Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. szeptember 6. NÉPÚJSÁG 3 Láng Gépgyár, Dombóvár Rugalmasság, minőség, szervezettség Túlteljesítették a féléves tervet Egy valóban nagy ipari üzemben vagyunk. Óriási vas­lemezek, lemezhajlító, csiszo­lógépek, daruk, vágóautoma­ták sorakoznak, hegesztőpisz­tolyok ívfénye villan a csar­nok hol egyik, hol másik pontján. A munkások fülén fülvédő, a zaj óriási. A Láng Gépgyár dombóvá­ri gyáregysége egyike azok­nak az üzemeknek a megyé­ben, ahol késztermékeket ál­lítanak elő. Itt készül a para­dicsomfeldolgozó berendezés, ezenkívül különböző méretű kazánokat gyártanak, turbi­naalkatrészek, páncélpajzsok, tartóoszlopok kerülnek ki in­nen. A vasúti rakodórámpa és a gyár között állandó a jár­műforgalom. Dunaújvárosból hozzák a vaslemezeket, s vi­szik a hazai és külföldi cé­gekhez a késztermékeket. A tíz éve működő gyárban két műszakban több mint félez­ren dolgoznak, s az iparita- nuló-létszám is jelentős: 92-en tanulnak három szakmában. A tanulólétszám a dolgozók­hoz viszonyítva nagyobb a szokottnál. Szükség van, és lesz is a jól képzett, kvalifi­kált szakemberekre, hisz egyedi gyártmányok készül­nek itt, s bár a kívülálló óriás gépeket láthat, ennek ellenére pontosan olyan fi­nom részműveleteket kell raj­tuk elvégezni, mint azokban az üzemekben, amelyekben kisméretű műszereket készí­tenek. A minőség, a termékek pontos kidolgozása, a szép küllem a biztos piac alapja. „Ha jövőre nem lesz ren­delés, igen nagy problémák lennének” — mondja a válla­lat párttitkára, Tapaszti Gyu­la, aki a gyáregység beindulá­sa óta itt dolgozik, s alaposan ismeri nemcsak a technoló­giai folyamatokat, hanem az itt dolgozók gondját, baját is. Egyébként ebben a gyáregy­ségben csaknem minden ve­zető fizikai dolgozóként kezd­te munkáséletét. A gyáregység Minőség szo­cialista brigádja az üzemépü­let egyik falán óriás méretű milliméterpapíron grafiko­nokkal jelzi a terv teljesíté­sét. Az idei terv 410 millió fo­rint — az első féléves 210 milliós tervet 5 millióval túl­teljesítették. összehasonlítá­sul: a beindulás évében mind­össze 30 millió volt a terv. A Láng Gépgyár gyáregysé­gei között a hetvenes évek elején az utolsók között vol­tak, most pedig az elsők kö­zött vannak a dombóváriak. Még öt évvel ezelőtt sem tud­tak volna sok jót mondani a gyár termeléséről. A fordulat éve 1975; ettől kezdve meg­szűnt a sok-sok apró gép gyártása, a profil kitisztult, a termelési érték ugrásszerűen emelkedett. A rugalmas vál­tás egyik jellemző példája: idén félévkor még nem volt biztosítva a következő félév folyamatos munkája. Á gyár vezérigazgatója megadta a jogot az önálló munkaválla­lásra. Sikerült élniük ezzel a joggal; a bányaépítészetben használatos páncélpajzsokat, s egy osztrák megrendelőnek óriás méretű hengerműtartó oszlopokat gyártanak. A mun­kával elégedettek, s a part­nerkapcsolat előreláthatólag a jövőben sem szűnik meg. Rugalmasság. A gyáregy­ség szakemberei jól tudták, hogy a mezőgazdaságban a melléktermék-felhasználás, az energia az egyik legége­tőbb gond. Tudták azt is, hogy a hulladékégető és ener­giát termelő kazánt nyugatról akarták importálni, s mint­hogy kazán itt ,is készül, ezt a típust is beépítették a gyár­tásukba. Dalmandon, Boly­ban, Bábolnán és a dombó­vári Alkotmány téeszben idén ősszel már olyan hulladék­égető kazánnal szárítják a kukoricát, amely ebben a gyáregységben készült. A törzsgyár szerkesztői 3 hónap alatt készítették el az új ter­mék tervét. Hegesztőpisztoly ívfénye villan A műszaki fejlesztés folya­matosan követi a technoló­giai igényeket; megszűnt a kézi köszörülés, a vasalkatré­szeket fotocellás szerkezet ta­pogatja le a rajzról, s viszi tovább a vágógéphez. A technológiai sort a lehető leg­ésszerűbben tervezték meg. A berendezésekkel, szociális épületekkel együtt 130 millió forintba kerülő új munka- csarnok szervesen kapcsoló­dik