Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

1980. november 11. ^ÉPÜJSÁG 5 Rendelet akadályoz rendeletet Csináld magad Kérdőív a lakóknak Nőtt a lakbér- és egyéb szolgáltatási hátralék Sok bérlő meglepődött, ami­kor kézbe vette és elolvasta a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat kérdőívét. A város­gazdálkodási vállalat vezetői is meglepődtek, amikor ki­derült: egy olyan rendelke­zést kell végrehajtaniuk, amelyhez a vállalatinak sem­miféle jogi eszköze nincs. Felszólít, kér Amikor vizsgálni kezdtük az ügyet, bennünket is ért néhány meglepetés. Ilyen meglepetés volt: 1976- tól állandóan nőtt a lakbér- és egyéb hátralékok összege és a hátralékosok száma. 1976-ban a vállalat 118 hát­ralékos ellen kért bírósági végrehajtást, több mint 102 ezer forint hátralékért. 1979- ben az összeg több mint 120 ezerre, a hátralékosok száma pedig 158-ira nőtt. A hátralé­kosok visszaéltek azzal, hogy a városgazdálkodási vállalat nem tudott és nem tud olyan szankciókat alkalmazni elle­nük, mint mondjuk az áram- szolgáltató, a posta. Az áram- szolgáltató nemfizetés esetén kikapcsolja az áramot, a pos­ta a telefont. A városgazdál­kodási vállalat felmondhat, de ahhoz, hogy ez valóságos felmondás lehessen, biztosíta­ni kell szükséglakást. Szük­séglakás pedig nincs. A vá­rosgazdálkodási vállalat mi mást tehetett és tehet: kér, felszólít, újra kér, vár, kér, felszólít... És most ráadásul jött az új rendelet, amely szinte lehe­tetlenné tette, hogy a válla­lat végrehajtást kérjen a hát­ralékosok ellen. Mert most már ez is bonyolult, szinte lehetetlen. Amikor elolvasták az 1979. évi 18. sz. tvir-et, valamint az ennek végrehajtása tárgyá­ban kiadott 14/1979. IX. 17. IM számú rend el etet, akkor még azt hitték — be tudják szerezni a kívánt adatokat. A végrehajtás elrendelésére ugyanis a legújabb rendelke­zések szerint nem elég a bí­rósági végrehajtó irodának megküldeni a hátralékos ne­vét, lakcímét és közölni a be­hajtandó összeget. 1980. ja­nuár 1-től a végrehajtás el­rendeléséhez szükséges közöl­ni: az adós nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, foglalkozását, munkahelyé­nek pontos címét, személyi igazolványának számát és személyi számát. A jogszabály-módosítás a már folyamatban lévő ügyek­re is kiterjedt. A vállalat az 1979. decemberében 85 sze­méllyel szemben 67 309 forint összegre benyújtott végrehaj­tási kérelmeit hiánypótlásra visszakapta... Adatokat nem adhatnak A vállalat hozzálátott az adatok megszerzéséhez. Igen, megszerzéséhez, mert nem rendelkeztek ezekkel az ada­tokkal. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy ma sincsenek ilyen adataik. De erről majd később szó lesz. Most nézzük előbb, hogyan kívánták ezt beszerezni? A szekszárdiak is azt az utat járták, amelyen a többi ingatlankezelő vállalat ha­ladt. Megkeresték a népesség- nyilvántartó csoportot. Itt közölték: az Állami Népes­ségnyilváhtartó Hivatal veze­tőjének 1/1977. (TK. 2.) ÁNH utasítása szerint a népesség- nyilvántartás helyi szervei adatokat csak az ÁNH eseti engedélye alapján szolgáltat­hatnak ki. De ha adhatnának is adatokat, akkor sem tud­ják közölni a foglalkozást és a munkahelyet. (Ezek nélkül pedig a végrehajtási kérelmet nem fogadják el.) A városgazdálkodási válla­lat kapcsolatban van OTP- és szövetkezeti lakástulajdono­sokkal is. Nekik is szolgáltat hőt, meleg vizet. Az OTP-nél rendelkezésre állnak az ada­tok, de ők semmilyen adatot nem szolgáltatnak ki. Ezeket az adatokat, nagyon helye­sen, törvény védi. Az adatok beszerzése során egyre világosabbá vált: van egy rendelet, amelynek vég­rehajtását más rendelkezések akadályoznak. A városgazdálkodási válla­lat, az ország többi ingatlan- kezelő vállalatának gyakorla­tát követve adatlapokat