Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

a Képújság 1980. augusztus 26. Moziban Lépéshátrányban Ha valakiből filmrendező lesz, nagy a valószínűsége annak, hogy a bűnügyi fil­mek csinálásában rá is sor kerül. Dobray György' rendező nem akarta kivárni a sorát és debütálásaként — doku­mentumfilmek állnak mö­götte — első nagy játékfilm­jének témájául krimit • vá­lasztott, Juhász Sándor no­velláját, Az áldozatot. Gondolom, az elsőfilmes rendező azzal tisztában volt, hogy a téma, melynek meg­filmesítésére vállalkozik, ké­tes fogadtatást szül (hét) filmberkekben és a magyar mozicsinálók netán a „meg­felelő” skatulyába be is dug­hatják. Ha ez meg is fordult Dobray fejében, szerencsére mindez nem látszik meg a munkáján, mert feszült, cse­lekménnyel teli, kerek kri­mit rendezett. S még ami külön érdeme: frázispufog- tatás nélkül, a tények és a nyomozói rutin (mellé)fogá- sok tisztességes vegyítésével volt képes ezt megtenni. Nagy vonalakban ismerve a magyar bűnüldöző szervek munkáját, nehezen képzelhe­tő el egy olyan alapsztori, hogy hazánkban negyven kéjgyilkosságot követhet el valaki és a megoldásra', a •gyilkos személyére csak öt év múltán derül fény. Tehát: adott egy mozgé­kony, értelmes és több lép­csős elvonatkoztatásra is ké­pes Kristály nevezetű (Re­viczky' Gábor) nyomozótiszt, aki egyhónapos kényszer- szabadság alatt azon fára­dozik, hogy az áldozatok azo­nos személyiségjegyei alap­ján végére járjon egy titok­nak. Feltételezze a követke­ző áldozat személyét, bizo­nyítsa állítását és az áldo­zatjelölt nyaka elől el is há­rítsa a gyilkos fehér foglala­tú borotváját. Ebben a filmben végre egy olyan rendőrt láthatunk, aki se nem szép, se túl okos, se nem kopasz, csak ember. Még szenvedni és szeretni is tud, és emellett ördögi hiva­tástudattal végzi munkáját. Nemcsak, hogy végzi, de dr. Aszaló Ádám (Kállai Ferenc) mellőzött kriminalisztikai szakember segítségével el is jut a megoldáshoz. A főhős lépéshátránnyal érkezik az erdőbe — a kö­vetkező nyakmetszés színhe­lyére —, fáradtan, az ered­ménybe vetett hit utolsó fel­lángolásával . és egy metrós lány férfiasságát és szerel­mét is szembeköpő meg­aláztatásának terhével. Kris­tály kiáltására megáll a gyilkos kezében a borotva, a a lány megmenekül, ám — hogy kerék legyen a sztori — a nyomozót gépkocsijá­val halálra gázolja a szatír. Kristály egy évtizedes, kishitűség miatt mellőzött tudományos-kriminaliszti­kai felfedezés áldozata. Er­ről szól a film. Az utolsó képsorokat ame­rikai és olasz bűnügyi fil­mek is megirigyelhetnék. Rendőrkocsik és helikopter szirénái vijjognak, a gyil­kost kocsiba ültetik és az összkegyeletet leróják a stramm és hősi halott rend­őr előtt. Izgalmas és korrekt kri-v mit láttunk. Az áldozat kü­lön érdeme — Reviczky' Gá-. bor kiváló alakítása mellett —, az a kellemes felfede­zés, hogy Sáfár Anikó ez­úttal nemcsak páratlan bá­jaival, hanem egy nyolcvan­perces fjlmalakítással is a jegyzetíró emlékezetébe vé­sődött. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Hangversenykrónika Értelmileg természetes, hogy egy zenélő nyár utolsó hangversenye egyszersmind a nyár végét is jelzi. S bár az ősz is kínál különböző nemes örömöket — ezt a dolgot itt, Szekszárdon nem szükséges bőségesebben ecsetelgetni —, az alkalom mégis, magától értetődőn hordoz némi „szo­morúság-elemet” is magában. Legyünk azonban tárgyi­lagosak és pontosak a „mint­egy nekrológ” ürügyén. Ket­tős arculatú érzelmekkel bú­csúzunk a Szekszárdi Zenélő Nyár (helyi vonatkozásokat idézve) nektárban, jól kiér­lelt termésekben dús soroza­tától (még ha számuk nem is volt több négynél), s leg­először is az öröm és szép ér­zések hangján hadd írjuk le: ha valami, hát ez a rendez­vénysor nem az „uborkasze­zon” kétes és kesernyésen savanykás hírnevét öregbí­tette. Illesse jogosan megér­demelt elismerés a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ kezdeményezését, rendezését és nem kis áldo­zatvállalását mindezért. S az ellentétes érzelmek másféle hangja: milyen kár, hogy ebből a rangos és gaz­dag kínálatból csak viszony­lag kevesen merítettek! Azért ne legyünk túlságo­san ünneprontók; jegyezzük inkább így a krónika köny­vébe : többet érdemelnének ennek a városnak a tradíciói, és több kötelezettséget érez­hetőének elsősorban maguk iránt, magukkal szemben a neves hely polgárai. összegezzük búcsúzóul a számadnivalót. A Madrigál­kórus európai rangú produk­ciója, hátterében a bizonyo­san alaposan megméretett idei, írországi fesztiváldíjak­kal. Marczis Demeter robba­nékony ((és igen gazdag pa- lettájú) dalestje: sajnáljuk a helyi pedagóguskórus techni­kai okokból való elmaradá­sát. S a (szintén határainkon túl „bejegyzett”) Budapesti Barokk Trió kulturált, míves — mindezeken túl virtuóz — hangversenyét tekintve azt kell mondanunk: az augusz­tus 18-i koncert ezeknek méltó lezárása volt; némi rezignációt, nosztalgiákat is keltő. Ha már ez utóbbi érzelmi megnyilvánulásoknál tar­tunk, feltehető, hogy a rég­múlt századok levegőiét, kor­hű hangszereit feltámasztó igény hasonló tőről fakad: sóvárgás a tovatűntnek hitt romlatlan szép, a felhőtlenül egyszerű, a problémátlan iránt. A Tinódi kamarazene- kar sorozatzáró estjének hangjai — számunkra úgy tűnt — ezeknek a reneszánsz- barokk kori hangulatoknak a jegyében szólaltak meg. Kris­tálytisztán csengő canzonék, csaknem emberi hangon dek- lamáló zenei dinamizmusok, hangzásképek, barokkosán gazdag megmunkáltság —, mindezek XVI—XVII. szá­zadbeli hangszereken: viola da gambákon, pommereken, szelíd dulciánon, ma már is­meretlen, nazális hangzású (görbe orrú) krummhorno- kon, és így tovább ... Tiszteletre és dicséretre méltó a kis társaság hagyo­mányőrző szándéka, kezde­ményezése (az együttes veze­tője Mossóczy Vilmos; köz­reműködött még Fülöp At­tila, Leblanc Győző és Pre- voz János); ám ennél is na­gyobb elismeréssel adózunk a remek szakmai felkészült- ségrlek, szívet-lelket gyönyör­ködtető együttmuzsikálásnak. Várjuk a Szekszárdi Ze­nélő Nyár 1981-et!... DOBAI TAMÁS TOL ni AI SZEMLE A MEGYEI KÖNYVTÁR HELYTÖRTÉNETI GYŰJTÉSÉBŐL TOLNA MEGYE FAHIDY József: Verseny munka­erőért. A mezőgazdaság kiegészítő tevékenysége. = Magyar Hírlap, 13. évf. 1980. júl. 12. 