Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
1980. november 2. Képújság s Titkárnők megítélése Ismerőseimhez, kollégáimhoz és a telefon közbeiktatásával ismeretlen emberekhez intéztem körkérdést, azt tudakolandó, hogy mi a véleményük a titkárság intézményéről. A kapott válaszoktól csak azért nem füstölög már a fülem és fáj annyira a fejem, mert e tárgyban napokkal ezelőtt tört ki belőlem a kíváncsiság, s azóta elmúlt többször huszonnégy óra. Ez különben már csak azért is áldás, mert a vélemények egyikmásika a vaskos megfogalmazás miatt még súgva se adható tovább. E bevezető után most az említett válaszokból kiragadott példasornak kellene következnie. Ha nem így lesz, arra azt tudom felhozni mentségemül, hogy túlzásaink és ádtalánosít- gatásra való hajlandóságunk ellenére van azért nekünk józan, jó eszünk. Remény is arra, hogy közdolgainkról szólva idővel nem öntjük majd ki a fürdővízzel a gyereket. A titkárság intézményéről formált vélemények java lényegileg megegyező: a legtöbb megkérdezett azt felelte, hogy a titkárságokra — titkárnővel — szükség volt, van és lesz. De, ami a jövőt — esetleg nem is nagyon távolit — illeti, el kellene már szakadnunk — mondták igen sdkan — a jelenleg még uralkodó, társadalmunk életének változásai közepette régen anakronisztikusként ható hagyományoktól. Pillanatnyilag ezek akadályozzák azt, hogy a titkárnő a vezetőnek valóban a jobb keze, legközelebbi munkatársa legyen. Node, hogy valóban az lehessen, ahhoz nem elég a nyolc általános plusz gyors- és gépíróis'kolai képzettség, megfejelve a titkárnőképző tanfolyamok csak alapozásra alkalmas ismeretanyagának elsajátításával. Mint hallhattam, a megkérdezették az érettségit és a fönt már felsoroltakat is kevésnek tartják, azt hangoztatva, hogy megfelelő — tehát speciális — szakképzés hiányában a titkárnők még hosszan lesznek csak a főnöki dolgozószobák nyugalmán őrködő cerberusok, levélfeltálalók és levélbontás után osztogatok, diktátumok gyorskezű lejegyzői, vagy gépelői, uram bocsá a főnöki reprezentáció kellékei és kellékesei. Ma — hallhattam — az a célszerű, ha a titkárnő fiatal, csinos, ért a nem szorosan vett hivatali programok megszervezéséhez. A közhiedelemben elterjedt „követelményrendszer” számos passzusát szándékosan nem idézem, mert minek? Valahányan tudunk akár kapásból legalább két titkárnő-viccet mesélni. „Hőseik” általában alig értenek az adminisztrációhoz, gyors- és gépírói tudományuk is gyönge, pedig az ám az igazság, hogy bár gyakorlat teszi a mestert, ha elmúlik a fiatalság és vele a csín, legtöbbször kiderül: hiába a gyakorlat. Micike édes, aranyos, de agyának szürkeállománya makacs természetű. S amit el lehet nézni egy aranyos húsz év körülinek, rettentő nehéz megbocsátani az évei számával harmincon felül tartónak. Az általam megkérdezettek — és komoly válaszra hajlamosak — jelentős hányadának volt és nem véletlenül az a véleménye, hogy biztosítanunk kellene végre a megfelelő szakképzést a titkárnőknek. Bőven akadtak az így követelődzők között olyanok, akik nem a jövő század regényes elképzeléseként adták elő, hogy mit tennének, ha rajtük múlna a dolog. Specializálnák egyes szakterületekre a titkárnőképzést. Meglep valakit, hogy ez a gondolat találkozik a vezetéstudomány napi kérdéseivel foglalkozó szakemberek gondolataival? Engem nem lepett meg. Mind kevesebb