jut­tatott el a bérlőkhöz, a kö­vetkező szöveggel: „Vállala­tunk kezelésében lévő épüle­tek bérlőinek adatai hiányo­sak, mely több esetben szol­gáltatási feladataink ellátását akadályozza. Az adatok pon­tosítása érdekében kérjük szíveskedjék az alábbi -kérdé­sekre válaszolni és a nyom­tatványt vállalatunkhoz -pos­tázni, vagv a házfelügyelőn keresztül eljuttatni... Közre­működését előre is köszön­jük.” Az udvarias szövegből ki­tűnik: -az adatok szolgáltatá­sa nem kötelező. A lakók, el­sősorban a nem hátralékos lakók, ezt kötelezőnek érezték és ki is töltötték. A kérdőív iDe hogyan is született a kérdőív ötlete? Kiemelt fel­adata a vállalatnak a fizetési morál javítása. Ezt viszont csak -úgy tudják javítani, ha valami módon -beszerzik a hátralékosok adatait. A már említett módokon ez nem si­került. Az adatlapok kibo­csátása előtt gondosan tanul­mányozták a statisztikáról kiadott törvényt, amelynek 1. § (2) bekezdése szerin-t: „Sta­tisztikai tevékenység: a tár­sadalmi, gazdasági jelensé­gekre és folyamatokra, to­vábbá -az államigazgatási és más -hatósági tevékenységre vonatkozó adatok gyűjtése, szolgáltatása, feldolgozása, elemzése, -közzététele és táro­lása.” Ebből megállapították, hogy a munkájukhoz szüksé­ges -adatok beszerzése nem statisztikai tevékenység. Igaz, hogy nem -írták rá: az adat­szolgáltatás önkéntes, a kitöl­tetlenül maradt kérdőívek bizonyítják, -hogy sokan ön­kéntesnek tekintették és nem töltötték ki. Sok bérlőt fel­háborított a kérdőív, sokat pedig -hidegen hagyott. Főleg azokat hagyta hidegen, akik miatt készült — a hátraléko­sok egy részét. Csődöt mondott tehát a kér­dőíves módszer is. A nyolc­vankét hátralékosból, min­den erőfeszítés ellenére a vállalatnak csak negyvenhét­ről van pontos adata. Ez azt jelenti, hogy idén első ízben 1980. október 7-én tudott a vállalat végrehajtást benyúj­tani a 47 hátralékossal szem­ben. .Ezek a hátralékosok ősz. szesen 57 913 forinttal tartoz­nak a vállalatnak. Az a 35 hátralékos, akiről nincs meg az összes adat, több mint ti­zennyolcezer forintot kellene, hogy befizessen a vállalat kasszájába. A végrehajtási eljárás meg­nehezülése a fizetési morál rosszabbodásához vezetett. Ezt mutatják az 1980. évi ada­tok is. 1980. július/ 31-ig ösz- szesen több mint 76 ezer fo­rint lakbér- és egyéb szolgál­tatási — végrehajtás útján belhajtandó — hátralék kelet­kezett. A vállalat, tehetetlen, hi­szen a hátralékos nem köte­les az adatait bediktálni, a vállalatnak pedig jóformán semmilyen eszköze nincs ezeji beszerzésére. Korábban csak az adós nevét lakcímét és a behajt a n-d-ó összeget kellett közölni a végrehajtói irodá­val. a többi a hatóság dolga volt. Mi hát a kiút? Azt csak helyeselni tudjuk, hogy a vállalat mindent el­követ a hátralékok behajtá­sára, a fizetési morál javítá­sa érdekében. Az új rendel­kezés ezt a munkát nehezíti. A kérdőíves módszer sem vált be. Ráadásul sértette a becsületesen fizető bérlők ön­érzetét. A rendesen fizetők kitöltötték ezeket a kérdőíve­ket, de ezekkel a vállalat nem sokra megy, hisz azok­nak az adataira van szüksé­ge. akik nem tartják köteles­ségüknek fizetni azért, amit használnak: lakásért, fűté­sért, meleg vízért ... A vállalat vezetői elmond­ták: ma már a bérlők nyolc­van százalékáról vannak vi­szonylag pontos adataink, hisz körülbelül négy élte a bérleti és egyéb szerződések részben tartalmazzák a kí­vánt adatokat. Ezek sem a telieset. hisz akkor még nem volt kötelező a munkahely és a foglalkozás nyilvántartása. A munkahelyváltozás nyo­mon követése a legbonyolul­tabb feladat. Egy szó, mint száz: a városgazdálkodási vállalat nem hatóság —• ebből következően nem is .látszhat­ja a hatóság szerepét. Az ilyen adatok felkutatása ed­dig nem tartozott a vállalat