Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
a Képújság 1980. november 1. A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Benedek Pál akadémikust Ami azt illeti, kevés olyan akadémikusról tudunk, aki eredetileg újságíró szeretett volna lenni... Márpedig Benedek Pál esetében ez történt. 1921-ben, Budapesten született, édesapja kiskereskedő volt. Mikor fia bejelentette pályaválasztási szándékát, a szülői ellenvélemény így hangzott: „Előbb legyen valami tisztességes szakma a kezedben, fiam!” De mi legyen az? Akkoriban a kémia „konjunkturális tudománynak” számított, népszerű volt. Talán ezért választotta az ifjú a vegyészmérnöki szakmát. 1945-iben kapta meg mörnéki diplomáját a József Nádor Műegyetemen. Tulajdonképpen nem voltak kutatói ambíciói, de egy véletlen mégis erre a pályára vitte: Varga József, a híres kémikus-professzor a Budapest felszabadításáért vívott harcok során asszisztencia nélkül maradt, ki meghalt, ki elmenekült munkatársai közül, és új embereket keresett kutatómunkája folytatásához. Sok választása nem volt, de kéznél volt Benedek Pál, aki 1945. május 1-ével kapta meg tanársegédi kinevezését. „Első tudományos megbízatásom az volt — meséli a humorérzékben nem szűkölködő professzor —, hogy ablakozzak be egy szobát. A kutatást az üveg felkutatása jelentette, a mérnöki munkát a méretre vágás és keretbehelyezés... Dehát valahol végül is el kellett kezdeni a szakmát”. 1950-ig dolgozott a budapesti műegyetemen, közben egy évre Párizsba küldte Varga, hogy tanulmányozza a kémia legújabb eredményeit, amelyektől a háborús években el volt zárva Magyar- ország. 1950-ben féléves pártisko- lára került, utána az volt a kérdés: a Szabad Nép szerkesztőségébe kerül újságírónak, vagy az akkor egyesz- tendős Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgozik tovább? Veszprémbe került, és létrehozta az új egyetem fizikaikémiai tanszékét, amelyet tanszékvezető docensként irányított. 15 évet töltött Vesprómben, 1957-től egyetemi tanárként. Kandidátusi címét aiz ötvenes évek végén szerezte, a hazai petrolkémiai ipar kezdetén, a folytonos üzemű gázkromatográfiáról írta értekezését. 1980- ban már a kémiai tudományok doktora a vegyipari műveletek „szabadsági fokáBenedek Pál ról” írt disszertációjával. A hatvanas évek elején barátjával és kollégájával, László Antallal könyvet írtak a „Vegyészmérnöki tudomány alapjai” címmel. Ezt a magyaron kívül orosz, német és francia nyelven is kiadták. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjává, székfoglalójának címe ez volt: A mesterséges intelligencia használata a kémiai tudományokban. Ez már azt is jelzi, hogy időközben ismét témát váltott: a hatvanas évek közepétől sokat foglalkozott számítástechnikával is. 1964-ben került el Veszprémből, egyszerre két helyre: az iparba, ahol egy olyan mérnöki irodát vezetett, ahol már 1988- tól kezdve foglalkoztak a számítástechnika vegyipari gyakorlatával és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, ahol 1973-ban sikerült létrehoznia a kémiai kibernetikai laboratóriumot, s ahol lehetőség nyílott önálló elméleti kutatómunkára. Kémiai kibernetika? Mi ae tulajdonképpen? A kibernetika általános irányításelméletet jelent, amelyben a számítógépeknek is szerepük van. A kémiai kibernetikai laboratórium alapításakor az volt a cél: hogyan lehet a számítástechnikát a kémiába, a vegyészmérnöki tudományba és gyakorlatba bevezetni? Ma más Benedek professzor intenciója: olyan kémiád reakció-rendszerekkel foglalkozik, ahol az irányítás információit nem hidraulikus, vagy elektromos impulzusok közvétítiik, hanem maga valamelyik résztvevő kémiai reafcciókomponens az információhordozó. Benedek Pál professzor munkásságát a Munka Érdemrenddel és kétszer akadémiai díjjal ismerték el, az elsőt a már említett könyvéért, a másodikat azért a munkatársaikkal írt könyvért, amelyben arról van szó, hogy lehet vegyipari üzemek működését számítástechnikai eszközökkel szimulálni. Ehhez kapcsolódik jelenlegi kutatási területe: állami megbízás alapján azt vizsgálja munkatársaivá;!, hogyan lehet a vegyészmérnöki tervezést számítógépekkel segíteni? Olyan programrendszert kívánnak kidolgozni, amely oktatási célokra is használható. így a vegyészképzés egy sor ismerete az elvontból számokban is kifejezhetővé, megfogható- vá válik. A vegyészképzés ismeretanyagának újragondolása lehetővé teszi, hogy egy sor felesleges részismeret kiszűrésével egymásra építsék az elsajátítandó tudnivalókat! A professzor azt feltételezi, hogy a számítógépes oktatás igénybevételével a hallgatók közelebb tudnak kerülni a szakmához. Benedek professzort egyébként mindkét gyermeke követte pályáján: 28 éves fia biokémikus, 26 éves lánya pedig biológus-mérnök, állattenyésztésiben dolgozik. „Könnyű nekik, mondja, hiszen már 5—6 éves korukban egyetemre jártak, pontosabban szólva becsámborogtak egyetemi dolgozószobámba. És veszprémi otthonunkban mindig volt valaki, kollégáim, vagy tanítványaim közül, zajlottak szakmai beszélgetések és viták. Természetes volt számukra, hogy a világ kémiából és kémikusokból áll”. Ha szabad ideje marad, mivel foglalkozik a kémián kívül? Szereti a színházat, olvassa a kortárs magyar irodalmat. Az újságírás iránti vonzalomból annyi maradt, hogy időről-időkre cikket ír, tudománypolitikáról, kutatás- szervezésről, amelyekből azután „Örökzöld témák” címmel tavaly adott ki egy kötetet az Akadémiai Kiadó. Vajon ennyi szakterület- váltás után vált-e még egyszer? Másképp fogalmaz: „Igaz, hogy eddigi életutam szerteágazónak tűnik, de végül is az egész nem más, mint a vegyészmérnöki tudomány alapos körüljárása. Most arra készülök, hogy a körüljárás során szerzett tapasztalataim összegezésével megírjam a vegyészmérnöki tudomány rendszerelméleti felfogását”. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Áruvizsgálat Utazni jó. De hogyan, s főleg mibe célszerű csomagolni? A kérdésre a Nagyító júniusi számában megjelent utazóbőröndteszt igyekszik választ adni. A szakemberek nyolc modell vizsgálatát végezték el. Minden tekintetben kiválónak csupán egyetlen bőrönd, az E—142-es cikkszámú kínai táska bizonyult. Noha az ára meglehetősen borsos, mégis ez az egyetlen, amelyet — ismerve a csomagkezelés viszontagságait — egy repülőútra nyugodt lelkiismerettel ajánlani lehet.’ A vizsgált kollekcióban három NDK bőrönd is szerepelt. A 947—927-es cikkszámú táska varrásai ugyan nem remekeltek a szakítási próba során, az összkép mégis jó. Nem így a másik két (867— 601-es és a 941—713-as cikkszámú) típus. Az első, miután háromperces zápornak tették ki, alaposan átázott. A másodiknál viszont megint a varrások erőssége hagyott kívánnivalót, s a fogó felerősítése sem volt megnyugtató. Végül mindkét táska gyenge minősítést kapott. Ugyancsak gyengén szerepelt a Rákospalotai Bőr- és Műbőrgyár (RBM) bőröndje is. A fogantyúja már viszonylag kisebb erő hatására leszakadt, s miközben a vizsgált táskák többsége tízezer leejtést is károsodás nélkül elviselt, ez már ezer lepottyanás után tönkrement. Mindez több szempontból is meglepő. Egyrészt a gyenge minősítés mellett a 950 forintos ár enyhén szólva túlzott. Másrészt az RBM az egyetlen jelentősebb hazai bőröndgyártó, évente mintegy hat-hétezer termékük kerül a hazai piacra, össztermelésüknek ez a mennyiség mégis csupán egy-két százaléka, a többit szocialista és tőkés piacokon értékesítik. Lehet, hogy van egy belföldi és egy ettől eltérő exportminőség? A teszt készítői két csehszlovák bőröndöt is vizsgáltak. Mindkettő préselt papírlemezből készült, tehát nem vehette fel a versenyt főleg műbőrből készült társaival, így végül közepes minősítést kapott. Áruk viszont nagyon szolid. Egyikük — a 61—230- as cikkszámú bőrönd — kivitelét azonban a teszt készítői kiválónak tartották, a 61—035-ös viszont tartósságával és esőállóságával tűnt ki. Egy román bőrönd is szerepelt a tesztben. A nedves dörzsölést kevésbé bírja, egyébként közepes. Az ára az elért helyezéshez képest kicsit drága. Az említettek közül legnehezebb a kínai bőrönd, a legnagyobb űrtartalmú a magyar. Tömegéhez képest pedig a 947—927-es cikkszámú NDK bőrönd bizonyult a legtágasabbnak. A legtöbb típust olyan méretsorozatban gyártják, hogy két-három táska, ha nem használják, üresen egymásba helyezhető. Külföldön gyakran látunk összecsukható bőröndtalicskákat, felszíjaz- ható görgőket, amelyek a súlyosabb bőröndök vonszolását megkönnyítik. Ilyen szempontból sajnos a hazai kereskedelem nemigen kényeztet el bennünket. Egy angol tesztlapban még olyan speciális bőrönddel is találkoztunk, melynek méretét kifejezetten a kis Fiat minimális csomagteréhez igazították. K. K. Felolvasó ülés a tanítóképző főiskolán Visszhang Még egy jó példa Két írásban is foglalkoztunk a megyei NEB vizsgálata kapcsán a csökkent munkaképességűek helyzetével. A népi ellenőrök munkájuk során csak egy igazán jó példával találkoztak. Természetesen több is van a megyében, de a vizsgálat nem volt, és nem is lehetett teljes körű. Az írás megjelenése után levelet írt szerkesztőségünkbe Kriser Ádámné mö- zsi lakos. Megírta, hogy még- egy jó példát tud az igazi rehabilitációra, a sajátját. Meleg szavakkal emlékezik meg munkahelye, a megyei tanács gyógyszertári központja vezetőiről, öt évvel ezelőtt negyven százalékban elvesztette munkaképességét. Előtte komoly anyagi felelősséggel járó munkakörben dolgozott, amit tovább folytatni nem tudott, ezért a vállalat és az egészségügy vezetői összeültek és úgy döntöttek, hogy bedolgozóként foglalkoztatják tovább. A munkát — természetesen nem gyógyszer-alapanyagokat — a lakására szállítják, majd onnan vissza a központba, „öt év óta állandóan figyelnek rám, hogy ne érezzem azt, hogy társadalmilag hátrányos helyzetbe kerültem...” Szeretném, írja, hogy ha nyilvánosságra hoznák „vezetőim emberségből is kitűnőre vizsgáztak”. Hozzátartozik még a dolog jelentőségéhez, amiről levélírónk szintén tájékoztat, hogy keresetéből két gyermekét tartja el, egyikük szintén beteg és állandó orvosi kezelésre szorul. örömmel adtunk hangot olvasónk köszönő szavainak, remélve, hogy ezzel is felhívjuk a munkahelyek illetékes vezetőinek, rehalibitációs bizottságainak a figyelmét — ha megalakították egyáltalán — az emberséges ügyintézés fontosságára. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatának épületében felolvasó ülést tartottak. Az ülésen dr. Jeszenszky László kollégiumi igazgató A szocialista életmód és ennék pedagógiai vonatkozásai címmel tartott felolvasást. Az előadó a ma használt életmód-fogalmak legfontosabb jellemzőinek bemutatása után, tapasztalatai alapján, számos pedagógiai problémát vetett fel. Rámutatott arra, hogy mekkora felelősség hárul az iskolai és kollégiumi nevelőközösségekre a helyes életvitel és értéktuda't, a helyes életmód, értékrend és ezen belül az ifjúság megtartását céltudatosan befolyásoló pedagógiai tevékenység során. Értéke a felolvasásnak, hogy valósághűen igyekezett bemutatni a megyénkben élő emberék, a különböző környezetből érkező gyermekek életmódját, rámutatva a folyamatos változásra, és arra a tagadhatatlan tényre, amelyet az eltéA Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet az egyedüli nagyüzem Magyarke- szi:n, mely a lakosság többségének munkát és megélhetést nyújt. Számosán akadnak a tsz megalakulása óta felnőtt fiatal generációból, —- különösen a fiatalasszonyok közül — akik a család és a háztartás gondjai mellett az ingázás helyett a bedolgozást vállalják. Erre adott lehetőséget korábban az Orion gyárrészlege Tamásiban, valamint a Siófoki Háziipari Szövetkezet. Legutóbb pedig a kézimunkát szerető fiatalasszonyoknak biztosított bedolgozói munkalehetőséget a Decsi Háziipari Szövetkezet. rő lakásviszonyok és a különböző fogyasztási mutatók jelentenek a társadalmi környezet kialakulására. Kétségtelen, hogy a gazdasági, a tudati tényezők, valamint a társadalmi környezet alapvetően hozzájárul ifjúságunk életmódjának formálódásához, ami nem hagyható figyelmen kívül a nevelő-oktató intézmények személyiség- formáló tevékenysége sem. A felolvasást élénk vita, a problémák megoldását kereső felszólalások követték. A későbbiekben a megyei pedagógia könyvtár helyzetéről, tevékenységéről, a pedagógusok továbbképzését segítő munkájáról Werner András, a Továbbképzési Intézet igazgatója beszélt, majd a pedagógia i kutatások jelentőségéről, a pályamunkák elkészítéséhez nyújtandó segítségről, valamint a tanítóképző főiskola és a Pedagógiai Társaság kapcsolatának alakulásából szólt dr. Endrédi Lajos tagozatvezető. Harminc éve már, hogy padlásra került a községben az utolsó szövőszék is. Két fiatalasszony, Csizmazia Sán- dorné és Kiss Istvánné most ismekedik a több mint száz esztendős néprajzi kuriózumnak számító szövőszékekkel. Örömmel mutatták a kezük alól lekerült színes szőttest, melyből naponta háromnégy darabot tudnak elkészíteni. Elmondták még, hogy kellő gyakorlat eltelte után a szövés nem nehéz, mikor egy-egy minta kialakul, elsőként gyönyörködhetnek a sárközi motívumokban. Havonta csak egyszer kell a kész anyagot Regölybe vinni min Arik lajos KEDVES HENRIK Sárközi szőttes Magyarkesziből Lillafüredi ősz Háttérben a SZOT Palota-szálló Utazoboröndök
