Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

6 Képújság 1980. december 3. Sellyén, az ország legkisebb nagyközségében jártunk A Dózsából Pólyák, Orosz, Pölöskei és Lauer játéka tetszett” Kosárlabda NB II Botond-győzelem Komlón A kosárlabda NB II-ben egy kellemes meglepetés: a Bonyhádi Botond női csapa­ta Komlón a Bányász csapa­ta ellen 48-47 arányú győzel­met szerzett. Dr. Ábrahám János edző a következő já­tékosokat szerepeltette: Esz- terbauer (6), Jankovics (10), Vanya (10), Hágen (2), Fetzer (16). Csere: Csuka (4), Ver­ese (—), Rózsa (—). A lelke­sen és fizikailag jobban fel­készült bonyhádi csapat meg­érdemelten jutott — szoros küzdelem után — a győze­lemhez. A csapat valameny- nyi tagja dicséretet érdemel. A Dombóvári VSE a Bá- taszéket látta vendégül Pé­csen a Vasutas-tornacsarnok­ban. Mint az várható volt, a dombóváriak könnyen sze­rezték meg a győzelmet a Bátaszékkel szemben. Dom­bóvár: Tamási (4), Tölgyes (10), Ács (26), Kollár II.- (4), Meszler (14). Csere: Ruzics- ka (9), Bálind (10), Haraszti (—), Tóth (—). Bátaszék: Bo- vánovics (25), Bánhidi (13), Petritty (9), Kancsár (6). Csátaljai (4). Csere: Piszáro- vics (4), Illyés (—), Gráma (2). A helyenként jó iramú mérkőzésen a második félidő 6. percében a dombóváriak 55-22 arányban vezettek, vé­gül 77-64-re nyerték a talál­kozót. Kitűnt: Ács, Meszler. Bálind, illetve Bovánovics és Bánhidi. A Szekszárdi Dózsa férfi­együttese a Székesfehérvári Geodésia együttesét látta vendégül. Az első félidőben a Szekszárd vezetett 37-28-ra, végül vereséget szenvedett 71-68 arányban. Az Sz. Dó­zsában a következők játszot­tak: dr. Zsoldos (6), Nyirati (18), Losoncz (6), Katona (10), Végh (11). Csere: Ruttkai (8), Ulrich (5), Mészáros (4). Ed­ző: Sólyomvári Nándor. Az első félidő végéig a szekszár­diak biztos vezetéshez jutot­tak. A Geodésia játékosai a második félidőben, a kemény játékban is jól feltalálták magukat, bár ebben közre­játszott, hogy a szekszárdi kulcsjátékosok sokat hibáz­tak. Szekszárd csapatából Katona játéka dicsérhető. A Dombóvári VSE idegen­ben játszik, ellenfele a Keszt­hely lesz, ahol vasárnap 10.30- kor kezdődik a mérkőzés. A Bonyhádi Botond is vasárnap játszik, a Szombathelyi Ha­ladást fogadja 10 órakor. A Bátaszék együttese csütör­tökön, december 4-én Baján, a Pécsi Postás ellen lép pá­lyára 19 órakor, míg a Szek­szárdi Dózsa vasárnap 11 órakor Zalaegerszegen a Za- latej ellen játszik. Sellye az ország legkisebb .nagyközsége. Ugye furcsa pá­rosítás, de így van : mdndösz- sze 3500 lakosa, de NB II-es •labdarúgócsapata van. lAkarva-akaratlanul felve­tődik a kérdés: vajon az NB II. devalválását is jelenti ez? Mindössze néhány órát töl­töttünk Séllyén, de így is al­kalmunk nyílt beszélgetni néhány tárgyilagos és elfo­gult szurkolóval is. Először talán a tényeket. A sporttelep nagyon szép környezetben van, 1961-ben építették a meglévő strand és csónakázótó mellé. Most csak a körvonalakat lehetett mindenből látni — a sűrű hóesésben. Négy-öt méteres fenyőfák mindenütt, nyáron minden bizonnyal