Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból CIPÉSZEK, KAPTAFÁK 3. old. EGY SZÁZALÉK MEGTAKARÍTÁS 9. old. XXX. évfolyam, 181. szám. ÁRA: 1,60 Ft Irán Nyugati hírügynökségek értesülése szerint Behesti aja- tollah ultimátumot adott Ba- niszadr köztársasági elnöknek: vagy kinevezi miniszterelnöknek az általa — és az Iszlám Köztársasági Párt által — támogatott jelöltet, vagy számoljon az elnöki székből való eltávolításával. Behesti ajatollah megígérte, hogy ha folytatódik a vita a miniszterelnök személye körül — egyelőre 11 jelölt nevét vitatja a parlament —, akkor Khomeini főpap elé terjeszti az ügyet. Ebben az esetben Khomeini- nek — iráni források szerint — két választása lesz: vagy felmenti Baniszadr elnököt, vagy feloszlatja a parlamentet. Az utóbbi lehetőség ellen szól az, hogy a Khomeinit támogató Iszlám Köztársasági Pártnak nagy többsége van a parlamentben. Az új iráni miniszterelnököt már hétfőn ki kellett volna nevezni, de Baniszadr elnök az utolsó pillanatban kénytelen volt visszavonni saját jelöljét, .mert kiderült, hogy a parlament nem támogatná. * Az iráni parlament elnöke a nyugatnémet ZDF televíziónak adott nyilatkozatában pénteken kijelentette, hogy a november óta fogva .tartott amerikai túszok ügyét „az elkövetkező hetekben megoldják”. Hozzátette azonban: Irán addig nem építhet ki jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, amíg Amerika „olyan, amilyen”. Nyugati hírügynökségek értesülése szerint egy 5—7 tagú parlamenti csoport — együtt a túszokat fogva tartó diákok egy képviselőjével — már hétfőn megkezdi az üggyel kapcsolatos előkészítő munkát. Eredményre azonban az iráni kormány kinevezéséig nem lehet számítani. STÚDIÓ AZ ÉTTEREMBEN 3. Old. AZ ÉN KIS OTTHONOM 4. old. ÜZEN AZ EZREDFORDULÓ 5. old. KORSZERŰ GYAPOTTERMELÉS 8. old. NAGY TEHERBÍRÁSÚ KÖTÉL 12. old. ENERGIA A HULLÁMOKBÓL 12. old. MIÉRT TÚR A MALAC? 13. old. 1980. augusztus 3., vasárnap ---------------•....... — B ehesti ultimátuma VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS 6. old. ÓDÁNYI MALACOK 7. old. AZ ATOMENERGIA GYORSÍTOTT ÜTEMÜ FEJLŐDÉSE 8—9. old. KÉT ALBUM NEMZETKÖZI KINCSEINKBŐL 11. old. AZ ŐSI ORVOSLÁS TITKAI 9. old. AZ ÚJ CSALÁDMODELL 9. old. AZ ÉLET DOLGAI 10. old. EGY TÖRTÉNELMI VÁROS AZ OLIMPIA ÉVÉBEN 10. old. A ZALAI ZICHY-EMLÉKMÜZEUM 11. old. Hol tartunk? Rendszeres olvasója vagyok egyik napilapunk népszerű állandó rovatának, amely az „Itt tartunk” címet viseli, összeállítás friss adatokból: miként alakult főbb népgazdasági ágazataink termelése az előző év hasonló időszakához képest. Legutóbb megtudtam — épp a napokban —, hogy az év első öt hónapjában a múlt év január—májusi eredményéhez viszonyítva, némileg csökkent az állami és a szövetkezeti ipar termelése, bár egyes területeken — többek között a textilruházati-, az építőanyag-, a villamosenergia-iparban, vagy az alumíniumkohászatban — növekedés tapasztalható. Több lakást adtak át, ugyanakkor kevesebb építkezéshez kezdtek hozzá, a mezőgazdasági termékek felvásárlása csekély mértékben alacsonyabb volt, viszont több élőállatot vásároltak fel, s míg az import mérséklődött, lényegesen több árut exportált az or«2ág. Fontosnak tartom a statisztikának ezt a józanságát ahhoz, hogy a magam tájékozottsága hiteles legyen. De túl a számszerűségeken, mindig megfogalmazódik bennem a kérdés: hol tartunk a számokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem mérhető társadalmi tünetek számbavételével, amelyek természetesen az ilyen statisztikai összesítésekben is tükröződnek. Más szavakkal: azt követően, hogy annyit hallunk, olvasunk a nehézségekről, a további fejlődés bonyolultabbá vált feltételeiről, amelyeknek megteremtéséhez a korábbinál nagyobb összefogásra, fegyelmezettségre van szükség, vajon mindannyian komolyabban vesz- szük-e a munkát, önmagunkat, saját küldetésünket, s hozzáteszi-e mindenki azt a pluszt a közös erőfeszítésékhez, ami nélkül még a szerény mértékű előrehaladás sem lehetséges? Erre a kérdésre ma nem lehet egyértelmű igennel felelni. Dolgozunk, dolgozgatunk, hát persze. Reggel munkába megyünk, onnét este haza és otthon is mindig akad tennivaló, okkal panaszkodnak annyian örökös fáradtságról. De ha elnézem itt a házunk előtt a felbontott úttestet, a mi jó két hónap óta úgy áll, ahogyan felbontották, enyhén szólva lassúnak találom a tempót. Hétszámra nem dolgozik itt egy teremtett lélek sem, a táblát is eltüntették már jó ideje, amely azt adta hírül, hpgy ezt a munkát a harmadik negyedévben készen átadják. Néha megpezsdül a környék: furcsamód épp szabad szombatokon. A plusz bérért, ami ilyenkor jár, vajon tényleges plusz-e a teljesítmény? S olyan ráérősen mozog akkor is mindenki. Nem ritkák a hosszú pihenők, a kedélyes fröccsözések. Pár éve még divat volt elmarasztalni a munkásokat az ilyen csellengésekért. Jó, hogy kezdünk leszokni erről. Ma inkább azt kérdezzük: nem a szervezéssel van valami baj? Netán a technológiával? Még mindig több mindenbe belefogunk, mint amennyire lehetőségeink, adottságaink engednék? Elapróznánk magunkat, amikor erőink koncentrálására lenne szükség? Ilyen és hasonló kérdéseket sokszor fölteszünk magunknak s az, aki hangosan is kimondja gyakran kap vállvonoga- tást válaszként. Mérgez az ilyen egykedvűség. Más szóval közönynek nevezik. Azért veszélyes, mert fékezi, lebénítja az embert. Azt öli meg bennünk, ami talán a legfontosabb előrevivő erő: a teremtő ember vágyát az alkotásra. Azt a képességet, amely keletkezésük pillanatában felfogja a közösségi célok és szándékok jelzéseit s azokra „azonnal cselekvéssel reagál. Ahogy a kombájnosokat az aratás nagy munkája, már a hullámzó búzatáblák látványa is. A vérbeli bányászt a feketén csillogó szénfal. A matematikust az ismeretlen képlet megoldásának izgalma. Melyek az összetevői a közönyösségnek, ami látszólag érzéketlen a többre-jobbra való ösztökélés iránt? Van egészséges indítéka is. Az a körülmény, amit mindannyian látunk, tudunk: amerre nézünk, épül, gyarapszik az ország, szűkebb és tágabb környezetünk. Ezt látva sokan nem is szeretnek a gondokon rágódni, s ha valaki szóba hozza előttük, akadnak, akik el sem hiszik, hogy itt meg ott annyiféle probléma, gond létezik. Fölvettünk egy meglehetősen kényelmes életritmust, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy társadalmi méretekben a közöny, az eltunyulás nemcsak a jövő várható eredményeitől foszthat meg bennünket, hanem egymástól is elidegenít. Talán ez a legveszélyesebb az egészben. Hogy a közönyös embert nem érdekli a másik ember. Az ilyen és hasonló egyszerű okfejtések végén már élesebben vetődik fel a kérdés: „hol tartunk hát?” S azt érezzük: ami feleletet a statisztika tud adni, bármily sok is, nem elegendő. A statisztika az elmúlt időt regisztrálja. De nekünk fel kell tudnunk mérni a jövőnket is. KOVÁCS IMRE Nem nagyon kedvez ez a nyár az aratásnak. Sokszor kell leállni az eső miatt, sok a dőlt gabona is, melynek szintén nehezebb az aratása. Kajmádon készítettük ötödik oldalon látható képeinket, a D 3-as táblában, ahol egy öttagú brigád dolgozik.
