Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

6 Képújság 1980. szeptember 25. Labdarúgóősz *80 M ér kőzésről - mérkőzésre HVDSZ olimpiai sportnap Üj kezdeményezés - sikeres rendezés Labdarúgás A megyei serdülő labdarú­gó-bajnokság negyedik for­dulójának eredményei: Paks —Tamási 5-0, B. Pannónia— Sz. Dózsa I. 2-2, Dunaszent- györgy—Dombóvár 5-4, Báta- szék—Pincehely 0-1, Sz. Dó­zsa II.—Fadd 4-4, Aparhant —Bonyhád 0-8, Nagymányok —Tevel 2-5. A november 30-ra kisorsolt Tevel—B. Pannónia mérkőzést hét köz­ben játszották le, ahol a te- veliek nyertek 4-2-re. A bajnokság állása: 1. Tevel 5 5 ___ _ 2 8-8 10 2. Sz. Dózsa I. 4 3 1 — 31-4 7 3. B. Pain. 5 3 1 1 14-12 7 4. Bonyhád 4 3 — 1 24-7 6 5. Pincehely 4 3 — 1 11-6 6 6. Sz. Dózsa II. 4 2 1 1 12-11 5 7. Dombóvár 4 2 — 2 13-12 4 8. D.-szentgy. 4 1 — 2 10-16 4 9. Kásdorog 3 1 — 2 10-8 2 10. Paks 4 1 — 3 10-20 2 11. Bátaszék 4 1 — 3 2-12 2 12. Aparhant 3 1 — 2 3-16 2 13. Fadd 4 — 1 3 7-11 1 14. Nagym. 3 — — 3 2-8 —i 15. Tamási 3 — — 3 0-26 — Teke NB II Dombóvári Spartacus—Ka­posvári Spartacus 7-1 (2761- 2345). Óriási különbség vólt a listavezető és sereghajtó vendégcsapat játéka között. A dombóváriak pontszerzői: Tarsoly 500, Horváth és Mándli 486—486, Kollár 440, Illés 435. Szombaton, szep­tember 27-én Dunaújváros­ban szerepel a dombóvári csapat, 13 órakor. A bajnokság állása: 1. Dombóvár 15 12 1 2 86-34 25 2. Dunaújv. 15 9 — 6 64-56 81 3. P. Kesztyű 15 8 1 6 58-62 17 4. Bp. vlzm. 15 8 — 7 72-48 16 5. Bakony V. ‘ 14 8 — 6 68-44 16 6. Bp. Hőerő. 15 8 — 7 66-54 10 7. Szombatit. 15 7 — 8 54-66 14 8. Szf.-vár 15 6 1 8 53-67 13 9. Sárvár 15 6 9 55-65 12 10. Gy. ÉPFU 15 6 — 9 51-69 12 11. P. MSC 15 6 — 9 50-70 12 12. Sopron 14 6 — 8 49-63 12 13. Kaposvár 14 4 1 9 43-69 9 Ma indulnak A Szekszárdi Dózsa NB I- es női kosárlabdacsapata szeptember 25—28. között Csehszlovákiában, Stara Tú­rán nemzetközi tornán sze­repel. A csapat ma délelőtt utazik el. A MEZŐNY LEGJOBBJA Tizenötödik alkalommal ta­lálkozott egymással bajnoki miéhkőziés keretében a Várpa­lotai Bányász és a Szekszárdi Dózsa NB II-es csapata. A korábbi mérleg a lila-f éhérek számára volt hízelgő, csak­hogy a mostani évadban, a há­zigazda Várpalota még egy­szer sem nyert. Gyorsan te­gyük hozzá: a Dózsa legény­sége viszont, idegenben még gólt sem lőtt. Mikor bizo­nyítson a bányászlegénység, ha nem éppen Otthonában? A szekszárdiak azonban áthúz­ták a vendéglátók számítását. Több jó egyéni teljesítmény is akadt a Dózsában, közülük — a szakvezetés véleményé­vel egyezően — Varga Ferenc a' mezőny legjobbjának bizo­nyult. — A sérült Somodd poszt­ján, balhátivédként játszot­tam. Egész hétén elszántan készültünk a Várpalota el­len. Nem akartunk még egy­szer abba a hibába esni, mint korábban, az újonc Rákóczi SE otthonában. Akkor ugyan­is a kelleténél magabiztosab­ban léptünk pályára. Most az élső perctől kezdve vala­mennyien teljes erőbedöbás- sal küzdöttünk. Az első játék­részben is akadtak helyzete­ink, da ezeket még nem sike­rült kihasználni. Szünet után ott folytattuk, ahol az első 45 percet abbahagy tűik, és Koroknaiinak a 4. perében lőtt gólja láthatóan megnyug­tatta csapatunkat. Persze, nem úgy, hogy a vezetés bir­tokában lefékeztünk és igye­keztük húzni az időt. To­vábbra is töretlen lendülettel hajtottunk, ennek eredmé­nyeként újabb gólt lőttlünk. Csak ekkor gondoltaim arra: most már miénk a két pont. Őszintén mondom, hogy sZinte mindenki átlagon fe­lüli, jó teljesítményt nyújtott nálunk. A Dózsa színéiben ez volt a 62. bajnoki mérkőzé­sem, Várpalotán harmadszor játszottam, de győztesként először vonultam le a pályá­ról — hallottuk Varga visz- szapillantásábain. „TUDJUK, HOGY MÉLYPONTON VAGYUNK, DE.. Az NB II. nyolc fordulója után a nyugati csoport 18. he­lyezettje a Dombóvári MSC. Nem' akarunk vészharangot kongatni, ds köztudottan ez az egyik kiesőhely. Szűcs Ist­vánt, a DMSC ügyvezető el­nökét kérdeztük: — Miért ez a gyenge sze­replés? — A sorsolás szeszélye folytán újonc csapatunk az ed­digi nyolc mérkőzésén a ta­valyi bajnokság első felében végzett együttesekkel, vala­mint az NB I-iből 'kiesett PVSK-val találkozott. Herbei József vezető edző erre az időszakra hat pont megszer­zését tervezte. Kis híján tel­jesült elképzelése de ahhoz fegyelmezettebb játékra, na­gyobb akarásra lett volna szükség. Különösen a vidéki szereplésünk katasztrofális: négy mérkőzésen pontot sem szereztünk, 'gólkülönbségünk 4-lli7! Sajnos, nem tudtuk el­hitetni játékosainkkal, hogy a taktikai utasítások betartásá­val idegenben is egyenrangú ellenfelek tehetünk, ami pont­szerzést eredményezhet. Kez­dőcsapatunkban nyolc olyan labdarúgó játszik, aki tagja volt a megyebajinokságot nyert gárdának. Az újonnan igazoltak közül Landek, Iván és Herbst tudott gyökeret ver­ni. Sajnos Herbst a PVSK el­leni 90 perc során súlyos sé­rülést szenvedett. Landek és Iván nagyon nagy fonmadn- gado zással szerepek eddig nem tudtak a csapat vezér- egyéniségévé válni. A közvet­len védelem és a középpályás sor az 5. fordulótól csődöt mondott. Tudjuk, hogy mély­ponton vagyunk, de hétről hétre sokat dolgozunk. Ab­ban bízunk, hogy a kitartó, kemény edzésmunka mielőbb gyümölcsözni fog és szebb napok köszönteinek a DMSC- re — válaszolta az ügyvezető elnök. * MAJDNEM ÜNNEPRONTÁS Az ünnepnek rangja van, különösen, ha az éppen egy fél évszázados jubileum. Tud­ták ezt a nagyimányoki já­tékosok is, akik a sereghajtó Aparthamt legyőzésével kí­vánták hozzájárulni egyesüle­tük 50 éves évfordul ójához. AZt viszont már csak a sta­tisztikusok tudták, hogy a megy ebarjnoks ágok történeté­ben 1951. márciusa és 1980. szeptember 21-e között 584 mérkőzést vívtak az „elő­dök”.' A mérleg is impozáns: 364 győzelem, 82 döntetlen, 138 vereség — az összesített gólkülönbség pedig 1764—766. ötszáz néző előtt aztán jött ez az ünnepi délután, vele együtt az 585. mérkőzésük. Minek szépítsük, a niagymá- nyoki szurkolók ebben a 90 percben nem rágták körmü­ket izgalmukban. Enerváltan, öragiurasan fociztak kedven­ceik, miközben némi üggyel- baljjail tartották csak otthon az egyik pontot. PÉLDÁUL A TAMÁSIAK Jó iramú, élvezetes küzdel­met hozott a Teve]—Tamási mérkőzés. A taveli gárda hét­közben újfent fogadkozott, vasárnap pedig állta szavát: mindent elkövettek, hogy megtörjék a Tamási- MEDOSZ 100 százalékos sikersorozatát. Ha a győzelemhez nem is, de a pontrabláshoz kétségtelenül közel állt Kozma edző le­génysége. Negyedórával a hármas sípszó előtt, 1-0-ás tamási vezetésnél 11-eshez jutottak a teveliek. Szentes büntetőjét azonban könnyű­szerrel hárította Ban ász. Még nem volt vége, kis szerencsé­vel azután is elcsíphették volna a döntetlent. Abban azonban mindenki egyetér­tett, hogy a nagyobb helyze­teket a hajrában is a vendé­gek hagyták ki: Amikor fel­harsant a játékvezetői hár­mas sípszó, a 140—160 gép­kocsival érkezett háromszáz tamási szurkoló elözönlötte a pályát. Váltakra kapták ka­pusukat, Ban.'ászt, és csak az öltöző folyosóján engedték le- szálini. Végigszurkölták a 90 percet, s a végén gratuláltak játékosaiknak. Szép példával szolgáltak a találkozót csend­ben szemlélő, Kisdorogra át- rándult teveli focibarátok­nak. LÁBTÖRÉS PINCEHELYEN A megyebajnokság 5. for­dulójának nyitányát a szom­bati Pincehely—Paksi SE találkozó jelentette. Közös megegyezés alapján vált elő- mérkőzéssé ez az összecsa­pás. Az ok nagyon is egy­szerű. Kuvik István, a pince­helyiek hátvédje, szombaton délután „járult” az anya- könyvvezeitő asztala elé. Az es­küvőre pedig hivatalos volt az egész csapat. így történt aztán, hogy a pincehelyi já­tékosak azon ünneplősen, egyenesen a pályára vonul­tak, miután felköszöntötték új „minőségben” hátvédtár­sukat. Érthetően vidám han­gulat töltötte be az öltözőt. Félórás játék után viszont el­komorultak az arcok. Boros —• nyáron igazolták Tamási­ból — egy összecsapásnál a földre rogyott. László játék­vezető ölben vitte le a pálya széléire, ahol autóba ültették, s gyorsan a helyi kórházba szállították. Az orvosi konzí­lium iábtörést regisztrált Bo­rosnál. Lábát begipszelték, es­te ágyban fekve értesült csa­pata súlyos vereségéről, s ar­ról is, hogy a nézőik vélemé­nye azonos az övével: nem szándékos durvaság okozta lábtö rését. ÓBENDORFÉK, HA TALÁLKOZNAK Szekszárdon, a TÁÉV sport­telepén. egymás ellen lépett pályára a két Óbendorf-test- vér. János, a TÁÉV csatár­sorában, bátyja, Henrik meg a Bonyhádi Pannónia védel­mében. Utoljára 19T5-ben ját­szották egy csapatban, Majo- son. A találkozó előtt sokan tudni vélték: igazi csemegét hoz majd kettőjük párviada­la. A várt. „tesfcvérharc” azon­ban elmaradt, pedig Henrik jobbhátvédként éppen Jánost kapta ellenfélül. Csakhogy a TÁÉV-es Óbendorf mindössze egy félidőt töltött a pályán. Ezalatt pedig talán ha három­szor nézett farkasszemet báty­jával. Szünetben lecserélte dr. Freppán Miklós edző — aki 15 éves sportpályafutása során megért egyet, s mást —, egyszerűen elképedt játékosa mentegetőzésén. Hogy mivel indokolta gyenge teljesítmé­nyét a 25 éves balszélső? „Tudja mester, ha süt a nap, én képtelen vagyok a jó já­tékra” — mondta. Döntse el a kedves olvasó: hát kell eh­hez kommentár? — fekete — Az elmúlt napokban már jó néhány sporteseményre került sor a munkahelyi olimpia keretében. Már most elmondhatjuk az eddigi ta­pasztalatok alapján: az idén bevezetett új szervezeti for­ma jó folytatója lett a régi­nek. A nagyobb szabású ren­dezvényekkel még több em­bert sikerült megnyerni a testedzés ügyének. Persze, akad ezzel ellenkező példa is, ahol különböző okból ki­folyólag eléggé gyatrára si­keredett az első olimpiai nap. Ez azonban nem jellemző, s ezt csak megerősítette ben­nünk a hét végén rendezett HVDSZ-sportnap. . Általában egy sportnap si­kerességét illetően mindig az az alapkérdés, hogy meny­nyien vesznek részt. Nos, az ünnepélyes megnyitóra felso­rakozott négyszáz ember már előre sikert sejtetett. Kispá­lyás labdarúgásban például tizennyolc csapat nevezett, de a többi sportágakban is in­dultaik szép számmal. Mind­emellett szólnunk kell feltét­lenül az eseménynek egy ér­dekes, s ez ideig minden bi­zonnyal egyedülállónak szá­mító színfoltjáról, ami sike­rüket megkoronázta. A szer­vező bizottság két pedagógus beiktatásával a dolgozók gyerekeit is fogadta, akikre szintén színes program várt a városi sporttelepen. Játékos ügyességi gyakorlatokat ren­deztek számukra. A gyerekek részvételével egyben meghit­té, családiassá vált a verseny. Nagyszerű kezdemé­nyezés, melyért minden el­ismerés a szervezőknek, akik a dolgozóknak egy nehezen megoldható gondján segítet­tek a sportnap sikere érde­kében. Eredmények: 100 m férfi: 1. Hajnovits (Bútoripari), 2. Zámbó- S. (Kommunális Szóig.), 3. Pin­cehelyi (504. Szakmunk., Bonyhád). Távol, férfi: 1. Pincehelyi (504. Szakmunk.), 2. Pribér (Patyolat), 3. Péter (Bonyhádi Építőipari Szöv.). Súly, férfi: 1. Zámbó J. (Kommunális Szóig.), 2. Pri­bér (Patyolat), 3. Krómer (504. Szakmunk.). Női, távol: 1. Katona (504. Szakmunk.), 2. Kovács (BSZV, Simontor- nya), 3. Császár (BSZV, Si- montomya). 60 m női: 1. Tóth (BSZV, Simontomya), 2. Ka­tona (504. Szakmunk.), 3. Se­res (BSZV, Simontomya). Női súly: 1. Szarvas (Patyolat), 2. Kovács (BSZV, Simontomya), 3. Katona (504. Szakmunk). Kispályás női labdarúgás: 1. Városgazdálkodás, 2. BSZV, Simontomya. Férfi kispályás labdarúgás: 1. Városgazdál­kodás, 2. Vízmű, 3. Bonyhádi Építőipari Szöv. Négyszázan sorakoztak fel a megnyitón Tenisz Az Sz. Kórház csapata az NB lll-ban Befejeződött Pécsett a te­nisz NB III-ba jutásért ren­dezett körmérkőzéses osz­tályozó. A területi bajnoksá­gon négy együttes, á Szek­szárdi Kórház, a Kőszegi LATEX, a Székesfehérvári Vörös Meteor és a Nyerges­újfalui VISCOZA harcolt a magasabb osztályba kerülést jelentő 1—2. helyezésért. Ideális környezetben, a Pé­csi Spartacus kitűnően elő­készített pályáin kaptak le­hetőséget a csapatok, hogy bizonyítsák felkészültségü­ket. Miután egy időben ren­dezték meg a Sopianae-kupa versenyét is, így az Időrendi és pályabeosztás hellyel- közzel akadozott. A négy együttes körmérkőzésének eredményei: Kőszeg—Nyer­gesújfalu 1-8, Sz. Kórház— Székesfehérvár 8-1, Kőszeg —Székesfehérvár 9-0, Nyer­gesújfalu—Székesfehérvár 9-0, Sz. Kórház—Kőszeg 5-4, Nyergesújfalu—Sz. Kórház 9-0. Végeredmény: 1. Nyer­gesújfalu 6, 2. Sz. Kórház 4, 3. Kőszeg 2, 4. Székesfehér­vár 0 ponttal. A nyergesújfalui együttes társaságában a Szekszárdi Kórház férficsapata jutott az NB III-ba. A szekszárdi csa­pat tagjainak egyéni teljesít­ményei: Dávid Antal, Dobos Zoltán, Sitkéi Zoltán, dr. Galambos Imre 3—3, Marton Aladár, Kováts Tibor 2—2, Ruzsinka István 1 győzelem. Emlékeztetőül: május 1-én' alakult a szakosztály — szeptember 21-én pedig már NB Ill-asnak vallhatja ma­gát! Szekszárdi Dózsa—Dunaúj­városi Építők 2-0 (1-0). Szek- szárd: Vecsei — Bogos, Kő­szegi, Varga, Papp, Szűcs, Kiss, Uzner, Juhász, Deli. Boros. Csere: Patyi, Nagy, Hodász. Edző: Lubastyik Ist­ván. A minden csapatrészé­ben jobb Dózsa-serdülők biz­tos győzelmet szereztek. Gól­szerzők: Deli, Boros. Jók: Bo­ros, Kiss, Szűcs. Dunaújvárosi Kohász II— Dombóvári MSC 2-1 (0-1), Dombóvár: Kerényi — Var­ga I., Kiss, Ács, Berki, Nagy, Varga II., Szűcs, Papp, Csa­nádi, Bencze. Edző: Egyed Lehel. Az I. félidőben jól ját­szott a DMSC serdülőgárdája szünet után erőnlétileg felül­kerekedett a vendégcsapat. G: Bencze. Jók: Ács, Ben­cze, Papp. Szekszárdi Dózsa—Dunaúj­városi Építők 3-0 (0-0). Szek- szárd: Hujbert — László, Bölcsföldi, Endrődi, Fábián, Joó, Pap, Dienes, Wirth, Kiss, Szabó Gy. Csere: Török, Bér- di, Répási. Edző: Kovács Ist­ván. Közepes színvonalú ta­lálkozón eredményesen hasz­nálták ki helyzeteiket a szek­szárdi ifisták. G: Kiss, Die­nes, Répási. Jók: Pap, Bölcs­földi, Fábián, Hujbert. Dunaújvárosi Kohász II— Dombóvári MSC 4-0 (2-0). Dombóvár: Csipák — Pécsi, Vass, Antal, Hamóczi, Hel- meczi, Palánki, Zádori, Pé­ter, Koósz, Horváth. Csere: Farkas, Miklós, Linczmayer. Edző: Karászi Imre. Mélyen tudása alatt játszott . a DMSC ifjúsági együttese. Jók: Helmeczi, Harnóczi, Pé­ter. Két pedagógus felügyelete mellett vetélkedtek a gyerekek Kispályás labdarúgódöntő. Véd a Városgazdálkodás ka> pusa Labdarúgás Országos bajnokság

Next

/
Oldalképek
Tartalom