Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
1980. november 15. ' TOLNA \ _ IfsíÉPÜJSAG 3 Kereskedelempolitika A falvak, kistelepülések ellátása Menetrend szerint közlekedő mozgóboltok A Tolna megyei fogyasztási szövetkezetek gondja a Tolna megyei falvak, kis települések jó áruellátása. Az elmúlt években a MÉSZÖV több alkalommal is tárgyalt és fontos határozatokat hozott e témakörben, s ennek eredményei manapság már felmérhetők. Főleg a nagyobb lélekszámú települések, és a régi kereskedelmi hagyományokkal rendelkező községekben volt esedményes a korszerűsítés, a koncentráció. A falvak áruellátásában azonban nemcsak a fogyasztási szövetkezetek vesznek részt, hanem más szervek üzletei, javítóbázisai is. Azonban elsősorban a fogyasztási szövetkezetek munkáját vizsgálhattuk, sok-sok helyi tapasztalat feldolgozásával. Az eredménymérleg egyik oldalán igen jó tapasztalatokat gyűjthettünk, másik oldalon pedig sorakoznak a gondok. AZ EREDMÉNYEKRŐL A fogyasztási szövetkezetek boltjai a kezdetben a régi szatócsüzletek, kocsmák helyén létesültek, s a legtöbb esetben magántulajdonban maradtak az épületek. Ezeknek a boltoknak a felújítása, karbantartása sok vitára adott okot. A tulajdonos nem egyezett bele az épület megbontásába, az új technikát pedig a régi boltba nem lehetett bevinni. Az erőt — az anyagi és beszerzési lehetőségek ezt diktálták — koncentrálták, így kezdték kialakítani a falvakban a középnagyságú, önkiszolgáló jellegű boitokat. Ide már tudtak elhelyezni hűtőgépet, de mirelitpultot még nem. A lakossági vásárlási igények növekedése miatt az így átalakított üzleteket később ismét korszerűsíteni kezdték, a hetvenes évek eleién. A hetvenes években egész sor nagyközségben fővárosi színvonalú üzleteket hoztak létre. Példának hívhatnánk Gyulaj községet, vagy akár Sárszentlőrincet, ahol egy-egy — típusnak is elfogadható — boltegységet építettek. Ide már elhelyeztek mirelitpultot is. A harmadik váltás a falvak ellátásában akkor következett be, amikor a nagyobb városokban, lakótelepüléseken áruházakat építettek. Dombóvár, Tamási, Dunaföld- vár és Paks, valamint később Bonyhád, Bátaszék olyan áruházakhoz jutott, hogy bármely nagyvárosban is az elsők közé lehetne sorolni. Az áruházak építése „kiürítette” a szövetkezetek fejlesztési pénztárcáit — ám az ellátás színvonalának növekedése megérte az áldozatot. A lakosságnak tehát nem kell nagy távolságot beutaznia, hogy a tartós fogyasztási és ruházati cikkeket megvásárolhassa. Az áruházak ellátásába bevontak több, eddig a megyében nem található cikket is, amely ugyancsak a választék nagyarányú bővítését eredményezte. Az ellátás területén a helyi tanácsok is megelégedéssel könyvelték el, hogy a helyi szövetkezetek, még akkor is, ha a nagy ösz- szevonások miatt az ÁFÉSZ- ek száma csökkent, a terület ellátásáért felelősséget éreztek. Amint ez megszokott, az eredményeket újabb gondok kísérték: a falvak, községek után az „egyéb lakott települések” ellátása került előtérbe. A GONDOK Valamikor úgy tanultuk, hogy legalább ötszáz család jelenlétében nyereséges egy vegyesüzlet fenntartása. A megyében kilencven olyan bolt volt még a hetvenes évek elején, amelyek ötven-hatvan családot láttak el. A falvak vegyesüzleteinek megszűnése után kiterjedt az üzlethálózat-csökkentési „kedv” az egyéb lakott településekre is. Okkal. Ugyanis több ok miatt sürgősen tenni kell ebben valami újat, ami nem kerül sol?ba, de a lakosság ellátását javítja. A boltok ügyének felülvizsgálatát indokolja: 1. Az egyéb lakott településeken, tehát pusztákon, majorokban lévő boltok még A falusi boltokban italból jó a választék (Fürgéd). Sok áruért a községek, városok „szuperboltjaiba” mennek a falvak és egyéb települések lakói. rosszabb, gondozatlanabb épületben vannak, mint a falusi vegyesüzletek voltak; 2. Mind nehezebben találnak olyan személyt, aki a nem túlságosan jövedelmező boltot elvállalja; 3. A nagykereskedelmi vállalatok nem vállalkoznak a kis tételek gazdaságtalan szállítására; 4. A boltvezetők kedvét elveszi a rendeléstől a korábbi feladott rendelések hiányos teljesítése; 5. Az egyéb lakott települések lakossága is meglehetősen sokat utazik, s még a napi bevásárlásait is elvégzi, mert ki tudja, kapható-e az otthoni boltban gyufa, vagy szappan...? A gondok sűrűsödnek. Tudunk olyan pusztai boltról — egyben italboltként is működik —, hogy hetente háromszor tart nyitva. A kenyeret elő kell jegyezni, aki nem iratkozik fel, nem kaphat. A tejtermék-ellátás éppen a hűtőpultok hiánya miatt nem megoldható. Húsáru szintén ilyen nehézség miatt nem kerülhet a pusztai boltokba. A MEGOLDÁSOKRÓL Természetesen sok évig, évtizedekig élnek még falvak külterületén, szőlőhegyeken, pusztákon. A hat állami gazdaság mindegyikében négy-öt olyan puszta van, ahol harmincnál több család él és még szerencsére működik úgy ahogy bolt mindenütt. Hogy minél tovább működjön, a gazdaságok támogatják az ÁFÉSZ-eket. Hűtőpultvásárlással, szállításokhoz segítséget nyújtanak, akciós terméket, árut adnak kedvezményesen. Kezd terjedni a „házibolt”-rendszer, amely az Alföldön jól bevált. E szerint vállalkozik egy-egy gyesen lévő asszony arra, hogy lakásán tart olyan napi cikkeket, amelyek nélkülözhetetlenek — só, cukor, liszt, mosószerek. A fogyasztási szövetkezetek Nagydorog és Tamási térségében, kialakítottak egy „pusztai” modellboltot is, ha sikerül ezt „kivitelezni”, jól járnak ebben a térségben az „egyéb lakott településeken” élő emberek. A szekszárdi ÁFÉSZ körzetében pedig főleg az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek korszerű majorjai körül kialakuló lakótelepeken létesítenek kis pusztai boltokat, a gazdasági egységek hathatós támogatásával. A MÉSZÖV az ÁFÉSZ- igazgatóságokkal együttműködve újszerű vállalkozásba kezdett. Eszerint a puszták, az egyéb lakótelepülések kisboltjait felváltandó mozgóboltokat akarnak üzembe állítani. Az Ikarus Autóbusz- gyárnak az együttműködésével kialakítottak egy mozgó- bolt-autóbuszt. Ez a kocsi egy anya-ABC-hez tartozna, ott töltenék fel mindig áruval és indulna menetrend szerint a pusztákra, majorokba, a kis lakótelepülésekre. A terv jó. A megvalósítás sínen van, az első buszt a dombóvári ÁFÉSZ az idén megkapja. A SZÖVOSZ és a MÉSZÖV anyagi támogatásával a kocsi elindulhat, pótolhatja a 20—30—50 ezer forintos havi forgalmú pusztai boltokat, ha „zöld” lesz az út. Sajnos, most még van ellenállás: a gazdaságok vezetői attól tartanak, hogy a mozgóbolt érkezésekor az emberek otthagyják a munkát és szaladnak a boltba... Persze, szervezés kérdése e boltoknak az üzemeltetése, a dolgozók „munkából való