Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-14 / 241. szám
A KÉPÚJSÁG 1980. október 14. Moziban Csak egy áruló Az emberiség forradalmi mozgalmainak történetében a társadalmi változások mozgatói közt gyakran megtalálhatók voltak annak az osztálynak a tagjai is, amely hatalmának megdöntése volt a cél. Bárók és egyéb nemesek tagadták meg köreiket és hol a barikádokon maradtak szétlőtt fejjél, hol az állami hóhér vágta őket ketté. Mindezeket csak azért tartom szükségesnek leírni, mert a baloldali érzelmű olasz filmrendező Taviani-testvér- pár Allonsanfan című filmjének főhőse előtt is adva van ez a lehetőség. De Fu- livo Imbriani (Marcello Mastroianni) nem bírja a mozgalommal járó gyötrődéseket. Csal, hazudik és csapatát föladva becstelen és ócska árulóvá lesz. Már a film elején elment a kedvem az Előreországnépé- től! (A Marseillaise kezdő szavainak torzított változata a film címe.) Világunk amúgy is tele van pitiáner avagy potenciális árulókkal, akkor minek kell még egy igényesebb tartalomtól foghíjas filmmel is szaporítani az „árulók panoptikumát”? A film kezdőépizódja a politika kiismerhetetlen taktikájából adódóan páratlanul leleményes. Fulviot, egy, az Itáliában 1816-ban működő haladó társaság tagját bebörtönzéséből a hatalom urai úgy engedik szabadon, hogy a mozgalom tudomására hozzák: az árulás jutalma a főhős szabadsága. Természetesen elvbarátai menten ki is végeznék, ám ő bebizonyítja vétlenségét. Időközben a nagyobb nyomaték kedvéért vízbe dobják, mivel már amúgy is hideglelésben szenved, gondolható, hogy megbetegszik. A társaság vezére kíséri el arisztokrata családjának palotájába, ahol visszafogadják a tékozló fiút és testvéri odaadással ki is kúrálják betegségéből. A „forradalmárocska” visz- szatérve a simogató márványok, brokátok, baldechinos ágyak és egyéb szépséges dolgok rejtekébe, arra az elhatározásra jut, hogy mindenhol — a Nemeslelkű Fivérek társaságában is — jó, de legjobb otthon. Magyarul: szakítani szándékozik a múlttal, de ehhez már akaratszegény. Gyáva! Ettől kezdve Könyv « Itt az R-csoport Múltkoriban ugyan már olvashattunk a lapokban egy URH-rádiókkal és géppisztolyokkal felszerelt, bérelt autókkal portyázó belhoni bűnbanda sikeres elítéléséről, de azért szerencsére itthoni viszonyaink még nem kínálnak „igazi” krimitémákat szerzőknek és olvasóknak. A műfaj legjelesebb magyar képviselője mindmáig Móricz Zsigmond, aki a „Forró mezők”-kel irodalmi remekművet alkotott. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy igazi írók is alkothatnak jó krimiket (Graham Greene, Dürrenmatt), de a kriminek mégsem kelléke az irodalmi halhatatlanság (Berkesi András, Szilvási Lajos). Az igény azonban nagy, méghozzá napjainkban épp az igaz történetek iránti igény az. A tévé előtt százezrek ülnek a „Megtörtént bűnügyek” sugárzása idején, Mág Bertalan irodalomtörténet-írásunknak nem sok gondot adó művei a bestseller-lista élén állnak. Krimikedvelő lévén, majdnem mindegyiket olvastam. Fóti Andor: Itt az R-csoport című kötetével a „Mág-mű- faj” művelői közé igyekszik lépni. A Zrínyi Kiadó biztos leSzínházfelújítás Az ország első kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház, nem kezdte szeptemberben az évadot, az épület tatarozása miatt. A nyár elején kezdett munkákat október végéig befejezik. Korszerűsítették az elektromos hálózatot, kifestették a nézőteret. Képünkön a díszítő aranyozást újítják fel. A tervek szerint október 31-én a szovjet kultúra napja rendezvénysorozat keretében a moszkvai filharmonikusok zenekarának koncertjével nyitják meg a megszépült színházat. Következő heti filmjegyzetünket az Utolsó előtti ítélet című, színes magyar -filmről írjuk folyton hazudik. A fegyverekre szánt pénzt eltékozol- ja, elvbarátait föladja. Nem folytatom. Bűneiért — természetesen, mert a mozinéző bosszúért liheg — megbűnhődik. Azok lövik agyon, akiknek agyonveretésre elárulta piroskabátos társait. Mondják, hogy a boszorkány és az áruló mindig elnyeri méltó büntetését. Hogy a boszorkányok elnyerik-e, azt nem tudom. Az árulók se minden esetben. A Tavianitestvérpár filmje se mond ennél újabbat. Hiába a kiváló oparatőri munka (Giuseppe Ruzzolini), hiába világhírű rendező (En- nio Morricone) indulója és hiába Marcello Mastroianni döcögős és túllihegő szerep- formálása, csak egy középszerű filmet láttunk. Az árulókról vagy új ismereteket, vagy semmit. Mert csak a meglévő információk birtokában tudunk ellenük védekezni. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS hetett abban, hogy sikerrel, mert nyomban 125 ezres példányban adta ki. Igaza volt, hisz ugyanennyiszer 47 forint garantálja, hogy a vállalkozás nem lesz veszteséges. Pedig a könyv rossz és ez már csak azért is bosszantó, mert minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy kitűnő legyen. A témák: betörők, gyilkosok, szökött rabok, kémek, sőt kémek és gyilkosok, prostituáltak, galerik. Hatásos alcímek: „Csak a szellemek lehettek”, „Türelemjáték, gyikosokkal”, „Harcban a galerik ellen”. Senki egy pillanatig nem kételkedik abban, hogy a jegyzetfüzetében lapozgató (feltehetőleg nyugdíjas) rendőrtiszt nem az ujjából szopja a történeteket. Csak egyetlen hibája van. Nem tud írni. Tolla nyomán a legizgalmasabb történetek mögül is kilóg a lóláb. A szerző erkölcsi tanulságokkal óhajt szolgálni, valamiféle didaktikus tanmesét mond. Rendőr szereplői úgy beszélgetnek egymással, ahogy valószínűleg egyetlen testület tagjai sem, nyomozás közben pedig időnként szárnyakat kötnek és átvedlenek prédikáló őrangyalokká. így aztán Fóti Andor közreműködésével tetteik, de főleg mondanivalójuk annyira életszerű, mint amennyire operai szövegkönyv a Temészettudományi kislexikon. Kár, mert a jó krimi valóban hiánycikk, az olvasó megérdemelné, hogy a pénzéért teljesüljenek reményei. Ebben az esetben azonban csak nosztalgiát érezhet. Mondjuk a „Kántor”-kötetek után... (ordas) Mindenki könyvtára A lengyel könyvesboltok pultjain megjelentek a „Mindenki könyvtára” sorozat első kiadványai. Ez az új kezdeményezés a lengyel könyvkiadás történetének nagy eseménye. A háború óta eltelt 35 év alatt Lengyelországban 260 ezer könyvet adtak ki, összesen több mint 3,5 milliárd példányban. Ugyanakkor a könyvpiacon hiány mutatkozik sok irödalmi alkotásból, enciklopédiából, szótárból. A „Mindenki könyvtára” sorozatban olyan művek jelennek meg, amelyek iránt általános az igény. A listát a lengyel kulturális és művészeti minisztérium mellett működő irodalmi kiadói tanács hagyja jóvá. TV-NAPLÓ ________ P ortréfilm dr. Rosner Gyuláról Boldog ember vagyok, foglalkozásom egyben kedvtelésem is, azt tehetem, amit legjobban szeretek — mondta Rosner Gyula, aki lelkesedéssel vallott pályájáról, munkájáról, a régészet szépségéről, bizonyára sok fiatalban felkeltve a tudomány iránti érdeklődést. És a kitartó munka örömét, az elszántságot, ami minden eredmény —bárhol tevékenykedjék is az ember — feltétele. Nem volt könnyű útja, nehezen jutott be az egyetemre, s közben — valószínűleg kevesen tudják róla — a Zeneművészeti Főiskolára járt, míg sok nehézség árán elérte azt a célt, ami fiatal kora óta lelkesítette: régész lett. Bükkösdi László a megyében élő jó néhány tudományos kutató közül dr. Rosner Gyulát választotta — a választás nem lehetett könnyű, másra is eshetett volna — s portré- filmjében felvillantja a régész munkáját, bepillanthatunk a régész-hétköznapokba, amikor a türelem alapvető erény, s a lelkes diákok, akik nyaranta társául szegődnek, történelmi ismereteik mellett a türelmet is megtanulják, a kitartást, ami minden munka alapja. Érdemben természetesen nem szólhatunk olyan kérdéshez, mint az avarok eredete, nyelve, ez kizárólag a szak- tudomány feladata. A régészportrénak, ha szolgált is hasznos ismeretterjesztéssel, sőt a tudomány vitatott részkérdéseivel is, nem ez volt az elsődleges célja. Azt mutatta be, hogyan dolgozik a szekszárdi múzeum régésze, miként, tudja beavatni a tudomány szeretetébe azokat a fiatalokat, akik nyárról nyárra önkéntes társai. S ha közvetve is, de ide tartozik egy másik kérdés, ami gyakran elhangzik, s amit sokan úgy emlegetnek, hogy a tudomány, elsősorban a régészet, szerencse dolga, hisz senki nem tudja, mit rejt a föld mélye. A latin mondás szerint a bátrakat segíti a szerencse, Rosner Gyula azonban nagyon hangsúlyozottan mondta, hogy a szerencsét nem lehet tudományos kategóriaként kezelni, mert a- régész soha nem vaktában megy neki a földnek, a kincskeresőkhöz sem hasonlítható, mert csak akkor számíthat sikerre, ha megfontolt szakismerete vezeti, meglepetés legföljebb akkor éri, ha többet talál, mint amennyit remélt. Így volt a Szekszárd melletti avar temető esetében is, ahol Rosner Gyula megtalálta a hajdani cserépüzem maradványait, amiből arra lehet következtetni, hogy tartósan rendezkedtek be ezen a vidéken a korábban vándorló népnek hitt avarok. Nem a szerencse a kutató fegyvere, hanem a tudás, a lelkiismeretes munka. S mi csak annyit tehetünk hozzá, ez nemcsak a régész számára örök szabály, hanem mindenkinek, aki komolyan veszi azt, amit hivatásának választott. CSÁNYI L. Megjelent a Nemzetközi Szemle Néhány hét múlva eldől, hogy Carter vagy Reagan lesz a következő négy évben a washingtoni Fehér Ház lakója. A Nemzetközi Szemle „Milyen elnököt? Milyen politikát?” című összeállításában a két jelölt arculatát, programjaik részleteit mutatja be. Az iráni—iraki konfliktus ismét előtérbe állította a világ kőolaj-ellátásának kérdését. A folyóirat mostani számában több cikk foglalkozik a tőkés országok energiahelyzetével, illetve az OPEC-nek a világ- gazdaságra gyakorolt hatásával. A közelmúltban lezajlott kínai személyi változások hátteréről, s általában a pekingi vezetés belső megosztottságáról is olvashatunk. Tartar- mas összeállítás foglalkozik a harmadik világ államainak problémáival, a fejlődés érdekében tett erőfeszítéseikkel, a nemzetközi monopóliumoknak az új gyarmatosításban játszott szerepével. A folyóirat más cikkei a nyugateurópai munkásmozgalom