kellemes környezet az idelátogatók­nak. A községben szeretik a sportot, melyet bizonyít: az egyesületük 1924-ben alakult. A korábbi években volt gimnázium, de megszűnt. Női és férfi kézilabdacsapaituk hűlsz éven át a megyebaj­nokságban szerepelt, de mindez a múlté — megszűnt. A nyáron, amikor bekerült a labdarúgócsapat az NB II-be, az öltözőt nagyobbítot- ták, korszerűsítették, játékos- kij'árót készítettek. Az egye­sületet a községi tanács, az áfész és a víztársulat patro­nálja — a lehetőségekhez mérten. Egy sportkedvelő megjegyezte: beszélni kell az atlétikai szakosztályról is, mely 15—20 éve néhány te­hetséget nevelt, de aztán kö­vetkezett a visszaesés. Je­lenleg ismét kedvező, bízta­tó jelek vannak.'Egy fiatal óvónő került a községbe, aki edzi az atlétákat, 30—40 fia­tal látogatja az edzéseket. Ide kívánkozik még, hogy a labdarúgópályát futópálya veszi körül. Hogyan lett Sellyének, en­nék a kis községnek NB li­es csapata? Még ma is köz­szájon forog, milyen összeget ajánlották fel a seilyeleknek, ha '.hagyják magukat meg­verni. A rossz nyelvek sze­rint ők ezt az összeget ke­vesellték, az ellenfél ,,'bepör. göt't”, azt mondta, akkor majd a pályán megverik őket. Nem így történt, mert egy szerencsés góllal veze­téshez jutottak az esélyes el­lenféllel szemben, mely úgy megzavarta azokat, hogy még egy gólt lőhettek és máris az NB II-ben találták magu­kat. A községben a többség, a tóik reálisan látták az anya­gi helyzetet, a csapat játék­erejét és az utánpótlás lehe­tőségét — ellenezték a ma­gasabb osztályt. Néhány szurkoló, akinek a vezetés­ben is szava van, kijelentet­te: NB II-es csapatunk lesz. Aztán elindultak, de a siker­ből nem sok jutott számuk­ra. Vasárnapig a tizenhét mérkőzésükből csak négyet nyertek meg, tízet elveszítet­tek és három döntetlenjük volt. A mérkőzés előtt csak a legvérmesebb szurkolók számítottak arra, hogy ezen a havas vasárnap délutánon éppen a nagy múltú Szek­szárdi Dózsával szemben si­kerül győzelmet elérni. A Dózsa-játékosokon nyo­ma sem volt annak, hogy tartanak ettől a mérkőzés- től, bár nem becsülték le a kiesés ellen harcoló Sellyét. Mint mondták, nem annyira a csapattól, mlint az időjá­rástól és a rossz talajtól fél­tek. Mint utólag kiderült, ez nem is volt alaptalan. A mély talajú pálya — ahol még a látási viszonyok is rendkívül rosszak yoltalk a sűrűn eső hó miatt —» nem kedvezhet egy technikás csa­patnak. Mert anélkül, hogy túlértékelnénk a Dózsa lab­darúgóit, ők a technikásak közé tartoznak. Ezzel szem­ben a sellyeiek kitűnően fel­találták magukat a hihetet­len nehéz talajon és nemcsak hogy jelszavuk volt a „rúgd és fuss!”, hanem ezt tökéle­tesen' véghez is vitték. Már a mérkőzés elején kitűnt, hogy Pölöskei elől, míg há­tul Orosz és Pólyák vállal sókat. Az utóbbinak nem volt sok választanivalója, a hazai csatárok kény,szentet- ték erre. És milyen a vélet­len? A sellyei tudósító Pó­lyákét látta — találta —' a mezőny legjobbjának. Ami­kor 2-1-<es hazai győzelem­mel befejeződött a pocsolya­dagaszt ás, még a tárgyilagos szurkolók- is elismerték, hogy ezúttal szerencsés győzelem­nek örülhetnek, mert a dön­tetlen inkább megfelelt vol­na a játék képének. A mérkőzés után szót vál­tottunk Horváth Zoltánnal, aki Kaposvárról érkezett, hogy miint a mérkőzés ellen­őre legyen jelen. Megkérdez­tük, hogyan látta a mérkő­zést. Az egykori kitűnő já­tékvezető, az MLSZ-ellenőr így nyilatkozott: ;— Szemre jól előkészített pályán kezdték a csapatok, de negyedóra eltelte után ki­derült, hogy a látszat csal. A •pálya rendkívül mély volt. 'Mindkét csapat nyílt sisak­kal játszott, főleg a hazaiak •hosszú, eliőrevágott labdák­kal kísérleteztek. Pölöskei szemfüles fejesgólja után a szekszárdiak mintha lassíta­ni igyekeztek volna a játé­kot,^ de hat perc múlva még a jól védő Pólyák sem tud­ta megakadályozni, hogy a labda a hálóba jusson. Az 1-1 után Pölöskei szerezhetett volna vezetést, de a kapufát talalta el, majd Pólyák bi­zonyította több esetben ki­tűnő képességeit. A második félidőben sem csökkent az iram és nehéz nyomás nehe­zedett a Dózsa-védelemre. Először Orosz a gólvonalról mentett, majd Pólyák hárí­tott egy szabadrúgást. Ke­mény mezőnyjáték folyt a két 16-os között és úgy né­zett ki, hogy pontosztozkodás történik, amikor egy 25 mé­teres lövés után a labda a kissé elől tartózkodó Pólyák fölött a hálába hullt. Az utolsó öt percben a Dózsa hiába harcolt elkeseredetten az egyenlítésért, nem sike­rült. Helyenként kemény, de sportszerű mérkőzés volt, ahol a döntetlen igazságo­sabb lett volna. Szerintem a Dózsa 1-1 után az eredmény tartására törekedett inkább és ez lett a veszte. Az meg kimondott kapusbalszeren­cse, hogy valaki 5—6 góltól menti kapuját bravúrral, ugyanakkor egyetlen hibát vét, és ez elég ahhoz, hogy „elússzon” a mérkőzés. En­nek ellenére Folyótot tar­tom a huszonkét játékos kö­zül a legjobbnak, rajta kí­vül a Dózsából Orosz, Pölös- kei, 'és Lauer játéka tetszett még. JÁ Dózsa Sellye elleni mér­kőzése előtt két nappal be­széltünk Szűcs Istvánnal, a DMSC ügyvezetőjével. Töb­bek között ezt mondta : — Nagyon bízunk a Dózsában, hogy elhozza Sellyéről a két pontot. Nagyon nagy szüksé­günk lenne arra, hogy az el­lenlábas ne szerezzen győzel­me^ sőt, még pontot sem. Igen, a Dombóvárnak na­gyon kéllett volna, hogy a Dózisa nyerjen Sellyén, na de nem sikerült. Most már a Dombóváron a sor, hogy va­sárnap bebizonyítsa, az ugyancsak újonc Sellye el­len nyerni tud. Kívánjuk, így legyen! Végül még egyszer a de­valválásról, az NB II. leér­tékeléséről: Igaz, nem léhet egy község lélekszámúhoz kötni például az NB Il-t, mert lásd Bábolnát: a lélek- számot" tekintve nagyjából azonos Sellyével. De milyen óriási különbség van anyagi háttér szempontjából Bábol­na és Sellye között! 'Ezzel kapcsolatban sa'ját véleményünket, álláspontun­kat is ellenőrizni akartuk, ezért telefonon beszéltünk Lázár Lajossal, a Dunántúli Napló sport rovat-vezet őjé- vel. Miután elmondtuk ész­revételeinket, aggályainkat, teljesen egyetértett velünk. Ez a bizonyíték: nem lett volna szabad megszüntetni az NB III-at és jó, hogy is­mét lesz a 'megyebajnokság, s az NB II. között területi bajnokság néven egy osztály. Nem elóg megyebajnokságot nyerni, ahhoz az anyagi és személyi feltételeket is bizto­sítani kell, hogy az NB II- ben — minden vonatkozás­ban — ihelyt tudjanak állni. A sefllyeiek előtt meg kell hajolni, hisz — a tények bi­zonyítják —, ha kell, erőn felül is vállalják a terheket, de 'jogos a kérdés: mimiek? Sellyének lés hozzá hasonló kisebb településeknek az NB III, vagy a leendő nevén, a területi bajnokság tökélete­sen megfeflel. — Ny — Cáfolattal is beérő nyilat­kozatot adott Nadia Comane­ci olimpiai és világbajnok, többszörös Európa-bajnok tornász Bukarestben azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint az 1980-as moszkvai olimpiával befeje­ződött volna versenyzői pá­lyafutása. Kijelentette: — Keményen edzek, új gyakorlatokkal készülök az 1981-es, Bukarestben meg­rendezésre kerülő Universia- déra, s ha lehetőségem nyí­lik, úgy a mexikói világ- bajnokságon is szeretnék részt venni. * Négy lengyel labdarúgó­válogatott játékjogát felfüg­gesztették Varsóból jelenti a PAP hírügynökség. Hétfőn a Lengyel Labda­rúgó Szövetség kivizsgálta a varsói repülőtéren történte­ket, azokat az eseményeket, amelyek a válogatott Rómá­ba indulása előtt zajlottak le. November 29-én a lódzi Wid- zew kapusa Jozef Mlynar- czvk túlságosan sok alkoholt fogyasztott, s ittas állapotban érkezett a légikikötőbe. A válogatott vezető edzőie. Ryszard Kulesza ezek után úgy döntött, hogy a kapust kizárja a válogatottból, mire Mlynarczvk három klubtár­sa, Wladislaw Zmuda, Zbig­niew Boniek és Stanislaw Terlecki „bojkottal” fenye­gette meg a szakvezetőt, azt hangoztatva, hogy akkor ők sem állnak a lengyel váloga­tott rendelkezésére. A csapat- vezetés kompromisszumra kényszerült, kénytelen volt engedni a fenyegetően fellé­pő játékosoknak. A Lengyel Labdarúgó Szö­vetség arra az álláspontra helyezkedett, hogy Jozef Mly- narczyk kétségkívül vétkes, ugyanúgy a pártját fogó há­rom klubtársa is. Döntést azonban csak azután lehet hozni, ha ' az ügy minden érintettje elmondja vélemé­nyét, Mlynarczyk és társai, a többi válogatott és persze a csapat vezetői is. Ettől füg­getlenül azonban a négy vá­logatott játékjogát felfüg­gesztették, s hazarendelték őket a római edzőtáborból. Teke A szekszárdi városi teke- bajnokság állása a 16. for­duló után: 1. Agrober 24, 2. Városgazdálkodás 23, 3. Vá­rosi Tanács 20, 4. Mezőgép KISZ 18, 5. TOTÉV 17, 6. BHG 16, 7. TÁÉV SK 16, 8. Mezőgép 14, 9. Megyei Ta­nács 10, 10. SZPVT 10, 11. Szakály Ktsz 2 ponttal. Kézilabda A Tolnai Gimnázium nyerte a középiskolás-kupát A fehér (mezes tamásiak veretlenül kerültek a döntőbe Tizenkét leánycsapat rész­vételével rendezték meg Szekszárdon a középiskolás kézilabda-kupa megyei dön­tőjét. A Zrínyi utcai torna- csarnokban két napon át gó­lokban gazdag, érdekes, vál­tozatos mérkőzések szemta­núi lehettünk.. Két örvende­tes tényről már elöljáróban szólni kell. Nevezetesen arról, hogy a részvételre jogosultak valamennyien éltek a bizo­nyítási