Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
1980. szeptember 10. tfÉPÜJSÁG 5 Toln'a és Békés megyében 1978- ban kísérlett jelleggel általános gyommentesítési akció kezdődött. A megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások valamennyi érintett szerv bevonásával — a helyi adottságokat figyelembe véve — részletes gyommentesítési programot dolgoztak ki. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a kedvező tapasztalatok felhasználásával a gyommentesítést 1980-ban az egész ország területére kiterjesztette. A program 1978-ban jóváhagyott megyei intézkedési terve a célkitűzés megvalósítását 3 éves priódusra határozta meg. Ebben szerepelt: a gyomnövények által okozott kár minimálisra csökkentése a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken; valamint a terület jellegének megfelelő növénytakaró kialakítása a mezőgazdaságon kívüli területéken — beleértve a települések belterületeit. a KPM, a MÁV és az OVIH területeit is. A mező- gazdasági nagyüzemekben célul tűztük ki a gyomnövények elleni védekezés területi ki- terjesztését iés a gyomirtás hatékonyságának fokozását. A KPM út- és vasúthálózatai, az üzemi utak mentén, valamint vízügyi .területéken a gépi kaszálásra való felkészülésre és rendszeres kaszálásra hívtuk fel a földhasználók figyelmét. A mezőgazdasági művelésből indokolatlanul kivont földek rekulti- válását szorgalmaztuk. A lakott területeken 'esztétikus növénytakaró kialakítását tartottuk szem előtt. Bár a 3 éves program még nem érkezett a végéhez, az elmúlt évek tapasztalatait az alábbiakban foglalhatjuk ösz- sze. Állomásunk 1978-ban széles körű propagandamunkával megismertette az érdekelt szervekkel a gyommentesítés célkitűzéseit, megvalósításuk lehetséges módszereit, eljárásait. A gyommentesítés, a szervezett kaszálás és a vegyszeres gyomirtás valamennyi tervezett területen megindult. A kétségtelenül jelentős eredmények mellett már az első évben nehézségekkel kellett megküzdenün'k. A korszerű vegyszeres gyomirtási technológiák kiterjedt gyakorlati alkalmazását néhol a helytelen szemlélet, másutt a — következő években is jelentkező — növényvédőszer-hiány gátolta. Bebizonyosodott, hogy azokban az üzemekben, ahol a meliorációs tevékenység megvalósult, vagy előrehaladott állapotban van, az általános gyommentesítés feltételei is kedvezőbbek. A KPM, OVH és MÁV személyi-technikai feltételei nem bizonyultak elégségesnek a megnövekedett feladatok ellátására. Az infrastrukturális területek állapota jórészt nem volt alkalmas gépi kaszálással történő művelésre. 1979- ben az előzőekben feltárt nehézségek kiküszöbölése és a meglévő lehetőségek kihasználása volt a fő cél. A KPM és MÁV területein a közlekedési szempontból felesleges területek rekultivációja, művelésbe vonása, a KPM, MÁV, OVH területeken a .gépi kaszálás feltételeinek megteremtése jelentették az elsődleges feladatokat. Kezdeményezésünkre a mező- gazdasági nagyüzemek úthálózatán, valamint a KPM-út- vonalak mentén megindult a tereprendezés. A mezőgazdaságilag nem művelt területeken — speciális gépek hiányában — főleg a rézsűk kaszálása okozott gondot. Idén a program megvalósítása szempontjából nagy jelentőségű volt az QFTH- nak, egyetértésben a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztályával kiadott utasítása a határ- és gyepszemlék megtartásáról. A határszam- léken megtörtént a gyommentesítés időarányos teljesítésének felmérése, ellenőrzése, a hiányosságok megállapítása, valamint a földhasználók további feladatainak kijelölése. A határszemléken, majd az ezt követő oéléllléraőrzésék során kedvező tapasztalatokat szereztünk. Jelentős előrelépés történt a KPM út- és vasúthálózata melletti, valamint a mező- gazdasági művelés alá nem vont területek (árokpartok, útszegélyek stb.) gyomtalanításában. A földhasználók megértették a célkitűzés fontosságát és kd-kii saját területén lehetőségei szerint részt vett a végrehajtásában. Meliorációs és tereprendezési munkák nyomán nagy területek váltak alkalmassá a gépi kaszálásra. A mezőgazdasági nagyüzemek közül ki kell emelnünk a Balmandi és Tamási Állami Gazdaságot, a pálfai, a nagydorogi, a leveli, a gerjeni, a szakosa, a mado- csai és a bétái tsz-ekeit. A hátai szövetkezetben például területi felelősöket jelöltek ki a hatékonyabb munka érdekében. Sajnos, a program harmadik évére is maradtak problémák. A KPM Közúti Igazgatóságának műszaki-technikái felszereltsége csak a főútvonalak karbantartására volt elegendő. Kapacitás hiányában több mezőgazdasági üzemben nem megoldott az utak, árkok, táblaszélek gyomtalanítása, illetve kaszálása. Hiányoznak a megfelelő minőségű fűkaszák, főleg a rézsűkaszák. A gyommentesítési program hároméves ciklusa idén ér véget. A gyomtalanítást természetesen valamennyi érintett területen továbbra is folytatni kell a tapasztalatok felhasználásával. Remélhetőleg hamarosan a felsorolt problémák megoldására is sor kerül, hiszen a gyommagutánpótlás kül’túr- terülleteiniket is veszélyezteti. NAGY LÁSZLÓ Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás AFIT-bővítés Meglehetősen hosszú ideig elnyúlik a szekszárdi AFIT bővítése. Az előregyártott elemek már évek óta a beépítés helyszínén voltak. Aztán akadt végre kivitelező is, és tavaly elkezdték a munkát. Most úgy néz ki, nincs akadálya, hogy végre felépüljön a javítócsarnok. A TÁÉV a jövő év elejére ígéri befejezését. Fotó: Bakó Jenő. Csütörtök A családi bevásárlások napja Ugyan ki megy majd este hétkor, fél nyolckor televíziót vagy ruhát venni?! Semmi értelme az egésznek, úgysem lesz forgalom! — így vélekedett sok kereskedelmi dolgozó egy évvel ezelőtt, amikor bevezették a vásárló csütörtököt., Kételkedésük nem volt egészen alaptalan, bár a szemléletet személyes érdek is diktálta. Annakidején ugyanis a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei úgy döntöttek, hogy a nagyobb településeket a hét egy meghatározott napján — csütörtökön — legalább este 7-ig, de lehetőleg 8 óráig kell nyitva tartani a jelentősebb iparcikk boltokat és az áruházakat. A közönség valóban megszokta a sok évtizedes gyakorlatot, hogy ezek a boltok már délután 5—6 óra tájban bezárnak. Valóban kérdésesnek tűnt, hogy a nyitva tartás módosításával megváltoznak-e a vásárlószokások, felkeresik-e a vevők csütörtök esténként az áruházakat. Ám a kereskedelmi alkalmazottakat nemcsak ez a jogos kétely vezette, hanem személyes érdek is: nem kívántak az esti órákban dolgozni. Érthető az ellenállás: az új munkarend ellenkezik a kereskedelmi dolgozók családjának életritmusával is. A pultok mögött túlnyomó többségben asszonyok dolgoznak, akiket este vár a házastárs, akik délután sietnek — sietnének — a bölcsődébe, óvodába a gyerekért. A csütörtök este munkára kényszerülők máig sem örülnek — ez nem is kívánható tőlük — a nyitva tartási idő módosításának, ám tény ami tény: az ország 79 városában és 7 nagyközségében — összesen 2267 boltban, áruházban — tartanak nyitva immár egy esztendeje csütörtökönként este, s a vásárlóközönség bizony él is a lehetőséggel. A hét végi csúcsforgalom ezeken a helyeken enyhült, és a csütörtöki nap vált a legforgalmasabbá. Már ez is igazolja az intézkedés helyességét — utólag. Előre látható volt a siker, hiszen azelőtt csak azokban az órákban lehetett iparcikkeket vásárolni, amikor a lakosság túlnyomó többsége a munkahelyén volt. Az esti órákban, a szabad idő óráiban csak a kirakatokat nézegethettük. A vásárlási lehetőség és az általános munkaidő egybeesése, a munkafegyelem megsértésére is késztetett. Akik tehették, például az ebédidőt meghosz- szabbítva szerezték be a szükséges termékeket. A boltokban dolgozók állítják: esténként az emberek többsége csak nézelődik, nem vásárol. Noha a számok mást mutatnak, ez sem lenne baj. A tapasztalatok szerint ugyanis a csütörtök egyre inkább a családi bevásárlások napja lesz. Az esti órák alkalmasak arra, hogy a család együtt menjen az áruházba, a boltba, közösen válogasson a háztartási gépek, ruhaneműk, bútorok között. Akik ilyenkor nézelődnek, mustrálgatnak, azok később visszamennek és vásárolnak. Fontos ez a bevásárlócsütörtök, még egy okból. Kevés az üzlet, az áruház. Kiszámították, hogy a meghosszabbított nyitva tartás évi 140 ezer órával növelte a nyitva tartási időt, amíg a boltok fogadják a vevőket, ez pedig 136 üzlet kapacitása. Tehát a nyitva tartási idő meghosszabbítása építkezés nélkül 136 bolttal növelte az ország üzlethálózatát, s ilyen értelemben egyúttal beruházást is pótol. Manapság, mikor beruházásokra alig van módjuk a vállalatoknak, ez sem elhanyagolható szempont. (9■ zs.j TELEPÍTSÜNK SZAMÓCÁT! A kiskertek legszebb és leggyakoribb növénye lehetne a szamóca. Nemcsak a fogyasztók keresik és kedvelik, hanem a konzervipar is sokkal többet tudna felvásárolni, mint jelenleg. A szamóca külföldi piaca is korlátlan. Ezért javasolható a kiskerttulajdonosoknak a szamóca telepítése. A jövő évi termést már most megalapozhatjuk, idejében és szakszerűen végzett telepítéssel. A szamóca éghajlatigénye nem különleges, de ahol a felmelegedés hamarabb kezdődik, védett a területünk, ott korábban szedhetők a gyümölcsök. A mély rétegű, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, fekete talaj, vagy humuszos vályog, és szerves anyagban gazdag, barna homoktalaj felel meg a szamóca termesztésére. Az erősen lúgos, vagy szikes talajon csak sínylődik és hamar kiritkul a növény. A termesztett szamócafajtáink jellemző és értékes tulajdonságait csak vegetatív szaporítással őrizhetjük meg. Ez a szaporítási mód majdnem minden ismert fajtánál alkalmazható. Ha az anyanövényről fejlődő fiatal indahajtásnak már egy-két levele és gyökérkezdeménye van, dugványozhatjuk. Jobb azonban, ha az erősebbeket válogatjuk ki a palántázáshoz. Kiültetés előtt a jól végzett talajelőkészítés a legfontosabb munka. A kiszemelt területen 3,5 gramm Basudin 5 G talajfertőtlenítő szert kell egyenletesen kiszórni a talajlakó kártevők ellen. E munkát megkönnyít- hetjük, ha egy konzervdobozt kilyuggatunk és ennek segítségével szórjuk ki a fertőtlenítő szert. A telepítés előtt kell a talaj megfelelő tápanyagtartalmát is beállítani. Ügyeljünk arra, hogy csak érett trágyát szórjunk ki, négyzetméterenként 3—4 kilogrammot. A szerves trágyákat műtrágyával is érdemes kiegészíteni. Minden kiskerttulajdonos figyelmébe ajánljuk, hogy kálium- klorid hatóanyagú, 40 százalékos kálisót ne használja^ nak fel műtrágyázásra, mert a szamóca a klórra nagyon érzékeny, s főleg a gyökerek fejlődését befolyásolja kedvezőtlenül. Egy közepes táperőben lévő talajra négyzet- méterenként 2 dekagramm nitrogént, 4 dekagramm foszfort és 2 dekagramm kálisót szórhatunk. A gyengébb talajokra 2,5 deka nitrogént, 4,5 deka foszfort és 3 deka káliumot szórjunk, míg a jó táperejű talajra 1,5; 3; 1,5 dekagramm a szükséges kiszórandó mennyiség, ugyanezen műtrágyákból. Mindezek elvégzése után hozzákezdhetünk a terület felásásához. A talajjavító és fertőtlenítő szerekből tanácsos mindig annyit kiszórni, amennyit még aznap fel tudnak ásni. Az ásás mélysége legalább 14—16 centiméter legyen. E munka után a talajfelszínt gereblyézzük el, majd öntözzük. Ha ezzel a munkával elkészültünk, két hétig pihentetni kell területünket. Ez alatt az idő alatt kicsíráznak a gyommagvak. A kis gyomnövénykéket két hét múlva gereblyével, vagy saraboló kapával könnyen kipusztíthatjuk. A szamóca legkedvezőbb tenyészterülete 20 négyzet- deciméter. A házikerti termesztésben ez az igény kielégíthető az 50x40 centiméteres sor- és tőtávolságú telepítéssel. Ez esetben a tövek maximális termőképességét és a rendelkezésre álló területet ki tudjuk használni. A termesztés időtartama is befolyásolhatja a te- nyészterületet, ezért a kiskerttulajdonosoknak inkább a 30x15 centiméteres sor- és tőtávolság alkalmazása javasolt. Ez esetben 100 négyzet- méterre 2220 palántát kell kiültetni. SZALAY CSILLA MILYEN LEGYEN AZ ETETŐ, ITATÓ? Olyan, amelyből a ház körül tartott állatok nem pocsékolják ki a takarmányt, nem fröcskölik ki a vizet, és amelyben nem szennyeződik az eleség, az ivóvíz. így lenne összegezhető röviden az etetőkkel, itatókkal kapcsolatos kívánalom. Figyelembe kell venni például, hogy a sertés és a nyúl hajlamos az etető, itató felborogatására, döntésére, ezért e két állatfaj egyedeinek nehéz, fémből vagy betonból készült talpas etetőre, vályúra van szükségük. Sertések tartásánál bevált a betonvagy vasvályú, önetető, a nyúltartók is kedvelik a betonból készültet, akik nem, azok könnyebb anyagból készíthetik, de a ketrec rácsához, vagy padozatához rögzítik. Az állatok hajlamosak arra — különösen ha a szükségesnél kevesebb az etetőhely —, hogy beleálljanak az etetőbe, vagy úgy helyezkedjenek, hogy több eleség jusson nekik mint a többieknek. Ezért minden állat etetőjére osztórácsokat célszerű szerelni, mert így egyetlen állat sem léphet a takarmányba, s nem is foglalhat nagyobb helyet a társainál. Az osztórács — amely lehet fém, fa, baromfi és nyúl esetében vastag drót is, megakadályozza a vályúnál való tülekedést, marakodást, a takarmány kiszórását. Fontos az etetők, itatok magassága. A sertés a vályújából, a szarvasmarha a jászlából körülbelül térdének magasságából fogyaszthassa a takarmányt. A tejesedényt, amelyből a kisborjú tejet, vagy vizet iszik, a marjánál 20—25 centiméterrel alacsonyabban tartsuk vagy rögzítsük, lefelé hajoljon tehát. Arra is vigyázni kell, hogy fejlettségüknek megfelelő formájú, nagyságú etetőből fogyaszthassák takarmányukat az állatok. A kiscsirke, liba és kismalac első etetője lapos tálca lehet, emellett tanul meg leggyorsabban enni. A négyhetes malacnak, kéthetes csirkének, libának azonban már vályúra van szüksége: az állat fejlettségéhez, a kiadagolandó takarmány mennyiségéhez igazodó nagyságúra. Nem célszerű például a kisborjút tízliteres horganyzott vödörből itatni — fél a fejét beledugni —, a 3—4 liter tej itatásához a négy-ötliteres műanyag vödör sokkal alkalmasabb. Az etetőket, itatókat nem szabad teljesen megtölteni. Ha tele a vályú moslékkal, vagy táppal, sokat kiszór belőle az állat. A teletöltött hatóból is sokat kifröcskölnek, pedig kerülni kell az itatóhelyek környéke és az alom elnedvesedését. Fontos, hogy etető- és itatóedényből mindig elegendő legyen. Ha kevesebbet használunk, s az állatok nem férnek el egyidőben mellette, a gyengébbek, félénkebbek látják kárát, kiszorítják őket az erősebbek. A sok helyen látható egyenlőtlen nagyságú malacokból, csirkékből álló falkák jelzik, hogy bizony szűkösen mérték ki az állattartók az etető- és itatóhelyeket. Nagyon fontos, hogy a rendszeresen takarított hatóba csak emberi fogyasztásra is alkalmas víz kerüljön. A Colit, nitrátot, nitritet, ammóniát, fertőző csírákat tartalmazó víz éppúgy megbete- gíti az állatokat, mint az embert.
