Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-28 / 253. szám
1980. október 28. NÉPÚJSÁG 3 Brigádélet A pénzügyőri székház lett az öregek napközije Bonyhá- don. A termeket kicsit átalakították, a kevés pénzből vettek praktikus berendezést, és jöhettek is az öregek. Kopogtak az ajtón egyedül élő asszonyok, házaspárok, akik nem hagytak maguknak utódot, öreg ember, aki agglegény volt. Társat jöttek keresni. Jó szót, emberközelséget kívántak. S találtak nappalra meleg otthont, barátságos környezetet, finom ételt, beszélgetőpartnert — társas életet. — Jelenleg harmincnyolc ember „tagja” a napközinek — mondja Juhász Józsefné gondnok. — Minden reggel nyolc óra körül megérkeznek, és négyig-ötig itt dolgozgatnak, kártyáznak, olvasnak, zenét hallgatnak. Végigjárjuk a napközi otthont. A tisztaság — természetes dolog, csend — ez kell az idős embereknek. Az egyik szoba munkaszoba. Két öreg ember behozta varrógépét — aki akar, varrogat, az ipari szövetkezetekből adják a maradék anyagot. A dominó kopog az asztalon, a szomszédban két öregember kártyázik. Szótlan csendben. — Évi kétszáznyolcvanezer forint körüli összeg a költségvetésünk. Nehezen boldogulnánk, ha nem segítenének bennünket a város üzemeinek szocialista brigádjai — mondja a gondnok. Szerencsénk volt, éppen látogatásunk idején tartózkodott az otthonban négy asz- szony, meg öt férfi — mind szocialistabrigád-tagok. Az asszonyok az otthon ablakait tisztították, a férfiak pedig a kertben kiásták a zöldséget. Nem óriási értékű ez a munka, az sem, amikor megszervezték az öregeknek a kirándulást, amikor farsangi maszkabált rendeztek, amikor megtartották a gyémántlakodalmát az egyik házaspárnak. A brigádvezetők és brigádtagok, amikor arról kérdeztük őket, hogy miért segítik- támogatják az öregek napközi otthonát: „Vállalásunkat teljesítjük” — mondták. Kerekes Lászlóné, a szolgáltató szövetkezet fodrászüzletében pénztáros: — Olyan jó érzés az idős emberekkel törődni. Mi arra vállalkoztunk, hogy az asz- szonyoknak megmossuk a haját, frizurát csinálunk, a férfiak kapnak egy cédulát a gondok elvtársnőtől, és ingyen megnyírjuk őket. Bechtel Jánosné, a vasipari szövetkezet brigád vezetője: — Az öregek lábtörlőt, szatyrot, meg egyéb apróságot csinálnak és mi azokat eladjuk, a pénzt pedig kirándulásra fordítják. Ablakot tisztítunk, nagytakarításkor segítünk. Jó érzés, ha szép környezetben látjuk régi ismerőseinket. Szemák Mártonná, a vasipari szövetkezet Tyereskova brigádjának vezetője: — Minden szocialista brigádnak van társadalmi munkára vállalása. Mi arra vállalkoztunk, hogy a napközi lakóit elkísérjük kirándulásra, kell a segítség az idős embereknek, szerveztünk farsangi bált, édességet hozunk magunkkal, ha látogatóba jövünk. Frei Jakabné, a BONY szövetkezet brigádvezetője: — Szerződést kötöttünk a napközivel, ha öregek hete, anyák napja van, jövünk és köszöntjük az idős embereket. Lovász Géza kéményseprő: — Arra vállalkoztunk, hogy az otthon összes olaj- kányháját karbantartjuk, ingyen, bár sok a kályha, de mind jól működik, most a tél előtt valamennyit felújítottuk. A nyolc kéményseprő közül valamelyikőnk mindennap betér, érdeklődik, működnek-e a kályhák. Lovag Márton, az ÁFOR- kirendeltség brigádvezetője: — Rendkívül nehéz bejönni az otthon udvarára az olajoskocsival. Nem szívesen jöttek ide az olajat hordó emberek, mi viszont vállaltuk, hogy mindig kihozzuk és — természetesen díj nélkül — berakjuk a raktárba a tüzelőt. Csányi Béla és Polecsák Ferenc kollégáim a sofőrök, akik szinte centizve is be tudnak hajtani a szűk udvarra. És sorolhatnánk a bonyhádi szocialista brigádok segítő tetteiről a példákat. A festőket, akik az egész házat befestették, a fényképészeket, akik ingyen csinálják a képeket a rendezvényekről... — Nehéz volna az otthon vezetése, ha nem segítenének bennünket a bonyhádi üzemek szocialista brigádjai, — mondja a gondoknő. — Az üzemek vezetőinek, dolgozóinak mindig megköszönjük a munát, és olyan jó érzés, amikor az otthon lakói itt, munka közben is találkoznak a fiatalokkal, akik most is gondoskodnak róluk. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Hasznosak a tanácsi házilagos brigádok Gondolom, valamennyien a saját bőrünkön éreztük már mit jelent, ha nem tudjuk időben javítani-javíttatni a házunk táján jelentkező kisebb hibákat. Későbbi komoly gondoktól és értelmetlen, felesleges pénzkiadásoktól mentesülhetünk viszont, ha sikerül megszüntetni azokat. Ez a feljsmerés nemcsak az egyénre, hanem kisebb- nagyobb közösségekre egyaránt érvényes. Még a falura is. Amikor a Népújság számot adott a falvak kisiparosairól, jómagam is hallgattam a községi tanácsnál dolgozó házilagos brigádról, s annak tevékenységéről. Szerteágazó, sokoldalú munkájukra akar- va-akaratlanul is oda kell figyelnünk, mert egyre aktívabb szerepet töltenék be egy-egy település fejlesztésében, kialakításában. Kezük nyomán alakul, formálódik szemünk láttára a falu arculata. Ott látjuk szorgoskodásukat a közintézmények bővítésénél, felújításánál, utak- hidak állagának megóvásánál, s minden olyan munkánál, amely igényként jelentkezik a településen. Egyszer gázcseretelepet vagy buszvárót építenék, máskor betonjárdát készítenek, vakolatot pótolnak, meszelnek, festenek vagy éppenséggel új kerítést állítanak fel. Amolyan mindenesek ők, sokszor „profiljukba” nem vágó feladatokat is kényszerülnek megoldani. Németkéren 17 éve van a tanácsnál házilagos brigád, összetételében változott valamelyest az eltelt évek során, de feladatköre nemhogy csökkent volna, hanem inkább nőtt. A kőművesekből, asztalosokból és általános szerelőből álló hatfős brigád már több mint egymilliós termelési értéket produkál. Nem megvetendő ez a szám, Steigerwald Vince asztalos a művelődési ház ablakait festi ámbár jelentőségük akkor figyelemre méltó, amikor 1—2 órán belül „kéznél” vannak az eltört kilincset megjavítani, betört ablakot üvegezni, eldugult ölajkályhát kitisztítani, levert vakolatot pótolni, kéményt magasítani, termet leválasztani, mellékhelyiséget építeni, nyári nagykarítást elvégezni.... és sorolni lehetne még tevékenységüket. Teszik mindezt a gyermek- és egészségügyi intézményeknél, szolgálati lakásoknál és minden olyan helyen, ahol a tanács tölti be á gazda szerepét. Ha valahol elmondható, hogy változó a munkahely, akkor itt bizonyosan. Talán ebből adódik, hogy sokszor kedvüket vesztik az itt dolgozók a sok átcsoportosítás miatt. Ahol jó feltételeket teremtenek a munkavégzéshez, jó szervezéssel biztosítják az • anyagellátást és a folyamatos munkát, ott gazdaságos, kifizetődő a házilagos brigádok fenntartása, sőt, ennél több is: hasznos és szükségszerű. NAGYFALVSI ALBERT Fiatal agrárszakemberek sikere Lengyel Gabriella és Csizmadia Pál kaposvári szakemberek munkája bizonyult a legjobbnak a KISZ Központi Bizottsága által „fiatalok a jobb takarmánygazdálkodásért és a melléktermékek fokozottabb hasznosításáért” témakörben meghirdetett pályázatán. A második díjat Mihálffy Ferenc és Szebó Erzsébet bikali fiatalok munkája nyerte el, a harmadik díjra pedig Gyöngyösi Lászlóné, Ferku Jánosné és Juhász Gézáné kisvárdai szakemberek műve bizonyult érdemesnek. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter különdíját három szolnoki fiatal — Szép Jánosné, Bar- tháné Bárdos Katalin és Orbán Krisztina közös munkája nyerte el. A díjakat, valamint a takarmánygazdálkodásban és a melléktermékhasznosításban kifejtett kimagasló munkáért járó kitüntetéseket, okleveleket va- vasárnap adták át ünnepélyesen Velencén. Üj üzemcsarnok A Bakony Művek keszthelyi gyára termelésnövelő üzemcsarnokkal bővült. Az új műhelyben készülnek a Lada gépkocsik vákuumszabályozóval felszerelt, az egyenletes motorműködést biztosító és a motor üzemanyag-fogyasztását kedvezően befolyásoló gyújtáselosztók. Az új üzemcsarnok használatba vételével az 1980-ra tervezettnél 10 ezerrel több gyújtáselosztót szállíthatnak a szovjet partnernek. A párthatáskörök érvényesítése a kádermunkában Pártunk XII. kongresszusa határozatainak eredményes végrehajtása igényli a párt vezető szerepének, a pártirányításnak és -ellenőrzésnek következetes, az eddigieknél színvonalasabb érvényesítését. Vonatkozik ez a párt, a társadalmi élet minden egyes területére, így a kádermunkára is. DECENTRALIZÁLÁS ÉS DEMOKRATIZÁLÁS A pártbizottságok és pártvezetőségek káderhatásköre, a pártalapszervezetek véleményezési jogköre a pártiirányítás és -ellenőrzés fontos eleme. A pártszervek a hatáskör gyakorlásával tulajdonképpen azt segítik elő, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális élet különböző posztjain a káderpolitikai elveknek, a munka követelményeinek megfelelő személyek dolgozzanak, olyanók, akik képesek területükön következetesen érvényre juttatni a párt politikáját. A szocialista demokrácia fejlesztésével párhuzamosan az elmúlt esztendőkben decentralizálás! folyamat indult meg a káderhatáskörök tekintetében. A központi pártszervektől jelentős számú káderhatáskör került a területi pártszervekhez. Nagyobb rangot kapott a pártalapszervezetek véleményezési jogköre is. A pártbizottságok és pártvezetőségek általában jól élnek a hatáskörükkel. Az alap- szervezetek is egyre jobban ellátják a véleményezési jogkörből adódó feladataikat. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a hatáskör gyakorlása során erősödik a választott testületek szerepe a személyi kérdések eldöntésében. Tapasztalható az is, hogy szélesebb körből igénylik a döntéshez szükséges véleményeket. Ezzel általában gondosabbá, megalapozottabbá válnak a testületek elé kerülő javaslatok. Átgondoltabb lesz a személyzeti munka, az állami, gazdasági és kulturális területeken dolgozó káderállomány összetételének alakulása, az értékelés, az utánpótlás nevelése. A PROBLÉMÁK TÍPUSAI A káderek kiválasztásában, cserélődésében, utánpótlásában tapasztalható egyes problémák a hatáskör gyakorlásának hiányosságaival is összefüggnek. Például a vezetői állomány körében az elmúlt években bekövetkezett cserélődés helyes és szükséges volt. A cserék többsége azonban nyugdíj, vagy egészségromlás — és csak részben alkalmatlanság — miatt történt. Még nem mindig érvényesül kellően az az elv, hogy a vezetők addig dolgozzanak beosztásukban, ameddig maradéktalanul el tudják látni a feladataikat. Kedvezőtlen jelenség az is, hogy az alkalmatlanság megállapítása és a cserélődés között sok esetben nagy az időbeni különbség. Az ilyen esetekben tapasztalható rosszul értelmezett humanizmus árt az érintett vezetőnek és az ügynek is. Az sem vitatható, hogy például az állami, gazdasági szövetkezeti vezetők politikai- szakmai felkészültsége az utóbbi esztendőkben javult. Ugyanakkor területenként és szintenként jelentős eltérések is vannak. Javulás tapasztalható a vezetői állomány kor- összetételének alakulásában is, ugyanakkor még mindig előfordul bátortalanság a fiatalok vezető funkcióba állításában és lassú az előrehaladás a nők politikai, gazdasági vezető tisztségekben történő helyezésénél is. Esetenként pedig bizonytalanság mutatkozik az arra alkalmas pártonkívüliek vezető tisztségekre jelölésénél. Vannak hiányosságok a vezető munfcaközbeni segítése, nevelése, vezetőkészségük fejlesztése tekintetében is. A fejlődő minősítő munka ellenére is előfordul még a valóságot megszépítő formális jellemzés. Esetenként előfordul, hogy a felsőbb szervek kikerülik és ezzel megsértik az alsóbb szervek hatáskörét. Más oldalról viszont tapasztalható az is, hogy a hatáskör helyes decentralizálása során leadott jogkör a személyi kérdések eldöntésében nem mindig párosul kellő felelősséggel. A TOVÁBBLÉPÉS ÜTJA Az említétt néhány probléma, és az előttünk álló feladatok azt igénylik, hogy tegyük tartalmasabbá a párthatáskör gyakorlását és ennek során következetesebbé káderpolitikái: elveink érvényesítését. Pártunk XII. kongresszusa útmutatásainak megfelelően a hatáskörileg illetékes szerveknek jobban figyelembe kell venndök, hogy a szocializmus építésének megnövekedett feladatai nagyobb követelményeket támasztanak a káder- és személyzeti munkával, a káderekkel szemben. Ezt csak úgy lehet teljesíteni, ha a hatáskörrel együttjáró jogkörök mindenütt nagyobb felelősséggel párosulnék, ha a káder- és személyzeti munka mindenütt a vezetői tevékenység elválaszthatatlan részévé .válik. A hatáskör gyakorlása során arra kell törekedni, hogy javuljon a vezetői állomány összetétele, emelkedjék a munka színvonala. Ennek kell alárendelni a vezetők kiválasztását, nevelését, képzését, továbbképzését, anyagi-erkölcsi megbecsülését egyaránt. Az indokolt kádercseréket is — a munka igényeivel, a társadalmi szükséglétékkel összhangban — idejében és tervszerűen kell megoldani. A személyi döntésekben növelni kell a választott testületek szerepét és felelősségét. A hatáskör testületi, kollektív jellegű, tehát választott szervek — pártbizottságok, végrehajtó bizottságok, pártvezetőségek — gyakorolják. A pártszervek tisztségviselői, munkatársai is csak a testület felhatalmazása alapján járhatnak el a személyi ügy jó előkészítése, a testület körültekintő, tárgyilagos informálása érdekében. Mindenhol arra kell törekedni, hogy a testületek megismerjék a döntéshez szükséges információkat, felelősséggel mérlegeljék azokat, hogy érdemi és nem formális módon dönthessenek. A káderhatáskör gyakorlásának fontos alapelve, hogy az ne sértse, hanem erősítse a kinevezési, minősítési, stb. jogkört gyakorló állami, gazdasági vezetők önállóságát, jogszabályi felelősségét. Ez azonban nem kisebbítheti a pártszervek felelősségét. A kádeiihatáákör helyes gyakorlásának fontos feltétele, hogy a pártszervek és a velük kapcsolatban lévő állami, gazdasági, intézményi vezetők között elvi alapokon nyugvó, elvtársiias együttműködés alakuljon ki. Az együttműködés elvi alapját az képezi, hogy a vezetőknek — bárhol dolgozzanak is — káder- és személyzeti munkájukban, a személyi kérdések eldöntésekor a párt káderpolitikájának elvei szerint kell eljárniuk. DR. PIVARNYIK JÁNOS, az MSZMP KB PTO munkatársa Kéményseprők, varrénők, sofőrök - az öregekért Az asszonyok az ablakokat tisztították A férfiak kiásták a zöldséget ifj. Wahl György és Pirgi Zoltán az iskola kúpcserepezését végzi
