Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Mai számunkból XXX. évfolyam, 210. szám. ARA: 1,60 Ft 1980. szeptember 7., vasárnap A FORMA—1. NEM SZENTIMENTÁLIS (14. old.) ÜJ VONÁSOK A NÉPFORNT- MUNKÄBAN (3. old.) OLCSÓN, KORSZERŰEN (4. old.) SZAKOSÍTÁSI EGYEZMÉNY (8. old.) SZÁLLÍTHATÓ LAKÓÉPÜLETEK A SZIBÉRIAI OLAJBÁNYÁSZOKNAK (8. old.) TÖKÉLETESÍTIK A GAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁT (8. old.) VOLOGDAI SZŐTTESEK (9. old.) TARLÓ VIRÁG (10. old.) A NAGYMANYOKI BÁNYÁSZÁT (4. old.) A SZÁMÍTÁSTECHNIKA SIKEREI TOLNA MEGYÉBEN (5. old.) MÜLTUNKBÓL (6. old.) A „JÖVÖ SZAZAD KONTINENSE” (12. old.) KI AZ ILLETÉKES? (7. old.) MOZGÓ VB-ÜLÉS SZEKSZARDON (3. old.) SZÍNHÁZ A TANYÁN (11. old.) VÁNDORLÓ kiállítások (11. old.) HÍDON INNEN — HÍDON TÜL (7. old.) Bányásznapi nagygyűlés T atabányán Zenés ébresztő köszöntött mindenkit szombaton a zászlódíszbe öltözött Tatabányán, ahol a 30. bányásznap országos ünnepségét tartották. A gazdag programsorozat első eseményeként felavatták Varga Imre Kossuth- díjas szobrászművész Orpheus című alkotását. Simon Antal, a bányaipari dolgozók szakszervezetének elnöke nyitotta meg ezután a bányászat utóbbi 35 évét tükröző országos vándorkiállítást. Az ünnepi nagygyűlést, ahol a bányászat 120 000 dolgozóját köszöntötték, a Vértanúk terén rendezték meg, ott ahol 61 évvel ezelőtt 11 bányász esett a csendőrsor- tűz áldozatául. Az ünnepségen, amelyet Seregi János, a Magyar Szén- bányászati Tröszt vezérigazgatója nyitott meg, nagyon sokan viselték a bányász díszegyenruhát, mintegy jelképezve, hogy Magyarországon ismét nagy jövője van a szénbányászatnak. A nagygyűlés elnökségében több párt-, állami és tömegszervezeti vezető vett részt. Ott voltak az ország valamennyi bányavidékének és a bányászat valamennyi ágazatának küldöttei, valamint az új bányák feltárását segítő szovjet bányászok képviselői. A nagygyűlés szónoka Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt. Beszéde bevezető részében Havasi Ferenc megemlékezett a magyar bányászok hősi küzdelmeiről, az elmúlt évtizedekben tanúsított helytállásukról, megfeszített munkájukról, majd a következőket mondotta: — Napjainkra úgy alakult a helyzet, hogy szén-, szén- hidrogén- és uránbányászatunk energiaigényeink több mint felének a fedezésére vállalkozhat, és kell is, hogy vállalkozzon. Ez a kutatás, a fejlesztés és a termelés hosz- szú évtizedekre szóló prognózisa. Olyan prognózis, amely biztos jövőt ígér a ma és a holnap bányászgenerációinak. — Igen gondos elemző vizsgálatok és számítások eredményei alapján ma már egyértelmű, hogy hazai ásványi nyersanyagkincsünk jelentős hányadának kitermelése — figyelembe véve a jelenlegi világpiaci árakat — gazdaságilag előnyösebb, mint e nyersanyagok behozatala. Arról azonban továbbra sem szabad megfeledkeznünk, hogy csak a népgazdaság anyagi erejével összhangban (Folytatás a 3. oldalon.) fiz alkotás pillanatai Kerdesek és válaszok Dolgozunk, iparkodnunk kell, hogy megőrizhessük eddigi vívmányainkat, és lerakjuk továbbfejlődésünk alapköveit. Munkánk lendületét, elért eredményeinket az egész világ elismeri. A bajok, a gondok, az előforduló melléfogások ellenére is kiegyensúlyozottan élünk. Az is igaz, hogy sokat dolgoztunk, nem sajnáltuk az időt, a fáradságot, az áldozatokat, hogy így legyen. Hiszen csakis ilyen módon érhettük el fejlődésünk mai tiszteletre méltó lépcsőfokát Mégis igazat kell adnunk azoknak, akik óva intenek az elégedettségtől. Minél fentebb áll az ember, annál nehezebb elérni a következő lépcsőfokot. Márpedig tovább kell lépnünk, hiszen a tartós álldogálás elveink és bizonyos vívmányaink feladását jelentené. Hogyan tovább? Ez most tehát a kérdések kérdése. S erre adta meg pártunk XII. kongresszusa a helyes, kézenfekvő választ: együtt, közös erővel! A jelszavak erejét, hatásfokát vagy igazolja, vagy megcáfolja az élet. A mi jelszavunknak életté, valósággá kell válnia, mert jelenünk és jövőnk fundamentuma. Csakhogy amilyen nagy erő van az összefogásban, épp olyan nagy dolog megteremteni. Nagy igazságot kell felmutatni ahhoz, nagy célokat felvillantani, hitet, emberséget árasztani, hogy népünk apraja-nagy- ja valóban összefogjon. A nagy igazságot és a vonzó célt a mi pártunk már akkor felvillantotta, amikor a szocialista haza felépítését tűzte programul mindany- nyiunk elé. A hit, az emberség melege sem újdonság nálunk, hiszen a szocialista demokrácia fejlődése, örvendetes kiteljesedése mind erősebbé teszi a közösségek, az egyes emberek egymásra találásának alkotó, cselekvő kedvének, közéleti kiállásának kibontakozását. A jó közhangulat, közösségi szellem, szót értés megteremtése nem egy, sem tíz, vagy száz ember dolga, nem csupán a vezetőké és nem is csak a kommunistáké. Mégis elsősorban a párt, a kommunista párttagság felelős azért, hogy társadalmunk irányítói, valamint a dolgozók milliói között állandó szoros és gyümölcsöző legyen a kapcsolat. A jó kapcsolatteremtés nem áll nálunk példa nélkül. Elég csak az év első felében megtartott, a XII. pártkongresszus és az azt követő választások előkészületeit megemlíteni. Talán még soha nem mozdult meg annyi jó erő, soha nem vetődött fel annyi jó ötlet, gondolat, nem sütött annyira a közéleti érdeklődés melege, mint a két nagy politi- tikai esemény idején. Egész országunk közvéleménye elismeri, hogy a kommunisták jól vizsgáztak az össznépi tanácskozás, a közös fejtörések sodrában. Azt viszont a kommunistáknak kellett meglátniok, hogy ma már a pártonkívüliek százezrei sorakoznak fel mögöttük, velük egy akarattal, azonos hőfokon, bízva, gondolkozva munkálkodjanak a mindannyiunknak egyaránt jó, szocialista társadalom felépítésén. Egyetlen kommunista számára sem lehet közömbös a nagy párbeszéd során felsorakozott erő és tettrekész- ség, de az sem, hogy az ünnepi percekben fellobbant aktivitás állandósuljon és a hétköznapok hajtóerejévé váljék. Ezt elérni már jóval nehezebb feladat, de éppen a tanulságok fényében sikerrel megoldható. A legnagyobb tanulság az, hogy dolgozó tömegeinkben mind nagyobb a politikai érdeklődés, az emberek igénylik a párt közelségét, benne látják a vezető erőt, készek az együttgondolkodásra, a közös cselekvésre is. Kétségeikre is a párttól várják a választ. A gazdasági gondok, a világpolitikában kirajzolódó feszültségek sokakban keltenek nyúgtalanságot, aggodalmat, indukálnak kérdéseket. Az emberek éhesek a válaszokra, toborozni sem kell a hallgatóságot egy-egy vitára, megbeszélésre, tájékoztatásra. S ahol a kommunisták elébe sietnek ennek a természetes igénynek, ahol őszinte választ adnak mindenkinek, ott különösebb utánjárás nélkül is megteremtődik a szoros kapcsolat. Ám nem kell idegenkedni attól a bizonyos aprómunkától, az utánajárásoktól, egy-egy ember gondjainak, kétségeinek tisztázásától sem. Mindenkire szükségünk van, nem lehet közömbös egyetlen dolgozó állásfoglalása, magatartása, jó vagy rossz közérzete. Az egyik tsz nemrégen nyugdíjazott elnöke mondta el, hogy ő bizony annak idején házról házra járva, hónapokig tartó viták, ellenkezések során hozta össze azt a magot, amelyikkel a mai jó szövetkezet alapját megvetették. Egy felkészült kommunista mindig fel tud villantani valami jó célt, ráadásul hite, sugárzó meggyőződése is van. S ma már nemcsak a szavak erejével érvelünk, érvnek itt van egy nem is akárhogyan működő szocialista ország. Ahol van mozgató erő, ott van vállalkozó kedv is. Ahol a töprengésekre, kétségekre kielégítő választ adnak, megnő a bizalom, fellobban a cselekvőkedv. A tisztán látókat nem ijeszti, hogy még távol vagyunk a bőség szocializmusától. Megértik, hogy a mai világban a nyilvánvaló fejlődés sem teremt zavartalan gazdasági biztonságot. S azt is megértik, hogy egyik napról a másikra erőink minden megfeszítésével sem lábalhatunk ki a külső és belső gazdasági nehézségek okozta bajokból Néhány közömbös, kishitű, magának élő embert kivéve senki kedvét nem szegik, inkább mozgósítanak a felvetett gondok, ha az emberek érzik a bizalmat, ha keresik őket, ha szót akarnak érteni velük, ha közös munkára, közös cselekvésre hívják őket. KÉKESDI GYULA A munkának, az emberi alkotásnak vannak pillanatai, pillanatokat élő mozdulatok, amelyek folyamatából áll ösz- sze az ember tudatos cselekvése, az alkotás. Az alkotás pillanatairól riportunk az 5. oldalon.
