Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) VÁROSPOLITIKA (5. old.) A GYERMEK ÉS A KÖNYV (10. old.) AZ ANYAGBESZERZŐ MINDENNAP HAZATÉR (7. old.) Drága az ellenőrzés ? Drága, bizony! De aligha lelhet egyetlen szóval fe­lelni a kérdés szélesebb értelmű változataira’, tehát pél­dául arra, hogy megér-e nekünk az ellenőrzés annyit, amennyibe kerül, vagyis: jól tudunk-e ellenőrizni? Közszájon forog mostanában egy történet abból a faj­tából, amelyre azt szoktuk mondani: ha ném igaz, ak­kor is gyönyörű! Eszerint az egyik nálunk folyó, de kiül- tfiöldi cég által' vállalt építkezésihez igen magas bért ígér- . ■ve toboroztak munkásokat; Ám az első hónap után az ígértnél, s a 'Vártnál jóval kevesebb pénzt tartalmaztak a borítékok. Nagy volt a fölzúdulás.1 A külföldi építés- vezető azonban nyugodtan fogadta a reklamálókat, s kezében egy listáról olvasván az adatokat, körülbelül ilyeneket monddtt: „Kovács úr? ön háromszor egymás után tíz percet késett, esetenként mínusz százhúsz fo­rint. Ács úr? ön szerdán másnaposán jött be, lényegé­ben egész nap pihent, ötszáz forint levonás. Szűcs úr? ön munkaidő alatt konyakkal issza a kávéját, darab­jáért ötven forintot vonunk le. Magyar kisasszony — szólt kedvesen a tákarítónőhöz is —, ön sok szemetet hagy maga után, s ráadásul valamennyi kolléganője el­len intrikál, mínusz kétszáz. Mester úr, Ön tegnapelőtt kilenctől tizenegyig, munkaidőben a kocsmában tartóz­kodott, ez nyolcszáz forint”. Bizonyára fölösleges itt részletezni a különbségeket, a szocialista állami ipar és a tőkés magánvállalkozó szem­pontjai, módszerei:, lehetőségei vagy korlátái között. De ha az említett ellenőrzést, mint befektetést tekintem, akkor az a gyanúm, hogy ha sokba került is, megérte. Mert a .vezető által ismert tényekből, s abból hogy a ve­zető ezeket a tényeket, nagyon komolyra vette, minden ellenőrzött dolgozó rádöbbenhetett, hogy ha nem változ­tat a munkáján; egy percig sem fognak tétovázni a meg­felelő következtetések levonásával. iVan ebben a némiképp kedélyes történetben egy igen fontos mozzanat: az ellenőrzés megelőző jellege. Hogy akkor tárja fel a hibákat, amikor azok még jóvátéhe- tők, kijavíthatok. A hilbát elkövetőket pedig akkor bün­teti, amikor az érintett még úgy érezheti, hogy a fe­gyelmezés fő indítéka .nem a megtorlás, hanem a fi­gyelmeztetés. Minél kevesebb idő telik el az ellenőrzés által feltárt hibától annak következményéig, ann.á.1 na­gyobb az eredményesség esélye. De miként lehet ezt az időtartamot lerövidíteni? Az ellenőrök számának növelésével. Félreértés ne essék: nem új státusokra gondolok, hanem azokra a már be­töltött státusokra, amelyekben ugyan nem ellenőrök dolgoznak, de, olyan .beosztású emberek, akiknél az el­lenőrzés feladatuk része volna, csak éppen ezt elmu­lasztják. A napokban egy munkahely idősebb vezetői ipanasZkodtiak az ott dolgozó fiatalok egy csoportjára, mondván., bogy modontalanok, szerénytelenek, szakmai tudásukat tekintve pedig igencsak gyengék. Ám arra a kérdésre, hogy vezetőik miként ellenőrzik a munkáju­kat, gyakran szóvá .beszik-e a viselkedésüket — csak a váliukat vonogatiták: ugyan, kár az időért és az ener­giáért) Feltételezhető, hogy ez esetben a nevelő szándékú és erejű ellenőrzés elmaradása a költséges, ez kerülhet később majd sokba az időseknek is, a fiataloknak is, a munkahelynek is. Sok tapasztalat azt mutatja, hogy a napi gyakorlatban a munkafolyamatba épülő ellenőrzést elmulasztják (ta­lán azért, mert az vitával, összeütközéssel, nyílt állás- foglalással járna), s a hiányt a kényelmesebb és sze­mélytelenebb adminiszitratív ellenőrzéssel akarják pó­tolni. Vagyis az ellenőrzést hajlamosak egy kissé össze­téveszteni a hatóságosdival. És ebből is fakadnak a gyakran tapasztalt zavarok annak megítélésében, hogy mi is az ellenőrzés célja. Eléggé általános az a véle­mény, hogy a leleplezés. Holott ez inkább csak az ellen­őr munkájának egyik fázisa, egyik részeredménye. Az igazi cél jóval több ennél. Az ellenőrzésnek a maga sajátos eszközeivel segítenie kell a helyzetelemzésben, és ezzel együtt abban, hogy a föltárt gond, hiányosság vagy vétek jóvátétele, pótlása, illetve megoldása köny_ nyebbé váljék. .Természetesen, nem arra gondolunk, hogy az ellenőr legyen okvetlenül és mindenáron népszerű. De arra igen, hogy legyen nagyon felkészült a maga szakmájá­ban, És jegyen munkája intenzitását tekintve is példa­adó. Joggal hosszantija a munkásokat, és rontja is az ellenőrzés általános