Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
a Képújság 1980. augusztus 26. Moziban Lépéshátrányban Ha valakiből filmrendező lesz, nagy a valószínűsége annak, hogy a bűnügyi filmek csinálásában rá is sor kerül. Dobray György' rendező nem akarta kivárni a sorát és debütálásaként — dokumentumfilmek állnak mögötte — első nagy játékfilmjének témájául krimit • választott, Juhász Sándor novelláját, Az áldozatot. Gondolom, az elsőfilmes rendező azzal tisztában volt, hogy a téma, melynek megfilmesítésére vállalkozik, kétes fogadtatást szül (hét) filmberkekben és a magyar mozicsinálók netán a „megfelelő” skatulyába be is dughatják. Ha ez meg is fordult Dobray fejében, szerencsére mindez nem látszik meg a munkáján, mert feszült, cselekménnyel teli, kerek krimit rendezett. S még ami külön érdeme: frázispufog- tatás nélkül, a tények és a nyomozói rutin (mellé)fogá- sok tisztességes vegyítésével volt képes ezt megtenni. Nagy vonalakban ismerve a magyar bűnüldöző szervek munkáját, nehezen képzelhető el egy olyan alapsztori, hogy hazánkban negyven kéjgyilkosságot követhet el valaki és a megoldásra', a •gyilkos személyére csak öt év múltán derül fény. Tehát: adott egy mozgékony, értelmes és több lépcsős elvonatkoztatásra is képes Kristály nevezetű (Reviczky' Gábor) nyomozótiszt, aki egyhónapos kényszer- szabadság alatt azon fáradozik, hogy az áldozatok azonos személyiségjegyei alapján végére járjon egy titoknak. Feltételezze a következő áldozat személyét, bizonyítsa állítását és az áldozatjelölt nyaka elől el is hárítsa a gyilkos fehér foglalatú borotváját. Ebben a filmben végre egy olyan rendőrt láthatunk, aki se nem szép, se túl okos, se nem kopasz, csak ember. Még szenvedni és szeretni is tud, és emellett ördögi hivatástudattal végzi munkáját. Nemcsak, hogy végzi, de dr. Aszaló Ádám (Kállai Ferenc) mellőzött kriminalisztikai szakember segítségével el is jut a megoldáshoz. A főhős lépéshátránnyal érkezik az erdőbe — a következő nyakmetszés színhelyére —, fáradtan, az eredménybe vetett hit utolsó fellángolásával . és egy metrós lány férfiasságát és szerelmét is szembeköpő megaláztatásának terhével. Kristály kiáltására megáll a gyilkos kezében a borotva, a a lány megmenekül, ám — hogy kerék legyen a sztori — a nyomozót gépkocsijával halálra gázolja a szatír. Kristály egy évtizedes, kishitűség miatt mellőzött tudományos-kriminalisztikai felfedezés áldozata. Erről szól a film. Az utolsó képsorokat amerikai és olasz bűnügyi filmek is megirigyelhetnék. Rendőrkocsik és helikopter szirénái vijjognak, a gyilkost kocsiba ültetik és az összkegyeletet leróják a stramm és hősi halott rendőr előtt. Izgalmas és korrekt kri-v mit láttunk. Az áldozat külön érdeme — Reviczky' Gá-. bor kiváló alakítása mellett —, az a kellemes felfedezés, hogy Sáfár Anikó ezúttal nemcsak páratlan bájaival, hanem egy nyolcvanperces fjlmalakítással is a jegyzetíró emlékezetébe vésődött. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Hangversenykrónika Értelmileg természetes, hogy egy zenélő nyár utolsó hangversenye egyszersmind a nyár végét is jelzi. S bár az ősz is kínál különböző nemes örömöket — ezt a dolgot itt, Szekszárdon nem szükséges bőségesebben ecsetelgetni —, az alkalom mégis, magától értetődőn hordoz némi „szomorúság-elemet” is magában. Legyünk azonban tárgyilagosak és pontosak a „mintegy nekrológ” ürügyén. Kettős arculatú érzelmekkel búcsúzunk a Szekszárdi Zenélő Nyár (helyi vonatkozásokat idézve) nektárban, jól kiérlelt termésekben dús sorozatától (még ha számuk nem is volt több négynél), s legelőször is az öröm és szép érzések hangján hadd írjuk le: ha valami, hát ez a rendezvénysor nem az „uborkaszezon” kétes és kesernyésen savanykás hírnevét öregbítette. Illesse jogosan megérdemelt elismerés a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ kezdeményezését, rendezését és nem kis áldozatvállalását mindezért. S az ellentétes érzelmek másféle hangja: milyen kár, hogy ebből a rangos és gazdag kínálatból csak viszonylag kevesen merítettek! Azért ne legyünk túlságosan ünneprontók; jegyezzük inkább így a krónika könyvébe : többet érdemelnének ennek a városnak a tradíciói, és több kötelezettséget érezhetőének elsősorban maguk iránt, magukkal szemben a neves hely polgárai. összegezzük búcsúzóul a számadnivalót. A Madrigálkórus európai rangú produkciója, hátterében a bizonyosan alaposan megméretett idei, írországi fesztiváldíjakkal. Marczis Demeter robbanékony ((és igen gazdag pa- lettájú) dalestje: sajnáljuk a helyi pedagóguskórus technikai okokból való elmaradását. S a (szintén határainkon túl „bejegyzett”) Budapesti Barokk Trió kulturált, míves — mindezeken túl virtuóz — hangversenyét tekintve azt kell mondanunk: az augusztus 18-i koncert ezeknek méltó lezárása volt; némi rezignációt, nosztalgiákat is keltő. Ha már ez utóbbi érzelmi megnyilvánulásoknál tartunk, feltehető, hogy a régmúlt századok levegőiét, korhű hangszereit feltámasztó igény hasonló tőről fakad: sóvárgás a tovatűntnek hitt romlatlan szép, a felhőtlenül egyszerű, a problémátlan iránt. A Tinódi kamarazene- kar sorozatzáró estjének hangjai — számunkra úgy tűnt — ezeknek a reneszánsz- barokk kori hangulatoknak a jegyében szólaltak meg. Kristálytisztán csengő canzonék, csaknem emberi hangon dek- lamáló zenei dinamizmusok, hangzásképek, barokkosán gazdag megmunkáltság —, mindezek XVI—XVII. századbeli hangszereken: viola da gambákon, pommereken, szelíd dulciánon, ma már ismeretlen, nazális hangzású (görbe orrú) krummhorno- kon, és így tovább ... Tiszteletre és dicséretre méltó a kis társaság hagyományőrző szándéka, kezdeményezése (az együttes vezetője Mossóczy Vilmos; közreműködött még Fülöp Attila, Leblanc Győző és Pre- voz János); ám ennél is nagyobb elismeréssel adózunk a remek szakmai felkészült- ségrlek, szívet-lelket gyönyörködtető együttmuzsikálásnak. Várjuk a Szekszárdi Zenélő Nyár 1981-et!... DOBAI TAMÁS TOL ni AI SZEMLE A MEGYEI KÖNYVTÁR HELYTÖRTÉNETI GYŰJTÉSÉBŐL TOLNA MEGYE FAHIDY József: Verseny munkaerőért. A mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége. = Magyar Hírlap, 13. évf. 1980. júl. 12. 162. sz. 5. old. HAVASI János: Hidasi csendes napok. = Dunántúli Napló, 1980. júl. 3. Hidas, Tolna megyéhez tartozott község gondjairól. Jól fejlődik Tolna megye építőipara. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 30. 177. sz. 4. I. MAGYAR László: Küldetéstudattal. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 10. 160. sz. 4 I. A megyei népi ellenőrzés megvizsgálta. A szőlő felvásárlása és feldolgozása Tolnában. = Népszabadság, 38. vf. 1980. júl. 27. 175. sz. 8. I. Szekszárdi ÁG. Mezőgazdasági üzemek társulása. = Magyar Hírlap, 13. évf. 1980. júl. 17. 166. sz. 4. old. ORDAS Iván: Dinasztiák. = Élet és Irodalom, 25. évf. 1980. júl. 5. 27. sz. 16. I. Ritka madarakat fedeztek fel a fiatal Tolna megyei madárkutatók... = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 4. 155. sz. 12. I. A sasokat, sólymokat és ölyveket különös gonddal védelmezik a Gemenc! Áll. Erdő- és Vadgazdaságban. = Népszabadság, 1980. júl. 29. 176. sz. 8. I. TRIPOLSZKY László: Nemzetiségi olvasótáborok. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 2. 