a gyártásfolyamathoz. Nem lehetetlen, hogy a jö­vőben a Láng Gépgyár ka­záncsaládjának minden egyes tagja itt készül majd. A gyár­egység bizonyított, s nem két­séges, hogy fejlesztésére sor kerülhet. Képzett munkások­ban mindenesetre nem lesz hiány. Az ipari tanulókkal külön műhelyben szakembe­rek foglalkoznak, »így szak­májuk minden részletét ala­posan megtanulják. Szükség volt erre azért, mert bizony itt is előfordult, hogy a ta­nulók a legegyszerűbb „fogd meg” munkát kapták, s mikor szakvizsga után visszakerül­tek a műhelybe, néhány hó­Daru emeli az óriás leme­zeket napig tanulhatták a speciális munkákat. A jól prosperáló gyáregy­ség legújabb büszkesége a sportpálya, s a mellette fel­épült emeletes öltöző. A sportpálya teljes egészé­ben társadalmi munkában épült. D. VARGA M. Fotó: BAKÓ JENŐ A KISZ KB titkára Szekszárdon Tegnap Szekszárdon járt Kovács Jenő, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Délelőtt Péti Imrénél, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkáránál tett látogatást, aki tájékoztatta őt a megyénk ifjúsági mozgalmával kapcso­latos kérdésekről. Elsőként a nyári mozgalmi munkáról esett szó, különös tekintettel az építőtáborokra. A megyei első titkár beszámolt a kong­resszusi munkaverseny ered­ményeiről és sikereiről. Ezek mellett a vezetőképzés hely­zete, a honvédelmi nevelés és a szabad idő hasznos eltölté­sének lehetőségeiről is tájé­koztatta a vendéget. A nem­zetközi kapcsolatok formáit illetően elsősorban a tambovi, a karl-marx-stadti testvér- megyei és a Bezons-i cserelá­togatásokról volt szó, vala­mint a különböző vetélkedők­ről és levelezésekről. Péti Im­re végezetül beszélt azokról az. elképzelésekről, amelye­ket a VI. ötéves tervhez kap­csolódó ifjúságpolitikai fel­adatok tervezésénél majd fi­gyelembe vesznek. A nap során Kovács Jenőt fogadta dr. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, aki megyénk helyzetéről, életéről tájékoz­tatta a vendégeket. Délután Kovács Jenő a KISZ megyei bizottsága tag­jainak és dolgozóinak tartott előadást a nemzetközi ifjúsá­gi mozgalom néhány kérdé­séről. A kukorica nedves tárolása (II.) TIm én tapasztalatai A várdombi telep acéltornyai. Elöl két magyar gyártmá­nyú, borsodnádasdi acélból készült, 300 tonnás kukorica­tároló. A bal oldali építése még nem fejeződött be. A Szekszárdi Állami Gaz­daság és Boikambinátban há­romféle módszert használnak a nedves kukorica tárolásá­ra. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a költség 1,5—3 év alatt megtérül. Be­bizonyosodott, hogy nagy sertéstelepeket is eil lehet lát­ni egész évben az új módon tárolt kukoricával. PROPIONSAVAS TÁROLÁS A propionsav tiszta, maró hatású, szúrós szagú szerves sav, amely az. állati szer­vezetiben elbomlik, sőt a ké­rődző állatoknál az emésztés során ilyen sav keletkezik is. A savat saválló anyagiból ké­szült, finoman porlasztó fú­vókával viszik rá a kukori­caszemre, egy csávázógéphez hasonlatos berendezéssel. A szemeken filmszerű réteg képződik. Az így tárolt kuko­ricát nem kell szárítani, s a szarvasmarhák és sertések etetésére használható. A kí­sérletek idején az állatok ki­tűnő étvággyal fogyasztották, különösen a hízó sertések és az abrakait hízó marhák. E szer magas ára miatt ez a tartósító mód nem nagyon terjed. Akkor célszerű csak alkalmazni, ha rövid idejű tárolást teilveznek, illetve speciális helyzet áll elő. FÓLIÁBA „CSOMAGOLVA” Néhány mezőgazdasági üzemben láthattuk, hogy a kukoricát fóliával takarják le a betakarítás idején, hogy az eső ne növelje a nedvesség- tartalmát, amíg nem kerül a szárítóba. Újabban fóliába „csomagolják” a kukoricát, így tartósítják hosszabb idő­re. Ennek az a lényege, hogy nem kap levegőt a termés és esetleg széndioxiddal dúsítva a beltartalmi értéke meg­őrizhető. Rendkívül fontos a módszernél a légmentes le­zárás és arra nagyon kell ügyelni, hogy csapadékvíz ne