Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból TÖBB MINT 10 MILLIÓ TONNA CUKOR 8. old. 1980. augusztus 31., vasárnap ÁRA: 1,60 Ft XXX. évfolyam, 204. szám OMÉK '80 LENGYELEN EZ AZ ÚJSÁG 3. old. ASSZONY, PARANCSNOKI SZEREPBEN 4. old. ÚJlTÖMOZGALOM A TOTÉV-NÉL 3. old. A SZUBJEKTÍV IGÉNYEKKEL IS SZÁMOLNAK 8. old. Nagydíjak, aranyérmek (Munkatársunk jelenti a vásárról:) A mezőgazdaság országos seregszemléje egyben alkalom arra is, hogy a nagyüzemeik munkáját értékeljék. A különféle szakmai bizottságok befejezték ezirányú tevékenységüket és kiosztották a nagydíjakat, az arany-, ezüst - és bronzérmeket. Az alábbiakban a teljes lista Tolna megyei vonatkozású részét közöljük, ágazatonként csoportosítva. A . műszaki értékelésben bronzérmet és elismerő oklevelet kapott a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat. Évek óta kiemelkedő eredményeket produkálnák a kukorica termesztésében a zom- bai Egyesült Erővel Tsz tagjai és ezért nagydíjat kaptak. Ugyanezen kultúra termelési eredményeiért kapott aranyérmet a Szekszárdi Állami Gazdaság és ezüstérmet a Tamási Állami Gazdaság, valamint bronzérmet a naki Dózsa Tsz. A Silókukorica termesztésében felmutatott eredményeiért aranyérmet kapott a Dalmandi Állami Gazdaság, ezüstérmet a Tamási Ä. G., ősziárpa-tenmesztésben szintén aranyat érdemeltek a dal- mandiak. Kiváló napraforgó-termesztési eredményeiért nagydíjas a bölcskei Rákóczi Tsz. Lu- cernatermesztésben bronzérmes a decs! Egyetértés Tsz, öntözött lucerna termesztésében pedig a Szekszárdi Á. G. Rostkendertermesztésben okleveles a döbröközi Zöld Mező Tsz. ENSZ-közgyülés Hullai Imre beszéde tíz hónap az 1978-ban rajtoló új nevelési-oktatási tervek kiterjesztésének esztendeje lesz. Előtérbe lép a minőség, a nevelés és képzés hatékonyabbá tétele — ez olvasható a tanév rendjével foglalkozó miniszteri utasításban. De vajon milyen körülmények között tanulhat a diákság másfél milliós serege? Javulnak-e az új iskolaévben az oktatásügy tárgyi, személyi feltételei? Országos méretben igen, javulnak, nem is keveset. Gondoljunk csak a nyár végén átadott új óvodákra, iskolákra, amelyek némelyikét a tévé képernyőjén is megcsodálhattuk: ez igen, ilyen a modern iskola. A tanítás eredményességét elősegítő szemléltető eszközökből is több jut a diákok és a tanárok 'kezébe, mint tavaly. Oktatási intézményeink felszereltségének javulása azonban nem altathatja el lelkiismeretűnket, mert másfajta gondjaink ebben a tanévben sem csökkennek. A művelődési kormányzat és a tanácsok erőfeszítései ellenére is nagy nehézséget okoz az általános iskolások elhelyezése a nagyvárosi, főképpen az új lakótelepi iskolákban a növekvő gyereklétszám miatt. Az általános iskolába járók száma ugyanis az idén harmincezerrel nő. A fővárosban és másutt is a beiskolázási körzethatárok módosításával, tanterembővítésekkel enyhítettek valamelyest a gondokon, s így kevesebb gyereknek kell naponta utaznia a lakóhelyétől távol eső iskolába, mint az előző tanévben, de a zsúfoltságot egyelőre nem lehetett teljesen megszüntetni. Azt se hallgassuk el, hogy az általános iskolai tanulók szociális feltételeinek alakulásával sem lehetünk elégedettek! Augusztus 21-én a Központi Népi Ellenőrző Bizottság a Minisztertanács elé terjesztette jelentését, amelyben föltárta a napközi otthoni és a diákotthoni ellátás, a diákétkeztetés és az iskolaegészségügy neuralgikus pontjait. A kormány úgy határozott, hogy az illetékes szervek dolgozzanak ki átfogó intézkedési tervet az általános iskolák összehangolt fejlesztésére. Hangsúlyozta, hogy az üzemek, a szövetkezetek, az intézményék az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá az általános iskolák szociális körülményeinek javításához. A társadalmi akciók révén az utóbbi két évtizedben szépen gyarapodtak iskoláink, óvodáink. De még új lehetőségek rejlenek az összefogásban, s ezeket kár volna kiaknázatlanul hagyni. Az iskoláztatás fejlesztése minden országnak létérdeke, hiszen jórészt itt dől el, milyen lesz a jövő társadalma. Százezernél több pedagógus lép a katedrára a szeptemberi csengőszó után. Az oktatógépek, az új tankönyvek, a mindentudó szaktantermek önmagukban vajmi keveset érnek, ha nem rátermett ember a pedagógus. Nem először írjuk le: a tanár, a tanító a köznevelés első számú tényezője, fő ereje. Elsősorban rajta múlik, hogy az iskola művelt, szilárd világnézetű, kötelességtudó fiatalokat nevel-e a társadalomnak. Munkája azonban csak akkor lehet eredményes, ha élvezi a társadalom bizalmát, ha a család is rááll a szocialista pedagógia „hullámhosszára”, ha a nevelő idejét és erejét teljesen a gondjaira bízott növendékek tanítására fordíthatja. Fontos társadalmi érdekünk, hogy a tanítási óra és a pedagógus nevelőmunkája ebben a tanévben nagyobb védelmet kapjon, mint korábban. P. KOVÁCS IMRE FELETTÜNK AUTÓK JÁRNAK 7. old. GYÁR A SARKKÖRÖN TÚL 9. old. Az ENSZ-közgyűlés világgazdasági kérdéseikkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának pénteki ülésén felszólalt Holtai Imre külügyminiszterhelyettes, a magyar küldöttség vezetője. Beszédének elején emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány támogat(Folytatás a 2. oldalon.) SZÁMÍTÁSTECHNIKA A MOM-BAN HANGOS CSENDESEDIK 4. old. ÚTFÉLEN ÁLLVA 5. old. VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS 6. old. MÚLTUNKBÓL 6. old. A MAGYAR ÉPÍTÉSZET SAJÁTOS KIS SZIGETE 10—11. old. A FARMERKIRÁLYNÖ NEM KÍVÁNATOS 12. old. SZÁRAZAK LESZNEK A RÉGI FALAK 12. old. TURISTAUTAKON 14. old. ■■■■■■■■■■■ 9. old. A hűtőkamra az utolsó állomás. Innen indul naponta félszáz mázsa vaj, majdennyi túró, százezer liter tej, s egyéb' tejtermék a boltokba, üzletekbe. Fényképezőgéppel a tej útját a hűtőkamráig követtük végig. Képeink az 5. oldalon. Ünnep Vannak az esztendőnek olyan napjai, amelyeket nem jelöl piros betű a naptárban, mégis ünnepként tartjuk számon őket. Napok, amelyek a hozzájuk kapcsolódó események fölé magasodva, jelképekké válnak. Ilyen jeles nap a szeptemberi tanévnyitó is. Ünnepe az ifjúkor emlékezetes nagy kezdéseinek: az óvodából az iskolába menésnek, az egyre magasabb iskolai osztályokba lépésnek, de még az első munkahely elfoglalásának is. A felnőtt, aki a tanévnyitóra elkíséri gyerekét, vagy ha csak messziről tekint az iskolába vonulókra, ezen a napon minden bizonnyal a maga messze tűnt gyerekkorára is gondol, a saját kezdéseire. Nosztalgikus pillanat ez. Az iskola az emberiség folytonosságteremtő műhelye: az évezredek során fölhalmozott tudást adja új s új nemzedékeknek. A világ szakadatlan változásában ez az ismeretátadás a folytonosság, az állandóság. Ezt megérezni: nagyszerű pillanat. Ünnep. S másnap megkezdődik a tanulás, jönnek a munkás hétköznapok. Sokan kérdezik most aggódást rejtő kíváncsisággal, pedagógusok és szülők egyaránt, mit hoz az új tanév? Milyen változások várhatók az iskolák háza táján? Bírálat rejlik e kérdések mögött, bátortalan elégedetlenség amiatt, hogy az utóbbi évtizedben a változások, reformok nyomán az iskola világa megbolydult, légköre nyugtalanná vált — a pedagógus pedig nemegyszer az átalakulás riadt szemlélőjévé. Ebben a tanévben — summázhatjuk a választ — nem kerül sor számottevő változásokra. A most következő Teffeher üzem