153. sz, 7. I. SZEKSZARD Dél-Afrika népével és a felszabadításért küzdő afrikai nemzetiségi kongresszusokkal szolidáris ifjak nemzetközi vita- és építőtábora nyílt meg hétfőn Szekszárdon. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 22. 170. sz. 4. I. KOVÁCS József: Bemutatjuk a Szekszárdi Állami Gazdaságot. — Együttműködés, 3. évf. 1980. 2. sz. 2. I. BONYHAD VERESS Mária: Nemzetiségi központ Bonyhádon. = Magyar Nemzet. 1980. júl. 10. A bonyhádi művelődési házban folyó tevékenységről. DOMBÓVÁR BOSSÁNYI Katalin: Az ipar vidékre megy. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 9. 159. sz. 6. I. PAKS GÁLLOS Orsolya: A paksi alkotótelep első szezonja. = Dunántúli Napló, 37. évf. 1980. júl. 6. 184. sz. 8. p. MAGYAR Pál: Az ember és a sugarak. = Új Tükör, 17. évf. 1980. júl. 13. 28. sz. 6—8. I. Beszélgetés a paksi atomerőműről. Múzeum a vicinálisoknak az atomvárosban. = Turista Magazin, 91. évf. 1980. júl. 7. sz. 33. I. DR. PERÉNYI Imre: A lakókörnyezet intézményellátásának kérdése. = Városépítés, 1980. 3. sz. 6—9. I. Paks új lakónegyede. BOGYISZLÓ BÁRTH János: Sorsokat látó vallomások. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 2. sz. 45—52. I. Bogyiszló és Tolna a 17—18. sz. határperek, Bogyiszló régi település- helve. KESZTHELYI Erzsébet: Szövetkezeti Néptáncosok Vili. Országos Találkozója. = Szövetkezet, 33. évf. 1980. júl. 16. 29. sz. 3. p. A találkozón első díjat kapott a bogyiszlói szövetkezeti népi együt- tes; a legjobb kíséretért járó külön- díjat pedig a szekszárdi táncegyüttes zenekarának ítélték. DUNAFOLDVAR CZIPPAN György: Golyó a kockák között. = Ifjúsáqi Magazin, 1980. 16. évf. 7. sz. 8—9. I. _ , Dunaföldvári gimnázium Kovacs- pedagógus házaspár ügye. FADD-DOMBORI Fadd-Dombori üdülőhely fejlődése. = Népszabadság, 31. évf. 1980. júl. 13. 163. sz. 4. I. KOLESD K. G.: A képgyűjtő falu. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 10. 160. sz. 6. I. ŐCSÉNY Pontos gépbeállítás — jobb szerfelhasználás. = Mezőgazdasági Technika, 20. évf. 1980. 7. sz. 20—21. I. KSZE-bemutató öcsényben. SIMONTORNYA HORVÁTH Ildikó: A simontornyai hetvenmillió — és a szakszervezet. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 4. 155. sz. 3. I. Simontornyai Bőrgyár. Rugós létra gyártásáról kötött kooperációs szerződést a simontornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet az osztrák Minka céggel. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. ‘5. 156. sz. 10. I. TAMÁSI A VEGYÉPSZER tamási gyáregységében az elmúlt években adták át egy kétezer-háromszáz négyzetméteres üzemcsarnokot. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 3. 154. sz. 3. I. TOLNA SÓLYMOS Ede: Vízosztás Tolnán 1945-ben. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 2. sz. 53—58. I. Kardos László visszaemlékezése a Duna és a Duna menti vizek halászati helyeinek felosztásáról. VARALJA Német nemzetiségi úttörők olvasótábora nyílt Váraiján. = Magyar Hírlap, 13. évf. 1980. júl. 31. 178. sz. 8. old. BABITS MIHÁLY GÁL István: Babits három Dante- miniatűrje. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 1. sz. 10—14. I. KELEVÉZ Ágnes: Babits Mihály: Az európai irodalom olvasókönyvei. — Itk. 84. évf. 1980. 2. sz. 224—225. I. MELCZER Tibor: Néhány vonás Babits irodalomszemléletéhez. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 69—71. I. Reisinger János: Sipos Lajos: Babits Mihály és a forradalmak kora. = Itk. 62. évf. 1980. 2 .sz. 574—576. I. POMOGÁTS Béla: A Nyugat szerkesztési elvei a két világháború között. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 26— 35. 1. POSZLER György: A tanulmányíró Babitsról. — Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 75—82 I. RÓNAY László: Interjúk Babits Mihállyal. = Itk. 84. évf. 1980. 2. sz. 226—228. I. SZŐKE György: József Attila: Magad emésztő...- József Attila és Babits viszonya .Magad emésztő... c. költemény tükrében. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 83—91. I. BAKA ISTVÁN BAKA István: A völgy felett lebegő lány. Színjáték. = Életünk. 17. évf. május—június. 483—498. I. A szerzőnek saját kamaszkora iránti nosztalgiáról. CSANYI LÁSZLÓ CSÁNYI László: Nem értékeljük túl a múltat? = Élet és Irodalom, 24. évf. 1980. júl. 19. 29. sz. 3. I. BODRI Ferenc: Könyvek és gondok között. = Új írás, 20. évf. 1980. 7. sz. 113—114. I. Csányi László: Szekszárdi Napló. TÜSKÉS Tibor: Meglepetés és biztatás. Csányi László: Szekszárdi Napló. — Dunatáj, 3. évf. 1980. 1. sz. 63—67. I. CZAKÓ GABOR CZAKÓ Gábor: Aranykor. Színmű. = Életünk, 17. évf. máj.—jún. 1980. 424—451. I. Történik Atlantisz pusztulásának évében. CZAKÓ Gábor: Siker. = Új írás, 20. évf. 1980. 7. sz. 41—47. I. FARKAS PÁL Farkas Pál a villányi szoborparkban. = Dunántúli NaPl°- 37. évf. 1980. júl. 15. 193. sz. 2. p. Rövid beszélgetés a Szekszárdon élő szobrásszal. Káposztás Zsuzsi és a szurdoki szűz Sok mindenről tudok tanúskodni. Én még jártam a lipcsei Paulinerkirchében, aminek ma már a legtöbb lipcsei a helyét se tudja, láttam Drezda romjait, a Mar- git-híd felrobbantását, vidámabb dolgokról szólva, jártam a régi Vurstliban, gyönyörködtem Káposztás Zsuzsiban. s a Népligetről is tudok szólni, ahol a vénséges vén madárember csiripelt fáradhatatlanul, s látható volt a szurdoki szűz is. Mindez történelem, hisz a Vurstli eltűnt, a Népligetről lehangoló hírek érkeznek. A tv augusztus 20-i vállalkozása — Ujjé a Vurstliban ... — ebből a rég letűnt világból idézett fel valamit, s Bohák György rendezőnek elébe ment a szerencse, csak meg kellett volna fognia a farkát Ugyanis megtalálták a Vurstli nem egy hajdani művészét, közöttük — nem csekély meglepetésünkre — Lakatos Gabriellát, s a hírneves Jancsi bohóc lányát, aki elmondta apjáról, hogy az Operába szeretett járni s különösen Wagnert kedvelte. Minden együtt volt tehát egy jókedvű történelemidézéshez, még néhány eredeti filmfelvétel is, a produkció mégis gyengécskére sikerült. Talán azért, mert Bohák György rendező nem bízva önmagában, segítségül hívta Bohák Györgyöt, hogy segítsen a forgató- könyv írásában (miért kötelező ma a rendezőknek forgatókönyvet is írni?), talán azért, mert nem hitték el, hogy a Vurstli-történethez csak Karinthy lehet méltó társ, aki halhatatlanná tette Maudot, a csodapókot, s a mai fiatal néző már Molnár Liliomjával se tud sokat kezdeni, hát még a pót-Liliommal? Milyen is volt a régi Vurstli? önfeledten jókedvű, mert a legtöbb artista (vagy inkább csepürágó? a szó régi értelmében) magát is szórakoztatta, s a néző is szereplő volt, rúghatott gólt, meglökhette a kecskét, mert a lányok szívét akkor még megdobogtatták az erős fiatalemberek, a kecskéhez pedig kellett ám erő, Káposztás Zsuzsinak épp úgy lehetett örülni, mint a Liliputi színház apró művészeinek, akinek pedig ez sem volt elég, beülhetett Lakner bácsi gyerekszínházába. Odébb pedig, a Népligetben, mint mondám, a vénséges vén madárember produkálta magát, aki egyébként me- kegni és röfögni is tudott, s ott volt még a szurdoki szűz is ... Molnár Ferenc Lilioma, mit szépítsük, ma már érzelgős cselédromantika, amit továbbírni felesleges vállalkozás, ám itt tulajdonképpen az egész műsor fölött ennek szelleme lebegett, pedig inkább Fellini cirkuszát kellett volna megidézni, ami annyival is könnyebb lett volna, mert a hajdaniak közül még jó néhányan itt élnek. Kaposy Miklós és Bohák György — ők írták a forgatókönyvet — nem bízta magát a Vurstli történetére, valami „eredetit” akartak, s a végeredmény mindösz- sze annyi, hogy a Vurstli történelme, hangulata helyett elmondták nekünk, milyen is lehetett. A téma továbbra is arra vár, aki majd ki tudja aknázni gazdag lehetőségeit. CSÁNYI L. Hontalan gépek Gépek honosításáról, az ezzel kapcsolatos tűrhetetlen lassúságról, huzavonáról szólt a vasárnap esti A HÉT- műsor egyik riportja. Azzal a befejezéssel, hogy a műsorvezető kemény kérdéseket tett fel, ígérve és remélve, folytatása lesz az ügynek, a rendkívül fontos témának. Mezőgazdasági gépek külföldről való behozása megszokott dolog, természetes, hogy a magyar gépgyártás nem produkálhat mindent. A laikus azt gondolná, behozzák a gépet, mert jó, rögtön munkába is állítják. Többnyire nem. Előbb honosítani kell. Vagyis a magyar előírásoknak megfelelően átvizsgálni balesetvédelmi szempontból, és ha kell, módosítani, kiegészíteni, például védőráccsal ellátni valamilyen részét. A honosítás lassan megy, némely esetben fél évnél is hosszabb idő telik el, mire kész az engedély a gép használatára. Kínlódnak állami gazdaságok, szövetkezetek. Próbálják maguk megoldani a honosítás intézését, mert az AGROKER nem végzi, illetve végezteti el, noha az lenne természetes, hogy a termelőüzem olyan gépet vesz át a kereskedelmi vállalattól, amit azonnal használni tud. Egységesen, intézményesen kellene megvalósítani a honosításokat. Ha kevés az az erő, amely az egyetem ilyen munkát végző intézeténél van — erről értesülhettünk a tv-riportból —, akkor keresni, szervezni kell újabb erőket. Megengedhetetlen, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen berendezések, nagy értékű gépek álljanak az udvaron vagy a gépszínben, ahelyett, hogy dolgoznának. Nem is beszélve a bizonytalanságról, az idegölő próbálkozásokról, a bürokrácia és a túlzottan szigorú előírások kellemetlen hatásáról. Várjuk a televízió újabb riportját, a kérdésekre adandó konkrét válaszokat, az ügy megnyugtató intézését. GEMENCI JÓZSEF Rádió Lakkozás nélkül A rádióhalilgatóként azok közé tartozom, akik kedvelik a kötetlen vitaműsorokat, azokat, melyek mellőznek minden lakkozást. Ezek közé sorolható Mester Ákos és Vértes Csaba Körmikrofonja, melyben egy-egy témában tájékozott, okos emberek mondják el tapasztalataikat, véleményüket: néha egymás szavába vágva, vitatkozón. Csütörtök délután a hátrányos helyzet került terítékre, illetve a ,, körmikrofonba”. Nemcsak, sőt nem elsősorban az anyagilag hátrányos helyzetüekről szóltak, azokról a családokról, akik szegénységben élnek (velük kapcsolatban a műsor résztvevői erőteljesen hiányolják, hőgy nem állapíttatik meg egy létminimum, mely összeg megnevezését szemérmesen kerülgetjük), hanem a jól szituált értelmiségiekről, akik kulturális igénytelenségben tengenek, azokról, akik iskolai végzettség tekintetében valahol; a sor végén kullognak, azokról, akiknek súlyos beteg, vagy rokkant él mikrokör- nyezetüikben, tehát családjukban olyan hangulat uralkodik, ami akarva, akaratlanul hátrányos helyzetet teremt. A hátrányos helyzetet kiváltó okok megszüntetéséről is szólt a műsor, ami részben állami, társadalmi feladat, viszont a résztvevők kimondták azt is: hogy e téren az egyéni akarat gyakorta elsorvad, a hátrányos helyzetűek — azon kívül, hogy az állami intézkedéseket várják — nem tesznek semmit. A csütörtöki műsor — a korábbiakhoz hasonlóan — jó, okos és pergő volt. Sajnos, nem pereghetett tovább, hiszen a műsoridőt mindössze huszonöt- percnyire korlátozták a szerkesztők. —vhm— Következő heti filmjegyzetfinket a Picasso kalandjai című svéd filmről írjuk