Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. november 18. PANORÁMA Iraki-iráni viszály Utcai harcok Susanguarpban Heves ellenállást tanúsítanák Susamguarp észak-iráni város védői, hogy megakadályozzák a település teljes elfoglalását. Az északi frontszakasz e fontos központja ellen az iraki erők — a harctéren korábban kialakult viszonylagos nyugalmat megtörve — meg- lepetésszierű és összpontosított támadást indítottak. Vasárnap már a teheráni rádió is beismerte, hogy az iraki alakulatok bevonultak a városba. Az iráni rádió közleménye hozzáfűzi, hogy Susan- guarp utcáin a forradalmi gárdisták heves közelharcot vívnak. A két fél jelentéseit összevetve kitűnik, hogy Su- sanguarp városában az 57. Madridban vasárnap véget ért a Szocialista Internaeio- nálé háború utáni XV. kongresszusa. Zárszót Willy Brandt, a Szocialista Inter- naicionálé elnöke mondott. A kongresszus a három és fái napos vita anyagát összegező határozatot fogadott el. A szervezet következő kongresszusát — Brandt bejelentése szerint — 1983 márciusában tartják, helyszínéről azonban még nem döntöttek. A Szocialista Internacio- nálé madridi kongresszusán vasárnap elfogadott 'határozat ismételten felszólít a SALT— II szerződés ratifikálására és arra, hogy kezdjenek érdemi tárgyalásokat a SALT—III kidolgozására, mert különben kedvezőtlenül alakulhat a béke, a biztonság jövője, és az Európában elhelyezett nukleáris fegyverek korlátozására irányuló tárgyalások sorsa. A határozat az iraki— iráni háborút komoly csapásnák tekinti a Közép-Kelet stabilitására és felszólítja a két felet, vessenek véget az ellenségeskedéseknek. A Szocialista Imtemaeionálé kongresszusa méltatta a helsinki európai biztonsági és egylü tifiműk ödési értekezlet jelentőségét, és üdvözölte a napja tartó háború eddigi leghevesebb ütközete zajlik. A város birtoklása fontos állomás lehet az iraki előnyomulás során. Elfoglalása teljessé tehetné az Ahwaz elleni átkaroló hadműveletet. Az ostrom lélektanilag is fontos lehet mindkét fél szempontjából, hiszen sem Irak, sem Irán nem könyvelhet el eddig egyetlen igazi és átütő erejű katonai sikert. Olof Palme, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke Waldheim ENSZ-főtitkár megbízottjaként szombaton a világszervezet székhelyén megbeszéléséket folytatott az iráni és az iraki ENSZ-kép- v.iselőkkel. Mint ismeretes, a két ország háborús konfliktusának megoldásáért, folyó diplomáciai erőfeszítések keretében Palme ma Teheránba, majd még a héten Bagdadba utazik, hogy tanácsadók kíséretében a helyszínen tárja fel a rendezés lehetőségeit. A svéd politikus utazását illetően óvott mindenfajta túlzott reménykedéstől. Bagdadi diplomáciái források' Malmierca kubai külügyminiszter szombati — Szad- dam Husszein államfővel és Tarik Aziz miniszterelnökhelyettessel folytatott — megbeszélései után úgy vélekednek, hogy az iraki fél nem mutat készséget a kompromisszumra Iránnal. BUDAPEST Hétfőn hazaérkezett Budapestre a magyar parlamenti küldöttség, amely Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökiének vezetésével hivatalos látogatást tett Svédországban és Finnországban. A delegáció fogadásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen, volt Torsten Hylander, a Svéd Királyság és Osimo Väinölä, a Finn Köztársaság magyar- országi nagykövete. ÚJ-DELHI (November 15-én jegyzőkönyv aláíráséval befejezte munkáját a magyar—indiai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság negyedik ülésszaka. A vegyes (bizottság ülésének alkalmából Keserű Já- nosnét fogadta Indira Gandhi miniszterein ők is. A magyar delegáció hétfőn délután hazaérkezett. PRÄGA Heng SaTnrinnak, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a forradalmi tanács (kormány) elnökének vezetésével hétfőn Prágába érkezett a két testület küldöttsége. A delegációt a CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány hívta meg hivatalos, baráti látogatásra. GENF Hétfőn Genfben befejeződött az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról 'október 17-én (megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat első fordulója. A kérdések megvitatása, amely tárgyszerű légkörben folyt, elősegítette, hogy a felek jobban megértsék egymás álláspontját. A tárgyalások jövő évben történő felújításának időpontjáról később közös konzultációk útján állapodnak meg. ATHÉN 'Görög diákok és ifjúmunkások százezres tömege vasárnap nagygyűlésen és tüntetésen emlékezett meg Geor- giosz Papadopulosz és a fekete ezredesek diktatúrája megdöntésének hetedik évfordulójáról. Tiltakoztak Görögország NATO- és Közös Piac-barát politikája ellen, népi kormány megalakítását követelték. A rendőrség beavatkozása következtében egy fiatal nő meghalt, sok tüntető és nyolc rendőr megsebesült, s mintegy harminc embert letartóztattak. A szocialisták sürgetik a SALT-II ratifikálását madridi találkozón a napirend kérdésében elért megállapodást. (A közel-keleti kérdésben a határozat felszólítja az izraelieket, a szomszédos arab országokat és a palesztinokat, hogy tárgyaljanak a békéről, de nem tesz említést a 'Palesztinái Felszabadítási Szervezetről, amint azt a dél- európai szocialista pártok és más pártoknak szombaton ismertetett nyilatkozata követette. A Szocialista Intema- cionálé határozatában megismételte a Szovjetunió által Afganisztáninak nyújtott segítséget elítélő korábbi bécsi nyilatkozatát is. A Szocialista Internacionálé kongresszusa, amelyen ötven országból mintegy 500 küldött vett részt. (Képtávírónkon érkezett.) „Reaganre várva” — ez most a jelszó az Egyesült Államok és nagyjából szövetségeseinek külpolitikájában 1981. január 20-ig, az új amerikai elnök beiktatásáig. De talán még azután is, hónapokig, amíg a washingtoni „új csapat” igazában játékba nem lendül. így mai állapotában merevedik meg a világpolitikát meghatározó tényező, a szovjet—amerikai viszony is. E befagyott állapotban pedig az enyhülés, a feszültség feloldása, a fegyverzetcsökkentés útjainák-módjainak közelítése helyett tovább folytatódik a fegyverkezési verseny. Vagyis — sajnos — az 1980-as év — a nemzetközi politika szempontjából e kemény esztendő — némi jó reményekkel biztató kísérleteit, erőfeszítéseit is alighanem a be nem váltott lehetőségek kategóriájába lesz kénytelen sorolni a krónikás. TALÁLKOZÓ FÉLÚTON Két jelentős találkozó mutatta a szovjet kormány készségét arra, hogy hajlandó elébe menni a nyugati szövetségi rendszer reálisabban gondolkodó erői, politikusai minden, még a legkisebb eséllyel biztató kezdeményezéseinek is. Fél éve annak, hogy Giscard d’Estaing francia elnök Varsóban, félúton Moszkva és Párizs között Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt. Július elején Helmut Schmidtet, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját fogadta a szovjet párt- és állami vezető Moszkvában. Azokban a napokban nemzetközi szenzáció volt Giscard d’Estaing találkozása Leonyid Brezsnyevvel. Olyan, amely a Carter-adminisztráció félreérthetetlen rosszallását, az amerikai sajtó nem éppen tapintatos megrovását váltotta ki. A hivatalos Washington ugyanis — az Afganisztánnak nyújtott katonai segítség ürügyén — a Szovjetunióval szemben a teljes elzárkózás, az embargó és az erőpolitikai demonstráció álláspontját képviselte, s ugyanezt várta el NATO-partne- reitől. Giscard d’Estaing nem ezt az utat választotta. A korábbi tapasztalatok alapján tisztában volt azzal, hogy a Szovjetunióval az erő nyelvén nem lehet beszélni. Viszont tudta, hogy -a valóságos erőviszonyok és a kölcsönös érdekek figyelembevételével sok területen egyetértésre, sőt együttműködésre lehet jutni, más kérdésekben pedig — egymás eltérő álláspontjának tiszteletbentartása útján — kompromisszumos megoldásra. Vállalta hát az úttörő, sőt bizonyos mértékben a jégtörő szerepét. A józan kezdeményezés meghozta eredményét. Újra megindult, méghozzá legmagasabb szinten az eszmecsere Kelet és Nyugat között. Emellett közeledett a két fél álláspontja a kontinensünkön kibontakozó fegyverkezési hajsza megfékezését szolgáló lépések mikéntjében. A szovjet elképzelés egy erről tartandó össz-európai értekezlet formáját öltötte. A franciák tartózkodóbban ugyan, de ugyanilyen irányban mozognak az úgynevezett bizalomépítő intézkedések javaslásával. A bonni kancellár moszkvai tárgyalásain még biztatóbb lehetőség bontakozott ki. Schmidt volt Washington támogatója az 1979 decemberi NATO-döntés kierőszakolásakor, hogy telepítsenek közép-hatótávolságú amerikai rakétákat Nyugat- Európába. Schmidt azután nyilván felismerte, hogy az euro- rakétákról hozott NATO-döntés igencsak hozzájárult a nemzetközi égbolt befelhősödéséhez, s ezért Moszkvában már valamiféle megoldást szorgalmazott. A szovjet vezetés — enyhülésre és általános biztonságra törekvő politikájának szellemében — kompromisszumos ajánlattal állott elő. Lehetségesnek látta, hogy a kezdődő SALT—III tárgyalás keretében, akár még a SALT—II szenátusi ratifikálása előtt, napirendre tűzzék az „eurorakéták” eltávolításának kérdését, természetesen az előretolt amerikai támaszpontok sorsának vizsgálatával egyidejűleg. ROSSZALLÁS ÉS TÉTLENSÉG Ez volt a helyzet 1980 nyarán. A következő lépést a Nyugatnak, mindenekelőtt az Egyesült Államoknak kellett volna megtennie. De sem Giscard d’Estaing, aki szívesen hivatkozik a szabad és önálló francia külpolitikára, sem Helmut Schmidt, akinek az NSZK nagy gazdasági erejét tekintve jelentős a befolyása a nyugati szövetségi rendszer politikájára, nem tudta mozgásra bírni Carteréket. Miközben a NATO- államok állandóan hangoztatják a Szovjetunió állítólagos katonai fölényét és erre hivatkozva erőltetik fegyverkezésüket, a fegyverzetcsökkentés irányába ható szovjet ajánlat tárgyszerű megvizsgálásához hozzá sem láttak. Igaz, Giscard d’Estaing és Schmidt félreérthetetlen rosszkedvvel, sőt olykor még egy „ejnye-ejnye” rosszallással nyugtázták az amerikai politika kiszámíthatatlanságát, most viszont — úgy tűnik —, elfogadják azt az érvet: a Fehér Ház csak a választás után „külpolitizálhat”. Ez pedig arra utal, mintha belenyugodnának abba, hogy Nyugat-Európa minden életbevágó ügye végső fokon az amerikai belpolitika függvénye legyen. így jutott el a nyugati szövetség a „Reaganre várva” külpolitikai állapotig. S bár a megválasztott elnök nem szükségszerűen ugyanazt csinálja majd, amit választási kampányában harsogott, a Fehér Ház új urának egész eddigi politikai útja nemigen biztat az 1980-as, be nem váltott pozitív külpolitikai lehetőségek 1981-es beérlelésével. NEMES JÁNOS Államcsíny - ki jauära? Hétfő esti kommentárunk. Egy kis afrikai ország, amelyről hónapokig nem esik szó a világsajtó hasábjain, most egyik percről a másikra az újságok első oldalára került. A hír így hangzik: államcsínyt hajtottak végre Bissau-Guinea Köztársaságban, megfosztották hatalmától Cabral államfőt és egy úgynevezett forradalmi tanács élén Joao Bernardo Vieira eddigi kormányfő vette át a 36 125 négyzetkilométer területű, mintegy másfél millió lakosú nyugat-afrikai ország vezetését. Nem oly régen még Portugál-Guineának hívták ezt az országot. így különböztették meg a szomszédos, „másik" Guineától, amelynek nem