helyzetét, a „korlátozott nukleáris háború” félrevezető és veszélyes doktrínáját és az ASEAN-országok gazdasági fejlődését elemzik. Mezőgazdasági gépkatalógus Jól időzítette az AGRO- TRÖSZT sorozatának első kötetét; most, a műszaki hónapok keretében jelenik meg az első könyv, amely a gépkata- lógus-sorozat első része, s a traktorokról szól. Az öt kötetre tervezett sorozat hasznos kézikönyve lesz a mező- gazdasági üzemek vezetőinek, hiszen az első kötet a forgalomban lévő traktorokat, műszaki adatait, használhatóságukat ismerteti, a második a talajművelő gépeket foglalja össze, a harmadik kötet a betakarítás gépeit ismerteti, a negyedik könyv az állattartás legújabb gépeit sorolja fel, míg a sorozat utolsó kötete a mezőgazdasági gépek gazdasági értékelését foglalja össze. A szekszárdi AKROKER a sorozat első kötetét ezekben a napokban postázza a mező- gazdasági üzemek részére. Rádió Ötletforrös Félő, hogy viszonylag ritkán jut eszünkbe a rádió adásainak az a haszna, mely a továbbítható ötletek jóvoltából származhat. Feltételes módban írom, mert nem vagyok biztos abban, hogy mindig így történik-e. Ezt a legutóbbi csütörtökön Kapusi Rózsa riportja juttatta eszembe („Igenis próféta”), mely az inotai művelődési ház munkájáról tudósított. Minden túlhajtott lelkesedés, netán dobverés nélkül, mivel a szereplők se akartak a spanyolviasz felfedezésével kérkedni. Egész egyszerűen csak végezték a dolgukat, igazgató, klubvezető, több tucat szocialista brigád vezetője, és ebből az egyszerű tényből kerekedett ki az a teljesen logikus eredmény, melyet tömören sikernek szokás nevezni. Mivel magáról a riportról is illik valamit mondani, szúrjuk itt közbe, hogy jó volt, pergő és élvezetes, amiként az Kapusi műsorainál már megszokott. A felvetett ötletek közül kettő: az egyik kertészeti, a másik színművészeti. A művelődési ház vette kezébe a kertbarát-mozgalom irányítását. Előadások, téli foglalkozások, okos tanácsok. Idáig semmi újság. Aztán az ötlet: Magyarországon több száz körtefajta létezik. Egyelőre. Ezek közül nagyüzemi termesztésben van tán öt. A többit is meg kéne menteni, részben mert mesés ízek hordozói vannak köztük, részben mert ez anyagi hasznot hoz. Bevallom, én az előbbit fontosabbnak, majdnem környezetvédelmi feladatnak tartom. Annak idején szélsőségesen tudtam lelkesedni, amikor megyénkben hozzáfogtak a dűlőnevek ösz- szeírásához. A házikertek, régi parasztkertek, sőt uram bocsá’ volt kastélykertek gyümölcsfáinak, fajtáinak gyűjtése, megmentése semmivel sem lenne kisebb feladat. Tolna megyében csak 11 éve élek, de vasi atya- fiságomnál konkrét javaslatokkal is tudnék szolgálni. A színművészeti ötlet.... Az ingázókra gondolva és azokra, akik több műszakban dolgoznak, egy-egy bérleti előadássorozatra olyan szelvényfüzetet rendszeresítettek, mely megkötöttség nélkül hasznosítható. Egyesével, párosával, akár 6—8 szelvény egyszerre, ugyanazon az előadáson egy egész család részére is. Abból kiindulva, hogy a munkásművelődés érdekében tett erőfeszítéseknek nem az a célja, amit általában különböző statisztikák rubrikáiban történő strigulázással szoktak elérni. Inkább az, hogy a munkások (itt szocialista brigádokról volt szó), csakugyan elmenjenek színházba és a bérlet ne váljon valamiféle nemesi kutyabőrré, mely elővásárlási-jog formájában örökölhető.... O. 1.