nálunk azoknak a munkaköröknek a száma, melyék betöltését nem kötjük szakirányú iskolai képzettséghez. A szakképzettséget a titkárnői munkánál jóval könnyebb fajsúlyúaknái is követeljük. Mi sem indokoltabb tehát, mint lehetőséget adni a titkárnőknek arra, hogy valóban a vezetők jobb kezeivé, legközvetlenebb munkatársaivá lehessenek... —óa— * • ___ __ a rj m r a • T üzelő, telire Nem emlékszem egyetlen olyan időszakra az utóbbi tíz évből, mint az idei: már májusban, júniusban elkezdtünk készülődni a télre. Mostanában azzal illik dicsekedni, hogy ki hány üveg lecsót, lekvárt, befőttet őrizget a polcain, s hogy nemcsak megvette a fát, a szenet, és az olajat, de már a gyűjtést is felhasogatta. Az embert sok-sok bölcsességgel indítják útnak a szülei, nagyszülei. Ezek egyike: igyekezz úgy boldogulni, hogy soha ne éhezzél és ne fázzál. Nem hiszem, hogy aki mostanában tisztességgel dolgozik és él, kenyér- gondokkal küszködne, vagy dideregne. Ha már a télről beszélünk, maradjunk a tüzelőnél. Van belőle bőven, hisz megyénkben az év eddigi hónapjaiban, azaz háromnegyedév alatt 32400 tonna szenet, ötvenháromezer tonna brikettet, 1400 tonna kokszot, és 20 800 tonna tűzifát vettek meg a közületek és a háztartások. Nemcsak takarékos, hanem előrelátó emberek is élnek itt: az egy családra jutó vásárolt tüzelőanyaig mennyisége felülmúlja az országos átlagot. Ahogy haltjuk, idén kokszból lesz kevesebb, de a Mecseki Szénbányák dolgozói már fölajánlották, hogy túlteljesítik tervüket. A háztartások ellátásában nem lesz fennakadás. A szokottnál jóval korábban, már márciusban- elkezdődött a tüzelőanyag-vásárlási akció. Engedményes áron lehetett vásárolni szenet. Megyénkben a TÜZÉP hét telepén, tíz ÁFÉSZ-nél, és négy iparcikk- boltban lehet tüzelőanyagot venni. Az akció időtartama alatt a három dél-dunántúli megyében tizenhárom százalékkal több tüzelőanyagot vettek, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A fűtési idényre való felkészülés helyzetét a közelmúltban ismét áttekintették az illetékesek, és határozatokat hoztak a javítás érdekében. Amennyiben a szállítók szerződéses kötelzettségeik- nek eleget tesznek, mennyiségileg kielégítő lesz szilárd tüzelőanyagból az ellátás. Jövőre, az év első negyedében az éves igény huszonnégy százalékát szerzi be a kereskedelem. Ekkor már számolni kell azzal, hogy a h'iáyzó külföldi szenet hazaival kell helyettesítem. Ismét a magyar bányászaton, a bányászokon a sor, — ha a tőlük megszokott tempóban és lelkesedéssel dolgoznak, nem lesz go-nd a szén- ellátással. A műhelyben Tágas, szellős, világos a műhely. Reggel hatkor kapcsolják be a gépeket. A zajt elnyeli a tér. A műhely élete itt is a szokásos, az eltérés csak annyi, hogy nincs minden gép a helyén, most próbálgatják a megfelelő térkihasználást. A műhelybéliek ezenkívül az utóbbi két évben új szakmát tanultak, új technológiát vezettek be, korszerű gépek kezelését sajátították el. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskéi egysége a fejlődés kezdetén tart. Folyamatosan építenek tovább, 1982-re újabb kétezer négyzetméteres műhelycsarnok épül, ahol évente kétezer tonna csövet gyártanak majd a mainál korszerűbb körülmények között. H. J. Fotó: GOTTVÁLD KÁROLY Megbeszélés Űj gép a daraboló Pontosan A légcsatorna hegesztése Az utolsó művelet: a festés d— Előkészítés hegesztésre Csőhajlítás