Bissau a fővárosa, hanem Conakry, és amely nem portugál, hanem francia gyarmat volt. Az első portugál telepesek a tizenötödik század derekán tűntek fel ezen a partvidéken, de — a lakosság ellenállása miatt — csak a tizenhetedik század első éveiben kebelezték be teljesen a területet, amelyet 1879-ig a szomszédos Zöldfoki-szigetekkel közös gyarmati adminisztráció irányított — természetesen Lisszabonból. A két ország közelsége, az etnikai és a történelmi érintkezés a mai események alakulására is rányomja bélyegét. A hatvanas évek elején Bissau-Guineában és a Zöldfoki-szigeteken közös, marxista ihletésű felszabadítási párt, a PAIGC irányította a nemzeti- antikolonialista küzdelmet a portugál gyarmatosítók ellen. A harc, a Salazar-rezsim bukása után, sikerre vezetett. A mostani események megértéséhez bizonyos alapvető tényekkel tisztában kell lennünk. Mik ezek a tények? 1. A közös antiimperialista párt vezetője a zöldfoki származású Amilcar Cabral volt, akit még a PIDE, a portugál gyarmatosítók titkosrendőrsége tett el láb alól. Bissau-Guinea elnöke a kivívott függetlenség után ennek a Cabralnak a testvére, a természetesen ugyancsak zöldfoki születésű Luiz Cabral lett. 2. Az Afrikában különösen kényes törzsi-etnikai közegben ez eleve annyit jelentett, hogy a vezetők egy másik csoportja — szőkébb nacionalista alapon — ellenezte a Zöldfoki-szigetekkel való szoros együttműködést és a távlati célként kitűzött egyesülést. 3. A már korábban megindult polarizációs folyamatot új elemekkel színezte és meggyorsította, hogy a másik szomszéd, Sekou Touré elnök Guineája az utóbbi időben egyes nyugati fővárosok felé tett közeledési gesztust.- A végső minősítés még korai, de a fenti tendenciát látszik erősíteni, hogy Conakry elsőnek ismerte el az új rezsimet és hogy egy jobboldali, Lisszabonban tevékenykedő bissau-guineai emigránsszervezet tetszésnyilvánítással fogadta a hazai fejleményeket. HARMAT ENDRE Kína Részletek a „tízek” elleni vádiratból Kínában újabb részleteket hoztak nyilvánosságra abból a vádiratból, amelyet a kínai legfelsőbb népi ügyészség égisze alatt működő különleges ügyészség készített a „Lin Piao és Csiang Csirag ellenforradalmi klikk” perének tíz fővádlottja ellen. A vádirat szerint 1976. decemberében több mint 84 000 ember ellen indítottak hamis vádakon alapuló eljárást Hu- pej tartományban, s közülük háromezret meggyilkoltak. A Jünnan tartományi pártbizottság titkára ellen koholt ügy kapcsán több mint 14 000 ember vesztette életét. Belső- Mongóliában több mint 346 ezer ember ellen indítottak eljárást, s ennek során 16 220 kádert és egyszerű állampolgárt gyilkoltak meg. Nem volt mentes a radikálisok megtorlásától a kínai hadsereg sem, amelyben több mint 80 000 tiszt és katonlá ellen emeltek hamis vádat, s közülük több mint 1100-at halálra kínoztak. A szélső- jobboldali terror rengeteg áldozatot szedett nemcsak a kommunista párt, hanem iaz állami szervek, és a tömegszervezetek, az értelmiség, az írók és a művészek körében is — mutat rá a vádirat vasárnap nyilvánosságra hozott része. A hétfőn délután közzlételtit rész azt ismerteti, hogyan készítették elő Lin Piao és társai a hatalom erőszakos átvételét, illetve Mao Ce-tung fizikai megsemmisítését. A vádirat szerint Lin Piao, — miután nem sikerült az a terve, hogy államelnökké lépjen elő, s ezáltal „békésen” szerezze meg a hatalmat —, elhatározta, hogy fegyveres puccs segítségével váltja valóra elképzelését. Tüntetés New Yorkban Tüntetésre került sor Begin izraeli miniszterelnök New York-i látogatása idején. Mint képünk is tanúsítja, a titkosszolgálat emberei brutálisan rátámadtak a tüntetőkre. (Képtávírónkon érkezett.) Reaganre várva? Nyugat-Európa lépésiavarban
