Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
IO NÉPÚJSÁG 1980. augusztus 31. A MAGYAR ÉPÍTÉSZÉT Beszélgetésre hívtuk Jur- csik Károly építészt, aki a közelmúltban Állami Dijat kapott. Igaz, nem a szekszárdi együttesért, hanem újabb munkáiért, mi azonban erről a városközpontról szeretnénk vele szót váltani. Jurcsik Károly beszélgetőpartnere Vá- mossy Ferenc és Szirmai János. Beszélgetés Jurcsik Károllyal a szekszárdi városközpontról J l/ Az együttes 10—15 • l\« évvel ezelőtt épült. Így érthető, hogy amikor meghívtatok, először az merült fel bennem: ennyi év után miért aktuális erről beszélni. Aztán eszembe jutott egy angol kritikusnak az a megállapítása, hogy egy épületről kritikát írni csak jó tíz év távlatából szabad. Akkor derül ki, őrzi-e még modernségét, bele tudott-e nőni környezetébe, „építészet” tud-e maradni a következő száz évre. Ha ilyesmire gondolva hívtatok meg, úgy ez nagyon megtisztelő. V C Ilyesmire is gondol- ” • ■ *tunk, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nálunk késnek a realizálás lehetőségei. Ügy öt éve javasoltam a Művészet szerkesztőségének, hogy a szekszárdi városközpont feldolgozása kövesse a salgótarjáni elemzését. Most, amikor felszólítottak, hogy írjak Szekszárd- ról, keserűség töltött el. öt évvel ezelőtt én is.másként láttam például megyei központjaink fejlődésének helyzetét. Ma, amikor megye- székhelyeink túlzott fejlesztése már beárnyékolja kisebb településeink fejlődését, társadalmilag is másként ítélem meg a kérdést. Persze, emlékszem arra az időre, amikor Szekszárd még furcsa kis vidéki város volt, noha megőrizte régi központjának szép klasszicista értékeit. Ebből az utóbbi 20 évbenVüyan új központ nőtt ki, a mély — ha szervesen épül ki V-, ma egyik legjellegzetesebb városépítészeti értékünk lenne. Ennek ellenére ma i\ érvényesek 15 évvel ezelőtV gondolataitok — s itt igaza van az angol kritikusnak hiszen ezek: építészeti értékek. J l/ Nyilván Azokra a je- • rv* lenségekré gondolsz, amelyeket nemrégiben én is tapasztaltam. Párthéttel ezelőtt jártam — hosszú évek után — ismét Szekszárdon, és néhány dolog nemi ellenérzést váltott ki belőlem. Lehet, hogy ennek elfogultságom vagy jobban mondva: tárgyilagosságom szükség- szerű hiánya az oka, de az biztos, hogy ha kapcsolatban maradtam volna megkezdett * munkámmal, akkor sok mindent másképpen képzeltem volna el az elmúlt 10 évben. Y E Ahhoz, hogy megért- * • 1 • sük e problémádat, vissza kell nyúlnunk a kezdetekhez. Tudomásom szét- rint Korbonits Dezsőné Somogyi Márta építész, a VÁTI' munkatársa 1965-ben e város fejlesztési tervéért, illet- ' ve a központ rekonstrukciójának tervéért kapta Ybl- díját. Az ezt megelőző évekből származik az a gondolat, amely nyomán ez a központ újjászületett. Hogyan kapcsolódtál be a munkába? J l/ Amikor 1965-ben • munkahelyet változtattam — az egyetemről tervezőirodába kerültem —, az első munkám egy szolgáltatóház tervezése volt Szek- szárdra. Véletlenül kaptam a munkát, más nem vállalta, ami nem csoda, hiszen kis volumenű feladat volt, nem lehetett benne sok fantáziát látni. így rögtön tisztázhatA Művészet című folyóirat, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének lapja augusztusi számának nagyobb részét Tolna megyének szenteli, részletes tanulmányokban elemezve a megye művészeti emlékeit, népművészetét, s bemutatva az itt élő művészeket is. A folyóirat legnagyobb érdeklődésre számot tartó írása a Jurcsik Károllyal folytatott beszélgetés, mely a megyeszékhely városközpontjának kialakításával foglalkozik, ismertetve a tervezés és kivitelezés részleteit, méltatva esztétikai jelentőségét. A beszélgetést, amit Vámossy Ferenc és Szirmai János folytatott az állami dijas építésszel, teljes terjedelmében közöljük. A Művészet vezető helyen közli Csányi László ízlés és közönség vidéken cimű tanulmányát, mely a magyar képzőművészet kialakulásának ismertetése után Tolna megye múlt századi festészetét részletezi, azt vizsgálva, milyen képességű művészeknek milyen igényeket kellett kielégíteniük. A tanulmány végső konzekvenciája, hogy az ízlés ma is nehezen mozdul. „Amikor néhány éve Szekszárdon felállították Varga Imre impozáns Prométheuszát, a jó szándékúak is úgy vélekedtek, hogy meg kell szokni, pedig Varga világos fogalmazása, közérthető jelképe nem is akar azok nyomába szegődni, akiket ma a kritika igazán moderneknek tart. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a művészet értékét és jelentőségét mindenképp az általános és mindig késésben levő ízlésnek és ismeretnek kell meghatároznia, de arra mégiscsak figyelmeztet, hogy az egészséges jövőt 'illetően tovább nem halasztható feladat a képzőművészeti kultúra emelése” — írja Csányi László. Forrai Ilona tanulmánya a bukovinai székelyek művészetét elemzi. A történelmi áttekintés után megállapítja: „A 60-as évektől kezdve a hagyományos paraszti kultúra, a népművészet iránti érdeklődés újabb fellendülésével a bukovinai székelyek kulturális öröksége is egyre ismertebbé válik, közkinccsé lesz.” A tanulmányt számos színes kép egészíti ki, bemutatva a székely népművészet legszebb és legjellegzetesebb darabjait. Gáspár Dorottya a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum nevezetes római kori Concordia-szobrát ismerteti, amit 1941-ben találtak Tamásiban, s ami „a polgári egyetértés hirdetője és záloga volt Pannóniában is”. Szíj Béla Babits Mihály fiatalkori képzőművészeti érdeklődéséről irt tanulmányt, aminek első fogalmazása a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Iparművészeti Társulatnak Szekszárdon tartott vándorgyűlésén hangzott el. Szij Béla nagy felkészültséggel elemzi Babits képzőművészeti kultúráját, hangsúlyozva, hogy „a művében kimutatható képzőművészeti ihletéseket kell értelmeznünk. Épp ezért tovább vizsgáljuk, hogy milyen volt Babits érdeklődése a görög és római művészet, a középkori és a reneszánsz kori művészet, az angol tájfestők és a francia impresszionisták, végül az angol preraffaeliták és a francia szimbolisták iránt." Sz. Bányai Irén Tolna megye képzőművészeinek adattárát állította össze, mindegyik művészt egy-egy alkotásával is jellemezve. Fertőszögi Béláné Művészetre nevelés Kölesden című írásában mutatja be a kölesdi kezdeményezést, ismertetve az itt rendezett kiállításokat, a műgyűjtők klubjának tevékenységét is, Szilágyi Miklós pedig Ferenczy Noémi szekszárdi kiállítását méltatja. A hagyatéki kiállítás Ferenczy Noémi kartonjait és vázlatait mutatta be, s a kiállítás jelentőségét hangsúlyozva Szilágyi Miklós rámutat arra, hogy a gobelin újrateremtőjéröl szólva „a festő Ferenczy Noémi művészettörténeti rangjáról" sem szabad megfeledkeznünk. juk azt, hogy megbízásom nem egy városközpontra szólt, hanem egyik megbízásból fakadt a másik, vagy pályázati úton kellett megküzdeni értük. A városközpont nem egy kezdettől meglévő, kialakult koncepció alapján épült, hanem egy koncepció végigvitelével alakult ki. V E Mik voltak az építé- • * *szeti adottságok, pontosabban, mi volt kész? Til- lai Ernő művelődési háza állt már, vagy legalább a gondolatát ismerted? J l/ Akkor épült — ha • jól emlékszem —, de közte és az általam tervezett első épület között akkora távolság volt, hogy kapcsolatuk fel sem merült. A megbízás a város központjában, a Garay téren lévő bazársor és kaszinó bontásával egy szolgáltatóház tervezésére szólt, az akkor már meglévő Korbonitsné-féle rendezési terv alapján. A terv koncepciójával lényegében egyetértettem, de mindig az volt a véleményem, hogy a városrendező átfogó koncepciót tesz le, s az építész feladata e gondolatot részletesen kifejteni. Nem értettem egyet viszont a szolgáltatóház eredeti elképzelésével, amely egy épületbe helyezett el négy teljesen különböző funkciót, és a főtérről idegen tömeget eredményezett volna. Nekem alapelvem, hogy mindaz, ami emberi gondolatot fejez ki, emberi alkotómunka révén jön létre, bizonyos értéket képvisel. Minden városnak, minden településnek megvan a maga történetileg kialakult sajátos arculata. Ez pedig olyan érték, amelyet eltüntetni nem szabad. Ez volt az a kiindulópont, amely meghatározta az épületek telepítését és kialakítását. Tételesen ez úgy fejezhető ki, hogy: 1. minél kevesebbet bontani, az értékeket megtartani; 2. a megmaradóhoz az újjal léptékében, hangulatában, tér- és tömegélményében organikusan kapcsolódni; 3. organikus átmenetet teremteni a mai kor szükségszerűen más léptékű létesítményei felé. p Ebben a térrendszer- ’ • ■ • ben különösen érdekes, hogy több útvonal szövi át, de végül is a szállodától a régi városközpontig kialakul egy mozgalmasan belső életű térsor, plaza — régi szóval korzónak mondanám —, amelyben a városközpont sajátos emberközpontúsága, találkozóhely-funkciója kialakulhat. Volt egy nagyszerű élményem Szekszárdon a hetvenes évek elején. A mesteriskolásoknak tartottunk konferenciát, s ugyanebben az időben szerepelt a Pécsi Balett a Tillai Ernő tervezte művelődési házban. Ősz volt, de hirtelen eleredt a hó, s percek alatt finoman csillogó hólepel fedte a sétateret. Az esti kivilágítású téren nyüzsögtek az emberek, s ez a nyüzsgés a fehér téren, a piros téglahomlokzatok és a művelődési ház üvegfelületei előtt számomra felejthetetlen élmény volt. Akkor még csak a szálloda épült meg, amely Váczi Imre és Link Péter, a helyi tervezőiroda építészeinek munkája, és a művelődési ház funkcionált a ti együtteseteken kívül, középen még a Bőrdímszű Vállalat régi üzeme állt. J l/ A város eredeti köz- • pontja a dombon, a Béla király téren, a klasszicista megyeháza előtt volt, de az idők folyamán — ahogy ez sok más városunkban is történt — a központ áthelyeződött, „lecsúszott” a dombról annak lábához, a Garay térre. Sajnos, ezek a terek forgalmi csomópontokká is váltak, s a forgalomtól szabdalt térrendszeren már lehetetlen volt az eredeti gyalogosforgalom visszaállítása. Egy olyan rendszerre volt szükség, amely térélmények sorozatát nyújtja és lehetőséget teremt a nézelődésre, találkozásokra. Ezzel egyidőben azonban a város parkosításával kialakult egy sétány a városközpont és az autóbuszállomás között. Ezen jelentős a gyalogosforgalom az ingázók nagy száma miatt. Erre a sétaútra kerültek a már említett épületek — a kultúrház, majd a szálloda —, és ennek a végpontjára terveztük azt a térrendszert, amelyről beszélünk. Itt, a lő forgalmi csomópont közvetlen közelében, de attól teljesen elválasztva. alakítottuK ki azt a központot, amelyik képes betölteni az említett feladatokat, humánusabb, városiasabb, teljesen gyalogos forgalmú, koncentrált, kicsit zárt, de oldott és emberi léptékű tér. \f E Ű6y emlékszem, hogy *• **az alapötlet a régi házak megtartása volt. Ezek alatt lehetett megvalósítani azt az átkötést, átjárást, amely az általad először tervezett irodaházak között megismétlődik. C_ I Ha jól tudom, a má- J* sik alapötleted a szolgáltatóház funkcióinak szétosztása, külön épületekben való elhelyezése volt. j l/ Igen. Abból indul- • •»•tam ki, hogy meg kell tartani a Széchenyi utcára néző régi épületeket. Ezek — két klasszicista és egy romantikus épület — egy időben összeépítve kaszinó céljait szolgálták. Ezeket az épületeket nemcsak a korábbi tervek és a helyi vezetők, de a közvélemény is bontásra ítélte. Elhanyagolt állapotban voltak, de a lebontási szándék mögött ott húzódott a hatvanas évek városfejlesztési lehetőségeinek „újgazdag” szemlélete is. Ez csak az újat tekintette jónak és szépnek, a múltnak csupán reprezentatív értékeit kívánta megtartani, s nem számolt azzal, hogy a városkép — ahogy mondtam, a város arca — szempontjából gyakran a kis, névtelen mesterek alkotásai a meghatározóak. És ebből az aspektusból indítottam a tervezést, és harcoltam ezeknek az épületeknek a megmaradásáért. A harc évekig tartott, az első épületek már álltak, amikor elmúlt a veszély, megtarthattuk őket. V E Mi valósult meg az • ■ »első ütemben? J |/ A szolgáltatóház • problémáját kellett megoldanunk. Funkciója szerint ez KPM-irodáház, GEL- KA-szerviz, a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja és fodrászat — nem éppen reprezentatív program. Az eredeti elképzelésekkel ellentétben három épületben osztottam el ezeket a funkciókat, ezzel akartam megteremteni a már említett lépték- és tömegbeli átmenetet, amely a régiből az újba szerves kapcsolatot teremt. V E Hogyan lehetett foly- • **tatni ezt az együttest? J |/ Második lépésként — • szerencsémre — hozzám került az áruház megtervezése, a harmadik ütemben pedig az MSZMP-szék- ház épült meg. Ez utóbbira a megbízást pályázaton nyertük a konkurens ÁÉTI-vel szemben. Ebből a három ütemből tevődik össze a főtér rendszere, amely a regi, megtartott épületekből, a hozzájuk tartozott sörkert megmentett zöldje, fái körül felépült szolgáltatóházakból, a nagyobb léptékű, de horizontális áruházból és a szándékoltan hangsúlyos, magasabb irodaházból áll. Ebből az öt épületből és a műemléki házakból alakult ki egy olyan, átjárókkal, térbővüle- tekkel, teresedésekkel megoldott térrendszer, amilyet én lélegző térnek nevezek. Van egy személyes, tehát nem szakirodalmi, folyóiratból kinézett élményem. Eszerint az organikusan fejlődött városban a gyalogos előtt feltáruló látvány szempontjából döntő az élmények pulzálása, az, hogy időről időre az embert körülvevő tér szűküljön, táguljon, a látvány kitáruljon és bezáródjon. Ezt az élményt akartam ebben a lélegző rendszerben megvalósítani. Gyakran a kis, névtelen mesterek alkotásai a meghatározóak ..humánusabb, városiasabb, teljesen gyalogos forgalmú, koncentrált, kicsit zárt, de oldott és emberi léptékű tér...
