Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

6 rJÉPÜJSÁG 1980. november 10. Kosárlabda Szekszárd-kupa A Vasas Izzó veretlenül első A Szekszárdi Dózsa a Zrí­nyi utcai tornacsarnokban negyedik alkalommal rendez­te meg a Szekszárd-kupa le­ány kosárlabda-tornát, me­lyen hét csapat vett részt. Eredmények: Szarvas II— Sarvas I. 30-18, Sz. Dózsa— Bonyhád 34-23 (16-14), Székes- fehérvár—Kecskemét 47-17, Bp. Vasas Izzó—Szarvas II. 66-16, Bonyhád—Szarvas I. 46-21 (20-8), Székesfehérvár Szarvas II. 40-6, Kecskemét —Bonyhád 22-15 (10-7), Sz. Dózsa—Szarvas I. 30-10 (15-5), Bp. Vasas Izzó—Szé­kesfehérvár 46-26, Kecske­mét—Szarvas I. 31-15 Bony­hád—Szarvas II. 31-22 (18-10), Sz. Dózsa—Kecske­mét 40-25 (23-6), Bp. Vasas Izzó—Bonyhád 63-14 (35-11), Sz. Dózsa—Szarvas II. 40-28 (24-11), Bp. Vasas Izzó— Szarvas I. 57-8, Székesfehér­vár—Bonyhád 52-21 (32-6), Székesfehérvár—Szarvas I. 61-5, Bp. Vasas Izzó—Sz. Dó­zsa 44-30 (25-11), Szarvas II. —Kecskemét 35-30, Sz. Dózsa —Székesfehérvár 23-27 (10-11), Bp. Vasas Izzó— Kecskemét 55-16. A torna végeredménye: 1. Bp. Vasas Izzó 12, 2. Székes- fehérvár 11, 3. Szekszárdi Dózsa 10. 4. Kecskemét 8, 5. Bonyhádi Botond 8, 6. Szarvas II. 8. 7. Szarvas I. 6 ponttal. A fővárosi együttes magabiztos, érett játékkal nyerte a tornát, a kiemelke­dően nagy tudású játékosa, Nagy Dóra jóvoltából. A Szekszárd-kupa legered­ményesebb játékosa Nagy Dóra (Bp. Vasas Izzó lett, aki 118 pontot szerzett. A legjobb teljesítményt nyújtó játékos különdíját Gallai Erika (Szé­kesfehérvár) kapta. A leg- sportszerű'bb csapatnak a Szarvas II. együttese bizo­nyult. A szervező bizottság tiszteletdíjjal jutalmazta a legeredményesebb csapat, a Bp. Vasas Izzó edzőjét, Szi­tást Verát is. A mini korosz­tályúak tornáján a verseny- bíróság emlékplakettet adott a legalacsonyabb játékosnak, a szekszárdi Streicher Krisz­tinának. Sikert aratott a mini kor­osztályúak szekszárdi’ bemu­tatkozása. A Dózsa együttese csupán minimális arányú vereséggel maradt le a do­bogó második fokáról, de így is minden dicséretet megér­demelnek a legifjabb szek­szárdi kosarasok. Az UEFA-kupában az 1. FC Kölntől elszenvedett 4-0- ás vereség következménye: Kubala László helyett Hele- nio Herrera veszi át a Bar­celona szakvezetését. Kubala a klubnál marad, de más be­osztásban. ♦ A francia bajnok motor- kerékpáros versenyző, Chris­tian Leon Japánban halálos balesetet szenvedett: a 32 éves sportoló kipróbálta azt az 1000 kcm-es versenygépet, amellyel 1981-ben indult vol­na. 100 km/órás sebességgel vette az egyik kanyart, meg­csúszott és olyan szerencsét­lenül esett le a motorról, hogy kórházba szállítása után meghalt. Még az idén döntés születik Probaolímpía Dombouaron dói szerepeltek a Tolnai megyei úttörők lEgy-egy világverseny során — amit általában — a tele­vízió jóvoltából többé-kevés- bé végigkísérhetünk — szám­talanszor csodálkozunk el jó- néhány olyannyira fiatal spor-- toló produkcióján, akik még a serdülés, az érés korszaka előtt, vagy éppen abban van­nak. A tudományos anatómiai kutatások már korábban be­bizonyították, hogy a gyere­kek már az iskolába lépéskor rendszeres foglalkozás hatá­sára, rendkívül bonyolult mozgások tökéletes elsajátítá­sára képesek, sőt jelen pilla­natban azon folyik a vita a szakemberek körében, hogy az állóképesség is fejleszthe­tő-e kisiskolás korban. Gon­doljunk csak a tornászokra vagy az úszókra, például a román Nadia Comanecire, aki négy évvel ezelőtt sokkal tö­kéletesebb gyakorlatot muta­tott be, mint az idén Moszk­vában. Nem a véletlen műve az NDK, a Szovjetunió ver­senyzőinek sikere, hisz már a fentebb említett korban igen alapos szakmai képzésben ré­szesülnek. Az ökölvívásban is hasonló a helyzet, de az ille­tékesek számtalan éllenérv- vel, negatív előítéletekkel ta­lálkozhattak. A kutatások azonban eloszlatták a sport­ág agresszivitásáról a tévhi­teket. Ha nem így lenne, nem kerülhetett volna sor arra a tanácskozásra, amelyen arról döntöttek, hogy az ökölvívás^ az úttörőolimpia sportágai kö­zött szerepelhet-e 1981—82- -ben. Az eseményen jelen volt dr. Nagy Tamás, az OTSH elnök­helyettese, Varga Ferenc, a MÖSZ elnöke, Papp Lásaíö szövetségi kapitány, Csötönyi Sándor utánpótlásedző Gye- nesei István, az utánpótlás- bizottság vezetője, Spiegel József, a KISZ KB osztály- vezetője, dr. Lissák Kálmán, a POTE professzora. A tanácskozást egy bemu­tató előzte meg, amelyen a dombóváriak, paksiak, bony­hádiak mellett a KSI, a Bp. Honvéd, az Újpesti Dózsa, a PVSK, a Kaposvári Sportis­kola versenyzői léptek szorí- tóba. Harsány zeneszóra Ba- dari Tibor kétszeres Európa- bajnok, valamint Lampert Gábor, aki a napokban ve­hette át a Kiváló munkáért kitüntetést — vezetésével vo­nultak be a csapatok a szín­házterembe az ünnepélyes megnyitóra. Gyenesei István megnyitó beszédének végén a Népsport októberi számából idézett, mely a dombóvári eseménnyel kapcsolatban a rendkívüli jelzőt használta. Végül megjegyezte: Remélem, az elkövetkezendő években majd olyan tudósítást olvas­hatunk, hogy harmadszor vagy negyedszer rendezték a2 ökölvívó úttörőolimpiát. Ez­után bemutatták a játékoso­kat, edzőket, valamint a né­zőtéren helyet foglaló vendé­geket és máris készülődhet­tek a 10—14 éves korú srá­cok, hogy ízelítőt adjanak tu­dásukból. Az elsőnek szorí- tóba lépő Bakurec Károly és Nagy Tamás mindössze még csak 10. életévét töltötte be. Egyperces meneteket vívtak, igazán jó benyomást keltet­tek. Az ünnepélyes megnyitón kilenc egyesület harmincnégy versenyzője sorakozott fel A tízéveseknél a dombóvári Bakurecz nyert Nagy Tamás (PVSK) ellen — Mint ahogy láthatták, a két fiú már magába „szip­pantotta” az ökölvívás alap­eleméit. Szabályos ütéseket alkalmaznak és a védekezésre is gondot fordítanak — hal­lottuk a hangosbemondón Dóri Miklós szakfelügyelő hangját. Mindhárom menet­ről elmondta szakmai tapasz­talatait a gyerekek techniká­járól, harcmodoráról, de nemcsak erről, hanem vala­mennyi találkozóról, úgyszól­ván a kommentátor szerepét töltötte be, a közönséget igé­nyes szinten tájékoztatta. (Minden mérkőzés után ün­nepélyes ered mé nyh i rdetésre került sor, ahol nemcsak a győztes, hanem a vesztes is jutalomban részesült. Meg is érdemelték, hisz valamennyi gyerek derekasan küzdött, feladásra csak néhány eset­ben került sor. A leglátvá­nyosabb összecsapást a dom­bóvári Sohonyai és a pécsi Nagy mérkőzése hozta, ame­lyért a bemutató után külön- díjat kaptak. — Náluk az ütések már összetettebbék, több védeke­zési formát ismernek és tá­madásaikban van dinamika — hallottuk Dőri Miklóst. A nehézsúlyú mérkőzés után átadták a különdfjakat. A két legtechnikásabb ver­senyzőnek: Matuzs Zsolt (Dombóvár) és Balogh György (Budapest) bizonyult. .A bemutató után néhány- perces szünet következett, Dávid (Dombóvár) akció­dús mérkőzésen nyert Kajdi (Bp. Honvéd) ellen majd a művelődési ház kü­löntermében tanácskozásra került sor. Gyenesei István kért először szót. Vitaindító­jában elmondta: .legfontosabb feladat összegezni a látotta­kat. majd hangsúlyozta, nem jtt kell dönteni, hanem azt megalapozni. Beszélt a lebo­nyolítás rendjéről, legfonto­sabb feladatnak a verseny- rendszer hosszú távú kiépí­tését jelölte meg. Ezután dr. Lissák Pál, az orvosi konzí­lium vezetője beszélt. Rövid beszámolójából megtudtuk: sportsérülés tekintetében az ökölvívás a 9—10. helyen áll. Nemcsak fizikai képességeket féjleszt, hanem a sportág jel­legéből adódóan olyan pszi­chikus tulajdonságokat is, mint az akarat, kitartás, ön­bizalom, melynek globálisan személyiségformáló szerepe van. A következő felszólaló a szekszárdi származású Füzes- sy Zoltán, a KSI edzője volt. Két okból kérte a sportág felvételét az 1991'—82-es tan­évre, az úttörőolimpiára. Egyik a bázisszélesítés, ami­vel lényegesen közelebb kerü­lünk az iskolához, a másik pedig a már említett szemé­lyiségformáló szerep. Varga Tibor ismertette ezt követően néhány vizsgálati módszer eredményét, majd kötetlen beszélgetés kereke­dett. Dr. Szalai István, Bara­nya megyei sportfőorvos amellett, hogy közreadta helyszíni vizsgálati tapaszta­latait — miszerint a szívre és a vérkeringési rendszerre nem jelent különösebb meg­terhelést az ökölvívás — ér­dekes dologra hívta fel a fi­gyelmet. Az iskolai nevelők a látszatból, hogy a gyerekek ütik egymást, alaptalan kö­vetkeztetéseket vonnak le. De a gyereket hasonló hatások érik egy labdarúgó-mérkőzé­sen, ahol a vizes labda vagy fejbe találja, vagy pedig többször belefejel. Ennek megfelelően az orvosok tö­rekvése speciális műszerek segítségével bebizonyítani, hogy az ökölvívásnak mines a többi sportágnál rombolóbb hatása. Többen elmondták vélemé­nyüket, köztük Csötönyi Sán­dor is, aki a korcsoportvál­tásról szólt néhány monda­tot. Szerinte megfelelő kor­csoportváltással, amikor egy korcsoporton belül az időseb­bek kapnának több lehetősé­get, a kifutási idő lényegesen megrövidülne. iVégül dr. Nagy Tamás el­mondta: a koordinációs bi­zottság még novemberben döntést hoz. Szerinte arra kell törekedni: ezeken a korosz­tályos versenyeken az itteni­hez hasonlóan azonos képes­ségű gyerekek vegyék fel egy­mással a küzdelmet. De még nagyobb feladat hárul majd az egyesületekre, hisz a ne­velés-képzés színterei tovább­ra is a klubok. Az iskolákkal való jó kon­taktus valóban jó lehetősé­geket teremt. De ez önmagá­ban nem elégséges feltétele az utánpótlás-nevelés haté­konyságának. Márpedig ez utóbbi az egész sportág ér­deke. — bálint — Fotó: Tilinger Sándor. Üt a csúcsról Wladár Sanyi saját beval­lása szerint 2 cm-t „össze­ment” az olimpia óta. Nem az eredménye miatt kényte­len összébb húzni magát, hi­szen Moszkvában a dobogó legfelső fokára léphetett fel. De annyira elszokott már a versenyek óta rászakadt pi­henéstől, hogy a szervezete így reagált a váratlan aján­dékra. — Hatéves korom óta úszom — az alapozó időszakban na­pi öt órát. Reggelente hattól nyolcig a tornateremben erő­sítünk, utána tízig úszás, dél­után pedig fél öttől hétig va­gyunk ismét a medencében. 1976 őszétől, mikor elkezdtük a felkészülést az olimpiára, egészen a múlt év decembe­réig folyamatosan nőtt a ter­helés. Egymás után tünteti el a krémeseket és a tortaszelete­ket beszélgetésünk alatt, mo­hón, mint aki hosszú mulasz­tást pótol. Mintha a három keserves év alatt erre sem maradt volna idő. — Azután az utolsó idő­szakban a vezetők igyekeztek elterelni a gondolatainkat a versenyekről, csökkent a ter­helés, pihengettünk, kirándul­gattunk. Széchy azt se en­gedte meg, hogy a moszkvai út előtt riportot készítsenek velünk. Fizikailag és idegileg is optimális állapotban áll­hattunk a rajtkőre. — A hírzárlatnak köszön­hetően a közvélemény nem várta tőled annyira az ara­nyat, mint Montreál előtt Hargitayéktól. Te esélyesnek érezted magad? — Igen. Tavaly az országos bajnokságon „olimpiai körül­mények” között, nagyon jó időt úsztam... — Tizenhét éves vagy, Ma­gyarország legfiatalabb olim­piai bajnoka. Idősebb társaid, akik nem jutottak el ilyen messzire, hogyan fogadták az eredményeidet ? — Biztos vagyok benne, hogy nem irigyeltek, hiszen látták azt a munkát is, amit elvégeztem. A legnehezebb időszakban álmomban úgy folyt rólam a víz, hogy na­ponta kellett alattam cserél­ni a lepedőt, gyakran aludni sem tudtam, és egyszer­egyszer egy hétre is össze- csuklottam a fizikai és az idegi kimerültségtől. Felszabadultan beszél a nyomasztó emlékekről, de a kötetlen társalgás mondatai mégis komolyabbak, mint ál­talában a tizenhét éveseké. — Elsősorban az uszodából kerülnek ki a barátaim, töb­ben közülük idősebbek ná­lam. Például Hargitay. Az olimpia után ő segített meg­értetni, mire is kötelez a baj­noki cím. Nagyon sokszor el­képzeltem, hogy állok a do­bogó tetején és örömömben ugrálok. Azután amikor tény­leg felléphettem, csak áll­tam. Jóval később fogtam csak fel, hogy mi is történt. De most már azt is tudom, bármi is volt, attól még nem fog megváltozni a világ. Vál­tozni csak nekem kell. Többé nem csinálhatom meg a ré­gebbi hülyeségeket, mert mégiscsak olimpiai bajnok vagyok. Nem? Moszkva már a múlt, és nemsokára vissza kell állni a régi ütemre. Ilyen fiatalon nem lehet abbahagy­ni az úszást, és ha már csi­nálom, akkor csak szívvel- lélekkel szabad. Igaz? — kér­dez vissza ismét, mint^ aki további megerősítését várja a környezettől hallottaknak, de egvben lelkesen is, mint azok a fiatalok, akik őszintén hisz­nek abban, amit csinálnak. — Tehát folytatódnak az edzések. Mi az, ami az elér­hető legnagyobb cím, az olim­piai bajnokság után még hajt? — Jövőre az amerikai baj­nokság, azután ott van a Vi­lág Kupa is. Valamelyiken biztosan indulok és találko­zom az amerikaiakkal. Min­denképpen győznöm kell, hogy bebizonyíthassam: Moszkvában is előttük ütöt­tem volna be a célba. — És ha ez is sikerül? — Egy biztos: a jövőben a tanulással is komolyabban kell foglalkoznom. Szeretnék vagy az agrár- vagy az állat­orvosi egyetemre jelentkezni —, valahogyan mindenkép­pen kapcsolatban maradni a természettel. — A kettős terhelés még nagyobb erőpróba elé állít. A következményeket nem lehet tudni, hiszen az a kor­osztály, amelyikkel elkezd­ték az intenzív edzéseket, még fiatal. Nem félsz a ké­sőbbi kihatásoktól? — Nem. Úgy érzem, a múlthoz képest most már csak könnyebb lehet. LAMBERT GABOR Wladár Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom