Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. augusztus 24,

^NÉPÚJSÁG 3

Délelőtt von, s csönd « ipartelepen. Időnként fékez

5

ír teherautó, felberreg egy smotor. Aztán megint csend. Nem csattognak nehéz csövek, nem morajlanak hatalmas gépek, áttételek, s köszörűk éles csikorgóul sem hallatszik. Olajszag, fürt és korom sehol.

Amott, túl a vasúton csilingelni kezd a sorompó, leeresztik. . Halkan befut az állomásra egy dízelmozdony, hogy aztán megrakott vagonokkal induljon Szekszárdról Pestre, onnan Miskolcra, Győrbe, s az országhatáron túlra. Az ipartelepek jellegzetes, tömör olajos szagát sem érezni, eltűnt, akárcsak a vasútról az ütemesen pöfögő 424-es. A gyárkapukon belül fürge villamos targoncák emelik a teherautó platójára a kisebb-nagyobb rekeszeket. Zaj egyedül a műhelycsarnokokban van, ez is finomabb, visszafogottabb, mint volt valamikor. A gépeken immár három órája dolgozik a délelőttös műszak.

Itt az ipartelep elején, a BHG Híradástechnikai Vállalat 4. számú gyáregységében szovjet, magyar és svéd telefonközpontokhoz kapcsológépeket és különböző szerelvényeket gyártanak. Két, esetenként három műszakban 860 fizikai és 140 adminisztratív és műszaki dolgozó. A főtermelésben szak- és betanított munkások, a segédüzemnél, a tmk-nál, a szerszámüzemben jól képzett szakmunkások végzik a dolgukat. Mindezt Békés Mi- hálytól, a gyár főmérnökétől tudtam meg.

— Hogyan készül a műszakbeosztás — kérdem a főmérnököt.

— Negyedéves, illetve heti program szerint dolgozunk, havonként dekádonként értékeljük a feltételeket — ebből mérhető le, hogy elég-e a kapacitás, vagy sem. Harmadik műszakot csak akkor szervezünk, ha nagyon sürgős a múnka, ha anyaghiány vagy egyéb ok miatt lemaradtunk a termelésben. Az éjszakai műszak időtartama többnyire 1—2 hét. A műszakot az üzemvezető szervezi, a művezetőn keresztül, aki aztán napra bontja a feladatokat.

— S kik vállalják az éjszakai műszakot?

— Az éjszakai műszak- pótlék 40, a délutános pedig 20 százalék. Soha nem volt gondunk egy éjszakai műszakot összehozni, - mindig

maguktól jelentkeztek az emberek. Nyilván az éjszakázás anyagi vonzata miatt.

— Lehetne-e 3 állandó műszak beállításával növelni a gyár termelését?

— Munkánkat meghatározza, hogy egy országos nagyvállalat egyik gyáregysége vagyunk. A vállalat termelésirányítása számítógépen van. A gép tablókat készít az éves tervről, van anyagtabló és munkaidőtabló, ezeket negyedévre és dekádra bontja. Jó ez a módszer, hisz a számítógép a feladatokhoz szükséges anyagot is kikalkulálja, így aztán ritka az anyaghiány. Szeptember végén zömében már itt lesz az az alapanyag, amelyre a negyedik negyedben lesz szükség.

— Az egyes műszakok teljesítménye mennyire tér el egymástól ?

— Az első műszak hatékonysága a legjobb. Délelőtt frissebbek még az emberek, aztán a segédüzemek is teljes létszámmal dolgoznak, s azonnal kijavítják a hibákat. A délutános műszak gyengébb, még gyengébb az “éjszakai. Ha az első műszak teljesítményét száznak veszem, akkor a második 90, a harmadik pedig 80 körül mozog. Természetesen csak akkor, ha mindhárom műszakban ugyanazt a munkanemet végzik.

— Honnan járnak be az emberek?

— Nagydorogtól Bátaszé- kig a közbeeső községekből, és persze Szekszárdról. Szerencsénk van, hisz nincsenek munkaerőgondjaink.

Nyárai Sándor, a szerelvénygyártó üzem — a műanyag- és rugógyártó műhely — vezetője.

— Mi az ön feladata?

— A munka szervezése, előkészítése és előkészíttetése, a dekádprogramok felosztása, a csoportvezetőkkel a heti munka megbeszélése, valamint a kiadott munkák visszaellenőrzése.

— Mennyit változott öt év alatt a munkája.

— Rengeteget. A korábban szétszórt üzemrészek egy helyre kerültek és kitisztultak a feladataink. Az üzemben igen jó kollektíva jött össze, amit bizonyít, hogy három éven át elnyertük a. Kiváló Üzem címet. A speciális munkából adódik, hogy az emberek egymásra vannak utalva; egy-egy szerelvény elkészítésén ketten-hárman dolgoznak. Ezek a kis csoportok soha nem állandóak, mindig változnak.

— önnek van váltótársa?

— Nincs. A két üzemben és a két műszakban egyedül vagyok, reggel 8-tól negyed ötig dolgozom. Minden műszakban van csoportvezető, ő osztja be a dolgozókat a napi munkára, s indítja be műszakkezdéskor a gépeket. Délután kettőkor találkozom mindkét csoportvezetővel, megbeszéljük a munkát, megnézzük a műszakátadó füzetet, amelyben minden gép száma mellett feltüntetik, hogy van-e valami baja, be kell-e állítani, s hogy milyen anyagokra van szükség.

— Munkaidejének hány százaléka a termelés közvetlen irányítása?

— Durván 20—25 százaléka. A feltételek, az anyag, a gép biztosítására fordított idő 30 százalék körül alakul. A dolgozók problémáival — szabadságegyeztetés, kilépő és egyéb — naponta átlag a munkaidőm 10 százalékában foglalkozom. A maradék rész megoszlik az adminisztráció és az ellenőrzés között.

— Két, ugyanazt a munka- műveletet végző dolgozó teljesítménye között az eltérés miből adódik?

— Egészen egyszerűen a kézügyességből. Ahol a gép termel, és a dolgozó figyel, a termelés a géptől függ és egyenletes a norma. Ahol viszont kézi munka van, ott igen sok múlik az ügyességen. A műanyagüzemben egy dolgozónak egy műszakban 12—13 ezer rugót kell a keretbe rakni. Ha fürge kezű, könnyedén dolgozik, sőt a normát is túlteljesíti. Van, aki 2—3 hét alatt megtanul egy műveletet, s van akinek két hónap sem elég ugyanarra.

* — Milyen gyakran állnak a gépek?

— Szerszámjavítás, vízhiány, anyaghiány miatt esetenként előfordulhat, hogy áHnak a gépeink. Műszakonként átlag 15 százalékot áll nálunk egy-egy gép, ez idő áteltit állítják, javítják a gépeket, s fogyasztják el a dolgozók a reggelit.

■Péter Károlyné betanított munkás, két éve dolgozik a gyárban. Eredeti képesítése: kereskedelmi eladó. Jelenleg a műanyagüzem egyik fröccs- gépén dolgozik: fémkeretre műanyag kereteket rögzít.

— Ma ezt csinálom, de holnap már lehet, hogy más lesz a munkám. Nem lehet tudni ©tőre. hogy a 70—80 féle munkaművelet közül melyiket osztják rám műszakkez- déskor. Nálunk nincs senkinek állandó gépe, körülbelül tíznaponként jutok visz- sza ugyanarra a gépre.

— Akkor hát nincs váltótársa sem.

— Nincs. Nem tudom, hogy műszakváltáskor ki kerül a gépemre. Tudja, mi olvm freaolíemberek vagyunk: mindenkinek minden gépen kell dolgoznia.

— Melyik gépen szeret dolgozni?

