Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

1980. szeptember 14. "NÉPÚJSÁG 3 Lépést tartva a növekvő követelményekkel Kádermunka a tolnai Aranykalász Tsz-ben Fúrógépek Nyírbátorból A Csepel Művek Szerszámgépgyára Nyírbátori Fúrógép­gyárában elkészült az alapítás óta gyártott kétezredik ra- diál fúrógép. A nyírbátoriak tavaly felavatott nagyüzemé­nek termékei három földrészen keresettek. Az idén elké­szült kétszáz darabból az USA, Kanada, NSZK és hazánk piacain értékesítenek. Képünkön: szerelik az RF—50 ra- diál fúrógépeket. Megalakult a Generalimpex . ordás Gábor a párttit- kár kapásból sorolja: U Termelési főmérnö­kiéi künknek két diplomája van, most felsőfokú politikai képzésben vesz részt, másod­éves a szakosítón. Növény­termesztési ágazatvezetőnk agrármérnök. Az állattenyész­tési ágazativezető agrármér­nök és növényvédelmi szak­mérnök, az idén fejezte be a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. A gépészeti ága­zatvezető gépészmérnöki dip­lomával jött ide, tavaly szer­zett még egy szakmérnöki diplomát, már beszélgettünk vele, hogy jövőre vagy az esti egyetem hároméves tagozatá­ra küldjük, vagy szakosító­ra. Van egy frissen végzett közgazdászunk, vele képzel­jük el a megszervezendő üzemgazdasági csoport veze­tését megoldani. Főkönyve­lőnk mérlegképes könyvelő, a munkaügyis ugyancsak, a háztáji agronómus üzemmér­nök, az idén kezdte volna az esti egyetemet, különböző problémák miatt ez nem si­került, de jövőre megy... — És ha erről tíz éve be­széltünk volna? — Akkor bizony el se kezd­hettem volna a felsorolást. Legfeljebb magamat mond­hattam volna. De nem a fel­ső vezetők között, állat- tenyésztési telepvezető vol­tam, felsőfokú technikumi végzettséggel. Azóta megsze­reztem az üzemmérnöki dip­lomát, most kezdtem Szek- szárdon a szakosítót. Akkor nem volt felsőfokú végzett­ségű szakember a szövetke­zetben. — Pártszervezetünk — a Központi Bizottság káder- és személyzeti munkáról szóló határozatának megfelelően — rendszeresen napirenden tartja a szövetkezet káder- helyzetét. Évről évre felül­vizsgáljuk a felső- és közép­vezetők alkalmasságát, pon­tosabban : beszámoltatjuk a szövetkezet vezetőcégét erről, ahol nem megfelelő ember állt a vezetőposzton, kezdemé­nyeztük kicserélését. Persze csak akkor ha nem láttunk reményt arra, hogy hibáit ki­javítja, hiányzó képzettségét pótolja. Először — még a het­venes évek elején — az ál­lattenyésztési ágazatvezetőnél mutatkoztak problémák. Visszaesés volt az ágazatban, nagy veszteségek keletkeztek. Megfelelő képzettségű, ráter­mett fiatal szákember került a helyére. Legutóbb a főköny­velőt kellett leváltani, nem végezte megfelelően a mun-> káját, sok év után derült ki, hogy nincs meg az előírt vég­zettsége sem. — Ezek szerint elengedhe­tetlen követelmény a diplo­ma ... — Csak általánosságban. Nem fétisizáljuk a diplomát, mert lehet valakinek akár három is, mégsem képes ve­zetni, irányítani. De lehet va­laki kiváló szakember diplo­ma nélkül is. És erre is van példa nálunk. Eszünkbe sem jutna erőltetni főiskola vagy egyetem elvégzésére a kerté­szeti ágazatunk vezetőjét. Pirgi Károly országos hírű szakember, rendszeres önkép­zéssel jutott el odáig, hogy a kutatóintézetek is kérnek ta­nácsot tőle. Fellendítette ná­lunk a kertészetet, számos új kezdeményezés fűződik a ne­véhez, méltán kapta meg a múlt hónapban, augusztus 20-a alkalmából a megyei ta­nács Alkotói Díját. De a fia­taloknál nincs kivétel: a szakmai és politikai végzett­ség elengedhetetlen követel­mény. Nemrég egy húszéves technikust bízott meg a ve­zetőség a szarvasmarhatelep vezetésével. Mielőtt párttit­kár lettem, a kezem alatt dol­gozott. Magam is úgy láttam, alkalmas vezetőnek. Bárcsak sok ilyen fiatalunk lenne ... De azt is tisztáztuk vele, hogy levelezőként elvégezze az ag­ráregyetemet. Jövőre próbál­kozik a felvételivel. — Megköveteli a politikai képzettséget is ... — Igen, és talán részlete­sebben is beszélnék erről. Munkakörönként határozta meg a vezetőség — és ezt a pártszervezet megerősítette —, hogy milyen vezetői be­osztásban milyen szakmai és" politikai végzettségre van szükség. Nos, az egyeteme­ken, főiskolákon marxizmus —leninizmust is tanulnak a hallgatók és például a mér­nöki diploma egyben közép­fokú politikai végzettséget is igazol. Ám ezt a pártszerve­zet nem fogja fel mechani­kusan, hiszen az egyeteme­ken — kivéve néhányat —, nem főtantárgy a marxizmus. Azt akarjuk, hogy a szak­mai vezetők fegyben jó poli­tikai vezetők is legyenek, egyáltalán, politikus embe­rek legyenek, akik képesek nemcsak szakmai kérdések­ben utasítani beosztottjaikat, hanem politikai kérdéseikre is választ adni. Döntéseikben, vagy ha testületi ülésen ál­lást foglalnak, ne csak a probléma szakmai oldalát lássák. Ezért javasoljuk az esti egyetem, szakosító, vagy a speciális kollégium elvég­zését a vezető szakemberek­nek. De menjünk kissé „lej­jebb”: Az elmúlt években alapszervezetünk önálló marxizmus—leninizmus esti középiskolát szervezett. Hat- vanan végezték el, zömmel középvezetők és szövetkeze­ti vezetőtestületi tagok, köz­tük számos munkásember is, jó néhány olyan, aki már kö­zel volt a nyugdíjkorhatár­hoz. Ez megkönnyítette a dön­tést számos olyan kérdésben, ahol a népgazdasági érdeke­ket egyeztetni kell a szövet­kezeti érdekekkel. Mint pél­dául a háztáji termelés fej­lesztésénél. Éles viták előzték ezt meg, többek féltek attól, hogy a növekvő háztáji a kö­zös munka rovására megy. Ám a népgazdasági érdek azt kívánta, hogy fejlesszük. Helyesen döntött a vezétőség, és ma elmondhatjuk, hogy a Szövetkezeten keresztül érté­kesített, háztájiból származó termék értéke öt év alatt megháromszorozódott. A ser­téshizlalás bővítése nem na­gyon áll érdekében a szövet­kezetnek. A politika oldalá­ról fogta meg ezt a kérdést a vezetőség: a népgazdasági érdek érvényesüljön még ak­kor is, ha más ágazatban az itt befektetett pénz többet hozna. — Termelőszövetkezetünk, a tolnai Aranykalász soha­sem tartozott a megye „gyen­gélkedő” gazdaságai közé. Ám az első évtizedben még nem voltak olyan magasak a kö­vetelmények, nem dolgoz­tunk olyan fejlett agrotechni­kával, mint most, és hiába is akart volna a szövetkezet minden vezető posztra felső­fokú végzettségű szakembert állítani, nem volt honnét. Ma már — szerencsére — van. És, hogy jól dolgoznak ezek a szakemberek, bizonyítja a két alkalommal is elnyert „Kiváló Szövetkezet” kitün­tetés, az idei hozamaink — búzatermelési