tekintélyét, ha azt látják, hogy pél­dául egy úgynevezett nagyvizsgálát ürügyén ellenőrök hada megszáll, sőt többnyire fel is tart a munkában valamely részlegét, s egy hétig is elhúzzák a két napra való munkát. Fontos, hogy az ellenőrzött ember ne üldözöttnek, hanem segítettnek érezze magát, az ellenőr .pedig ön­magát ne vizsgálóbírónak; hanem egy sajátos szakma 'mesterének, aki éppen úgy a páciensekért, él és dolgozik, mint az orvos, tehát nemcsak azért vizsgál, hogy gyó­gyítson, hanem azért is, hogy segítsen, megelőzni a na­gyobb bajt. De aminlt az orvos esetében, bizalom nélkül itt sem megy a dolog. Az ellenőr se tekintsen minden megvizsgálandót lehetséges bűnözőnek., s az ellenőrzött se tételezze fel; hogy az ellenőr minden mozdülata fájni fog. .Kettejük együttműködése segíthet erősíteni a társa­dalom egészségét. Azért pedig semmi sem drága. Cs. I. Népfront-küldöttértekezlet A mozgalom megyénk társadalmi, politikai életének jelentős tényezője Ünnepélyes külsőségek kö­zött tartotta tegnap a me­gyei művelődési központban a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletét. Az el­nökségben foglaltak helyet: K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei ta-. nács elnöke, Szem ők József, a HN.F Országos Tanácsának alelnöke, Horváth József, az SZMT vezető titkára és más társadalmi szervék és szer­vezetek vezetői. A küldöttértekezletet dr. Kolumbusz Lászlóné, a HNF megyei elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Csajbók Kálmán megyei titkárnak, aki a népfrontbizottság írás­ban kiadott beszámolójához szóbeli kiegészítést fűzött. A beszámoló Megyénk népfronttestületei az elmúlt években a párt XI. és XII. kongresszusa, a me­gyei pártértekezlet határoza­tai, valamint a népfront VI. kongresszusa szellemében vé­gezték sokrétű feladataikat. A hozott határozatok megszab­ták megyénk népfrontmoz­galmának fő irányát, az eb­ben tevékenykedők fő felada-* tait.í 'Melyek voltak ezek a fő irányok, illetve feladatok? Elsősorban is a szövetségi politika szorosabbra fűzése, a nemzeti egység erősítése, a szocialista demokratizmus eszméjének elmélyítése, és gyakorlatának kiszélesítése. Tág teret ad a mozgalom minden ember számára a he­lyi politika alakításában és megvalósításában való rész­vételre. A népfront megyénk társa­dalmi, politikai életének je­lentős tényezője. Olyan poli­tikai megmozdulások tevé­keny részese volt, mint a fel- szabadulás évfordulója és a XII. kongresszus tiszteletére meghirdetett munkaverseny, a képviselők, a tanácstagok és a lakóbizottságok újjává- lasztása. Gyorsán reagáltak párthatározatokra, de napi­rendre tűzték a közművelő­dés, a népesedéspolitika, a környezetvédelem és a ci­gányság helyzetét is. Koordi­nálóivá váltak a honismere­ti és az Olvasó népért moz­galomnak. Gazdagodott a mozgalom jelzőfunkciója is. A népfrontbizottságok egyre magasabb szinten látták el közjogi, politikai, tömegmoz- gásítási és tömegszervezeti feladataikat. Az elért ered­mények egyik alapvető ösz- szetevője, hogy a pártszervek és -szervezetek rendszeresen igényelték a népfronttestüle­tek közreműködését a társa­dalmi élet minden területén — állapította meg a megyei népfrontbizottsóg beszámoló­jában. Az elmúlt években tovább nőtt a megye ipari jellege, emelkedett a munkásosztály létszáma, ennek megfelelően a népfront már évek óta fog­lalkozik a szakszervezetekkel közösen a munkások közéleti felkészítésével. Ennek is kö­szönhetően nőtt a népfront- bizottságokban a munkások létszáma és aktivitása. A munkás—paraszt talál­kozók egyre tartalmasabbá válnak. Erősödött a megyé­ben a munkás—paraszt szö­vetség, és ebből a munkából kivették részüket a népfront­bizottságok is. Erősödött a szövetkezeti parasztság kol­lektív tulajdonosi szemlélete, emelkedett általános művelt­sége. A további feladatok kö­zött szerepel, hogy növeked­jék részvételük a népfront- mozgalomban . A beszámolási időszakban tovább nőtt az értelmiségiek száma és súlya társadalmunk életében. A mozgalom egyes feladatainak előtérbe kerülé­se következtében megnőtt a közgazdasági értelmiség sze­repe a népfrontmozgalomban. Ennek ellenére még mindiga humán értelmiség túlsúlya a jellemző. Nem kielégítő az egészségügy, az ipar és a me­zőgazdaság területén dolgozó (Folytatás a 3. oldalon.) Felsőbb osztályba léphet Töprengés, megoldás, siker. (Képriportunk az 5. oldalon) Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára szóbeli kiegészí­tőjét mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom