Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-19 / 297. szám
1980. december 19. IvíÉPÜJSÁG 5 a disznóöléskor rendezett bőséges '* '• evés, ivás, lakoma, melyen rendszehizlalni, és le kell vágni, fel kell dolgozni a sertést. Az asszonyok munkája már az ölés előtt néhány nappal kezdődik: beszerzik a szükséges rint jellegzetes, disznóhúsokból készült ételeket tálalnak. A disznótort fűszereket, kisúrolják, előkészítik a hatalmas edényeket, s „átrendezik" természetesen nagy munka előzi meg, hisz előtte fel kell nevelni, meg- a lakást, hogy vágáskor tudjon hol dolgozni a férfinép. Hol a töltő? — Jó napot kívánok, hur- katöltőt kérek. — Sajnos, idén még nem kaptunk — Népbolt, Otthon Aruház, Szekszárd. * — Jó napot kívánok, hurkatöltőt kérek. — Sajnos, idén még nem kaptunk — Skála Áruház, Szekszárd. * — Jó napot kívánok, hur- katöltöt mikor lehet vásárolni? — TITÁN, szekszárdi lerakat. — Hát, kérem, az a helyzet, hogy mi forgalmaznánk a hurkatöltőt, de idén még — ebben a szezonban — nem kaptunk. — Hastöltőst sem? — Nem. — És kézzel hajtást? — Azt sem. Az 1979-es rendelésünket csak idén, 1980. márciusában kaptuk meg. De, azért akkor is elvitték. — Kapnak töltőt most a szezonban? — Uram, halvány dunsz- tom sincs. * A crossbar-telefon révén állítólag elérhető a világ minden pontja, percek alatt. Felemeltem a telefon- kagylót, tárcsázás céljából. Nulla-hat. Jön a búgó hang. Hatvankettő, kis szünet, aztán újabb tárcsázás: egy- nulla-kilencven-huszonket- tő. A Szegedi Vasipari Ktsz telefonszáma. 1980. december 9-én négyszer próbáltam hívni, megtudni, mikor szállít a gyártó Szekszárdra, Tolnába hurkatöltőt. A telefon csöngetése „kiment”, a hallgatót senki nem vette fel __ Úgy gondolom, barkácsolni kéne egy hurkatöltőt. De hol veszek ehhez horgany- lemezt, cint, forrasztópákát és hengert esztergáló iparost? Lesz-e eleg? Megkerestük a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségét, a Tolna megyei Népbolt Vállalat áruforgalmi osztályát, valamint a Sárköz és Viidéke Áfész áruforgalmi főosztályát, hogy megtudjuk: lesz-e elegendő mennyiségben Só, bors, paprika, rizs, és egyéb fűszerféleség a disznóölés időszakában? Fogyasztási szövetkezeték megyéi szövetsége, Csapó János titkárságvezető: — Boltjainkban minden, a disznóöléshez szükséges cikk rendelkezésre áll. Korlátlan mennyiségben van bors, majoránna és paprika. Az elmúlt évhez viszonyítva összetételében is javult a foélellátás. Lóbélen kívül sózott és száraz bél kapható. Só is van. Szövetkezetünk nemrégiben egy olyan rendelkezést hozott, hogy fokhagyma nem hagyhatja él a megyét. A paksi áfész nagy mennyiségben vásárolt fel fokhagymát. Éppen ma adtunk ki télexutasítást, hogy szövetkezeteink a paksiaktól rendelhetnék fokhagymát. Tolna megyei Népbolt Vállalat, Rigler József áruforgalmi előadó: — Boltjainkban elegendő mennyiségű fűszerféle és savanyúság áll a vásárlók rendelkezésére. Pillanatnyilag sóból is megfelelőek a készleteink. A további 'beszerzéseket folyamatosan végezzük. Bélből is van elég. Egyébként budapesti partnerünk azonnal a rendelkezésünkre áll, ha kevésnek bizonyulna a töltőbél. Sárköz és Vidéke Áfész, Kovács Frigyes áruforgalmi f őosztályvezető: — Mi már másfél hónapja felkészítettük egységeinket a disznóölésre. Hálózatunkban elegendő mennyiségben van rizs, paprika, őrölt bors és só. Ez utóbbiakból már raktárra is vásároltunk. Megdöglött a disznó, beleesett a késnyavalya Sok ezer szólás és közmondás gazdagítja, színesíti, teszi szebbé, változatosabbá nyelvünket. Ezekből válogattunk ki néhány disznótorral kapcsolatosat: — Megdöglött a disznó, beleesett a késnyavalya = disznóölés volt. — A disznótor otthon, a lakodalom máshol jó = az előbbiből sok marad a háznak, az utóbbi azonban csak kiadással jár. — A disznónak meg a fösvénynek holta után veszik hasznát = életében egyiknek sem. — Nem döglik meg a disznó bor nélkül = a disznótorhoz a borozás is hozzátartozik. — Disznónak zsákban az esztendeje = a zsákokban lévő kukorica mennyisége szabja meg, hogy mikor ölik le a disznót. — Ha tudná a disznó, mire hizlalják, megdöglenék bánatában = attól, hogy valakinek jó sora van, még lehet szomorú vége. — Mindenhez jó, mint a disznóhús =- mindenhez illik valami; mindenkihez kedves valaki. — Néha még a disznóláb is elsül = óvatosnak kell lenni, mert a legrosszabb fegyverféle is kárt tehet az emberben; nem tudhatjuk, hogy mennyiféle veszély leselkedik ránk. S végül két bölcs megállapítás, amely átvitt értelemben nemcsak a disznótorozókra vonatkozik: — Ószalonna jó a háznál = az a jó háztartás, ahol mindig akad tartalék is. — Több nap, mint kolbász = legyünk takarékosak, beosztok, gondoljunk a jövőre is, ne csak a mának éljünk! Az oldalt készítették: Czakó Sándor, Gottvald Károly, V. Horváth Mária, Pálkovács Jenő, Szűcs László János és Vitaszek Zoltán. A Szekszárdi Állami Gazdaság várdombi húsüzeme mintegy két évtizede a lakosság legnagyobb megelégedésére végzi a munkát. ízletes, tájjellegű húskészítményéi „világhíresek”, legalábbis Tolna megyében elismert a hurka, a kolbász, a füstölt áru, no, meg a szalámi. Persze, van mindig „akadály” is. legutóbb Auth János üzemvezetőt kereste meg személyesen H. Józsefné. — Jánoskám, maguk miért nem gondolnak a nyugdíjasokra? — kérdezte az idős néni. — Miért nem gondolunk? — Azért, Jánoskám, mert maguk a disznósajtba valót csak vágják, nem darálják. Pedig mi, idősebb emberek nem szeretjük a svártlLiblan a falatnyi húsokat, zsírokat, még ha olyan ízesek ás, mint fiatal korunkban volt. Darálják meg, úgy jó tizenkettes i'ikú darálón a matériát, azt el tudjuk rágni-majszolni, azt csinálják nekünk. — Juli néném, fogyasztóink nagy-nagy többsége jó fogú, nem tudunk maguknak kü- lön-fcülön tölteni. Azt javaslom, hogy éles késsel szép szeletekre vágják a svártlit, aztán jóízűen, szépen meg tudják rágni, enni. — Na, ebben igaza van, de hol vegyek ilyen finom élű kést? Erre az üzemvezető nem tudott tippet adni. Disznóölés nagyban Ellesett pillanatok A vérontás pillanatai Káposztás és krumplis kolbász iBoriteka, szerkesztőségünk „mindenes" hivatalsegédje dSszeóvágáls után néhány héttel titokzatos arccal, s kis csomaggá! érkezik. Hoz egy kis lengyel! kóstolót, ami az ott élő svábok specialitása. Mivél ezek a kolbászkülönlegességek elnyerték tetszésünket, elkértük a receptekét. íme: KRUMPLIS KOLBÁSZ öt káló húst és egy Jtiló hagymává!. A keveréket ízlés szerint sózizuk, borsozzuk és paprikázzuk. KÁPOSZTÁS KOLBÁSZ Három kiló színhúst, fél kiló véres fejhúst és két darab kilós káposztát ledarálunk (a káíposZtát kinyomkodjuk) és hozzáadunk szintén hájzsíron megdinsztelt há- romlfejnyi vöröshagymát, valamint az elmaradhatatlan zsírszalonnát kell összedarálni, majd két kiló-két kiló húsz deka főtt krumplit szintén ledarálni, s összevegyíteni a hájfodron megdinsztelt, megvágott három nagy fej vörössót, borsot és a paprikát. Természetesen mindkét kolbásztölteléket alaposan össze kell gyúrni és bélbe tölteni. Fogyasztható sütve, de finomabb megfüstölve. n mama monolögja Apró, törékeny öregasszony készül a disznóvágásra és a disznótorra: — Gondolom, úgy lesz, mint tavaly volt. Meg azelőtt, meg mint mindig, ösz- szejön a család, hozzák az unokákat is. Jönnek a sógorok és a nászok. Olyan nálunk a vágás, mint a búcsú. Együtt a család szinte minden tagja. Huszonnégyen vagyunk, s hozzá még a Józsi, a böllér, meg aztán a Mikóék a szomszédból hárman. — Jaj, csak az a reggeli si- vítás ne lenne! Akkor beszaladok a házba, s fogom a fülemet. Persze lehet, hogy ez is csak megszokás, mint a férfiaknak a jó szilvapálinka hajnalban, a dolog előtt. A legkisebb unokám, Lalika első osztályba jár. Eddig még minden évben felkészült, hogy ő fogja a disznó farkát az öléskor... de aztán csak fut velem befele. — Vágáskor olyan jó minden. Egész nap mókázunk, viccelődünk, meg dolgozunk. Akkor nekem nincsen magas vérnyomásom, meg fejfájásom. Persze, dolgom sincs. De igazán semmi. Végzik helyettem a munkát a fiatalok. Éppen csak a reggelit készítem el, aztán belet mosok, mosogatok, tízórait adok a népeknek, s ha megvan már a káposztába való hús, akkor fölteszem. A kóstolót át- szalasztják a szomszédokhoz a gyerekek. Nekem csak mondanom kell, hogy kihez mennyi paprikást, hurkát és kolbászt vigyenek... Igaz, a vacsorát azt én főzöm. A lányaim és a menyem terítenek. Asztalhoz ülnek a vendégek én pedig kisütöm a zsírt. Mert a zsírsütés az az én dolgom. Azt nem adom át senkinek. — A disznótor az mindig jól sikerül nálunk. Eszünk, iszunk, nótázunk. Mihály bátyám mindig elhozza a tangóharmonikáját... aztán hadd szóljon. Még éjfélig is fönt vagyunk. — Másnap kezdek szomorodni, mert az a pakolás napja. A rokonságnak szívesen pakolok, csak az bánt, hogy akkor beülnek a kocsiba... szóval magukat is összepakolják... és nem látom őket, tán csak tavasszal. v A Szekszárdi Húskombinátban ilyen a disznótor Melyiket süssük meg? Tavaszi és a nyári vacsorák Vágjak vagy darálják?
