztos... — Igen. — Mi volt a dolga? — Nagyon leegyszerűsítve: koordinálni a kivitelezésben részt vevő vállalatok munkáját. — Csak ennyi? — Hát ettől valamivel több, de ezen belül úgy alakult a helyzet, hogy mindennapra akadt tennivaló bőségesen. Az volt a lényeg, hogy az MT és az ÁTB határozata értelmében 1980. decemberében elkezdődhessék a vágás, az első ütem beindulhasson. — Ez sikerült, önt mikor nevezték ki miniszteri biztosnak? — Idén március elsején. Három tárca, az ÉVM, á MÉM és a KGM miniszteri biztosa voltam. — Milyen módszerrel dolgozott ? — Elsősorban kell említeni a kéthetenkénti és a havonkénti megbeszéléseket. Itt amit elhatároztunk, megmondtuk, hogy tel jesíteni kell, nincs kiút. Amikor legközelebb megint összejöttünk, megkérdeztük a vállalatok képviselőit, teljesítették-e a feladatukat. — Azt is, hogy miért nem? — Nézze, ilyen témáról nem lehetett szó. Nekem az volt a dolgom, hogy egyeztessük a vállalatok programját, segítséget adjunk, amikor valakire ráró ttunk egy feladatot, s a teljesítéshez szükséges feltételekkel is rendelkezett, azt csak teljesíteni lehetőit. — Szigorú volt? — Amint a munkavégzés megkívánta. — Tucatnyi cég dolgozott itt az építkezésen, miként lehetett velük együttműködni? — összehangoltuk a munkát, megmondtuk, hogy mindenkinek mi az érdeke és kötelessége, beszéltünk a munkásokkal ; minden vállalat képviselőivel szoros volt a kapcsolat. Az együttműködés eredményét tudom leginkább hangsúlyozni, A TÁÉV sok vállalattal van kapcsolatban, az alvállalkozók szubalvállal. kozákkal, s az volt a cél, hogy e vágóhídon elkezdődhessen a munka. — Még csak a vágás... — Igen. A további hetek, hónapok tennivalói közé tartozik a második ütem befejezése, azaz a kapcsolódó üzemrészek munkába állítása és a valóságos sertésfeldolgozás megkezdése. — Addig még sok lesz a tennivaló, s vajon lesz-e kellő „támogatás”? Arra gondolok, hogy amikor megakadt valami, valahol, akkor „csöngetni” kellett fölfelé. — Volt erre is példa. Szeretném hangsúlyozni, hogy a megyei pártbizottságtól óriási segítséget kaptunk, erre számítunk a jövőben is. Az építkezés folyamatos lesz 1981- ben. Az a feladat, hogy a jövő év végére iltt teljes vertikum legyen üzemben. — Tehát húsipari áruk, ne csak félsertések kerüljenek ki az üzemből. — Valahogy így. Termelni kelj jövőre, nemcsak „vágni”. — Meg van ehhez minden feltétel? — Igen. A húsipari vállalat jól felkészült. Kiváló szak. emberei vannak, a kulcshe- lyéken lévők már korábban más vállalatoknál dolgoztak, van gyakorlatuk. A folyamatos munka adja a tapasztalatot az új környezetben is, tehát jövőre itt már flottul kell menni a dolgoknak. — Az építésnek is... Azaz a befejező munkák igazodnak majd valamihez. — Mindösszesen csak az eddigi tapasztalatokhoz. A jövőben is szigorú, szabályos fegyelemnek keli lenni, együttműködni a vállalatoknak — ez a siker alapja. Ügy gondolom, az első ütem építése adott annyi tapasztalatot, hogy sok hibát megelőzzünk, s 1981-ben folyamatosabb, zökkenőmentesebb legyen a munka, — Elégedett ön a sok-sok vállalat munkájával? — Jelentésemet elkészítettem, elküldtem a miniszterhez, ott értékelik majd a munkát. Úgy gondolom, a húskombinát építésének befejező szakasza jó volt, egyetértettünk, s ami a lényeg, már vágják a sertéseket. — Ügy tudom, tegnap hétszáz hízóit vágtak le. — Volt amikor egy nap kiilenlcszázat is. — Köszönöm a válaszait. PÁLKOVACS JENŐ Fotó: K. A. Hétmillió edény A Zománcipari Művek bonyhádi gyárában hétmillió, különböző fajta edényt készítenek évente, az idén is ennyi készült. A mennyiség tizennyolc százaléka külpiacra kerül. A hazai fogyasztóknak szánt edényeket egész éven át folyamatosan szállítják a kereskedelemnek. A december utolsó napjaiban készült felvételen is egy belföldre szállító teherautót raknak a gyáriak. czakó Varga Pál miniszteri biztos