léhetőséggel, másod­szor pedig örömmel konsta­táltuk a színvonal előző évi­hez viszonyított lényeges ja­vulását. Sajnálatos módon a vasárnapi havazás következ­tében a Dombóvári 516. DSK csapata nem tudott beutazni Szekszárdra, így az utolsó csoportmérkőzésükön játék nélkül az ellenfél jutott a két pont birtokába. Szombaton három csoport­ban a selejtezőkkel indult a monstre műsor. A tavalyi ku­pagyőztes szekszárdi Garay gimnazisták bár kétségtelenül a legkorszerűbb csapatjáté­kot nyújtva kiemelkedtek a mezőnyből, a fináléba — hár­mas döntőbe — mégsem ju­tottak. Történt pedig, hogy a bonyhádi Perczel Mór Szak- középiskola elleni csoport- mérkőzésükön két legjobb já­tékosuk hiányzott, illetve egyikük a második félidőre érkezett meg, akkor viszont már 7-0-ra vezettek a bony­hádiak. A 7-7-es végered­mény, mint később kiderült, megbosszulta magát, jobb összesített gólkülönbségével a bonyhádi csapat szerezte meg a csoportgyőzelmet, s ezzel együtt a döntőbe jutás lehe­tőségét. A II. csoportból a Tolnai Gimnázium, míg a Ilii csoportból a Tamási Gimná­zium együttese veretlenül ke­rült a hármas döntőbe. A csoportmérkőzések ered­ményei: Dombóvári 516. DSK —Szekszárd, Bezerédj Szak- középisk. 6-12 (3-4), Dombó­vár, Apáczai—Szekszárd, Eü. Szakisk. 8-10 (3-6), Gyönki Gimnázium—Dombóvár, 516. DSK 8-6 (4-2), Szekszárd, Garay—Bonyhádi Perczel Szakközép 7-7 (0-7), Szek­szárd, Garay—Szekszárd, Eü. Szakisk. 21-6 (13-1), Tolnai Gimnázium—Gyönki Gimná­zium 7-6 (4-2), Tamási Gim­názium—Szekszárd, 505. DSK 18-2 (10-0), Gyönki Gimná­zium—Szekszárd, Bezerédj Szakközép 7-7 (6-3), Tamási Gimnázium—Szekszárd, Eü. Szakközép 14-5 (9-0), Bony­hádi Gimnázium—Szekszárd, 505. DSK 6-2 (3-2), Szekszárd, Eü. Szakközép—Bonyhádi Gimnázium 10-6 (6-2), Szek­szárd, Eü. Szakközép—Szek­szárd, 505. DSK 12-6 (5-3), Szekszárd, Garay—Dombó­vár, Apáczai 14-5 (10-1), Bonyhád, Perczel Szakközép —Szekszárd, Eü. Szakközép 24-6 (13-1), Bonyhád, Perczel Szakközép—Dombóvár, Apá­czai 16-4 (8-2), Tamási Gim­názium—Bonyhádi Gimná­zium 15-4 (9-3), Tolnai Gim­názium—Szekszárd, Bezerédj Szakközép 8-7 (5-5). Döntők az 1—3. helyezé­sért: Tolnai Gimnázium— Bonyhádi Perczel Szakközép- iskola 10-3 (4-2), Tolnai Gim­názium—Tamási Gimnázium 8-6 (4-3), Tamási Gimnázium —Bonyhádi Perczel Mór Szakközépiskola 9-9 (5-4). Végeredmény: 1. Tolnai Gim­názium, 2. Tamási Gimná­zium, 3. Bonyhádi Perczel Mór Szakközépiskola. Az új kupavédő, a Tolnai Gimnázium együttese megér­demelten végzett az első he­lyen. Schmidt József testne­velő tanár ezúttal is bizonyí­totta: kivételes szakmai ér­zékkel rendelkezik ebben a népszerű sportágban. A felké­szülés rövid ideje alatt ütő­képes csapatot szervezett. Jó benyomást keltettek a tamá­siak is, akik pontot végül is csak a hármas döntőben vesz­tettek. A bonyhádi kézilabdás hagyományok feléledésére utalt a közgazdasági szakkö­zépiskola csapatának lelkes játéka, dobogóra kerülésük ténye önmagáért beszél. Szoros küzdelmet, jó játékot hozott a Tolna—Gyönk (7-6) mérkőzés

Next

/
Oldalképek
Tartalom