162. sz. 5. old. HAVASI János: Hidasi csendes na­pok. = Dunántúli Napló, 1980. júl. 3. Hidas, Tolna megyéhez tartozott község gondjairól. Jól fejlődik Tolna megye építő­ipara. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 30. 177. sz. 4. I. MAGYAR László: Küldetéstudattal. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 10. 160. sz. 4 I. A megyei népi ellenőrzés megvizs­gálta. A szőlő felvásárlása és feldol­gozása Tolnában. = Népszabadság, 38. vf. 1980. júl. 27. 175. sz. 8. I. Szekszárdi ÁG. Mezőgazdasági üzemek társulása. = Magyar Hírlap, 13. évf. 1980. júl. 17. 166. sz. 4. old. ORDAS Iván: Dinasztiák. = Élet és Irodalom, 25. évf. 1980. júl. 5. 27. sz. 16. I. Ritka madarakat fedeztek fel a fiatal Tolna megyei madárkutatók... = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 4. 155. sz. 12. I. A sasokat, sólymokat és ölyveket különös gonddal védelmezik a Ge­menc! Áll. Erdő- és Vadgazdaság­ban. = Népszabadság, 1980. júl. 29. 176. sz. 8. I. TRIPOLSZKY László: Nemzetiségi olvasótáborok. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 2. 153. sz, 7. I. SZEKSZARD Dél-Afrika népével és a felszabadí­tásért küzdő afrikai nemzetiségi kong­resszusokkal szolidáris ifjak nemzet­közi vita- és építőtábora nyílt meg hétfőn Szekszárdon. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 22. 170. sz. 4. I. KOVÁCS József: Bemutatjuk a Szekszárdi Állami Gazdaságot. — Együttműködés, 3. évf. 1980. 2. sz. 2. I. BONYHAD VERESS Mária: Nemzetiségi köz­pont Bonyhádon. = Magyar Nem­zet. 1980. júl. 10. A bonyhádi művelődési házban fo­lyó tevékenységről. DOMBÓVÁR BOSSÁNYI Katalin: Az ipar vidék­re megy. = Népszabadság, 38. évf. 1980. júl. 9. 159. sz. 6. I. PAKS GÁLLOS Orsolya: A paksi alkotó­telep első szezonja. = Dunántúli Napló, 37. évf. 1980. júl. 6. 184. sz. 8. p. MAGYAR Pál: Az ember és a sugarak. = Új Tükör, 17. évf. 1980. júl. 13. 28. sz. 6—8. I. Beszélgetés a paksi atomerőműről. Múzeum a vicinálisoknak az atom­városban. = Turista Magazin, 91. évf. 1980. júl. 7. sz. 33. I. DR. PERÉNYI Imre: A lakókörnye­zet intézményellátásának kérdése. = Városépítés, 1980. 3. sz. 6—9. I. Paks új lakónegyede. BOGYISZLÓ BÁRTH János: Sorsokat látó vallo­mások. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 2. sz. 45—52. I. Bogyiszló és Tolna a 17—18. sz. határperek, Bogyiszló régi település- helve. KESZTHELYI Erzsébet: Szövetkezeti Néptáncosok Vili. Országos Találko­zója. = Szövetkezet, 33. évf. 1980. júl. 16. 29. sz. 3. p. A találkozón első díjat kapott a bogyiszlói szövetkezeti népi együt- tes; a legjobb kíséretért járó külön- díjat pedig a szekszárdi táncegyüt­tes zenekarának ítélték. DUNAFOLDVAR CZIPPAN György: Golyó a kockák között. = Ifjúsáqi Magazin, 1980. 16. évf. 7. sz. 8—9. I. _ , Dunaföldvári gimnázium Kovacs- pedagógus házaspár ügye. FADD-DOMBORI Fadd-Dombori üdülőhely fejlődése. = Népszabadság, 31. évf. 1980. júl. 13. 163. sz. 4. I. KOLESD K. G.: A képgyűjtő falu. = Nép­szava, 108. évf. 1980. júl. 10. 160. sz. 6. I. ŐCSÉNY Pontos gépbeállítás — jobb szer­felhasználás. = Mezőgazdasági Tech­nika, 20. évf. 1980. 7. sz. 20—21. I. KSZE-bemutató öcsényben. SIMONTORNYA HORVÁTH Ildikó: A simontornyai hetvenmillió — és a szakszervezet. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 4. 155. sz. 3. I. Simontornyai Bőrgyár. Rugós létra gyártásáról kötött koo­perációs szerződést a simontornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet az oszt­rák Minka céggel. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. ‘5. 156. sz. 10. I. TAMÁSI A VEGYÉPSZER tamási gyáregysé­gében az elmúlt években adták át egy kétezer-háromszáz négyzetméteres üzemcsarnokot. = Népszava, 108. évf. 1980. júl. 3. 154. sz. 3. I. TOLNA SÓLYMOS Ede: Vízosztás Tolnán 1945-ben. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 2. sz. 53—58. I. Kardos László visszaemlékezése a Duna és a Duna menti vizek halá­szati helyeinek felosztásáról. VARALJA Német nemzetiségi úttörők olvasó­tábora nyílt Váraiján. = Magyar Hír­lap, 13. évf. 1980. júl. 31. 178. sz. 8. old. BABITS MIHÁLY GÁL István: Babits három Dante- miniatűrje. = Dunatáj, 3. évf. 1980. 1. sz. 10—14. I. KELEVÉZ Ágnes: Babits Mihály: Az európai irodalom olvasókönyvei. — Itk. 84. évf. 1980. 2. sz. 224—225. I. MELCZER Tibor: Néhány vonás Babits irodalomszemléletéhez. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 69—71. I. Reisinger János: Sipos Lajos: Ba­bits Mihály és a forradalmak kora. = Itk. 62. évf. 1980. 2 .sz. 574—576. I. POMOGÁTS Béla: A Nyugat szer­kesztési elvei a két világháború kö­zött. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 26— 35. 1. POSZLER György: A tanulmányíró Babitsról. — Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 75—82 I. RÓNAY László: Interjúk Babits Mi­hállyal. = Itk. 84. évf. 1980. 2. sz. 226—228. I. SZŐKE György: József Attila: Ma­gad emésztő...- József Attila és Babits viszonya .Magad emésztő... c. költemény tükrében. = Itk. 84. évf. 1980. 1. sz. 83—91. I. BAKA ISTVÁN BAKA István: A völgy felett lebegő lány. Színjáték. = Életünk. 17. évf. május—június. 483—498. I. A szerzőnek saját kamaszkora irán­ti nosztalgiáról. CSANYI LÁSZLÓ CSÁNYI László: Nem értékeljük túl a múltat? = Élet és Irodalom, 24. évf. 1980. júl. 19. 29. sz. 3. I. BODRI Ferenc: Könyvek és gon­dok között. = Új írás, 20. évf. 1980. 7. sz. 113—114. I. Csányi László: Szekszárdi Napló. TÜSKÉS Tibor: Meglepetés és biz­tatás. Csányi László: Szekszárdi Napló. — Dunatáj, 3. évf. 1980. 1. sz. 63—67. I. CZAKÓ GABOR CZAKÓ Gábor: Aranykor. Színmű. = Életünk, 17. évf. máj.—jún. 1980. 424—451. I. Történik Atlantisz pusztulásának évében. CZAKÓ Gábor: Siker. = Új írás, 20. évf. 1980. 7. sz. 41—47. I. FARKAS PÁL Farkas Pál a villányi szoborpark­ban. = Dunántúli NaPl°- 37. évf. 1980. júl. 15. 193. sz. 2. p. Rövid beszélgetés a Szekszárdon élő szobrásszal. Káposztás Zsuzsi és a szurdoki szűz Sok mindenről tudok tanúskodni. Én még jártam a lipcsei Paulinerkirchében, aminek ma már a legtöbb lipcsei a helyét se tudja, láttam Drezda romjait, a Mar- git-híd felrobbantását, vidámabb dolgokról szólva, jár­tam a régi Vurstliban, gyönyörködtem Káposztás Zsu­zsiban. s a Népligetről is tudok szólni, ahol a vénséges vén madárember csiripelt fáradhatatlanul, s látható volt a szurdoki szűz is. Mindez történelem, hisz a Vurst­li eltűnt, a Népligetről lehangoló hírek érkeznek. A tv augusztus 20-i vállalkozása — Ujjé a Vurstli­ban ... — ebből a rég letűnt világból idézett fel vala­mit, s Bohák György rendezőnek elébe ment a szeren­cse, csak meg kellett volna fognia a farkát Ugyanis megtalálták a Vurstli nem egy hajdani művészét, kö­zöttük — nem csekély meglepetésünkre — Lakatos Gab­riellát, s a hírneves Jancsi bohóc lányát, aki elmondta apjáról, hogy az Operába szeretett járni s különösen Wagnert kedvelte. Minden együtt volt tehát egy jókedvű történelem­idézéshez, még néhány eredeti filmfelvétel is, a pro­dukció mégis gyengécskére sikerült. Talán azért, mert Bohák György rendező nem bízva önmagában, segít­ségül hívta Bohák Györgyöt, hogy segítsen a forgató- könyv írásában (miért kötelező ma a rendezőknek for­gatókönyvet is írni?), talán azért, mert nem hitték el, hogy a Vurstli-történethez csak Karinthy lehet méltó társ, aki halhatatlanná tette Maudot, a csodapókot, s a mai fiatal néző már Molnár Liliomjával se tud sokat kezdeni, hát még a pót-Liliommal? Milyen is volt a régi Vurstli? önfeledten jókedvű, mert a legtöbb artista (vagy inkább csepürágó? a szó régi értelmében) magát is szórakoztatta, s a néző is szereplő volt, rúghatott gólt, meglökhette a kecskét, mert a lányok szívét akkor még megdobogtatták az erős fiatalemberek, a kecskéhez pedig kellett ám erő, Káposztás Zsuzsinak épp úgy lehetett örülni, mint a Liliputi színház apró művészeinek, akinek pedig ez sem volt elég, beülhetett Lakner bácsi gyerekszínházába. Odébb pedig, a Népligetben, mint mondám, a vénséges vén madárember produkálta magát, aki egyébként me- kegni és röfögni is tudott, s ott volt még a szurdoki szűz is ... Molnár Ferenc Lilioma, mit szépítsük, ma már ér­zelgős cselédromantika, amit továbbírni felesleges vál­lalkozás, ám itt tulajdonképpen az egész műsor fölött ennek szelleme lebegett, pedig inkább Fellini cirkuszát kellett volna megidézni, ami annyival is könnyebb lett volna, mert a hajdaniak közül még jó néhányan itt él­nek. Kaposy Miklós és Bohák György — ők írták a forga­tókönyvet — nem bízta magát a Vurstli történetére, valami „eredetit” akartak, s a végeredmény mindösz- sze annyi, hogy a Vurstli történelme, hangulata helyett elmondták nekünk, milyen is lehetett. A téma tovább­ra is arra vár, aki majd ki tudja aknázni gazdag lehe­tőségeit. CSÁNYI L. Hontalan gépek Gépek honosításáról, az ezzel kapcsolatos tűrhetetlen lassúságról, huzavonáról szólt a vasárnap esti A HÉT- műsor egyik riportja. Azzal a befejezéssel, hogy a mű­sorvezető kemény kérdéseket tett fel, ígérve és remél­ve, folytatása lesz az ügynek, a rendkívül fontos témá­nak. Mezőgazdasági gépek külföldről való behozása meg­szokott dolog, természetes, hogy a magyar gépgyártás nem produkálhat mindent. A laikus azt gondolná, be­hozzák a gépet, mert jó, rögtön munkába is állítják. Többnyire nem. Előbb honosítani kell. Vagyis a ma­gyar előírásoknak megfelelően átvizsgálni balesetvé­delmi szempontból, és ha kell, módosítani, kiegészíteni, például védőráccsal ellátni valamilyen részét. A honosítás lassan megy, némely esetben fél évnél is hosszabb idő telik el, mire kész az engedély a gép használatára. Kínlódnak állami gazdaságok, szövetke­zetek. Próbálják maguk megoldani a honosítás inté­zését, mert az AGROKER nem végzi, illetve végezteti el, noha az lenne természetes, hogy a termelőüzem olyan gépet vesz át a kereskedelmi vállalattól, amit azonnal használni tud. Egységesen, intézményesen kel­lene megvalósítani a honosításokat. Ha kevés az az erő, amely az egyetem ilyen munkát végző intézeténél van — erről értesülhettünk a tv-riportból —, akkor ke­resni, szervezni kell újabb erőket. Megengedhetetlen, hogy a termeléshez nélkülözhe­tetlen berendezések, nagy értékű gépek álljanak az ud­varon vagy a gépszínben, ahelyett, hogy dolgoznának. Nem is beszélve a bizonytalanságról, az idegölő próbál­kozásokról, a bürokrácia és a túlzottan szigorú előírá­sok kellemetlen hatásáról. Várjuk a televízió újabb riportját, a kérdésekre adandó konkrét válaszokat, az ügy megnyugtató inté­zését. GEMENCI JÓZSEF Rádió Lakkozás nélkül A rádióhalilgatóként azok közé tartozom, akik kedvelik a kötet­len vitaműsorokat, azokat, me­lyek mellőznek minden lakko­zást. Ezek közé sorolható Mes­ter Ákos és Vértes Csaba Kör­mikrofonja, melyben egy-egy té­mában tájékozott, okos emberek mondják el tapasztalataikat, vé­leményüket: néha egymás sza­vába vágva, vitatkozón. Csütörtök délután a hátrányos helyzet került terítékre, illetve a ,, körmikrofonba”. Nemcsak, sőt nem elsősorban az anyagi­lag hátrányos helyzetüekről szóltak, azokról a családokról, akik szegénységben élnek (velük kapcsolatban a műsor résztvevői erőteljesen hiányolják, hőgy nem állapíttatik meg egy létmi­nimum, mely összeg megnevezé­sét szemérmesen kerülgetjük), hanem a jól szituált értelmisé­giekről, akik kulturális igényte­lenségben tengenek, azokról, akik iskolai végzettség tekinteté­ben valahol; a sor végén kullog­nak, azokról, akiknek súlyos be­teg, vagy rokkant él mikrokör- nyezetüikben, tehát családjukban olyan hangulat uralkodik, ami akarva, akaratlanul hátrányos helyzetet teremt. A hátrányos helyzetet kiváltó okok megszüntetéséről is szólt a műsor, ami részben állami, tár­sadalmi feladat, viszont a részt­vevők kimondták azt is: hogy e téren az egyéni akarat gyakorta elsorvad, a hátrányos helyze­tűek — azon kívül, hogy az ál­lami intézkedéseket várják — nem tesznek semmit. A csütörtöki műsor — a ko­rábbiakhoz hasonlóan — jó, okos és pergő volt. Sajnos, nem pereghetett tovább, hiszen a mű­soridőt mindössze huszonöt- percnyire korlátozták a szer­kesztők. —vhm— Következő heti filmjegyzetfinket a Picasso kalandjai cí­mű svéd filmről írjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom