Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból V. LÉPÉST TARTVA A NÖVEKVŐ KÖVETELMÉNYEKKEL 3. old. HÁZTÁJI GAZDASÁGOK BULGÁRIÁBAN 8. old. NAGYIPARI TECHNOLÓGIA — EGYÉNI KéZDEMÉNYEZÉS 9. old. XXX. évfolyam, 216. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1980. szeptember 14., vasárnap MAGYARORSZÁG, VONATABLAKBÓL 3. old. Demokrácia a hivatalokban A különféle hivatalokban dolgozó emberek közérzete többszörösen is közügy, önmagában azért is, mert több százezren vannak, és a társadalom számára nem lehet közömbös, milyen érzésekkel, hangulatban végzik mindennapi munkájukat. De fontos közügy még vala­miért. Míg a gyárakban, üzemekben a munkások anya­gokkal, szerszámokkal, vagyis holt tárgyakkal dolgoz­nak, az „irodisták” jelentős része más emberek ak­táit, ügyeit intézi. Csupán a tanácsoknál ügyféli minő­ségben évente gyakorlatilag valamennyi magyar állam­polgár megfordul, sohan többször is. Az ügyintézők közérzete, munkahangulata tehát hatásában aligha ma­radhat meg a hivatal kapuján belül: naponta gyűrűzik ki valamilyen formában az ügyfelekre, az állampolgá­rokra, tovább — javítva vagy mérgezve — a légkört. Akarva-akaratlanul maga az ügyfél is tovább hordoz­za a jó vagy rossz hangulatot: ha gyorsan, bürokrácia­mentesen intézték el az ügyét a hivatalban, maga is lelkesebben, jobb kedvvel végzi munkahelyi, otthoni teendőit. És fordítva... Éppen az említett összefüggések miatt érdemes kö­zelebbről is szemügyre venni, hogy mi minden hatá­rozza meg ma egy hivatali dolgozó közérzetét? Sok ilyen tényező van, de ezek között kétségtelenül a leg­fontosabbak között szerepel a munkahelyi demokrácia. Aligha kell magyarázói, hogy az ügyintéző jóval na­gyobb kedvvel-lelkesedésesl végzi mindennapi, s oly­kor cseppet sem könnyű munkáját, ha tudja, érzi: ve­zetői számítanak véleményére, döntéseiknél figyelembe veszik észrevételeit, tanácsait. Ha nem olyan utasítások végrehajtását erőltetik „kívülről” rá, amelyek felesle­gességét, helytelenségét gyakorlat igazolta érvei soka­ságával tudta volna bizonyítani —, ha megkérdezik. Ha vezetői intézkedéseiben viszontlátja a munkaérte­kezleteken általa, vagy kollégái által felvetett javasla­tokat. Ha meggyőző módon azt is mondják neki, hogy esetleg miért helytelen saját elképzelése. Konkrét példák sorával igazolható, hogy mi, ügyfe­lek, szinte a hivatal, az iroda levegőjében érezzük: jó vagy rossz-e ott a munkahangulat. Ahol az ügyinté­zőknek tényleges beleszólásuk van a hivatal belső ügyeibe, ahol fontos, megbecsült embereknek érzik ma­gukat, ott óhatatlanul az ügyféllel is kedvesebbek, elő- zékenyebbek. S ami még fontosabb: ott gördüléke­nyebb, gyorsabb az ügyintézés is. Ahol viszont nem tartanak igényt a vezetők a hivatal dolgozóinak alkotó közreműködésére, vélemény-nyilvánítására, ott az ügy­intézők előbb-utóbb elkerülhetetlenül sértődöttek, ide­gesek, türelmetlenek lesznek. S belső feszültségeiket jobb híján gyakran éppen azokon a nekik kiszolgálta­tott embereken vezetik le, akik pedig az egészről sem­mit sem tehetnek: az ügyfeleken. Ha csupán erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést — aminek persze még számos más összetevője is van —, akkor is kétségtelen, hogy a demokráciára — ami szocia­lista társadalmi rendszerünk lényegi vonása — nem­csak az üzemekben, hanem a hivatalokban, a különféle intézményeknél is nagy szükség van. Fontos ezt hang­súlyozni azért is, mert néhány évvel ezelőtt voltak akik, vitatták a munkahelyi demokrácia létjogosultságát a közszolgáltban. Azzal érveltek, hogy a tanácsok, a mi­nisztériumok irodáiban alapvetően más a helyzet, mint például az üzemekben, hiszen itt a demokrácia a köz­élet olyan fontos, választott testületéinek irányító sze­repén keresztül érvényesül, mint amilyenek a tanács­ülések és persze elsőorban- az országgyűlés. Néhányon a hivatalok egyszemélyi felelős vezetését próbálták szembeállítani a demokrácia érvényesülésével. Az utóbbi években több fórumon is foglalkoztak ez­zel a témával, s a különféle testületi viták végső követ­keztetése mindenütt egybecsengett: a hivatalokban épp­úgy szükség van a belső demokratizmusra, a dolgozók véleményének kikérésére és figyelembevételére, mint az üzemekben. A hivatali demokrácia legfőbb fórumai a munkaértekezletek, a különböző rétegtanácskozások és a vezetői fogadóórák. Abban, hogy ezek a fórumok valóban élők és hasz­nosak legyenek, igen nagy szerepük, feladatuk van a szakszervezeteknek. Hiszen hiába várnak a vezetők az érdemi, őszinte véleménymondásra, ha a tanácskozások nincsenek megfelelően előkészítve, ha hiányos a dol­gozók tájékoztatása, vagyis, ha nincs miről véleményt mondani. Arra is ügyelni kell, hogy a dolgozók által felvetett javaslatok, észrevételek ne maradjanak válasz nélkül, s a vezetők beszámolóikból minél inkább szám­űzzék a formalizmust. Lassan egyéves lesz a Minisztertanács és a SZOT együttes határozata, amely a hivatalok, intézmények sajátos helyzetének megfelelően szabályozta a hivatali demokrácia kereteit és formáit. Azóta már sorra meg­jelentek az egyes ágazatok, területek sajátoságait tar­talmazó közös irányelvek is, az érdekelt szakszerveze­tek elnökségeivel egyetértésben. Így a jogi keretek adot­tak ahhoz, hogy a hivatalok belső demokratizmusa is egyre tartalmasabb legyen, nemcsak a több százezer közalkalmazott, hanem több millió állampolgár érde­kében. DEÁK ANDRÁS Kádár János fogadta a vietnami külügyminisztert Kádár János, az MSZMP I£B első titkára szombaton a' Központi Bizottság székházá­ban fogadta a hivatalos ba- rtái látogatáson hazánkban tartózkodó Nguyen Co Thach-t, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság külügymi­niszterét. Az elvtársi, szívélyes lég­körű eszmecserén részt vett Púja Frigyes külügyminisz­ter. Jelen volt Karsai Lajos, hazánk hanoi nagykövete és Nguyen Phu Soai, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke ugyancsak szombaton, a Parlamentben fogadta a vietnami külügy­minisztert. Szombaton , a Külügymi­nisztériumban Púja Frigyes külügyminiszter és Nguyen Co Thach megkezdte a tár­gyalásokat. A két külügymi­niszter eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kér­désekről és a magyar—viet­nami kapcsolatok alakulásá­ról. A megbeszélésen részt vett Karsai Lajos, a Magyar Nép- köztársaság hanoi nagyköve­te és Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete. Vietnami Vendége tisztele­tére Púja Frigyes este vacso­rát adott. A két külügymi­niszter pohárköszöntőt mon­dott. Addisz Abeba Losonczi Pál folytatta tárgyalásait Mengisztuval Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács hivatalos, baráti láto­gatáson Etiópiában tartózko­dó elnöke szombaton foly­tatta megbeszéléseit Men- gisztu Hailé Mariammal, az ideiglenes katonai kormány­zó tanács elnökével. Bár tár­gyalásaikról hivatalos közle­mény még nem jelent meg, tartalmukról eligazítást ad­nak a díszvacsorán elhang­zott pohárköszöntők: mind­két elnök kifejezte az együtt­működés további elmélyíté­sének határozott szándékát, s abból ítélve, hogy Losonczi Pál az együttműködés szer­ződéses megerősítésében látta a kapcsolatok új távlatait, várható, hogy a tárgyalások végeztével különböző egyez­mények, nagy jelentőségű dokumentumok is születnek. AKIK A HAJNALT HOZZÁK 4. old. ÜNNEPI BESZÉD 5. old. KORSZERŰ AUTÓBUSZOK 9. pld. A LÁZADÓ 10. old. HÁTA MÖGÖTT 157 ÉVAD 10. old. VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS 6. old. MÚLTÚNKBÓL 6. old. HEGESZTŐ VERSENY — KITÉRŐKKEL 7. old. OLAJ SZUNNYAD A TRÁGYÁBAN 7. old. MINDENNAPOK MŰVÉSZETE 11. old. BREZNAY JÓZSEF ÉS GÁNÖCZY MÁRIA KIÁLLÍTÁSA 11. Old. A KINCSKERESŐ SZEPTEMBERI SZÁMA 13. old. TERMÉSZETVÉDELEM A TÁVOL-KELETEN 8. old. KONTÉNERSZÁLLÍTÓ HAJÓK 12. old. Ablakok, hangulatok Két fény. Képes összeállításunk az 5. oldalon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom