Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
1980. augusztus 23. Képújság 3 Patyolat-ri port „Köszönet a szép, hófehér munkáért” A Bertók Róbertné szocialista brigád három tagja Alig szürkül, de az embereket már beszólította a házakba a televízió. Idős asszony — parányi cetlivel a kezében — tétován járkál a többszintes lakóházak között a szekszárdi Herman Ottó lakótelepen. Autó érkezik a házak elé. Kiszáll a család. — Nem tudják, hol laknak S. Józsefék? — kérdi az idős a fiatalasszonytól, aki készségesen magyaráz — Tudja, Ilonkám, figyelmeztetni akarom őket, hogy a mai nappal jár le az ágyneműjük. S ha nem hozzák vissza, dupla díjat kell fizetniük. Biztosan megfeledkeztek róla, hiszen még új ágyneműbérlők... Aztán Hamburger Jenőné, a patyolat szekszárdi 5. számú lerakatának vezetője eltűnik az egyik II. számú épület lép- esőházában. Egy másik alkalommal panaszosan mondja az idős asszony: — Szeretem ezt a munkát. Csak hát az a baj, hogy nincs elég színes, virágmintás ágynemű. Pedig a kuncsaftok azt igényelnék... Mindegyiküket ismerem, valamennyit kedvelem, s úgy bánt, hogy hogy nem tudok nekik olyant adni, amilyent szeretnének. * Színhely: a szekszádi Hunyadi utcai szalon. Az eset vagy egy esztendővel ezelőtt történt. Akkoriban, amikor a bértörölköző még újdonságnak számított. A fiatalember három garnitúra ágyneműt cserélt, mire a kiszolgálónő roppant nyájasan — de nem rábeszé- lően — kínálta neki a vidám színű frottírtörölközőket is. — Köszönöm, de megbeszélem otthon... Azaz, mégis kérek egy csomaggal. • — És ön, milyen ágyneműben hajtja álomra a fejét? — kérdeztük többektől. Néhány válasz: — Patyolatosban — mondja egy fiatalember. — Ennek több oka van. Először is szépek, gusztusosak ezek az ágy- ruhák. Aztán, kicsi a lakáSzokatlan augusztusi ködben kerestük a nagykaput, az eső koszosra nyalta a Trabant szélvédőjét. Alig pár pillanat alatt, hogy kiszálltunk a kocsiból és a házba siettünk, hajunkat nyirkosra fésülte az idő. Nyesev Illés egy vödör paradicsomot tett a küszöbre. • Már régóta dédelgetett gondolatunk volt, hogy betérünk Nyesevék csámpa-pusztai birodalmába, ahol tizenhét fólia alatt paradicsom, paprika és uborka terem. — Jóapám kilencszázkettő- ben jött Magyarországra, Bulgáriából. Itt Csámpán szép bolgárkertészetet csinált. Én már itt születtem, Pakson. Elvégeztem az iskolát, aztán apám örökébe léptem. Régebben dolgoztam a tsz- ben is, de az, hogy irányítsam a pusztabélieket, nem nekem való munka volt. Pedig ott, a kertészetben szép fizetést kaptam. sunk. Ha otthon mosnánk ezeket a nagy darabokat, ki sem tudnánk teregetni. Egy megjegyzésem viszont van: sokallom, ha egyetlen napot késünk a visszavitellel, máris száz százalékos „büntetést”, azaz dupla díjat kell fizetni. Szerintem ez változtatásra szorul. Az ABC-áruház pénztára előtti sorbanállás közben középkorú asszonnyal beszélgetünk: — Én már hajtanék a csereágynemű felé. De a férjem ragaszkodik a sajáthoz. Azt mondja, ha az édesanyja tudott mosni hatodmagára, én is moshatok négyünkre. Meg, hogy ő nem fekszik „más után” az ágyba... Egyik munkatársam egy éve költözött Szekszárdra. Azóta ők is „patyolatosok”: — Korábbi lakhelyünkön kevés ágyruhája volt a Patyolatnak. Szabályosan protekció kellett az ágynemű- cserélők táborába kerülni. — Bevallom, kezdetben idegenkedtem a „más” ágyruhájától — mondja egy Demizsonnal a kezében, József lép be és köszönt bennünket. Tölt a jófajta fehér borból. — A nyolc általános után apám mellé jöttem, most már velünk dolgozik a feleségem is — magyarázza Nyesev Illés fia. Kisétálunk, odakinn szelíden, szinte harmatszerűen permetez az eső. Nyesev Illés a traktorra mutat: — Vagy százharmincezerbe került. Nem olcsó játék. Hogy a fóliáról, meg a pvc-csövek- ről ne is beszéljek. Nekem kellett az idén hét mázsa fólia, amiből csak egy kiló negyvennyolc forint. Egy sátorhoz kell harminc pvc-cső, aminek darabja száznegyvennyolc forint. Aztán még hol vannak a lécek, a dúcok, a szegek. Előttünk hosszú és mély árok vonul, hamarosan vizet tárolnak majd benne Nyesevék. Két motor, egy kisebb és egy nagyobb teljesítmébonyhádi asszony. — Aztán a • véletlen úgy hozta... Szóval öt vendégem érkezett külföldről. A barátnőm beszélt rá, menjek a patyolatba, hozzak huzatokat. Annyira elégedett voltam, hogy azóta saját részünkre sem nyűglődök az időt rabló mosással, tere- getéssel, vasalással... • — És milyen ágyruhában alszik, milyen törölközőt használ a Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalat igazgatója, Gál Istvánná? — ■ Sajátomat használom. — mondja nevetve —, de itt mosatok nálunk. Nem magyarázatképp, de hozzáteszem, szekszárdiak vagyunk, s férjhezmenésemkor az itteni szokások szerinte gazdag stafírungot kaptam... Ezt el kell használni. Más megyékben Patyolat néven „futnak” a textiltisztítást, mosást satöbbit végző vállalok. Mi kilógunk a sorból. Ugyanis az ország egyetlen vegyes profilú ilyen válnyű nyomja majd a kertészethez a vizet. József, a huszonhét éves fiú mondja: — Csináltunk egy kutat, nem jött be. Csináltunk még egy kutat, az sem jött be. Most itt van ez a tároló, ebben bízunk. Kétezer négyszögöl fóliához nagyon kell a víz. — Ilyenkor, nyáridőben, rokon srácok jönnek segíteni. Kapnak egy kis aprópénzt, meg aztán nekünk is jól jön a segítség — mondja az öreg. Már csuromvizesek vagyunk, szégyellem mondani, menjünk, vonuljunk a tető alá. Nyesev Illés már hevesebben magyaráz: — Hogy megéri-e? Úgysem hinné el uram, hogy mink a napnak huszonnégy órájából húszat dolgozunk. Csak gondoljon bele, amikor Szekszár- don nagy piac van, nekünk hajnal egykor már ott kell lennünk, hogy légyen asztalunk. Hiába kezdődik a piac fél hatkor, mi már egy órakor ott bóklászunk. Aztán gyakorta azt csináljuk, hogy pénteken este levisszük az árut, letakarjuk, lekötözzük, aztán hazajövünk. Egyszer már pórul jártunk, elvittek öt láda palántát, de hát istenem, mit csináljunk. A szekszárdi piac nem olyan, mint a többi. Másutt le lehet foglalni egy egész évre az asztalt, de Szekszárdon a sorrend számít. Aki korán kel, asztalt lel — módosítja a közmondást Nyesev Illés. — Egy kiló BONZEN paradicsommag hetvennyolcezer forint. Persze nekünk csak két és fél, három deka kell, ha nincs tőpusztulás. Paprikából, a H—2-esből olyan lalata a Tolna megyei. Nemcsak szolgáltat, hanem konfekció termékeket varr — tőkés bérmunkában. Számunkra, Tolna megyében élőkre nézve ez annál is hasznosabb, mivel ez a tevékenység biztosítja a szolgáltatás fejlesztéséhez szükséges alap nagy részét. Részben ennek köszönhető, hogy megyénk 42 települése van bekapcsolva a patyolat „vérkeringésébe”. Azokon a településeken, ahol nincs szalon, vagy felvevőhely, szabályszerű menetrend szerinti „patyolat-járatok” viszik a tiszta ruhát, hozzák a szennyest. Bérágyneművel pedig kilenc város illetve nagyközség — Szek- szárd, Tolna, Paks, Duna- földvár, Bátaszék, Tamási, Simontornya, Bonyhád és Dombóvár — van ellátva. — Megyénkben 1973-ban került bevezetésre a bérágy- nemű-csere. Érdekes módon, nálunk rögtön közkedvelt lett e szolgáltatás — mondja Gál Istvánné. — Persze, a gyors elfogadásához hozzájárult az is, hogy a kezdet kezdetén sem kellett fizetni igénybe vevőinek azt a bizonyos 400 forint betétdíjat. — Szolgáltatás bővítésére vonatkozó terveik? — Tavaly márciusban vezettük be a szőnyeg- és bútortisztítást. Elképzelésünk, hogy a VI. ötéves tervben ezeket a munkákat házaknál is elvégezzük. A festett bőrkabátok tisztítását is bevezetjük. — mondja az igazgatónő. — Tapasztalatom szerint — gondolom, ez megegyezik az önökével — a Patyolat szolgáltatásait úgymond sikk szidni. Bizonyára vannak olyan esetek, amikor a „szidást” mi, a lakosság érdemelnénk. — Szerencsére nem túl gyakran, de előfordul — néz munkatársára az igazgató, majd közösen sorolják a példákat: — Gyakori, hogy az ágyruhához nem szabvány, hanem nagyobb gombokat használnak a bérlők. Ilyenkor „leleményesen” hosszabbra vágják a gomblyukakat. Vagy a húsz dekát szoktunk vásárolni, annak 3000 forint kilója. • Elindulunk fölfelé a hatoson, Nyesevék régi házához. A puszta utolsó épülete jóval beljebb van az előbbinél. A kukorica magasra szökött, alig látni valamit az épületből. Az udvaron néma kacsák totyognak, Nyesev József szerint ezeknek sokkal nagyobb a májuk mint a többinek. Két németjuhász szinte egyszerre ugatja az érkezőt, a nyári konyhából Nyesevné káposztájának illata terjed. A szobákban a parkettnek már csak nyoma van, felszedte a család. Az ötéves Illés pedá- los autóval ront neki a falnak, szólok; vigyázzon, lejön a festés. — Ugyan már, bácsi, ennek a háznak már olyan mindegy. Nem tetszik tudni, hogy holnap elmegyünk innen lakni? Nyesevéket „kilakoltatta” a tanács. Az épülő atomerőmű nagyfeszültségű távvezetékei alatt nem lehet dolgozni. Fegyerek lehányja reggel a paplanhuzatot, amit azon melegében cserélni jön az anyuka. Kértük, legalább öblítse ki a holmit. Erre mélységesen fölháborodott. Rendre kínos eseteink vannak a házgyári lakások sárga elsötétítő függönyeivel. Ezek csak vegyileg tisztíthatóak, de a víz és koszfoltok nem távolíthatóak el tökéletesen belőlük. Ha pedig mossuk, összemennek. Van, hogy olyan terméket hoznák tisztítani, aminek külseje csak mosható, belseje csak vegytisztítható. Ezeket felelőtlenség lenne elvállalni... * Két három évvel ezelőtt a hermetikusan lezárt ágyneműcsomagban a „járandóságon” kívül egy cédulát is találtam : „Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat!” Aláírás: „Bertók Róbertné szocialista brigád”. Jólesett a kedves levélke — gondolom kívülem még sokaknak. Azóta rendszeresen kapjuk a cetlit, s ha mégsem, akkor már hiányzik. Amikor a hatalmas mosodába megyünk, önkéntelenül első kérdésem: — Kik a Bertók Róbertné brigád tagjai? Közülük ketten szortírozzák — szín és minta szerint — az ágyneműt, majd nylon- tasakba teszik és lezárják. A foltosokat, a „nem tökéleteseket” pedig félrerakják. Tehát a brigád tagjai önmeó- zást végeznek. Valamikor egy brigádgyűlésen határozták el a cédulák elhelyezését a csomagokban. Ezeknek a „visszhangjai” azóta ott díszlenek a brigádnaplóban. Egy visszhang a sok közül: „Köszönet a szép, hófehér munkáért”. Valóban köszönet, mert már nehéz lenne a patyolatosok szolgáltatásai nélkül az életet elképzelni! jünk fölött ezerszálú drót szalad végig, a ház mellett terpeszt állnak a hatalmas oszlopok. — Bagóért vettük a másik házat, ahol az előbb voltunk. S abban van hét szoba. Három család bőven elfér. Az apám, a nagyanyám és mi. * Egy egész gyereksereg vonul át velünk a síkos hatoson. Az út túloldalán fából ‘és vályogból tákolt kalyiba dülöng. Előtte gondosan művelt szőlő. — Ez a szőlő már nem a mienk, csak még műveljük — simogat meg egy szőlőlevelet Nyesev József. A viskó szűk istállójából az egyik rokon fiú húszéves lovat vezet elő. Ügyes mozdulattal a lóra pattan, várja, hogy kollégám lencsevégre kapja. Én is belenézek az optikába. Látom, hogy a ködből hatalmas épület bukkan elő, még hatalmasabb darukkal. Az atomerőmű. SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: Kapfinger András A NEB életéből A megyei után sorra megalakultak a járási, városi népi ellenőrzési bizottságok. A sort a tamási zárta e hét keddjén. Az első ülések napirendjén mindenütt szerepeltek a második félévi munka- és üléstervek, elfogadták az új hatásköri jegyzéket. Az újjáalakulás azonban nem jelentette azt, hogy merőben új munkát is kezdtek, mert több helyütt, az alakulóülésen a közben befejezett vizsgálat anyagát is megtár- gyalták"az új bizottságok. VIZSGÁLAT INDULT A hónap elején 65 népi ellenőr részvételével elkezdődött a fogyatékos gyerekek, fiatalok és a csökkent, illetve megváltozott munkaképességű felnőttek helyzetét felmérő vizsgálat. A népi ellenőrök és a felkért szakemberek között vannak orvosok, jogászok, pedagógusok és munkaügyekben jártas gazdasági szakemberek. Huszonegy gazdálkodó egységet keresnek fel és négy iskolát, a dombóvári és a szekszárdi kisegítőt, valamint az ireg- szemcsei és a zombai intézetet. A vizsgálat kiterjed annak felmérésére, hogy milyen lehetőségei vannak a fogyatékos gyerekek iskoláztatásának. Külön téma a megváltozott munkaképességűek helyzete. Az ő átképzésükről és a rehabilitációs folyamatról is lesz szó az anyagban. A teljes megyei kép szeptember végére áll össze. TANTERMEK Csütörtökön foglalkozott a Minisztertanács az országos általános iskolai vizsgálattal. Ebben a megye is részt vett. A megyei NEB anyagának tanúsága szerint Tolna az V. ötéves terv oktatási fejlesztéseivel az élvonalban van, ami — sajnos — nem azt jelenti, hogy ne lennének gondjaink. Mint kiderült, a koncentráltan — városokban — jelentkező tanteremhiány nemcsak nálunk, hanem az egész országban jelenség. Érdemes tehát számokban is áttekinteni a megye fejlődését, mert a vizsgálati anyag ezt a kimutatást annak idején nem tartalmazta. A megye városaiban a tantermek száma az V. ötéves tervben, beleszámítva a várható teljesítést, a következőképpen alakul. Kétszázkilenc tanteremmel kezdtük a tervidőszakot, annak végére ezek száma egy híján 300 lesz, pépedig negyvenhárom megszűnt és nem épült fel Dombóváron 16, Bonyhádon pedig 8. A községekben csökkenés van. A körzetesítés és egyéb okok miatt megszűnt 121 tanterem, építés és bővítés folytán lett 68 új, az összes termek száma viszont 758-ról 705-re csökken. Tornaterem kettővel van több, a sportudvarok gyarapodása viszont örvendetes. Ahol nincs említésre méltó fejlődés és nem is kell illúziókban ringatni magunkat — mert erre nem telik a következő ötéves tervben sem —, az a napközi. A cél a szint megtartása. A személyi feltételek javulnak, és amíg néhány évvel ezelőtt az országban szinte az egyik legrosszabbul ellátott megye voltunk, ma már a helyzet igen jó. Gondok csak néhány kis településen vannak, és a napközikben. Ihárosi V. HORVÁTH MÁRIA B Nyesev család kertészete Nyesevék A ház mellett terpeszt állnak az oszlopok
