Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
ArtÉPÜJSÁG 1980. szeptember 16. Moziban Ki beszél itt szerelemről? Bacsó Péter új filmjében, a Ki beszél itt szerelemről? című mozidarabban beszélnek ugyan szerelemről, még a Parlamentben is, de azért a gyakorlatban szó sincs, illetve csak szó van a szeremről. Citrom Flóra, a hősnő ugyanis teljesen véletlenül kerül Bohus Tamással egy ágyba az egyetem kollégiumában. Az éber gondnok felfedezi a talpig felöltözött ifjakat, aminek következtében kizárják őket. Hogy a történet mikor játszódik, ezek után homályban marad, mert manapság ilyesmiért aligha távolítanak el valakit, nemcsak a kollégiumból, hanem az egyetemről is. Fellebbeznek, visszaveszik őket és megint valószínűtlen esemény következik be, házassági papír nélkül is közös szobát kapnak. Mit van mit tenniük, ösz- szeköltöznek és hol boldogan, hol kevésbé boldogan élnek. Flóra divatba jön, még képviselőnek is megválasztják. Szűzbeszédében szól a szerelemről — időközben nyilván beleszeretett Tamásba —, de a honatyák megtapsolják, aminek egyenes következményeként nem jelölik újra. így fest a film logikája... Mivel már szereti Bohus Tamást, kirúgja, aki legnagyobb meglepetésére el is megy. Annál is inkább kénytelen kiköltözni a kollégiumból, mivel közben elvégezte az egyetem kertész szakát. Vidékre távozik, megnősül, ami fokozott szerelmet ébreszt a lányban. Ezért férjhez megy egy vízipóló-játé- koshoz. A vízipólós a sovány és gátlásos Tamással ellentétben deltás és szexuálisan is felszabadult, de az esküvő másnapján meccset kell játszania, és emiatt „önmegtar- tóztat.” Ezt Flóra felettébb sajnálja, mint ahogy később az ellenkezőjével ""ülik meg a baja, mert mindig másra, pontosabban Tamásra gondol. A sportág illetékes vezetője, a válni készülő fiatalasszonynak azt tanácsolja, hogy gondoljon a Himnuszra, és a kupaküzdelmek végéig ne váljon. A lány megpróbál a Himnuszra és a felkúszó nemzeti lobogóra gondolni közben, de ettől sem Következő heti filmjegyzetünket „A szabadság fantomja” című színes, olasz—francia filmről írjuk lesz jobb a házassága, aminek megkötésekor szintén nem volt szó szerelemről. Tamás után megy a termelőszövetkezetbe, ahol annak krizantémjai nem hajlandók halottak napjára kinyílani és emiatt bús. Szerencsére a téeszelnöknek az utolsó éjjel eszébe jut, hogy fény és meleg kell a virágoknak, felgyújtja a villanyokat és befőttet a melegházban. A virágok kinyílnak, de Tamásnak felesége, sőt gyermeke van. Ennyi a történet, a végén nyitva: Tamás gyerekestül visszatér-e Flórához. Szatirikus vígjáték — hirdeti a felirat, és valójában vannak a filmben helyzetkomikumok, szóviccek és remek szatirikus jelenetek is. Az előbbiek nem újak, az utóbbiakból viszont sajnálatosan kevés jutott a filmbe. Ihárosi Könyv Tíz üveg borvíz Van egy nagyon kedves barátom Szekszárdon, aki életem sok ballépését, baklövését, hibáját megbocsátotta és elnézte már, de azt sosem egészen, hogy még nem jártam Székelyföldön. Fodor Sándor Tíz üveg borvíz című kisregénye (Krite rion Könyvkiadó) elolvasása után kezdem belátni igazát. Pedig a kisregényben tu lajdonképpen nem történik semmi és ez nagyon fontos. Ugyanis például Martin du Gard Vén Európa című regényében se történik sokkal több, mégis világirodalom a javából. Nem tudom, hogy Fodor Sándor művéből mit értene meg az egyébként is túlságosan el vontként hangzó „világ”, de a magyar olvasó nagyon sok mindent. Egy — felteszem — ötven körül járó irö Kolozsvárról bejelentet lenül hazalátogat a szüleihez, Csíksomlyóra. Szemlélődik a vonat ablakából, majd a buszból, végül elmegy idős apjával tíz üveg borvízért. Eközben keresztülballagnak a falun, melynek minden köve, szeglete hajdan volt ifjúságának emlékeit idézi, ezenkívül pedig a székely „székek” történelmét. Hiszen érintik a kegytemplomot, tehát a katolikus kegyelet mögül felrémlő, mitologikus homályba vesző, ősi napimádó szokásokat is. Időnként beszélgetnek, de többnyire szavak nélkül megértik egymást. Az igazi mondanivalók pedig kimondhatatlanok, az ember többnyire addig vár a szóval, amíg nem lesz kinek elmondania azokat. Fodor Sándor elég (helyesbítek: nagyon) jó író ahhoz, hogy a saját és szülei élete mozzanataival párhuzamosan népét is felelevenítse, emellett pedig módot találjon a szerkezeti egység megtörése nélkül egy régebbi novellájának a cselekménybe való beleszövéséhez. A kis kötet alcíme: Tűnődés séta közben. Olvasása közben pedig anyanyelvűnk szépségein is el lehet tűnődni. „Anyanyelv” alatt természetesen nem valami elvont, netán nosztalgiával körített fogalmat értve, hanem azt a nyelvet, melyen gondolkodni és álmodni szoktunk. (O. I.) Kossuth-könyvek Baracs: Virágozzék egy szál virág! Kína más. Más földrész, más világ, más kultúra. És mivel ismereteink is hiányosak, csak állunk és nézünk az egyébként is gyéren csordogáló információk hallatán. Persze az, hogy a mai ismeretek hiányosak, erről a földrésznyi, és a világ legnépesebb országáról, az éppen nem rajtunk múlik. Kínában az elzárkózás ősi hagyomány. Baracs Dénes, aki hosszú ideig élt az országban mint az MTI tudósítója, a „Virágozzék egy szál virág!” című könyvében a ,n,agy proletár kulturális forradalom” kórképét és egyben a kor Kínáját mutatja be. A forradalom nevében kísérletet tettek az értelmiség felszámolására, és válogatás nélkül rombolták le a kínai kultúra évezredes értékeit, hogy helyében néhány gondolat- és érzelemmentes, egy steril „forradalmi” világot tükröző, Mao dicsőségét zenző „forra- dalmi-minta-operát” állítsanak. Az „operákat” még néhány Maót ábrázoló festmény és szobor egészítette ki művészet gyanánt. Egy érdekes példa jól megvilágítja a kulturális forradalom lényegét. Kollektív alkotásként született az ifjú Mao elnököt ábrázoló kép. A könyvben is szereplő reprodukcióból ítélve jó művészek alkotása lehet. A festőről, aki a „konkrét festési munkákat” végezte az alkotóközösségben, a következőket tudjuk meg a kínai lapokból. „Liu Csun-hua szegényparaszt fia. Gyerekkora óta mély szeretetet táplált Mao elnök iránt. Nagy fényképgyűjteménye van Mao elnökről és minél többet rajzol, annál jobban szereti Mao elnököt.” — idézi Baracs Dénes könyvében. Hangszergyííjtemény Kecskeméten A magángyűjtők körében egyedülálló, mintegy háromszáz darabos hangszergyűjtemény gazdája Leskowsky Albert, kecskeméti lakos. A tanyavilágból beszerzett, illetve a külföldről behozott és cserélt, valamint vásárolt zeneszerszámok mindegyikét a gyűjtő meg tudja szólaltatni. Bérlet A decsi járási művelődési központ az 1980/81-es évadban négy előadásból álló bérleti sorozatot indít. A tervek szerint Benkő Péter, Andai Györgyi, Juhász Jácint és Szemes Mari, valamint a Musz- ty—Dobai duó és Koncz Gábor műsorát tekintheti meg az irodalmat és zenét kedvelő decsi közönség. Népművészeti vásár Kékfestők, fafaragók, szíjgyártók, fazekasok, ötvösök, rézművesek, mézeskalácsosök, bőrdíszművesek, valamint szűcsök, a népművészet mesterei és szövetkezetek részvételével rendeztek vasárnap országos meghívásos népművészeti vásárt Békéscsabán. A hatvanöt mesterember munkássága, termékei több mint ötezer látogatót csábítottak. A nagyérdemű közönséget a környező községek magyar és szlovák Röpülj páva-köreinek, citerazene- karainak műsora, valamint a békéscsabai Napsugár bábegyüttes szórakoztatta. A vásárt a jövőben évente megrendezik. TV-NAPLO Vitray árnyékot vet... Bizonyos vagyok benne, hogy Rózsa Györgynek — aki az új Kapcsoltam-évadban átvette a vezénylő pálcát Vitray Tamástól — egyetlen irigye sem akad. Amikor olvastam az RTV-újságban, hogy a közkedvelt társasjáték vezetését a szimpatikus ifjú riporter veszi át, őszinte sajnálatot éreztem. Nem személye iránt — hisz az csöppet sem sajnálatra méltó —, hanem a talán kissé könnyelmű vállalás miatt. Miért? Mert egyszerűen Vitray Tamás „művét” folytatni nem könnyű. Sőt! Az ő stílusától, egyéniségétől elkényeztetett nézők — emberi gyarlóság ide, emberi gyarlóság oda — az új játékvezetőben is őt keresik... Ha találják, akkor könnyedén megjegyzik, hogy no, „koppintott a Rózsa"; ha pedig nem lelik, akkor hiányérzetük támad, s Vitray után keseregnek. Mindez teljesen érthető, hiszen Vitray Tamás olyan egyedülálló tévésegyéniség, aki mindenütt feltalálja magát, gondot néki semmi nem okoz, képes önkritikát gyakorolni milliós nézőtábor előtt. Egyéniségének többi erényét nem sorolom — helyhiány miatt. A vasárnapi Kapcsoltam — annak ellenére, hogy Rózsa Györgyön érződött is néha a drukk — kellemes csalódást okozott. Néhány bakit leszámítva, ügyesen vezette a műsort a gyerekvetélkedők ismert vezetője. Hogy a KRESZ-feladványt maga is „elszúrta” — megfeledkezett a jobbkézszabályról —, jóindulatú segítőkészségnek tudom be, s hogy letegeződött egy tizenhét esztendős fiatalemberrel, ezzel is könnyedségére és közvetlenségére való hajlamát bizonyította; viszont kár, hogy valójában elfelejtette tegezni... összegezve, Rózsa György nagy feladatot vállalt, -hiszen Vitray árnyéka ott lebegett az egész műsoridőben. Reméljük — s erre megvan minden okunk —, hogy a későbbi „Rózsa-kapcsoltamok” fesztelenebbek lesznek, s a játékvezető is elfeledi az árnyékot, nem használja — még időnként sem — a Vitray-szókapcsolatokat, hanem önmagát, csakis önmagát adja. Akkor valószínű, hogy a Vitray vezette Kapcsoltam nekünk nézőknek csak szép emlék marad, Rózsa Györggyel pedig szívesen folytatjuk a sikeres, okos társasjátékot. — vhm — Szabadtéri kisülések Az egyes műsorban pénteken a XXX. San Remo-i dalfesztivál vért pezsdítö és táncos lábakat dobogtató ritmusai után láthattuk Török Ilona rendező riportfilmjét, mely A csillagos ég alatt főcímet viselte, és szabadtéri színjátszásunk látleletét kívánta felmutatni. A műsor kezdési időpontja — 21 óra 45 perc — teljességgel melléfogásnak tekinthető, mert az említett fesztivál világslágerei bizonyára álomba lüktették a televíziónézők nagy részét. Azok, akiknek figyelmét mégis felcsigázták Berek Kati bánatban is szép és alkotásra szenvedélyes szavai —, amikor Szegvári Kati kérdésére