kivonása” megelőzhető. Hiszen, ha egy busz menetrendjét alkalmazzák az állattenyésztő telep munkarendjéhez, meg egyéb más üzemek munkakezdéséhez, -végzéséhez, akkor elháríthatok az „akadályozó” tényezők. Valamivel több mint kétmillió forintba kerül az első mozgóbolt. A másodikat a tamási ÁFÉSZ „kapja”. S amikor a busz hétközben a falvakat és egyéb lakott településeket látja el, meg lehet szervezni a különmunkát is, éppen a drága kocsi kihasználása miatt. A rendezvényeken való részvétel — repülőnap, lovasnap, zárszámadói vásár, gunarasi hétvégi ellátás, besegítés a dombori fürdőtelep ellátásának javításába, stb. — a mozgóbolt kihasználtságának, eredményes működésének nyitná meg az utat. A falvak, egyéb lakott települések ellátásának javítása a tanácsok és az ÁFÉSZ- ek „napirendjén” van. Az előrehaladás a lakosság érdekében elindult. Gyorsítása közös érdek és közös ügy. Úgy tapasztaltuk, hogy a MÉSZÖV, az ellátó és tanácsi szervek és a gazdasági egységek együttműködése ebben a kérdésben jó, és mindig a lakossági érdeket tartják szem előtt. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Cz. S. Régi és mégis új... Ennek a legkisebb valószínűsége sincs, de ha váratlanul elkezdenének egy 22 emeletes, légkondicionáló berendezéssel, úszómedencével és golfpályával felszerelt szállodát építeni Bonyhád legközepén, ez valószínűleg némi feltűnést keltene. Más, kisebb, de a település léptékrendszerébe jobban illeszkedő, tehát az előbb elkép- Zeltnél összehasonlíthatatlanul fontosabb építkezések sokkal kevésbé szembeötlők. Viszont jelentőségük annál nagyobb. „felújít: Elhasználódott, elpuszult dolgot eredeti állapotába visszaállít.” Ezt a Magyar Értelmező Kéziszótár fogalmazza így, de mi még azt is hozzátehetjük, hogy az eredeti állapotnál jobbra változtat. Ha valaki azzal a furcsa célkitűzéssel indul sétára Bonyhádon, hogy felújításokat akar megszemlélni, akkor az első útkanyarban nyomban a volt Malom-kastély ötlik a szemébe. Ez igencsak más, mint eredeti állapotában volt, viszont sokkal hasznosabb, hisz nem kastélyként, hanem óvodaként működik. — A felújítások egyre fontosabbak számunkra! Ezt dr. Hegedűs János mondja, a városi tanács elnöke, és nyomban hozzáteszi: — Teljesen érthető takarékossági összefüggésből. Amíg viszonylag kisebb befektetés árán használhatóbbá, jobbá léhét tenni a meglévőt, addig vétek lenne pénzt kidobni az újra. Az elv egyik bizonyítéka a Perczel Mór utcai óvoda, mely részben irodákból, részben az udvari épület célszerű felhasználásának jóvoltából bővült 150-ről 220 férőhelyesre. A séta további állomása a volt járási hivatal, mely a városi tanács B. épülete nevet kapta. Körös-körül állványok hirdetik, hogy ha majd az időjárás egyszer remélhetőleg jótékonyra forduló kedve megengedi, a ház külsején is akad még tennivaló. Odobenn azonban már friss festés, padlózat, megfelelő világítás segíti a munkát. A „járásbíróságot” — ami nincs — valószínűleg még sokáig így nevezik majd, mert a közemlékezet nehezen ejt ki rostáján valamit. 8 tanteremben, 2 műhelyben és 1 tornaszobában mondanak ki mostanában, a korábban itt elhangzottaktól jócskán elütő, „ítéleteket” — általános iskolai pedagógusok. A felújítás itt a városi tanterem- hiányt segített enyhíteni. Óvoda-, iskola-, konyha- bővítés, szigetelés, mélyépítés, régi lakások átvarázsolá- sa a mai igényeknek megfelelővé, egy híd rendbehozatala, tetőszerkezeti hibák kijavítása — és még sokáig lehetne sorolni a feladatokat, melyek a Hübner József technikus vezette költségvetési üzem 160—180 emberére hárulnak. Megállítunk néhány járókelőt a Rákóczi utca 10 számú ház előtt. — Nincs kiírva sehol, nem tetszik tudni, hogy ki végzi itt a tatarozást? Vállvonással kombinált egybehangzó válasz: — Ki végezné? Hát a tanács! A költségvetési üzem alighanem egyike azoknak a munkahelyeknek, melynek hiányát akkor érzékelnénk a szélesebb értelemben vett köz véleményében, ha nem létezne, Vagy ha nem dolgozna tisztességesen. Különösen a mélyépítési munkákhoz értenek nagyon A könyvtár Perczel-kertbeli épületének felújítása lesz a soron következő legnagyobb munka. jól! — így Máté Rudolf, a tervosztály vezetője. Nem vagyunk restek, elkezdjük egy hosszú lista számadatait összegezni. — A II. számú iskola tető- szerkezete! Mellékesen szólva, de egyáltalán nem mellékesen értve, ez alatt 16 tanterem van. Fél millió forint! — A rnajosi iskola bővítése két tanteremmel. Hétszázezer... — Az V. számú óvoda kerítése. Kétszázezer. A B. épület, amit már látott. Az üzemi konyhával együtt egymillió nyolcszázezer. — Még egy konyha, a kórházé, 360 ezer forint. — Lakások felújítására, meg az átmeneti lakásokra 3 millió 900 ezer. — A Perczel-ház szigetelésére, ahol most a kollégium van, 70 ezer. Ez sajnos, visz- szatérő feladat. A nagy hírű és valamikor roppant népes Perczel família alighanem még hosszú időre elég feladatot hagyott hátra kései korok építőire. Kis túlzással mondva, egykori házaiknak se szeri, se száma. Az új művelődési központ felépítése magától értetődővé tette, hogy a régit — a Perczel-ke rtbélit — teljes egészében megkapja a sokáig albérletben szűköskö- dött könyvtár. — Ez lesz a közeli jövő egyik legnagyobb felújítási munkája! Valóban csak az egyik, mert a legtöbbeket érintő, a régi olajmalomba tervezett piaci áruház épülete egyelőre „lóg a levegőben”, amit persze csak képletesen kell érteni. Olyannyira „lóg”, hogy az ide tervezett — és természetesen felújítási munkát igénylő — üzletek puszta felsorolásától is kapkodjuk a fejünket: — Kisgép- és vetőmag- szaküzlet, halbolt, zöldségbolt, baromfi-szaküzlet, húsbolt, olcsó áruk boltja... Egyelőre egyikből se lett semmi. Ajánlatok, ígéretek, bizonylatok és ellenbizonyla- tök, iktatószámók és átiratok tengeri kígyójának körvonalai bontakoznak ki lelki szemeink előtt. Ezt a látványt elő kell lkészíteni, szaknyelven „kigyűjteni”. Megegyezünk abban, hgoy erre a témára jól belátható időn belül visszatérünk. — A bonyhádiakat alighanem ez érdekelheti a legjobban ! Sőt valószínűleg a nem bonyhádiakat is. A város lé- lekszáma tizennégy és félezer de a vonzáskörzetében élők száma mégegyszer ennyi. Ezt a tervosztály vezetője se vitatja. Visszatérünk az előbbi felsorolásra. Az eddigi végösszeg 7,8 millió forint. — A 8 községi tanácshoz tartozó 19 településre még további 5,2 millió jut. — Elvben, vagy gyakorlatban? — 4,4 milliót már kiszámláztunk, tehát ilyen értékű munka kész. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A régi kórház műemlék jellegű épületében múzeum lesz. Egy tetőszerkezet helyreállításán dolgoznak a bonyhádi költségvetési üzem szakemberei.
