Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
1980. szeptember 7. NÉPÚJSÁG 3 „Mozgó” vb-ü/és Szekszárdon A déli fűtőmű most készülő kazánjánál (Folytatás az 1. oldalról.) álló beruházási és fejlesztési célokat tűzhetünk ki, és hogy eredményekre csak akkor számíthatunk, ha fejlesztési és termelési feladatainkat a világszínvonallal is összemérhető termelékenységgel végezzük. — A szénbányászat jelenleg évi 25 millió tonna körüli szenet termel. Ma már a mélyművelési szénnek több mint 80 százaléka származik frontfejtésekből és ennek is mintegy fele a ma legkorszerűbb, önjáró pajzsbiztosítású frontokból. Évről évre fokozatosan csökken a jövesztés nehéz fizikai munkaigénye. Ma már a szén megközelítően 70 százalékát nagy teljesítményű jövesztőgépek termelik ki. A kitermelt szén 85 százalékát gépek rakják fel, s gyakorlatilag teljesen gépesített a szén szállítása is. — Az eocénprogram keretében már a jövő évben — a tervezettnél egy évvel korábban — termelhet a már- kushegyi és a nagyegyházi bánya, több mint félmillió tonna kiváló minőségű barnaszénnel gyarapítva a felhasználható szénmennyiséget. Folyamatban vannak a mányi bánya beruházási munkálatai és megkezdődtek a lencsehegyi üzem beruházásának előkészületei is. Nem kis reményeket fűzünk a mecseki kokszolható szén termelésének növelését szolgáló fejlesztési elképzelésekhez. Ezek is meghozhatják első gyümölcseiket a VI. ötéves terv időszakában. Minderre gondolva, mondhatjuk, hogy lesz munkájuk, jövőjük a szén bányászainak! — A szén mellett az ország gazdasági életében igen jelentős szerepet játszik szénhidrogén-termelésünk. Az évi 2 millió tonna olaj a népgazdaság igényelte mennyiségnek mindössze 20 százaléka ugyan, de csak nehezen és nagy áldozatok árán volna pótolható. S az évi 10 milliárd köbméteres földgáz- igény nagyobb részét — 60 százalékát — hazai termeléssel fedezzük. Ezeket az arányokat meg kell őriznünk a jövőben is. Hazai nyersanyagkincseink között kiemelkedő jelentőségű a bauA városi népfrontbizottságnak a lakóterületi és községi politikai ' munka területén végzett irányító munkájának tapasztalatait vitatta meg legutóbbi ülésén a dombóvári városi párt-végrehajtó bizottság. Mind a beszámoló, mind a vita tükrözte azt, amit összefoglalójában Gyu- ricza István, a városi pártbizottság első titkára megállapított: a város politikai-társadalmi élete elképzelhetetlen a népfront sokoldalú munkája nélkül. Ez a munka az utóbbi években új vonásokkal gazdagodott. Sikerült olyan rétegeket bevonni, amelyek korábban nem vettek részt, a népfront tevékenységében. Az értelmiségiek közül a pedagógusokon kívül nemigen akadt a népfrontbizottsági tagok, aktivisták között más. Ma már több orvos, agrármérnök, közgazdász is aktív tevékenységet fejt ki a mozgalomban. Hasonlóképpen erősödött a népfrontmozgalom azáltal, hogy üzemi munkások — főleg a vasúttól és a Láng Gépgyárból — is bekapcsolódtak. Nem kielégítő a fiatalok részvétele, pedig rájuk főként az új lakótelepeken lenne szükség, ott, ahol elsősorban érdekeltek a környezet védelmében, a közterületek szépítésében, a gyermekintézmények patronálá- sában. Másrészt, a gyakorlatban bevált az a módszer, amely a városi és a városkörnyéki xit, amelynek termelése a felszabadulás óta eltelt három és fél évtized alatt ötszörösére, több mint évi 3 millió tonnára emelkedett. Ez az ágazat igen kedvezően járul hozzá külkereskedelmi mérlegünk javításához is, és a magyar—szovjet timföldalumínium egyezmény megfelelő fejlődést biztosít számára. Az energiatakarékosság jelentőségéről szólva hangoztatta: az, hogy bányászaink áldozatos munkája milyen hasznot hoz az országnak, attól is függ, hogy a termelő- vállalatok és a fogyasztók milyen módon hasznosítják a bányászat termékeit. Ezért a termelés fejlesztésével egyidejűleg hangoztatott követelménye gazdaságpolitikánknak az energiával való észszerűbb gazdálkodás és takarékosság. -f Országunk belső életéről szólva Havasi Ferenc hangsúlyozta, hogy hazánk belpolitikai élete kiegyensúlyozott, a munkásosztály hatalma szilárd, országunkban a szocialista nemzeti egység erős és megingathatatlan. — Nehéz, felelősségteljes munka vár ránk az elkövetkező években. Ma valamennyiünk legfontosabb tennivalója az V. ötéves terv eredményes befejezése, valamint a VI. ötéves terv programjának körültekintő meghatározása. A gazdálkodás tapasztalatait, eredményeit elemezve, okkal bízhatunk abban, hogy körültekintő, következetes, jó munkával eredményesen teljesülhetnek az ez évi tervcélok. Bizakodással tölthet el valameny- nyiünket, hogy gazdaságunkban egyre szélesebb körben bontakoznak ki a követelményekkel összhangban álló egészséges folyamatok. Meggyőződésem, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap társadalmi és gazdasági fejlődésünkben az alkotó ember megbecsülése. Ezt követően a nemzetközi helyzet kérdéseiről szólt, s hangoztatta, hogy gazdasági feladatainkat bonyolult külpolitikai körülmények között kell megoldanunk. — A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemközségek népfrontbizottságai közti kapcsolat tekintetében kialakult. A járás, a járási bizottság megszűnésével „magukra maradtak” a községi népfrontbizottságok. E testületek önállóak, ám nem nélkülözhetik a segítséget. Kezdetben az volt a vélemény, hogy a városi bizottság elsősorban példamutató munkájával gyakoroljon hatást a községi bizottságokra. Hamarosan kiderült, hogy ez nem elegendő. Célravezetőbbnek látszott — és a tapasztalatok igazolták — az a megoldás, hogy a városi bizottságba, elnökségbe kerüljenek be a községekből is népfrontaktivisták. Az 1976-os népfrontválasztásokon a városi bizottságba huszonegyen a környező községekből kerültek be. A tizenöt tagú elnökségből öten környékbeliek. A városi bizottság munkatervei nem szűkülnek le, a város belső feladataira, hanem rendszeresen magukba foglalják a városkörnyék rtépfrontbizottságainak, munkaközösségeinek elgondolásait is. A városi bizottság és az elnökség személyes segítséget is ad a községi és a körzeti (a városban létrehozták az újdombóvári és a kertvárosi körzeti népfrontbizottságot) bizottságok munkájához. Tagjai részt vesznek a községi rendezvényeken, hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítik a munkát. Többek közt a falugyűléseken, a környezetvédelmi tanácskozetközi tevékenységét — hangsúlyozta Havasi Ferenc — változatlanul az a meggyőződés vezérli, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ahhoz azonban, hogy a nyugodt alkotómunka létfeltételét, a békét biztosítsuk a magunk és az eljövendő generációk számára, minden tisztességes, haladó erővel összefogva komoly és nehéz harcot kell vívnunk szövetségeseink, a Szovjetunió, a szocialista országok oldalán. — Az elmúlt hetekben népünk nagy figyelemmel kísérte a Lengyelországból érkező híreket. Mindannyiunkat aggodalommal tölt el, hogy a hozzánk közelálló, baráti szocialista országban a szocializmus sikeres építésével egy időben súlyos társadalmi, politikai, gazdasági feszültségek keletkeztek és éleződtek ki, és ezeket a szocializmussal szembenálló erők megpróbálják a saját céljaikra kihasználni. Az a véleményünk, hogy e feszültségeket magának a lengyel népnek, a Lengyel Népköztársaságnak kell feloldania. S bízunk abban, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével megtalálják erre a megfelelő szocialista megoldást. Saját tapasztalataink alapján is valljuk, hogy a feszültségek és nehézségek leküzdésének legeredményesebb útja a szorgalmasan végzett munka, az ehhez nélkülözhetetlen, nyugodt politikai légkör, s az ország sorsáért vállalt felelősség. Lengyel testvérpártunk, a Lengyel Népköz- társaság és a baráti lengyel nép mint mindig, úgy a jelenlegi helyzetben is számíthat pártunk, államunk és népünk szolidaritására. Havasi Ferenc beszéde után Simon Pál nehézipari miniszter kitüntetéseket nyújtott át a Komárom megyei bányászoknak. Eredményes munkájuk elismeréseként húszán kapták meg a bányászati szolgálati érdemérem arany fokozatát, tizenheten vették át a kiváló bányász, tízen a kiváló munkáért kitüntetést. Az ünnepség befejezéseként elhelyezték a kegyelet virágait a mártírok emlékművére. zásokon, ahol a községek csatlakoztak a „Tiszta, virágos Tolna megyéért” mozgalomhoz. Több falugyűlésen fogalmazódott meg az igény, hogy a népfrontbizottság ne csak a választások idején legyen aktív, ne csak kezdeményezze a különféle fejlesztéseket, hanem szervezze a társadalmi munkafelajánlásokat is. A módszerekben sok tapasztalatuk van a városi bizottság tagjainak, aktivistáinak, tudtak és tudnak segíteni a községekben. Több helyütt vállaltak aktív szerepet a községi népfrontbizottságok a vízműtársulások létrehozásában, kezdeményeztek olyan társadalmi munkákat, amelyekhez vagy nem volt, vagy kevés volt a költségvetési fedezet. A végrehajtó bizottság úgy értékelte, hogy a városi népfrontbizottság eredményesen munkálkodik a népi-nemzeti egység erősítésén. A községi bizottságokkal kialakult koordináló módszere helyes. Törekednie kell a mozgalomnak arra, hogy a legszélesebb rétegekhez jusson el, lehetősége van — sajátos eszközeivel — a közéletbe olyan embereket is bevonni, akik „távol vannak” a nagy politikai kérdésektől. Nagyobb figyelmet kell fordítania a lakóbizottságokra, jusson el minden olyan tömegrendezvényre is, ahol nem szoros értelemben vett politikai kérdésekkel foglalkoznak. (J) „A tanács és szervei szervezeti és működési szabályzata 43. paragrafus 1. bekezdése szerint Szekázárd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága háromhetenként ülésezik.” A most záruló hét harmadik hét volt, ám ezúttal a vb tagjai nemcsak a tanácskozóteremben találkoztak, hogy — mint máskor, úgy most is — szóbeli és írásos beszámolókat vitassanak meg a megyeszékhely életének egy-egy fontos kérdéséről, s hogy döntéseket, határozatokat hozzanak a leírtak és elmondottak alapján. Nem így történt, mert szeptember 3-án délután a végrehajtó bizottság autóbuszba ült, s felkereste a város különböző részeit, személyes tapasztalatokat gyűjtött, s teljesen vagy részben megvalósulva látott olyan létesítményeket, eredményeket, amelyekről kezdetben, még tervként a tanácskozóasztalnál beszéltek. o Akár kora ősz van, akár késő nyár — a Nap szikrá- zóan süt. Meg is jegyzi valaki: — Még tanácshatározat nyomán sem lehetne szebb idő ma... Aztán komolyabbra fordul a tréfálkozó szó, hiszen az időjárásról mi is jut leginkább a szekszárdi ember eszébe azonkívül, hogy lehetőleg ne ázzon meg? A szőlő, aminek nagy szüksége van mindenütt napsütésre. S ez bizony már komoly dolog, de mielőtt „mélyebben” elemezni lehetne, megérkezik az autóbusz az „első napirendi pont”-hoz, a szennyvíztisztítóhoz. A telepen Halmai Zoltán, a Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke fogadja, majd kalauzolja a vendégeket, akik megnézik a tisztítás folyamatát, s kérdeznek. Többek között: — Mennyi szennyvíz érkezik ide a városból naponta? — Mekkora volt a „csúcs”? —? És ha dolgozni kezd a húskombinát? — Mi történik az iszappal? — Hová folyik a megtisztított víz? Halmai Zoltán gyors válaszokat ad: jelenleg mintegy 8 ezer köbméter szennyvizet fogadnak naponta; az idei „csúcs” 14 ezer köbméter volt; a húskombinát kezdetben 4—6 ezres pluszt jelent majd; az iszapkezelés pedig az „1/B” ütemben válik lehetővé. A válaszok közben többször leszögezi: a tisztítási folyamat végén a Sédbe folyó víz olyan tiszta, hogy hígítja a patakot... o „Második napirendi pontként” a déli fűtőműbe látogatnak el dr. Nedók Pál tanácselnök vezetésével a vb tagjai és a meghívott vendégek, így Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és dr. Szabó Endre, a járási-városi ügyészség vezetője. A fűtőműről a közelmúltban tárgyalt a végrehajtó bizottság, ezért Hartmann Ferenc, Szigetvári Ernő, Szultos Jánosné, Pataki László, Kari Imre és Kercser Endre vb-tagok ide sem úgy érkeztek, hogy számukra teljesen ismeretlen tényekről tájékozódjanak. De itt is tovább bővítik ismereteiket: Balogh János, a városgazdálkodási vállalat főmérnöke elmondja, hogy két új kazánt szerelnek fel; jelenleg tűzálló betonnal vonják be őket. Szultos Jánosné a kapacitásról, Szigetvári Ernő a távfűtésbe bekapcsolt lakásokról és arról érdeklődik, hogy vajon hány tonna fűtőanyag fogy el itt évente. Nos, a lakásépítési ütemet és a húskombinát munkába állását figyelembe véve ez a kapacitás várhatóan 1990-ig elegendő lesz — hangzik az egyik válasz; s a másik: mintegy 3100 lakást fűtenek; és a harmadik: hozzávetőlegesen 3600 tonna pakurát égettek el tavaly. Még egy kis beszélgetés következik arról, hogy miként is tudnak állandóan azonos hőmérsékletű meleg vizet biztosítani, s miként használják a kazánok olajégőit, aztán továbbindulnak a vb- tagok a „harmadik napirendi pont” felé. o Ez pedig a Csörge-tó, amely megifjodva fogadja a látogatókat. — Kincs ez a víz! — És közel van a városhoz! — hangzanak a megjegyzések, s Orbán György, a városgazdálkodási vállalat igazgatója bemutatja a nagy múltú tavat és környezetét. Illetve bemutatná, ha hagynák, mert mindenki előtt ismert ez a kedvelt kiránduló- hely, amelyet ismét felfedeztek, jórészt társadalmi munkával rendbe hoztak, s amelynek „jövője van”. Orbán György — amint szóhoz jut — azért elmondja: tárgyalnak az áramszolgáltató vállalat illetékeseivel a villanyvilágításról, s talán később ivóvíz is lesz itt. Sajnos szúnyog az máris rengeteg van... Dr. Nedók Pál a kézfejére csapva megjegyzi: ezt nem is kell mondani, s nagy érdeklődéssel kérdezi, hogy milyen messziről kellene az ivóvizet idevezetni, majd egy kis számolgatás következik ennek társadalmi munkával csökkenthető költségeiről. A tanácselnök láthatólag jól megjegyzi az adatokat... Aztán indítványozza: térjenek át a következő „napirendre”. o A KSZE-nél Nagy Gyula, a Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese fogadja a vendégeket. Áttekintést ad a KSZE és az állami gazdaság munkájáról, beszél a növénytermesztésről, az állat- tenyésztésről, s külön az 520 hektár szőlőről. A vb-tagok több kérdést testnek fel a borászatról, a gépesítésről, a termelési rendszer jelentőségéről, az eredményekről és a tervekről. Meghallgatva a válaszokat, ellátogatnak az állami gazdaság központjába, ahol kis beszélgetés után a kora esti órákban dr. Nedók Pál tanácselnök berekeszti a rendhagyó, „mozgó” vb-ülést. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Kapfinger András Dombóvár Új vonások a népfrontmunkában A program egyik állomása a szennyvíztisztító volt Havasi Ferenc beszéde