kimondta, hogy a szabadtéri színjátszáshoz a jóakarat édeskevés, ha kezdetleges technikai eszközökkel és körülmények között kénytelenek alkotni —, azok, gondolom, e téma fontossága miatt végig is nézték a riportfilmet. Berek Katival a későbbiekben megszólaltatott rendezők, művészeti vezetők és igazgatók nagyjából azonos véleményen voltak. Mindenesetre az csendült ki ebből a filmből, hogy ha mondjuk a kőszínházakat tekintjük a Föld bolygóinak, akkor a szabadtéri színházak, ha nem is a Plútó, de az Uránusz bolygó távolságában keringenek. Mert az vitathatatlan, hogy dolgoznak és keringenek! Nekem két dolog nem tetszett. Az első: a film a leltárszerű kérdésekkel, az ambícióval és jóindulattal készített „leltáron” nem juthatott túl. Azt pedig a mai napig se — szeptember 14., vasárnap — értem, hogy a műsor Török—Szegvári szerzőpárosa az 50 percből miért nem áldozott, mondjuk 13—15 percet a színházi élet országos gazdáira? A film végén se értettem meg, hogy a bevezető képsorokban dühöngő villámokat honnan és milyen „istenségek” fakasztják. Ámbár az is lehet, hogy ezeket a villámokat senki sem fakasztja, csak az elektromos (szabadtéri) kisülések miatt keletkeznek. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Rádió A mese nem mese ...hanem a gyerekek részére a valóság, esetleg az elképzelhető egy része, amiből akkor is lehet, sőt kell tanulságokat levonni, ha a mesemondó elég ügyes ahhoz, hogy ezeket ne rágja szájba. A mesemondó, sajnos, nem mindig eléggé ügyes. Legfeljebb any- nyira az, hogy különböző technikai trükkök és ezekhez értő szakemberek segítségével a mesét olykor láthatóvá tudja tenni. Az elmúlt hét végén ez utóbbiak jóvoltából sikerült megismerkednem „A kengyelfutó gyalogkakukk legújabb kalandjaival”, továbbá a vízipókkal, mely utóbbinak a molnárkákkal támadtak különböző konfliktusai. Mindkét történet imbecillis volt, bár ha valamilyen szellemi visszafejlesz- tési program részeiként fogjuk fel azokat, úgy akár eredményesnek is mondható. Ezek után nem voltam rest, és utánalapoztam a Rádió és Televízió Újság XXV. évfolyama 37. számában, megtudakolandó, hogy mesekedvelő családomra milyen fenyegetések várnak az időszámításunk utáni 1980-as év 38. hetében. Kezdjük a tegnani nappal, hétfővel: Hétfő: TELEVÍZIÓ: — RÁDIÓ: A Viola meg a Gabó. Szerző Móra Ferenc, előadó: Sinkó László. Kedd: TELEVÍZIÓ: A majmok és a krokodil (csehszlovák rajzfilm). RÁDIÓ: A köszöntő; A kisegér. Szerző: Móricz Zsig- mond, előadó: Básti Lajos és Moór Mariann. Szerda: TELEVÍZIÓ: A tánciskola (Mazsola). RÁDIÓ: Véges-végig csupa bolt. Szerző: Móra Ferenc, előadó: Horváth Ferenc. Csütörtök: TELEVÍZIÓ: Egy tacskó különös kalandja (lengyel rajzfilm). RÁDIÓ: Mese. Szerző Móricz Zsigmond, előadó: Béres Ilona. Péntek: TELEVÍZIÓ: Az erdei jóbarátok és a medve (román bábfilm). RÁDIÓ: Nagymosás volt nálunk. Szerző: Móra Ferenc, előadó: Sinkó László. Szombat: TELEVÍZIÓ: Csi- bor bácsi csomagol (Vízipók- csodapók). RÁDIÓ: Megy a gőzös. Szerző: Móricz Zsigmond, előadó: Márkus Ferenc. Vasárnap: TELEVÍZIÓ: A park (csehszlovák bábfilm). RÁDIÓ: Volt nekem; A láthatatlan prímás. Szerző: Móra Ferenc, előadó: Várhegyi Teréz és Horváth Sándor. Nem akarok mérleget készíteni, mert már megtörtént. Kérdés: az igazi „nagyok” meséi rajzfilmre egyáltalán nem alkalmazhatók? Aki elhiszi, jelentkezzen. O. I.