kerüljön a prizmába, vagy gödörbe. Az ilyen „gödörből” vagy prizmából a folyamatos kietetés nehezen oldható meg. Hiszen örökké megbontott állapotban van a termény és a levegővel való érintkezés­kor károsodik. LÉGMENTESEN, ACÉLTORONYBAN A SZÁG várdombi sertés­telepét ez ideig több mint két és fél ezer szakember keres­te fél: a nedves kukorica­tárolást tanulmányozták. A Harvestore tornyokban tárol­ják a nedves kukoricát. Lég­mentesen elzárják, s alulról késes-szálílítószalagos megol­dással a kívánt időben ki­bontható és folyamatosan etethető, minden károsodás nélküli. Tíz acéltorony mellé, most építettek egy, a Borsodnádas­di Lemezgyár által kifejlesz­tett típust. Ez kívül hullá­mos, belül sima, acélfallú. Itt még alkalmaznák Grabo- plast-bélést, mint a tíz Har­vestore toronynál, ám a kö­vetkezőnél — amelyet már háromnegyed részig felépítet­ték — nem szükséges, ugyan­is olyan anyagból készítik, hogy tökéletesen kizárja a levegőt, illetve megőrzi a tertménybőll keletkező gázo­kat, amelyek hozzájárulnak a tartósításhoz. Egy toronyban 250—300 tonna kukoricát tárolnak, dobóventillátomnal juttatják be a terményt, harminc szá­zaléknyi nedvességtartalom­mal. Hat hét szükséges az érlelésig, addig nem szabad megbontani a tornyot. A tor­nyokat általában hetven óra alatt kell feltölteni, lehetőleg azonos víztartalmú kukoricá­val. A „rátöltés” során leve­gőt kaphat a termény és romlás állhat elő. Harminc­két százalékosnál nedvesebb kukoricát nem lehet betölte­ni, mert kiszedéskor a késes adagoló elkeni, s nem húzza ki. Kétéves tárolás esetében sem tapasztaltak minőségi romlást, az állatok sokkal szí­vesebben eszik, mint a szárí­tott, „öreg” kukoricát. Ugyan­akkor ezt nem is kell darál­ni, mert a kombájn által megsértett szemek a torony­ban történt érlelés során azonnal etetbetők, recept sze­rinti keverés szerint. Tehát egy munkaművelet — a da­rálás — a kukoricaetetés so­rán kimarad. Nyolc év alatt a gazdaságban közel negyven­ezer tonna nyers kukoricát tároltak acélsálókban, miután a hőtezres létszámú sertés­telepen a tapasztalatok jók, más telepen is szándékoznak e technikát alkalmazni. A hétezer férőhelyes hiz­lalda takarmányszükségleté­nek tárolása egész évben acélsiiókban megoldható. A hizlalda körül lévő földeken megterem a kukorica, így nem szükséges nagy távol­ságra szállítani. A nedves kukorica tárolá­sára a csávóiyi termelőszö­vetkezet is kidolgozott egy eljárást, a gödörben elhelye­zett fóliába teszik a szemet és 30—40 centi földdel leta­karják. A Szekszárdi Gabo­na!cwgalmi Vállalat is ajánl a termelőknek tárolási mó­dot, prizma formában, ugyan­csak fóláaltafcarássat. Ezeknek a módszereknek az az elő­nye, hogy nem kell a termést szárítóra vinni, olcsó, a fel- etetés helyén építhető fel. Nagy háttanya, hogy a priz­ma, illetve gödör megkezdé­sekor folyamatosan, gyorsan kell etetni. SEGÍT A KSZE A nedves kukoricatárolás és -etetés tízéves gazdag ta­pasztalatait a szekszárdi gaz­daságból több termelőszövet­kezet „elvitte”. A naki szö­vetkezetben most kezdtek egy torony építéséhez. A KSZE, a szekszárdi gazda­ság növénytermesztési rend­szere partnergazdaságainak segít a tornyok és felszerelé­sek technológiájának kidol­gozásában. A borsodnádasdi gyár idén még negyven acél - torony szállítását vállalja, fő­leg a KSZE közreműködésé- vél. A növénytermesztési rendszer az egész országra kiterjedően foglalkozik a jö­vőben a nedves kukorica­tárolás tornyainak elterjesz­tésével, építésével. A hét közepén, szerdán délután Bállá Antal, a Szek­szárdi Állami Gazdaság és Borkombinát igazgatója a 69. országos mezőgazdasági kiál­lításon átvette a nedves ku­koricatárolás eredményeiért adott aranyérmet. Ugyancsak aranyéremmel tüntették ki a gazdaságot a kukoricater­més ztésben elért kimagasló eredményekért is. PÄLKOVÄCS JENŐ Alkatrészek a Lángban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom