Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-24 / 224. szám
1980. szeptember 24. Képújság 3 Húskombinát-építkezés Szerelés a tisztító csarnokban Az épülő húskombinát belső szerelését, legalábbis a hús feldolgozását szolgáló technológia gépeit a Manori Mezőgép Vállalat gyártja és állítja össze. Miután a beruházás egyik fővállalkozói, nem nehéz megtalálni őket az építkezés területén. A műhely mellett két iroda, az egyikben három ember, akik tulajdonképpen az irányítást végzik-. Az asztalokon tekintélyes mennyiségű tervrajz, műszaki dokumentáció. A szemben lévő melléit egy fiatal, barna ember ül, fején védősisak. Dunai Sándor, Szomta Mihály és Pálma István, mindhárman szerelésvezetőik, a technológia valamélyiik részének szakemberéi.' Sorra vesszük a munkaterületeket. A sor elején van az áll átszállás. (Pontosabban gépi te- relésű állatszállás, mert a lényeg az utóbbin ván, ugyanis ilyen rendszerű berendezést még nem gyártottak eddig. Ez az első, tehát itt próbálják ki. A behozott sertéseket pár órára itt pihentetik. A párhuzamosan élhe- lyezeth összesen ötvenhat kutricában van önitató és az állatok egész idő alatt permetező zuhanyzást kapnak. A gépkönyv szerint „a permetezés az állatok megnyugtatására és a nyári túlhévü1 lés mellőzése céljából történik”. Az állatokat terelőlapokkal mozgatják — ez persze gépi — és anyaga gumilemez, magyarán, nem emberek hajkurásszák a disznókat, hanem több, lassan haladó gumilemez, mint afféle tolólap tereli ‘őket a szúróhely felé. A nyugalom — mármint a disznóké — fontos, mert ettől függ a hús minősége is. A tisztítócsarnokban és az összes helyiségben a mozgatáshoz szükséges gépeket a tnonoriak szállítják és szerelik, valamint a vállalat alvállalkozói. Az egyik legfontosabb az úgynevezett magas- pályás konvejor. Ez a rendszer megközelítően egy kilométer hosszan kanyarog a sertésvágó sor csarnokaiban. Erről lógnak le — mint a rénfáról — a sertések. A tisztítóban ezerhatezáz milliméterenként van egy állatnak hely, a továbbiakban közel egy méterenként követik majd egymást a függeszkedő disznók. Ez is jelzi, hogy nem csekély súlyról van szó. amit a rendszernek tartania és lassan, de folyamatosan mozgatnia kell. Ezt szerelik lés a napokban megkezdik a 20 méteres forrázókád összeállítását is, melyet négy darabban tudtak az építkezés területére szállítani. A napokban kezdték meg annak az osztrák 'berendezésnek a szerelését is, aímely a tisztítást végzi. Egy osztrák vezető szerelő irányításávaíl történik a kopasztó, perzselő, polírozó gépek beállítása — a monoriak már előzőleg a helyükre állították a gépeket. A monoriak szerelik a vér- és hulladékgyűjtő tartályt, melynek az a célja, hogy a gyomor- és béltartalmat sűrített levegővel a bontócsarKonvejorizált magaspályát szerelnek a sertéselőhűtőben nőkből kifújják egy tartályba, ahonnét konténeres teherautók viszik az liiszaipte- metőbe. A szerelési munkákat a vállalat a tavasz végén kezdte meg és az év végéig a sertésvonalon be kél! fejezni. A már készen álló sertésszálláson egyébként kipróbálták a berendezéséket úgynevezett hidegüzemben. Jelenleg hetven szakemfoerűik dolgozik a húskombinát építkezésén. A szerélésvezetők — mint mondják — megszokták már art, hogy az ország különböző helyein dolgoznak, távol a családtól. Szonda Mihály már Afrikában iis épített, Nigériában volt másfél évig egy vágóhíd építkezésén. Budapesten lakik, és az előbb 'említetthez képest ez a szekszárdi külszerelés csekélység. Dianái Sándor szerint, akii egyszer az ilyenfajta munkába belekóstol, az nehezen adja föl, nem is annyira a pénz miatt, ami valamivel több, mintha a gyárban dolgoznának, hanem: „Miikor idejöttünk, csupasz falak voltak. Két év múlva pediig elöl beA hulladékgyűjtő tartály és állvány szerelése megy a disznó, a végén kimegy a kolbász és ebiben a mi kezünk munkája is benne van.” — St — Magyarország, Nyíregyháza O Amikor egy magyar megye- székhely úgy dönt, hogy nem elégszik meg ezzel a rangjával, hanem .egyúttal „igazi” nagyváros ib akar lenni, akkor ez bizony erőfeszítésekkel jár. Nyíregyházán mindenhol érezni az erőfeszítést, a vele járó eredményeket és hibáikat. Amikor a megyeszékhely — a „nyíri-bárók”, a nem éppen jóhírű szabolcsi uraik őszinte döbbenetére — 18715-ben Nagy káli óból ide került, emeltek néhány, ia kor színvonalának megfelélő épületet. Ezt a „kor .színivonala” kifejezést véletlenül se tessék lebecsülésként értelmezni. Nagyon nagy bajba kerülne az ország, ha máról-höl- naipra le kellene mondanunk mindazokról az épületekről, melyek akár csak a kiegyezés 'és az első világiháború kitörése között épültek. Mostani voltéit a város ösiszéhiaison- líthaitatlanUl több építkezéssel igyekszik az igényekhez idomítani. A M Ä V-pá 1 y aud var környékén ez még nem sikerült, az Árpád utcában pedig csak szerény kísérletek .formájában. A városközpontban viszont már egészen modern épületek is állnak. Mindenhol — persze kisebb arányokban — az az „egészséges” fel- túrtBág, melyet a budapestiek már évek óta ismernek és azért viselnek él sztoikus nyugalommal,. mert tudják, hogy valami szebb, jobb következik utána. Nyíregyházán úgylehet ugyanez a helyzet. Jó lenne remélni, hogy a már 80 ezer lakos fölötti nagyváros ebbéli minőségében is megőrzi majd az ízes, régi elnevezéseket, melyeket a Jósa András múzeumban, az egyik térképről betűzök ki: Cugos-rész, Alsó-pázsit, Fel- ső-.pázsit, Öröklösiföld, Homok- sor, Hóm ok-tér, Dohány . utca (ami Szabolcsban itertné- szetesen a helyi dohányra utál), vagy Bojtos, Hirnes. A múlt megbecsüléséről egyébként szobrok és emléktáblák tömege tanúskodik. Szobra van Berzsenyinek, Benczúr Gyulának, valószí- nűtlenül karcsú kivitelben Zrínyi 'Ilonának, emléktáblája az iskolába itt járt Szamuelynék, Münnich Ferencnek, Rajk Lászlónak, Vár- allyáy Jenőnek, Szende Pálnak, Váci Mihálynak, a felszabadítást irányító R. J. Ma- línovszkijnak és természetesen Krúdy Gyulának. Krúdy a mai Vöröshadsereg útija 8. sz. 'házban született, mindig is idevalósinak vallotta magát, -noha talán egész irodalmunkban nem írt senki olyan bánatos, léleplező keserűséggel a maga osztályáról, 'mint éppen ő. Az ember itisztélétbel adózik a város erőfeszítéseinek, meghallgat némi jogosnak tűnő kritikáit a közellátásiról és köztisztaságról, aztán pedig félül az autóbuszra és • elmegy oda( ahová nem elmenni vétek és ami (Nyíregyházának egyetlen tényleges idegenforgalmi vonzereje. A Sóstóról van szó. 'Ismét egy bizonyíték arra, hogy az ország különböző 'tájegységeiről kialakított közhelyszerű véleményeinkét tanácsos némi fenntartással fogadni. Én találkoztam már a „műveit nyugaton” (értsd = Pannóniában) ősvilági módon földbe vájt cigányputriikkal, azaz pontosabban veremla- kásokkai. Ültem árnyas erdő lombjai alatt az állítólag fátA megyei pártbizottság épülete lan Alföldön, élveztem „magyaros” vendégszeretetet Kábán, ahol mlég egy pohár vizet se kaptam, itt pedig tudomásul kell venném, hogy olyan terepen, ahol senki nem gondolná, kifogástalan üdülői élet folyik. Sósflürdő eredetileg is valóban sós volt. Az Igriice-patak egyszerűen kimosta, feloldotta tóvá laposodó vizében iaz álkális sziket. Már a szabadságharc előtt hasznosították, később nyári lakok; szállodák épültek, Ma pedig csónakázótó, gyógyvíz, termálmedence, úszómedence van, kádfürdő, sok ezer személynek elégséges kabin, turistaház, kemping, KISZ-tábor és egy nyaraló- falu, melyet szerencsiére nem valamiféle fantázianévvel láttak el. hanem megkapta az Igrice nevet. Krtidy mindig nagyon szerette ezt a részt, de nem kell az élét olyan kifinomult élvezőjének lenni' valakinek ahhoz, mint ő volt, hogy ma is ért tegye. Egy országon keresztül utaztattam a fürdőnadrágomat, itt érkezett él a pillanat, amikor lehetetlen volt nem elővenni. Este, a MÁV-vendégszobá- ban, jegyzeteimét rendezve, kezembe került néhány sor. A múzeumban felírtam, hogy Nyíregyháza újratelepítésekor (tulajdonképpen megalapításakor), 1753-ban a távoli Tolna megyéből is érkeztek ide új honfoglalók. Az igazgató nem volt benn, senki nem tudott érdemleges felvilágosítást adni, ama sem tudok róluk többet, mint a puszta tényt. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: ELEK EMIL, a Kelet-Magyarország archívumából Megyénk ötvenhét községében A kulturális örökség a nyelvben is gyökerezik Néhány szám: Tolna megye lakosságának hét százaléka német anyanyelvű. Az óvodások 3,2, az általános iskolások közel 12, a középiskolások több mint 38 százaléka tanul németül. Ez félreérthetetlenül a nemzetiségi tudat egészséges erősödésére utal, hiszen az anyanyelv éltetése az az alap, amire egyebek között a kulT turális örökség ápolása is ráépülhet. Az élő anyanyelv, a hagyományok gondos őrzése és az állampolgári jó közérzet egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. A jó közérzet természetesen több tőről fakad. így része, hogy a legfiatalabb generáció, az óvodás korúak ne csupán otthon, hanem óvodában is hallják és beszéljék szüleik nyelvét. Az elmúlt háromévi bővüléssel együtt jelenleg nyolc német nemzetiségi óvoda működik: Gyönkön, Györkönyben, Németkéren, Mözsön, Szálkán, Bonyhádon, Szakadáton és Tolnán. Ezekben az óvodákban összesen tizenhárom olyan óvónő dolgozik, akik a foglalkozásokat német nyelven is tudják vezetni. A következő öt évben várhatóan jelentősen bővül a nemzetiségi óvodai csoportok száma, hiszen kéttucatnyi településen számolnak ezzel a lehetőséggel. Minden tárgy németül Az általános iskolák közül huszonhatban van nemzetiségi nyelvoktatás, de további nyolc településen érnek meg a feltételei. A minőségileg legjelentősebb fejlődés Gyönkön várható, aholis öt év múlva — évfolyamonként egy-egy tanulócsoportban — a társadalom- tudományi tárgyak kivételével mindent német nyelven oktatnak majd. Addigra sikerül a nevelői kart biztosítani hozzá, a végző ösztöndíjasokból és átszervezések révén. Ami a középiskolát illeti, említésre méltó, hogy a németet tanulók kétharmada az I—II. osztályba jár. Ez egyben az egymásra épülést is mutatja. Különösen kedvező a helyzet Gyönkön és Bonyhádon, ahol az óvoda kiscsoportjától az érettségi vizsgáig, folyamatosan biztosított a nyelvi képzés. Egy év múlva várhatóan Tamásiban is így lesz. A nemzetiségi települések közművelődési könyvtárainak német anyagát évi 50—100 ezer forint értékű vásárlással egészítik ki. A báziskönyvtár Szekszárdon van, a községi állományok cseréjét innét irányítják. Ahol jó az iskolai nyelvoktatás, ott a tanulók már igényes könyvtári olvasók. Megyénkben 15 hagyományőrző gyermek- és felnőttegyüttes működik. Munkájukhoz helyenként, például Mórágyon, a termelőszövetkezettől is kapnak támogatást. 1978 óta Medinán, Bonyhádon és Aparhanton nemzetiségi klub működik és Szekszárdon is létrejött egy baráti kör. Ezeket a Hazafias Népfront és a művelődési otthonok segítik egyre gazdagabb programhoz. Ugyancsak népszerűek a nagyobb nemzetiségi együttesek vendégszereplései, valamint a tehetségkutató, hagyomány- őrző vetélkedők. Figyelemre méltó, hogy az úttörőszövetség és a Tolna megyei Könyvtár az idén közösen rendezett nemzetiségi olvasótábort. Olyan kezdeményezés volt ez, amit célszerű folytatni. Elkészült a Bonyhádra tervezett tájmúzeum tanulmányterve. Kialakítása sürgető, mert ez a kivesző népviseleti anyag intézményes gyűjtésének fontos feltétele. Tizenöt választmányi tag Néhány éve megjelentek az idegen nyelvű helységnév- táblák a megyében. Jelenleg hét település: Gyönk, Györköny, Kisdorog, Murga, Szakadát, Pári és Závod neve németül is ki van írva. A körzeti rádió és televízió nemzetiségi műsorai közkedveltek. Különösen amióta a vételi lehetőségek is javultak. „A mi képernyőnk” című német nyelvű sorozat két éve alatt 5 műsor készült Tolna megyében. A Neue Zeitung című hetilapnak 250—300 rendszeres vásárlója, a Deutscher Kalendarnak 7—800 előfizetője van. Mindent egybevetve: a közelmúltban készült felmérés tapasztalatai szerint a megyénkben élő nemzetiségiek — németek és egészen kis számban lévő délszlávok — életkörülményei és jövedelmi viszonyai megfelelnek a megyei átlagnak. A közelmúltban lezajlott kongresszusok után — ahol egyebek között tizenöt Tolna megyeit választottak a német szövetség választmányi tagjának, megyénk ötvenhét községében és városában élő nemzetiségi lakosságának képviseletében — újabb lendületet kapott a hagyományok — közte természetesen első helyen a nyelv — tudatos vállalása és ápolása. És ez így van jól. (f. i.)