hatáskörébe. Ez a hatóságok feladata volt az új rendelet megjelenése előtt. Az új rendelet tehát nem segítette, nem segíti elő a fi­zetési morál javítását. Pedig bizonyára a rendeletalkotók célja is az volt, hogy javul­jon a fizetési morál. Hogy miért nem sikerült ezt a célt elérni, annak vizsgálata a 'jog­alkotók dolga, akik a már említett nehézségeket figye­lembe véve bizonyára talál­nak olyan jogi megoldást amely nem nehezíti, hanem könnyíti az eljárást azok el­len,- akik csak a jogaikat gya­korolják, a kötelességükről pedig rendszeresen elfeled­keznek. Véleményünk szerint igazi megoldást az jelenthetne, ha a jövőben a hatóságok ható­sági feladatokat látnának el, a városgazdálkodási vállalat pedig csak vállalatit. Kisgépek, saját kivitelben Évszázados módszerek tűn­tek el a mezőgazdaságból az elmúlt húsz év fejlődése nyo­mán. A 'kemizáeió, a gépesí­tés, az új módszerek megvál­toztatták a munkát — leg­alábbis a nagyüzemben. A kisüzemekben maradt a ka­sza, kapa, ásó, és egyebek. Van azonban, aki a szte­reotip megfogalmazással él­ve: haladt a korral. Észrevet­te a módszerek közötti egyre növő különbséget. Észrevette azt, hogy a napszám megfi­zethetetlen és vállalkozó is egyre kevesebb. Észrevette, hogy gépesíteni 'kell még há­rom-négyszáz négyszögölet is mert így könnyebb, gyorsabb, ök cselekedtek, vagyis gépe­sítettek. Egy részük az üz­letekben kapható gépekkel. Ezt nem mindenki tudja megcsinálni, mert drága. Egy kistraktor százezer forint, egy valamire való rotációs kapa tízezer forint fölötti áron vehető meg. Ez volt a kényszerítő tény, és ha ehhez jött még némi műszaki érzék, lehetőség és kedv, akkor csi­nált a ház körüli munkákhoz egy saját gépet. A hivatalos elnevezésük hobbitraktor. De aki azt hall­ja, hogy brájzli, csettegő, ke- tyeró. az ugyanerre gondol. Vagyis egy olyan járgányra, amit a tulaj maga szerelt ösz- sze. Maga a tevékenység fél­hivatalos elnevezése bütykö- lés, berhelés. Ezek a gépek egyébként mindenféle hulla­dékanyagból. leselejtezett motorból készülnek, és ol-. csók, természetesen meglepő­en sok munkával — egyéni kivitelről lévén szó. • Ifjú Braun Lajos Dunaföld- váro-n lakik egy kertes csa­ládi házban. Egy szép napon elunta az ásást. Ettől persze még maradt az ásni való. Nem maradt viszont tétlen a gazda. Ásni ugyan nem ásott, de összeberhelt egy kistraktort. Némileg szakmába vágott a dolog, mert az Aranykalász Tsz-ben autószerelő. Négy év alatt tökéletesítette a gépet, mely természetesen ma sem kész. Ezt úgy kell érteni, hogy üzemel és jó néhány munka- folyamatot tud, de mindig Szántani húsz centi mé­lyen tud kell valami, ami még nincs, vagy mindig jön egy ötlet, ami egyszerűsítheti a gépet, növelheti üzembiztonságát. Ezért aztán mindig van büty­kölni való. Hogy miből áll a gép? Sim­son motor — természetesen léghűtéssel és fordított be­rúgókarral, vagyis mem lefe­lé kell berúgni, hanem fölfele kell berántani. Üzemanyag- tartálya valamikor egy don­góé volt. A légszűrőt felvit­te a kormány mellé — itt a legkevesebb a por. Van rajta egy difi és csillekerék volt az első megoldás a lehajlásra. Most átszerelte gumikerékre, mert egy pótkocsi is készül hozzá és a közúton is mozog­hat vele. Ehhez persze le kell vizsgáztatni. „Méghozzá egy asszimetrikus lámpa kell. Hogy miért, azt nem tu­dom...” — mondja. Minden­esetre most a pótkocsi van munka alatt. Braun Lajos arra a kérdés­re, hogy megközelítően mennyibe került a gép, egy­szerűen nem tud válaszolni. Kevés anyagköltség és renge­teg munka. Miközben a szute- réhban bütykölte a gépet, át­jött a szomszéd és kategori­kusan közölte, hogy majd ő kiszámolja. összehasonlítá­sul vette a saját rotációs ka­páját. Osztott, szorzott. Rán­colta homlokát. Közben kide­rült, hogy Marci bácsinak hívják és ő is tsz-tag. A szá­molás azonban még ettől sem akart sikeredni. „Nem lehet azt így kiszámolni, egyszerű­en megfizethetetlen egy ilyen gép” — mondta. Lássuk csak, mit is tud ez a masina. Vegyük sorra a munkaeszközöket, szántóeke, sorhenger — vetéshez —, ka­pálóeke, töltögetőke — bur­gonyához —, fogas (borona), permetező — hatvan literes tartály, elől egy konzolon a a szórófejek és külön egy ja­pán szivattyú, sorkihúzó ka­pa. utánfutó pótkocsi (ehhez kell levizsgáztatni). A köze­li jövőben készül majd hozzá egy kételemes (vagyis két­soros) vetőgép. Egyik munka­eszközt tíz perc alatt ki lehet cseréim a másikra. Még annyit, hogy Braun Lajos a tsz-ben is gyakran kényszerül arra, hogy vala­mit házilagos 'kivitelezéssel, saját ötlettel oldjon meg, en­nek igazolására csak ölég az alkatrészellátást említeni. * Van úgy, hogy árnyékra vetődik az ember. Iregszem- csén felkerestem dr. Varsá­nyi Józsefet, tudva, hogy ne­ki is van egy hobbitraktora. Van, ez igaz, de nem ő csi­nálta. Egyébként a mezőgaz­dasági kiállításon sem az 6 neve alatt futott. A gépet a fivére fia konstruálta és ál­lította össze. Magyarul az ő bütykölménye. Varsányi Jó­zsef ehhez ötleteket szállí­tott és persze a felhasználás­hoz szükséges célszerű gépe­ket együtt tervezgették. A hozzávetőleges anyagköltség háromezer forint. Fejős Mihály és a kistraktor Ifjú Braun Lajos és gyárt­mánya Dr. Varsányi József az Iregszemcsei Takarmányter­mesztési Kutató Intézet tu­dományos munkatársa. Emel­lett a ház körüli háromszáz négyszögölnyi területen ker­tészkedik, és a helyi kert­barátkört is vezeti. Igaz, hogy a kis gépet nem ő barkácsol­ta, de ha már itt vagyunk, megnézhetjük egyik figye­lemre méltó ötletét — ezt szintén bemutatták a mező- gazdasági kiállításon — a vízpára szigetelésű, dupla fa­lú fóliasátrat. Varsányi Jó­zsef abból indult ki, hogy a dupla üvegű ablakon meg­fagyó vízpára szigetel. A fó­liasátor két réteg fóliából áll. A vastagabb kinti és a belső vékonyabb között tíz-húsz centi a távolság. A talajjal érintkező részen a belső fó­liát vályúszerűen visszahajt­ja és ebbe kerül az ötcentis víz. Ez a nappali magasabb hőmérsékleten elpárolog. Ha a kinti hőmérséklet lehűl, a pára lecsapódik a fóliára. Ez az eddigi mérései szerint — melyet komolyabb műszere­zettséggel a jövő év elején mér majd — öt-tíz Celsius fok többletet biztosít a fólia­sátorban a kinti hőmérséklet felett. Idén tavasszal már márciusban — a saláta után — ültette a paradicsomot. * Fejős Mihály kistraktora valóban hasonlít egy traktor­ra. Külsőre is. Pannónia mo­tor hajtja, a hátsó híd egy Nisáé, kormánya teherautóé volt, Trabant léghűtés, U— 28-as traktoré volt a hidrauli­ka szivattyú. Az erőátvitel lánc és gardán. Fejős Mihály aki a sióagárdi tsz-ben mű­szaki vezető, négy évig készí­tette a gépet. Az idő ne té­vesszen meg senkit, az anyagbeszerzés tart ennyi ideig, ugyanis az anyagok zöme MÉH-telepekről, le­robbant gépekről kerül elő. A munkák egy részét is a tulaj csinálta, de a szakipari dolgokat, például esztergá­lyosmunka, a tsz-ben készí­tették. Ez meglátszik az áron is, hiszen Fejős Mihály szá­mításai szerint a gép eddig huszonötezer forintba kerül. A szőlőjét műveli vele Leány­váron. Van hozzá egy pótko­csi, kultivátor, fogas és egy tolólap, valamint a perme­tezőtartály. A gép alakítása persze itt is folyardatos. Jö­vőre úgy tervezi Fejős Mi­hály, hogy a motort kicseré­li Trabant motorra. * Lehet, hogy találtunk vol­na a megyében más, talán ötletesebb gépeket is. Sok van belőlük és egyre több lesz. Hogy mégis ezeket vá­lasztottuk, annak egy oka van. Az idei mezőgazdasági kiállításon ezeket a gépeket mutatták be a megyéből. SZALAIJÄNOS Fotó, szöveg: steiner

Next

/
Oldalképek
Tartalom