átlagunk a legjobb a járásban, tizenkét mázsával haladta meg az ed­digi legmagasabbat, tejterme­lésben elértük a négyezer li­teres átlagot, kertészetünk eredményei közismertek. Per­sze, nemcsak az ő érdemük mindez. Az egész szövetkezeti kollektíváé. Ám, hogy a nagy közösség hogyan dolgozik, gazdálkodik, az elsősorban a vezetőkön múlik. (J) Hazánkban megalakult az első olyan külkereskedelmi vállalat, amelynek nincs meghatározott szakterülete, bármely termék exportját- import'ját vállalhatja, vagyis versenytársa lehet a többi külkereskedelmi vállalatnak. — A vállalkozás a rugal­masságon, a piaci igiények gyors követésén alapszik — mondotta az MTI munkatár­sának Darvas László, az új cég, a Generalimpex Magyar Külkereskedelmi Vállalat igazgatója. — Mint ismeretes, hazánkban eddig csak szako­sított külkereskedelmi válla­latok működtek, a termelő­üzemeknek nem volt válasz­tásúk: export vagy import megbízásokat csak annak a vállalatnak adhattak, amely az adott termékre szakoso­dott. Hiányzott tehát a ver­seny, amely a vállalatokat még előnyösebb piacok -felku­tatására, magasabb export­árak elérésére sarkallja. A Generalimpexnek éppen az a feladata, hogy a termelők megbízásából előnyösebb üz­letkötések, termelési együtt­működések létrehozásáért versenyezzen. Erre elsősorban az teszi alkalmassá, hogy vi­szonylag kis létszámú appa­rátusa gyors, mozgékony, az ügyvitel egyszerű. Magyarország, Bük és Csorna a Bükről kevés híja huszon­öt éve csak annyit tudtam, hogy U. Gy. kollégám szülő­faluja, és ennek következté­ben, ha annak idején szom­bathelyi újságírókként me­gyei körútra indultunk, itt mindig biztos volt a bőséges reggeli. Azt, hogy a reform­kor híres alakjának, Felső­büki Nagy Pálnak neve első része Bükre utal, szégyen­gyalázat bár, de akkoriban még csak nem is sejtettem, öreg parasztokra viszont em­lékszem, akik biztos érzék­kel üldögéltek az árokparton és lábukat áztatták egy for­rás vizében. A forrást azok a „bolond” kútfúrók ugyan mindenáron le akarták zár­ni, ami tetemes ellenszenvei, váltott ki. Hiszen, ha végté­re, „szerencsére” nem azt ta­lálták, amit kerestek (olajat), akkor legalább ezt az áldott vizet hagyták volna a termé­szet akaratja szerint, meg a szegény ember örömére a vi­lágba folyni! De nem akarták és ennek jóvoltából most a Bükre lá­togató se U. néni szíves ven­déglátására, se árokpartra nem szorul. Vas megye legna­gyobb idegenforgalmú fürdő­je működik itt, nyitott és fe­dett medencékkel, súlyfürdő­vel, SZOT gyógyszállóval kempinggel és mindennel, ami szem-szájnak ingere. Utóbbira, ha jól számoltam, két étterem', egy büfé és egy ételbár áll rendelkezésre. A volt Szapáry-kastély ma Kas­tély-szálló, a medencék össz- felülete a 3000 négyzetmétert közelíti, az 1 négyzetméterre jutó osztrák látogatók szá­máról —' tudtommal — nem készült statisztika. Érdekes táblázatot közölhetnék a víz nátrium-, ammonium-, mag­nézium-, vas-, mangán- és káliumtartalmáról, a katio­nok és anionok összegéről, a metabórsavról és metakova- savról, de sürgősen be kelle­ne vallanom, hogy ezek túl­nyomó többségének mibenlé­téről, hasznáról édeskevés sejtelmem van. így ezt in­kább hagyjuk! Ne hagyjuk azonban a büki üdülőépítési rendszernek egy sajátos formáját. Azt ugyan­is mindenki tudja, hogy al­kalmas helyen, nagy állami segítséggel gyógyfürdőt építe­ni okos dolog. -Nemcsak min­denki tudja, hanem a min­denkik együttese, az Állam Bácsi, sőt a sokszor joggal kárhoztatott Illetékesek is. A korábban netán érzékelhető­vé vált meghatódásomnak el­sősorban ilyesféle oka van. Ami az itteni üdülőépületek egy részét illeti, ott rneg'ha- tódásról természetesen szó sincs, elismerésről annál több. Ez az ország tele van üdülő­tulajdonosokkal. így valaki­nek, aki történetesen nem az, annak eléggé veszélyes han­got adni abbéli véleményé­nek, hogy az üdülő tulajdon­képpen a rabság egyik formá­ja. „Jobbik” esetben az év nagy részében kihasználatla­nul áll. Ezen az ismert tényen Bükön, az országban elsők­ként, már évekkel ezelőtt úgynevezett „részjegyes üdü­lőszövetkezet” létrehozásával próbáltak segíteni. Sikerült. Épülettől a berendezésig min­den szövetkezeti tulajdon. A részjegy egy-egy családot évente egyhavi büki tartózko­dásra jogosít. Ahol a víz sze­rencsére mindig meleg. Ott- jártamkor a harmadik szö­vetkezeti sort szervezték. / * Csorna ugyan távol van Büktől, de mégse a kilométe­rek okán került beszámolóm­nak ugyanebbe a folytatásá­ba. Bükön nem szeretek sen­kit, Csornán nem haragszom senkire — legfeljebb csak emennek azzal felállítható el­lenpéldájára. Bük korábban településföldrajzilag jelenték­telen volt. Csorna premontrei prépostság és közlekedési, gazdasági gócpont. Itt is ta­láltak (nagyon szerényen ki­használt) gyógyvizet és épí­tettek egy Korona névre hall­gató motelt. Nagyon szerény­telen, éjszakánkénti 380 fo­rintos árakkal. A Korona ne­vével később az ország má­sik végében, a csongrádi IBUSZ útiajánlatai közt ta­lálkozom. Kiegészítve az in­nen Szanyba tehető kirándu­lás kecsegtetésével. Szanyban öt perc alatt meg lehet nézni egy viszonylag érdekes temp­lomot, aztán okosabb vissza­fordulni. Hacsak valakinek nem él ott az apósa, anyósa, sógornője, sógora, mint pél­dául nekem. Az ember nem rest, és be­gyalogol Csornára, az állo­mástól a központba vezető, hosszú úton. Lát három „rá­baközi pereckészítő” boltot, a városiasodásnak szinte semmi nyomát, és tagadhatatlanul szép, régi kerékvető köveket. A földszintes házak sorában egy szép van (Felszabadulás útja 53.) és egy ritka csúnya álkúria (ugyanabban az utcá­ban a 60-as). Csornai látogatásomnak egyetlen oka volt. Sopronból "jövet itt kellett Hegyeshalom irányába átszállnom. Hegyes­halomról azonban majd ké­sőbb. Ha valakinek hasonló terve van, ezt a települést nyugodtan kihagyhatja, de a GYSEV itteni éttermével ne tegye ezt. Hacsak időközben nem romlik le, de GYSEV-ék- nél — ahol még a vonatjelző szignál dallama is más, mint egyebütt — ez aligha valószí­nű. Augusztus 22-én 7 kész­étel, 16 frissensült, 3 kisadag, 14 ételspecialitás, 3 saláta és kétféle menü volt az étlapon. Országkerülő utam tapaszta­lataiból hadd áruljak el' va­lami „előzetest”. Hasonló ka­tegóriájú étterem ilyen gaz­dag étlapja 1910 kilométer so­rán nem került elém. Egyébként egy falatot sem ettem Csornán. Csak figyel­tem, hogy mások miket tün­tetnek el a gyomrukban ... (Folytatjuk) ORDAS IVAN Csorna — Fő-tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom