Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. október 9. "NÉPÚJSÁG 3 A településpolitikai munkáról A -T Htnhhi években közigazgatási koncentráció, nz. ULUUUI CVCIKUCII az ipartelepítés és -fejlesz­tés hatására a községek nagy részének fejlődése meggyorsult. Megváltozott a falusi lakosság foglalkoztatási szerkezete, nö­vekedett az iparban dolgozók száma. Kedvező folyamat ment végbe a lakosság tudati viszonyaiban. Erősödött a szocialista tulajdonhoz való kötődés, fokozódott a közéleti aktivitás. En­nek következtében a községekben összességében kedvezőbb feltételek alakultak ki a politikai munkához. A községi pártszervezetek irányítói ezeknek a változások­nak, és jól igazodnak az új körülményekhez, követelínények- hez is. Az elmúlt években a korábbiaknál is nagyobb figyel­met fordítottak a községpolitikára, a településfejlesztésre, amelynek megvalósításában egyre nagyobb önállósággal, fe­lelősséggel vesznek részt. A reális településpolitikai célok megfogalmazása számta­lan tényező gondos figyelembe vételével alakítható ki. Jó tud­ni azt, hogy egyes helyeken ma már természetes a jó ivóvíz, másutt megoldott a gyermekintézményi ellátottság, jó néhány helyen korszerű úthálózattal is büszkélkedhetnek. Természe­tesen e községekben is jelen vannak az életszínvonal emelke­désével és az életmód változásával kapcsolatos új lakossági igények. Az elkövetkezendő időszakban nagy fontossága.van annak is, hogy a községi pártszervezetek a különben reális igényeket szigorúan rangsorolják. Mindenekelőtt abban a vo­natkozásban, hogy a településpolitikai célkitűzéseknek meg­felelő anyagi fedezete legyen. Ehhez tartozik még az is, hogy a községi pártszervek irányításával a társadalmi és tömegszer­vezetek, a tanács, a községekben levő gazdasági egységek és intézmények megnyerjék tagságukat, dolgozóikat, a községben lakók mind szélesebb körét a községfejlesztési elképzelések­ben való aktív részvételre. Ebben a munkában jól bevált ta­pasztalat a településpolitika nyilvánosságának biztosítása. El­engedhetetlen, hogy a község lakossága jól ismerje a telepü­lésfejlesztést szolgáló tervet, a lakossági szükségleteket és a fejlesztési lehetőségeket is. Ennek érdekében hasznos gyakor­lat a falugyűlésekre, tanácstagi beszámolókra írásos tájékoz­tatók kiadása a résztvevőknek, melyekben értékelik a tele­pülésfejlesztés eredményeit, tapasztalatait és ismertetik a VI. ötéves tervre vonatkozó előzetes saját elképzeléseket, jelezve a megoldás lehetséges változatait. Mindez hozzájárulhat az együttes gondolkodásihoz, a reális igények kialakításához. A XII. pártkongresszust megelőző alapszervezeti taggyű­lések, pártértekezletek, a falugyűlések, az országgyűlési és ta­nácstagi jelölőgyűlések jó lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy az elmúlt öt év eredményeit, problémáit elemezve, szót vált­sunk a lakosság szélesebb rétegeivel az országos és helyi gon­dokról, tervekről, feladatokról. Ezt a kedvező alkotó, politikai légkört megőrizve és továbbfejlesztve, a végrehajtásban, az együttes cselekvésben kell kamatoztatni a pártszervezeteknek. Csak az országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölőgyűlése­ken, több tízezer közérdekű bejelentés és javaslat hangzott el. P 7als e(TV „^70 természetesen nem új keletű, mivel E-eCI\Cgy I CoeC korábban különböző fórumokon is megfogalmazódtak. Most az a legfontosabb feladat, hogy a pártszervezetek a Hazafias Népfront községi bizotságaival, a tanácsokkal együttműködve dolgozzák fel és rangsorolják az észrevételeket, a tennivalókat. Mindenekelőtt azokra a fel­adatokra összpontosítsák az anyagiakat, szervezzék a társa­dalmi munkát, összefogást, amelyek megoldását semmiképpen nem lehet halasztani. A rövid időn belülre történő megvaló­sításnak természetesen határt szabnak az anyagi lehetőségek is. Hasznos gyakorlattá vált, hogy a települések gondjainak egy részét, szerényebb anyagi ráfordítás mellett a lakosság mozgósításával ellentételezik és a nagyobb beruházást igénylő feladatok megoldását hosszabb távra tervezik. A településpoliitika — településfejlesztés — nem választ­ható el az általános politikától és annak részét képező gaz­daságpolitikától. Mindenhol fel kell készülni arra, hogy a fej­lesztési célok a tervezettnél lassabban valósulnak meg, ese­tenként, helyenként feszültségek is keletkezhetnek. Előtérbe kell helyezni az olcsóbb, a meglévő eszközök hatékonyabb fel- használását igénylő megoldásokat és fokozottabb mértékben kell támaszkodni a helyi erőforrásokra, a társadalmi összefo­gásra. Erre is számtalan jó példa van a gyakorlatban. Fontos teendő az is, hogy a pártszervezetek ösztönözzék a HNF bizott­ságait, a tanácsokat, a tömegszervezeteket, a közérdekű ja­vaslatok érdemi feldolgozására; Minden észrevételre válaszol­janak, adjanak magyarázatot a teljesíthetetlen kérésekről is. Tapasztalataink szerint a lakosság többsége nemcsak tudomá­sul veszi, hanem meg is érti azt, hogy egyik vagy másik ja­vaslat miért nem valósulhat meg. A településpolitikai, településfejlesztési feladatok megva­lósítása számtalan módszerrel történik. Ezek megoldására nincs egységes recept, mindenhol alkalmazható séma. Ugyan­akkor vannak olyan jól alkalmazható tapasztalatok, amelyek máshol is felhasználhatók. Az egyik legfontosabb feladata a pártszervezeteknek az állandó és folyamatos kapcsolat kiala­kítása és tartása a társadalmi és tömegszervezetekkel, a taná­csokkal, a lakossággal. A tennivalók egyeztetése, vitára bo­csátása mór a munkatervek készítésének időszakában történ­jen meg. A községi pártszervek tegyenek ajánlásokat a taná­csok, tömegszervezetek részére. A közösen elhatározott fel­adatok megoldását időközönként értékeljék, ellenőrizzék. Él­jenek a jól végzett munka elismerésével, és ha szükséges, a felelősségre vonással is. Helyes, ha a községi tanácsok éves településfejlesztési tervet készítenek. Ösztönözzék a tanácsi vezetőket, testületeket, a környező községekkel való kapcso­latfelvételre, tapasztalatcserére, mivel közös erővel, együtte­sen több települést érintő gondot közösen eredményesebben tudnak megoldani. (Például ellátás, szolgáltatás javítása, is­kolakörzetesítés stb.) A lakosság által végzett önkéntes munka forintban kifejezett értéke évről évre nö­vekszik. Ez nem egyszerűen csak gazdasági kérdés, de olyan közösségi magatartás is, amelynek révén az egyén alakítójává válik a településpolitikának, hasznos tagjává lesz a helyi kö­zösségnek. A községfejlesztés érdekében végzett társadalmi munka megsokszorozhatja a lehetőségeket, az eredményeket. Mindez nem csupán kézzelfoghatóvá teszi a párt politi­káját, hanem egyúttal alkalmat teremt a közéletben való ak­tív részvételre és ezzel is szolgálja a kedvezőbb lakóhelyi vi­szonyok formálását. lakosi Kálmán Lehet ezer forinttal kevesebb? Az ürgevári hizlalda építésénél a megtakarítás öt millió forint Glosszaírók és a beruházási politikában igen jártas em­berek témája, hogy az állatoknak luxusépületeket készíte­nek. A glosszaírók és a beruházást birálók fölháborodása jogos. Hiszen láttunk és látunk még olyan szarvasmarha­telepeket, amelyek olyan puccosak, mintha állatot nem is akarnának belevinni, s a különféle drága anyagok beépí­tése ugyancsak divat — volt. Mindaddig divat volt, amíg az illetékes szervek meg nem elégelték a gazdaságok, vál­lalatok fényűző beruházásait, s elrendelték az ésszerűbb munkát. Ürgeváron, a dombtetőn járunk. Jól megépített, asz­faltos úton kapaszkodunk föl. Ide süt „hét felől” a Nap, a szél járás kedvező, az épüle­teket végről fogja. Nincs a közelben lakótelep — tehát jó helyre szánták a Hőgyészi Állami Gazdaság sertésága­zatának legnagyobb telepét. Az AGROKOMPLEX-szisz- téma szerint készített fial­tatok, malacnevelők, hizlal­dák már készen állnak. A sertéstelep körbekerítve,. so­rompón lehet bejutni. Szigorú az ellenőrzés, ami elvárható minden állattenyésztő telep­nél. Az építkezéshez már köny- nyebben jutunk él.' Egészen más terület, kívül a keríté-» sen. Az építkezés olyan be­ruházás, amely például szol­gálhat, olcsósága, gyors fel- építhetősége és energiataka­rékos működtetése révén. Az ürgevári épületeknek, azaz ennek az új módszernek még nincs neve. Talán nem is. lesz. A Hőgyészi Állami Gaz­daság beruházáspolitikájának lényegét Gscheidt Mátyás igazgató így összegezi: — Eddig sem akartunk lu­xusistállókat csinálni, nem volt más, az ajánlatot kellett elfogadni. Mindenki ezt tet­te. Szűkült a pénz felhasz­nálási lehetősége, az épüle­tek, az anyag, a szerszám, felszerelés mind drágultak, így megszületett az ötlet, amolyan könnyűszerkezetes épületre, amely igen olcsó, gyorsan készíthető és mű­ködtetése gazdaságos. Az épí­tési osztályvezetővel kidol­goztuk a témát, és az apró­lékos, az alapötlethez kap­csolódó dolgokat már a gya­korlati emberek valósították meg. A Hőgyészi Állami Gazda­ság arra készül, hogy igen rövid idő alatt, két év múlva, az évi sertéshízó-kibocsátás elérje a harmincezret. Ezért határozták el a korszerűsí­tést, bővítést, jórészt saját erőből. Mindenki tudja, hogy a sertéstartás csak akkor gaz­daságos, ha az épületek ol­csók, ha a takarmányozás a legkorszerűbb módszerek sze­rint történik. A takarmányo­záshoz kialakították a CCM- rendszert, nedves kukoricát etetnek majd a könnyűszer­kezetes — Szolnoki MEZÖ- GÉP-gyártmány a váz — is­tállókban. Az istálló vá­zon kívüli részét az ál­lami gazdaság üzemeiben gyáftják. így például a kut- ricák akácfakerítését, az ab­lakok vázát, az etetővályukat, a takarmánykiosztó kocsi is saját konstrukció, öt új is­tállót készítenek. Három már üzemel, az első hízószállít­mányt kibocsátották — kiváló súlygyarapodással — rövi- debb hizlalási idő alatt „ké­szültek” el a jószágok. Az öt hizlalda építési költ­sége tizenöt-tizenhat millió forintba kerül. Ha a korábbi típusokat építették volna fel, akkor 5—6 millióval többe került volna ez a teljesít­ménynövelő beruházás. Az olcsóságnak sok oka van. Márton Károly ágazatvezető elvezet bennünket az építke­zésre, ott tapasztalhatjuk az „okokat”. Az istállók váza szolnoki, fala helyszínen be­épített, míg az ablakok a sa­ját asztalosüzemben készül­tek, és ez oldja meg egyben a szellőztetést. Ugyanis a hiz­laldaépületben nincs ventillá­tor — nem kell ezeket sem venni —, kevesebb villany­égő kell — a vezeték kiépí­mellett. A kutricákhoz, ketre­cekhez, oldalfalakhoz szüksé­ges deszkát saját erdőből ter­melik ki. Manhalt Ignác, a gazdaság építési és fejleszté­si osztályának vezetője nap­lózza az öt hizlaldaépületet az indulástól napjainkig. Az­az majd a teljes átadásig. Az adatok igen kedvezők. A gyors kivitelezői munka — saját építőbrigád —, a házilag ké­szített vasszerkezetek rendes szállítása, a jó tervek az alap­jai annak, hogy Hőgyészen a beruházások területén az új úton, jól járnak. — Azt valljuk, mondja az osztályvezető —, hogy több spekulációval, az erők racio­nálisabb hasznosításával a nehezebb beruházási helyzet­ben is lehet olcsón dolgozni, olcsó épületeket készíteni, jól felhasználni a beruházásra jutó szűkös anyagiakat. * A hizlaldák építése általá­ban négy-ötezer forintba ke­rül hízóférőhelyenként. Az egyik igen jónak tartott mód­szer, az ISV-szisztéma is több mint 3,5 ezer forintot igényel egy hízóférőhelyre. A hő- gyésziek háromezer forint alatt jönnek ki, ötezer hízó­férőhely átlagában — előze­tes számítások szerint. An­nak ellenére, hogy e költség­ben benne van a takarmány­konyha, valamint a telepi út­rendszer ára is. Hőgyészen lehet ezer fo­rinttal kevesebb egy hízóférő­hely építése! Jó lenne, ha ezt a neve-sincs módszert más cégek is tanulmányoz­nák! tése is igen drága. Naponta a szellőzőmotorok üzemelte­tési költsége más hasonló, ez­res hizlaldában 251 forint. A világítási költség is körülbe­lül ennyi. A kutricák pado­zata aszfaltos, és mindaddig nem kell takarítani, amíg a hízó benne van, ugyanis el­més módon elfolyatják az ál­latok ürülékét, alul pedig víz viszi el, a WC-mosó sziszté­ma alapján. A sertések szarvasmarha-önitatót „hasz­nálnak”, ez is olcsóbb, mint a szopós kivitelűek. A száraz etetés — abrakpocsékolás, mondják. S igazuk van. Lát­hattuk, hogy a nedves kuko­ricából szinte maréknyi sem hullik el. Az etető egyszerű betonvályú, könnyen taka­rítható. Az épület teteje hul­lámpala, alatta légszigetelés­ként 18 centiméteres rés, ez­után jön a nádpalló — kezel­ték lángolás és nedvesség el­len. Tökéletes a hőszigetelés­re. Télen az épületet nem szükséges fűteni, mert az ab­lakokat becsJkva az állatok termelte hő nem távozik el. Márton Károly külön hang­súlyozza: „Miután az állatok világos, napfényes istállóban vannak, szállításkor nem éri őket stressz, így húsuk ízle- tesebb és kevesebb a „tapo- sási-szállítási’ kár.” Egy hizlaldában 136 négy­zetméternyi az üvegfelület. A technológiai selejt éppen a tágas-világos istálló" miatt az eddigi vizsgálatok szerint 48 százalékkal kevesebb, mint a hagyományos, régebbi típusú és drágább hizlaldáknál. És még egy lényeges „ok” a hő- gyészi hizlaldák hasznossága A hőszigetelő nádpalló, az épület világítása szerény, de praktikus. A képen is látható, hogy a nappali megvilágítás természetes, éjszaka és a hosszú őszi, téli estéken pedig elég néhány százas égő fénye. A takarmánykeverő egy kiszuperált sajtkészítő kád. Serényen dolgozik az építőbrigád a harmadik hizlaldánál Az „ürgevári szisztéma” szerint épült hizlalda világos, sok saját anyag felhasználásával készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom