Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
a Képújság o 1980. szeptember 21. A három M Korszerű technológia a szereidében A szerelde közepén állították fel az áj szerelőegységet. Talán választóvíznek szánták, vagy éppen itt volt hely, nem tudom. Mindenesetre Baka István, az MMG—AM szekszárdi műszergyárának technológusa szeretne lebeszélni a témáról. Nem szerénységből, hanem szakmai okokból. Szerinte még nem érkezett el az ideje, hogy dicsekedjenek az első Tolnai megyei 3—M-es szerelőszalaggal. Baka Istvánt régóta ismerem. Konok, munkájára kényes, az örökké újat kereső szakemberek fajtájából való. Becsülik. A főnökei és az üzemben dolgozó munkások is. Ezért természetes, hogy őt küldték a rendszerszervezői tanfolyamra, rábíztak sok százezer forintot, adtak időt a rendszer kidolgozására. Szükség volt és van a korszerűsítésre. Egyre drágább lesz a munkáskéz, ma már nem állnak sorba, nem kérnek protekciót, hogy „itt” dolgozhassanak. Mellesleg a gyártmány korszerűségét az is jelzi, milyen körülmények között szerelték azt össze. A szekszárdi műszergyárban sokat költenek a szereidére, az külön öröm, hogy manapság jut pénz a gyár többi üzemének modernizálására is. A szerelde mégis más. Ez az a terület, ahol örökké korszerűsíteni kell, itt avulnak el leghamarabb a technológiai berendezések, a gyártási módszerek. A műszergyárban nem valami csodaszerrel próbálkoznak. A mozdulatelemzés, a munkatanulmányozás, a a munkakialakítás fejlettebb országokban már bevált. Hazánkban elsőnek a veszprémi Bakony Művekben próbálkoztak vele, eredménnyel. Azóta felkészültek a tapasztalatok átadására, sőt, tőlük lehet megvásárolni a berendezéseket is. Az egész lényege, hogy itt minden mozdulatot előre kell megtervezni, ehhez kell alakítani a munkaasztalokat, a székeket, a szerszámokat, az egyes műveleteket, és még számtalan más dolgot is figyelembe kell venni. Az eredménye minden esetben — ha jól csinálják — másfélszeres termelésnövekedés anélkül, szony kezeit. Baka István ingerülten mutatja, hogy menynyire él még a régi, begyakorolt módszer. A fiatalasszony az alkatrészeket tároló-edényből az asztalra rakja a szerelendő részegységeket. Egyenként onnét veszi fel, az egyik kezében fogja az alaplapot; a másikkal pedig sorra szedi fel a többi alkatrészt. Ezt egyszerűbben és gyorsabban kellene csinálni és lehetne is, ha az alaplapot behelyezné a szerszámba és két kézzel rakná a többi alkatrészt. nyit, mint hagyományos szalagoknál két megfeszített és hajszás óra. Erről azok tudnának beszélni, akik már kipróbálták. A műszergyári asz- szonyok elégedettek, kényelmesen, adottságaiknak megfelelően dolgozhatnak. Baka Istvánnak két éve ment erre a tanulmányi időtől az első kész munkadarabig. Ennek ellenére elégedetlen. — Sajnos, csak egyedül vagyok a gyárban, aki foglalkozik a 3—M módszerrel. Pedig ahhoz, hogy sikeres legyen a bevezetése, kellene a szereidében, a szerszámműhelyben, a karbantartóknál és az alkatrészgyártásban is vizsgázott 3—M-es szakember — mondja türelmetlenül. Az egyik asztal mellett állunk. Figyeljük a szerelőaszAmit legnehezebb megtanulni: két kézzel dolgozni — Ezt kellene gyakoroltatni, ha itt lenne egy szakember, aki erre figyel, s rászól az asszonyokra néha. Addig sajnos nem érünk el eredményt — fakad ki a technológus. Kérdem a fiatalasszonyt: — Miért nem úgy csinálja, ahogy az elő van írva? — így szoktam meg. A másik asztalnál már úgy megy a szerelés, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva. Az asszony mondja: ,,Két hétig tartott, míg megszoktam, de így tényleg könnyebb a munka”. Baka Istvánnak akad még gondja. Feltétlenül fontos, hogy az egyes alkatrészek tökéletesek legyenek. Ezt pedig még a saját — gyáron belüli gyártásnál —, de az érkező anyagoknál sem sikerült megoldani. Feltétlenül fontos, hogy minden művelet/lehetőleg gépesítve legyen, olyan gépekkel, szerszámok- kel, amelyek megkönnyítik a munkát. Ez sikerült. A szerelőszalagot látva meggyőződhettem, hogy ez a módszer tökéletes. Nem kell szaladgálni az asszonyoknak alkatrészért, az egész napi mennyiség ott van a kis tárolódobozkában. Kényelmesen, a megfelelő magasságú székeken ülve, a hátat megfelelően kitámasztva, karközeiben az alkatrészekkel dolgozhatnak. Azt mondják, itt nyolc órai munka után sincs akkora fáradtságérzet, mint a régi módszerrel 120 perc után. Tolna megye egyetlen ilyen munkahelye üzemel a műszergyárban. Kicsit döcög még, az asszonyok sem szoktak hozzá, a szerszámok kialakítását is lehet még javítani, az alkatrészek minősége sem kifogástalan. Korszerű és impontipótló gyártmány készül itt. A Hajdúsági Iparművek részére bojler-ihőmérsékletszaibályo- zók. A rendelés és a folyamatos korszerűsödés hamarosan megköveteli, hogy még egy ilyen gyártósort állítsanak üzembe. Baka István egyébként továbbra is elégedetlen. Ahogy ismerem: két év múlva is az lesz, mindaddig, míg dolgozik. A jó szakembernek ez az egyik ismertetőjele. Baka István pedig jó szakember. H. J. Fotó: G. K. A minőséget rögtön ellenőrizni kell Mozdulatelemzés, munkatanulmányozás, munkakialakítás Korszerű kisgép segíti a munkát Baka István technológus hogy a szereidében dolgozók többet dolgoznának. A napi nyolc óra nem tesz ki anyA bukaresti nemzetközi történészkongresszus A világ történészei 1980. _______S augusztus 10-e és 1 7-e között Bukarestben ültek össze ötévenkénti kongresszusok megtartására, 1900 óta immár a tizenötödikre. Románia szívügyének tekintette a kongresszus sikeres megrendezését és országos eseménnyé avatta azt. Ezt tanúsította a meglepően zökkenőmentes előzetes szervező munka, az érkezőket köszöntő számos üdvözlő felirat, a népes és jól működő titkárság és rendezőség, a sajtóban és a televízióban naponta közölt részletes tudósítások, vagy éppen a résztvevők biztonságára ügyelő nagy apparátus. Mindezzel Románia nemcsak a rendezéssel magára vállalt feladatnak akart minél jobban megfelelni, hanem az egész világ előtt demonstrálta, milyen megkülönböztetett hely illeti meg a történelmet ennek az országnak a szellemi-ideológiai életében. Romániában a múlt nemcsak megbecsült örökség, nemcsak tudományosan tanulmányozandó diszciplína, de leckék és tanulságok hordozója, hivatkozási forrás és jogalap az ország állami berendezkedése és mindenkori politikája számára. Nicolae Ceausescunak, Románia államelnökének a kongresszus résztvevőihez intézett üzenete is aláhúzta a történelem és a XV. kongresszus aktuális politikai jelentőségét, benne a nemzetközi enyhülés egyik eszközét üdvözölte. A kongresszus résztvevőinek jóval kétezer fölötti száma kedvező lehetőséget nyújtott Románia nemzetközi népszerűsítésére; ugyanakkor azonban igen nehéz feladatot rótt a- rendezésre. A Bukarestbe érkezett vendégek között a történelmi kutatás valamennyi .korszaka, valamennyi szakága, megközelítési módja, irányzata képviselve volt, s az eltérő érdeklődési körök és világnézetek valamennyijének megfelelő fórumot kellett biztosítani az a különféle nemzetközi történész szaktársaságok és -bizottságok (pl. bizantinológu- sok, numizmatikusok. egyetemtörténészek, gazdaságtörténészek, a II. világháború kutatói, stb.) tartották üléseiket, majd egymással párhuzamosan került sor az általános érdeklődésre számot tartó ún. „nagy témák” megtárgyalására és a különféle kronológiai szekciókban, valamint a módszertani szekciókban napirendre tűzött kérdések és referátumok vitájára. Erre a kongresszusra a nagy témákat különösen szerencsésen vé’oeatták ki: „Ke- let-Európa, a civilizációk találkozóhelye”, „A béke problémái és formái a történelemben, „Föderációs és pluralisztikus államok”, „A nők szerepe a társadalomban” — valamennyi aktuális, vitatkozásra alkalmas és fontos kérdés. A tárgyalt témák nagy számából, az egy időben négy-öt helyen is folyó tanácskozások tényéből és az egyes résztvevők érdeklődési körének tágasságából fakadt, hogy a kongresszus túlzsúfoltnak tűnt, néha egyszerre két-három helyen is ott kellett volna lennie az embernek, viszont az is megesett, hogy egy adott pillanatban valaki egyetlen őt érdeklő ülést sem talált. Általános volt a vélemény, hogy a kongresszus kinőtte hagyományos kereteit — de ugyanezt az előző kongresszusról is elmondták már. Ez a sikeres és népszerű dolgok átka: tömegessé válva nehezen őrzik meg eredeti funkcióikat és értékeiket, ez egyformán érvényes mondjuk az autózásra és a nemzetközi mam- mut!kon,feremciákra. E kisebb zavaró momentumokból és néhány disszonáns felszólalástól eltekintve a XV. nemzetközi történészkongresszus sikeres, tanulságos és hasznos eseménysorozat volt. Romániának a különféle civilizációk találkozási pontján fekvő és ezt a találkozást tükröző fővárosa maga is érdekes keretet adott, s a rendezők erőfeszítései minden elismerést megérdemeltek. Általános vélemény, hogy újobban az ilyen nagyszabású tanácskozásokon nem annyira az előadótérmekben elhangzó felszólalások és viták nyújtják a résztvevők számára a legtöbbet, a legmaradandóbb élményt (hiszen a többségükben előre megírt, de végül öt percre maximált felszólalásokban sok újat nem lehet elmondani). Mindenki inkább csak a saját, vagy az országa másutt jóval alaposabban kifejtett álláspontjának deklarálására szorítkozik ilyen alkalmakkor. Legalább ennyire hasznosak a kollégák, társkutatók találkozásai, a szünetekben, az étkezések közben és az esti sétákon, vagy éppen a fogadásokon lezajló beszélgetések, a kötetlen viták. Érdekes ismeretségekre is ilyenkor tesznek szert a résztvevők — például amikor, e beszámoló szerzője egyszerre három magyarul tudó japán történésszel akadt össze. A magyar nyelv egyébként is igen jól volt képviselve a kongresszuson. A mintegy 70 magyarországi történész mellett a legnagyobb létszámú román delegációban, is számos magyar nemzetiségű tudós, kutató volt, de magyar származásúak, magyar anyanyelvűek akadtak az Egyesült Államokból, Svájcból, az NSZK-ból, Ausztráliából, Svédországból, Izraelből. Mennyiségileg kevésbé volt erős a magyar történelem és a magyar történészek képviselete az egyes vitákban. Az előzetesen elosztott referátumok és felkért hozzászólók között volt Hahn István, Niederhauser Emil, Pach Zsigmond Pál, Berend T. Iván, Köpeczi Béla és Glatz Ferenc, kevesebb, mint a legutóbbi kongresszusokon. A vitákban elhangzó magyar hozzászólások száma is jóval nagyobb lehetett volna, ha mindenki mindenütt szóhoz jutott volna, de a nagyszámú jelentkező miatt többek felszólalására már nem jutott idő vagy már a jelentkezést sem fogadták el. Viszont az elhangzottakat általában kedvezően, elismeréssel fogadta a nemzetközi közönség. A történelem az között létrejött viszonyokát tanulmányozza és magyarázza. Ebben a folyamatban az emberek közötti kooperáció dominál, de konfliktusok is bőven akadnak. A történészek munkája e viszonyok megvilágítása és ezzel az emberek és népek közötti feszültségek csökkentésében jelentős szerepük lehet. Sajnos volt és van rá példa, hogy a történetírás a feszültségek növekedését idézi elő, de a nemzetközi tárgyalások többsége, s közöttük a mostani a bukaresti tanácskozás is a megértést, a jobb viszonyt szolgálta. JESZENSZKY GÉZA A szocialista országokban évente több millió új lakást adnak át rendeltetésének. Az egyre növekvő igények ellátására kidolgozott KGST-ter- vek középpontjában az iparszerű építés, a hatékonyság, a minőség javítása áll. Sorra épülnek a házgyárak. Romániában nemrég új, évente nyolcezer lakás építésére alkalmas házgyárat avattak. Csehszlovákiában, Magyarországon komplex feladatot jelent az új lakónegyedek építése mellett a régebbi épület- állomány modernizálása. A Szovjetunió — amely az iparszerű építésben már régi tapasztalatokkal rendelkezik — sok segítséget nyújt a többi KGST-országnak — így Lengyelországnak, Bulgáriának, az NDK-nak, Mongóliának és Kubának — a legkorszerűbb építést lehetővé tevő házgyári komplexumok kiépítésében. A jó együttműködés szükséges is. ha az idei — a tavalyit jelentékenyen meghaladó — lakásépítési programokat meg akarják valósítani. A Szovjetunióban több mint kétmillió, Csehszlovákiában 141 ezer, Bulgáriában 79 és fél ezer, Magyarországon 82 ezer, Romániában 244 ezer, az NDK-ban pedig 163 ezer új lakás építését tervezik 1980 végéig. A KGST a lakásépítkezésért