— Nekem teljesen mindegy. Bár ami azt illeti, a nagy gépeknél elég monoton a munka. A kisgépek mellett ketten, hárman dolgozunk, s közben lehet beszélgetni. Szóval változatos a mi munkánk, s nincs torzsalkodás se, hisz ugyanaz a dolgozó hol a könnyebb, hol a nehezebb munkát végzi.

— Hogy indul a műszak?

— A csoportvezető megmondja, melyik gépen dolgozom, s beindítja a masinát. A többi már az én dolgom. Ha anyag kell, vagy a géppel baj adódik, szólok a vezetőnek. Nálunk nincs az, hogy rossz a gép és várom amíg megjavítják, addig is átmegyek egy tnásik gépre, vagy valami kézi munkát végzek.

— Milyen a délutános műszak?

— Különösen most nyáron már nagyon meleg van, hiába a szellőztetés, 38—40 fokot mérünk a műhelyben. Elbágyad az ember, a gépek is felmelegszenek, kifáradnak. Több probléma van a géppel, gyengül a termelés. Reggel sokkal frisebben megy a munka, mint délután.

— Hogyan lett kereskedőből ipari munkás?

— A kakasdi boltot vezettem, de mikor önkiszolgáló lett, nem vállaltam tovább. Nagy volt a felelősség, a munkaidőnek meg se vége, se hoslsza, a takarítástól a beszerzésig mindent nekem kellett elintézni. Most nincs akkora felelősségem, bár több százezer forint értékű gépen dolgozom, de a felelősség megoszlik. Jód érzem itt magam, tizenkettőn dolgozunk együtt, megszoktuk egymást.

— A lábatlani vasbetongyár egyik üzemében felállítottak egy automata fényképezőgépet, s az 2 percenként készített felvételeket. A képeket elemezték, s kiderült, hogy a dolgozók a munkaidő 50—61 százalékában termeltek, s az időveszteséget az ügyetlen szervezés okozta...

■— Ha itt, ebben a gyárban készítenének efféle munkaidő-fényképet, egyértelműen kiderülne: a hasznos időalapot 100 százalékban kihasználjuk.

Délután van, két ára, megelevenedik az utca. Autók, motorok, kerékpárok és gyalogosok érkeznek és indulnak. Az ipartelepen, anélkül, hogy ezt bármi is jelezné, megkezdődik a második műszak.

D. VARGA MARTA

Élelmiszergazdaság

Magyar-NSZK

szaknapok

Szombaton a Technika Házában megnyitották a magyar—NSZK élelmiszergazdasági szaknapokat. Tóth- Zsiga István a MÉTE ügyvezető titkára üdvözölte aszak- niapokon résztvevő, a két ország vállalatait képviselő szakembereket, majd Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter méltatta a magyar—NSZK agrár- gazdasági és élelmiszer-termelési együttműködés jelentőségét. Elmondotta, hogy tíz év alatt ötszörösére nőtt a két ország külkereskedelmi forgalma, a fejlődés üteme töretlen, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben is tíz százalékkal több áru cserélt gazdát a két ország külkereskedelmi forgalmában. Az ösz- szes export-importnak csaknem negyedrészét teszik ki az agrártermékek, amelyeknek aránya növekszik. Figyelemre méltó, hogy a magyar élelmiszer-kivitel felét már a Eldolgozott termékek alkotják, ami azt bizonyítja, hogy nőtt a magyar áruk versenyképessége az igényes NSZK-beli piacokon és ez ígéretes a további kilátásokat illetően. Ugyanakkor az NSZK vállalatai nagy teljesítményű gépeket, vegyi anyagokat és eszközöket gyártanak magyar megrendelésre, részben a magyar agrártermelés számára. A magyar mezőgazdaságban felhasznált, a nyugat-európai országokból származó gépek 40 százalékát állítják elő az NSZK vállalatai és az élelmiszeripar fejlesztésében is tevékeny részt vállalnak. Egyebek között a kaposvári húskombinát és a martfűi növény olaj gyár fontos gépi berendezéseit szállították.

■Ezután Josef Érti, az NSZK élelmezésügyi, mezőgazdasági és erdészeti minisztere tartott előadást. Kifejtette, hogy a két ország vállalatai, gazdaságai a különböző szintű egyezmények alapján eredményesen bővítik az együttműködést. Mintegy 60 .kooperáció, s .megállapodás van érvényben a két ország vállalatai, gazdasági között mező- gazdasági vonalon, mezőgépek gyártásában, különböző termékek előállításában. Figyelemre méltó, hogy az együttműködés területei igen változatosak,

A két ország vállalatai, gazdaságai ezt a lehetőséget a továbbiakban mindinkább kihasználhatják: erre adnak lehetőséget a magyar—NSZK élelmiszergazdasági napok. A két ország szakemberei együttes tanácskozásokon mérik fel az újabb lehetőségeket.

Közművelődés

SZEZON ELŐTTI KÖRKÉP

Bízzunk benne, hogy a nyár még nem köszön el, de akkor is számolnunk kell az ősz és uram bocsá’ a tél eljövetelével. Ezt a két évszakot az adottságai miatt már régen a tanulás, a képzés és továbbképzés, a művelődés időszakának tartjuk. Ezért van, hogy a művelődési intézményekben a nyár főleg szervezéssel telik el. Készítik a „kínálatot” és a szezon zökkenőmentessége érdekében a feltételek javításán munkálkodnak.

107 MŰVELŐDÉSI HÁZ,

100 NÉPMŰVELŐ

Tolna megye községeinek helyzetét vizsgálva a kép a következő: 107 tanácsi és szakszervezeti fenntartású művelődési ház van. Az elmúlt öt évbén Bátán és Pincehelyen épült új, tizenhárom és fél millió forint értékben, jelentős felújítás volt Gyönkön és van jelenleg Hőgyészen. A felújítások ősz- szege 6 millió forint, amit összesen 13 házra költöttek. Ezzel együtt is mindössze a művelődési házak egynegyedére mondható, hogy jó állapotban van. Huszonnégy helyen — közöttük van Nagy- mányok, Bátaszék, Tolna, Dunaföldvár — rossz, hovatovább funkciójának ellátására alkalmatlan az épület.

Ide kívánkozik viszont az a megjegyzés, hogy egyikmásik helyen kevés gondossággal, néhol pusztán a mindenkitől elvárható rend- és tisztaságszeretettel sokat lehetne javítani a helyzeten. Az elhasználódottság érzetét enyhíteni lehet a tisztasággal, az ésszerű mértékig végzett javítással. Néhol azonban az elhasználódottság és az elhanyagoltság együtt jár.

Megyénk művelődési házaiban most közel száz főfoglalkozású népművelő dolgozik. Közülük negyvenen vannak a községekben, pontosan tizenöttel többen, mint öt évvel korábban. Minden második népművelő szakképesítéssel rendelkezik. A főhiva- tásúak mellett több tisztelet- díjas népművelő van. ők vezetik a művelődési házak többséget. A hatvanöt tiszteletdíjas közel fele rendelkezik alapvizsgával, ugyanakkor részt vesznek a rendszeres továbbképzésen.

KÖNYVTÁR ÉS KÖNYV

Gyorsabb ütemű fejlődést mutat a könyvtárhálózat, összesen hat új könyvtár épült, ebből egy — Bátán — a művelődési házzal együtt, a többi öt — Aparhanton, Ma- gyarkeszin, Nagyszokolyban, Regölyben és Simontornyán — önálló. Ezekkel együtt a községi könyvtárak száma száztizenkilenc, tehát több, mint a művelődési házak száma. Az elmúlt években a régi könyvtárak korszerűsítésére is jutott pénz. A tíz bővített, illetve korszerűsített könyvtár között van a gyönki, a nagydorogi és a felsőnánai. Húszra tehető azoknak a könyvtáraknak a száma, amelyek elhelyezése rossznak minősíthető. Ide sorolható néhány nagyközségi is, például a bátaszéki, decsi, a faddi, a pincehelyi.

A községi könyvtárfejlesztésre fordított megyei pénz öt évvel ezelőtt alig haladta meg a félmillió forinot, ám tavaly 1,3 tnililó volt. A köz- gyűjteményi norma figyelembevételével ennél is többre lenne szükség. Igaz, hogy ahol kevés a hely, vagy egyéb ok miatt rosszak az elhelyezési körülmények, nem nagyon szorgalmazzák a könyvállomány gyarapítását.

Érdemes még néhány mondat erejéig időzni a könyvtárügynél, ugyanis vannak számok, amelyek figyelmez- tetőek. Nevezetesen arra hívják fel a figyelmet, hogy a könyvtárakra fordított összeg és az olvasók száma, valamint az általuk kölcsönzött könyvek között nincs összhang. Sőt! íme az. adatok: amíg a könyvtári állomány 33 százalékkal növekedett, addig a beiratkozott olvasók száma tíz százalékkal csökkent, és ennél is nagyobb mértékű a kikölcsönzött könyvek számának csökkenése (29 százalék). Ezt az illetékes szakemberek bizonyára sürgősen elemezni fogják. Figyelembe veszik azt is, hogy a szövetkezeti könyvterjesztés növekedési üteme nálunk miért csak egyharmadnyi az országoshoz mérten. Való igaz, hogy a 16 millió szövetkezeti könyvforgalom nem kis pénz, de az ezért vásárolt könyvek

aligha egyenlítik ki a könyvtári forgalom csökkenése miatti olvasási kiesést.

A visszaesést méginkább érthetetlenné teszi, hogy öt év alatt 8-ról 27-re nőtt a főfoglalkozású könyvtárosok száma, és az addig szakképzet- lenek is mind letették az előírt vizsgákat.

JÓN A VÁNDORMOZI

A filmszínházak száma öt év alatt hússzal nőtt a megyében, abból nyolcat kaptak a községek, így ott jelenleg 124 van. Ha minden moziban egyszerre telt ház lenne, akkor kétszáz híj Ép húszezren néznék a vetített filmet. Erre még nem volt példa, már csak azér Sem, mert a kis községekben a nézőszám előadásonként húsz alatt van. Érthető, ha az ilyen helyeken bezárják az állandó mozikat és az egyszer már bevált „vándormozi” keresi fel a falut. Erre a sorsra jutott Kajdacs, Medina, Bikács, Szárazd, Szakadát, Kalaznó, Értény és Várong filmszínháza. A kis nézőszám mellett a gondokat szaporítja az is, hogy a korszerűsítésre,

felújításra fordítható pénz — jóllehet tavaly is 1,6 millió forint volt — kevésnek bizonyul, ezekből nyolc filmszínházat — közöttük hat művelődési házban működött — be kellett zárni.

Tolna megye öt községében van múzeum. A több, mint kétszázezer látogatóból 145 ezer a simontornyai és a du- naföldvári állandó kiállításokat látta.

Nos, ilyen a kép, ha megyénk közművelődési feltételeinek jelen helyzetére pillantunk. A megyei forrásból származó anyagi eszközök ha nem is bőségesek, de arra elegendőek, hogy a helyi erők és-a társadalmi összefogás egyeztetésével megfelelő lehetőségeket biztosítson. Ez előrelátó, esetleg több évre szóló terv készítésére kell, hogy ösztönözze az anyagiak felhasználásáért felelős vezetőket. E terv készítésénél arra sem árt gondolni, hogy a községek lakói esetenként olyan városi üzemekbe járnak dolgozni, ahonnét szívesen nyújtanak segítséget a falvak közművelődéséhez.

(F. 1.)

A vonat a dclutánosokat hozza