Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

1980. augusztus 20. ^fcPÜJSÄG 3 Ma avatják őket A közművelődés dolgozóinak köszöntése A Szocialista Kultúráért kitüntetést veszi át Bézi Sán­dor né, a paksi könyvtár csoportvezetője. A mai nap fővárosi esemé­nyeinek középpontjában ők állnak majd, fegyelmezett so­rokban az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. Szülők, feleségek, rokonök, ismerő­sök örömteli tekintete figye­li minden mozdulatukat, de a televízió jóvoltából az egész ország látja látványos díszel­gőnket. Hagyomány már, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola, a Zalkia Máté Katonai Műszaki Főiskola, a Kiílilián György Repülő Műszaki Fő­iskola, valamint a Karikás Frigyes Katonai Kollégium hallgatói az Országház, az ál­lami zászló előtt tesznek ün­nepélyes tiszti fogadalmait. A fogadalom záró mondata: „Hazánk szabadságát, függet­lenségét, a szocializmust épí­tő népek közös vívmányait szilárd meggyőződéssel, erős akarattal védelmezem és ha veszély fenyegeti, érte bátran, férfiasán harcolok.” Ezt a fo­gadalmat visszhangozza ma a • Kossuth Lajos tér. Az ünnepet megelőző na­pok az államvizsgák után is kemény munkával teltek a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. A hallgatók — még zászlósi rendfokozattal — a díszelgőt gyakorolták. Sokszor és sokszor minden egyes mozzanatot, minden egyes mozdulatot, hogy ott, az ' ünnepélyes aktuson egy­szerre mozduljanak a kezek, egy ütemre dobbanjanak a lábak, egyszerre hangozzanak a szavak, egy irányba szege- ződljenek a tekintetek. A gyakorlás rövid szüne­teiben néhány fiatallal be­szélgettünk:, kit, milyen el­gondolás vezérelt a hivatásos tiszti pályára. A tolnai Klemm Károly kezdi a szót. — Tolnán végeztem el az általános iskolát. Általános is­kolás koromban már foglal­koztatott a híradástechnika, így megpályáztam a Puskás' Tivadar szakközépiskolát. De hát gyerek tervez — nem si­került oda bejutnom. így a tolnai Földvári Mihály gim­názium diákja lettem. Ott be­kerültem az ifjúsági mozgal­mi munkába, ifjúgárdista lettem, majd •szakaszpa­rancsnok. Az Ifjú Gárda- évek alatti kationásdi érlelte meg bennem az elhatározást: katona leszek. — Igen ám, de maga az el­határozás még kevés. Eleget kellett tenni legelőször is a polgári főiskolák, egyetemek felvételijénél nehezebb köve­telményeknek. Sikerült, és éppen a korábbi, dédelgetett tervemnek megfelelően a hír­adó szakira. — Az első év hehéz volt, alig közepessel zártam. Utá­na igencsak hajtani kellett, tanulni és katonának lenni, szolgálatot adni — szóval, nem volt séta a négy év. Még­is sikerült, négyes fölötti át­laggal. Ráadásként ott volt a mozgalmi munka, KISZ-cso- porttitkár voltam. Az avatást majd szabadság követi, és szeptembertől következik a csaipatszol gálát. Nehéz, de szép munka lesz, hiszen hoz­zám hasonló korú fiatalok­nak leszek nemcsak parancs­noka, hanem nevelője is. A Bétáról származó Ba­logh Mihály így mondja el, miként jutott él a tiszti pá­lyám. — A bátaszéki gimnázium­ban érettségiztem 1974-ben. Mint jó néhány másiknak, nekem sem sikerült a felvé­telim a közgazdasági egyete­men. Sok választásom nem volt, elmentem fizikai mun­kára, két évig dolgoztam a Mecseki Szénbányáknál, il­letve Szefcszárdon, az óra-ók- szerban. A kiegészítő pa­rancsnokságiról Kóród,i Gá­bor pályára irányítással fog­lalkozó tiszt biztatására ka­tonai főiskolára jelentkeztem. Sikerült! Rendkívül örültem, hogy a Zalkára kerültem, fegyverzeti szakra. Nem volt könnyű négy év. Gyürkőzni kellett a tantárgyakkal, és ahogyan egyik tanév elment a másik után, úgy szerettem meg egyire jobban a katonai Klemm Károly Balogh Mihály Turbék János Laube István Horváth József pályát. Jő tanulmányi ered­ménnyel jutottam túl az ál­lamvizsgákon. Az avatási ün­nepségen ott lesznek szüleim, közelii hozzátartozóim. A dunaföldvári Turbék Já­nos útja sem egyenesen veze­tett a katonai pályára. — Palánkon, a szakközép­iskoláiban végeztem 1973-ban. Másfél évig dolgoztam Duna- földváron, , a gumiipari szö­vetkezetben, 'onnan vonultam be 1975-ben sorkatonai szol­gálatira. Igaz, már a szakkö­zépiskolában is megfordult bennem a katonai pálya gon­dolata, de a hadseregben el­töltött idő érlelte meg ben­nem végiképp az elhatározást. Tizenhét hónapos sorkatonai szolgálat után felvételi,ztem a Zalkán. A hadtáp szakon vé­geztem, kétszer szereztem meg az élenjáró, kétszer a ki­váló címet. A simontornyai Laube Ist­ván következik. — Székesfehérváron, az Ybl Miklós középiskolában érettségiztem 1976-ban. Édes­apám üzemmérnök, így ,az ő révén a műszaki dolgok ér­dekeltek leg,inkább. A katonai pályához egy iskolai beszél­getés Zail'kás hallgat,ókkal, majd a főiskolán tett látoga­tás csinált kedvet. Bemutat­ták a főiskolát, hogyan folyik az oktatás, szóvál, végképp el­határoztam : katonatiszt le­szek. A felvételi az első neki­futásra sikerült, a páncélos tanszakra kerültem. Nagyon szép szakma ez, gondját vi­selni azoknak a bohém ót vas- paripáknaik. Az eskütétel re szüleim jönnek ő a meny­asszonyom. 'A tolnai Horváth József pályaválasztásának története: — Én tulajdonképpen nem készültem katonának. Ügy kezdődött, hogy 1976-ban, érettségi előtt a Zal,káról jöt­tek a Rózsa Ferenc,be, Szék- szárdra, kedvcsináló előadás­ra. Egyik osztálytársam aján­lotta: jelentkezzünk mi is. Ám legyen, jelentkeztünk tiszti pályára. Az érdekes az, hogy nékem sikerült a felvé­teli, akié az ötlet volt, annak n,sm. — Kollégista nem voltaim, így nagyon nehezen tudtam megszokni a szorosabb kö­töttségeket. Az első év nagyon keservesen telt, a töboi már lényegesen könny,ebben, vé­gül a tanulmányi eredménye­met sikerült négyes fölé tor­nászni. Fegyverzeti szakon végeztem, közben májusban meg is nősültem, így szolgá­lati helyemre már feleséges- től megyek. Tolnán felkerestük Horváth József szüleit, akik érthető izgalommal készülnek a nagy eseményre. — Meglepődtünk, amikar Jósika bejelentette, hogy ka­tonatiszti pályára akar men­ni. Volt, akinek nem sikerült, ő megfelelt. Ahogy múlt a négy év, úgy biztattuk mi is egyre jobban a tanulásira. Ügy éreztük, a főiskolán is meg voltak' vele elégedve, mert elég gyakran jöhetett haza. Május 10-én volt az es­küvője, feleségével együtt voltak látogatóban leendő helyén. Nagyon jó benyomá­sokat szereztek, lakást is kap­nak, így megalapozott körül­mények között kezdhetik az életet. Mart ugyan a tanulás sem volt könnyű, de a neheze még csak ezután jön: önálló­an megállni helyét az élet­iben. Az ünnepélyes tisztav.atá- son az öt Tolna megyei Z,ail- káson kívül ott lesz a Kos­suth főiskola soraiban a ta­mási Majoros Benedek és Szabó János, a dombóvári Bohnert Tibor., a szekszárdi Fejes Sándor, a Killián György főiskola új tisztjei között pedig a dunaföldvári Kovács József ő a dombóvá­ri Dömöcsök Béla. \ BOGNÁR ISTVÁN Tegnap délelőtt Szekszár- don, a művelődési központ­ban a megye kitüntetett köz- művelődési dolgozóit köszön­tötték. Az ünnepségen részt vet­tek: dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, István József elnökhelyettes, Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint a KISZÖV, a MÉSZÖV, a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének képviselői. Az új kenyér ünnepéhez hozzá tartozik, hogy szellemi kenyerünk közvetítőit is kö­szöntjük ezen a napon. A meghívott közművelődé­si dolgozók összetételükben reprezentálják mindazokat, akik a kultúra közvetítésé­ben főfoglalkozásban, vagy társadalmi munkában részt vesznek. Az ünnepség rövid műsor­ral kezdődött, amelyben az országos minősítésen arany fokozatot elért mözsi Bar­tók Béla kórus, Thész László, a szekszárdi zeneiskola ta­nára és Decsi Kiss László lé­pett fel. Ezt követte Hor­váth Géza SZMT-titkár ün­nepi beszéde. Köszöntőjében a megye párt- és állami ve­zetése, valamint a társadalmi és tömegszervezetek nevében elismerését fejezte ki vala­mennyi közművelődésben dolgozónak. Szólt arról a fejlődésről, ami a megye kul­turális életében az elmúlt években bekövetkezett. Többek közt hangsúlyozta, hogy a korszerű művelődés szerves része a szakmai, a politikai és a művészeti is­meretek szakadatlan gyara­pítása. Ezen a téren is jelen­tős eredményeket mondha­tunk magunkénak. Az orszá­Háromtagú építőipari kül­döttség érkezett Szekszárdra a testvérmegyei kapcsolatok keretében, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat meghívására. A küldöttséget Borisz Fedorovics Loszev, a tambovi házgyár igazgatója vezeti. Tagjai: Sztaniszláv Nyikolajevics Nikulin kerü­leti párttitkár és Genaggyij Mihajlovics Ponkratov bri­gádvezető. A küldöttséget, amely hat napot tölt megyénkben, ked­den a megyei pártbizottság székházában fogadta dr. Gyu- gyi János, a megyei pártbi­zottság titkára és dr. Rúzsa János, a szekszárdi városi pártbizottság első titkára. Dr. Gyugyi János vendégein­ket tájékoztatta megyénk po­gos és a megyei közművelő­dési akciók sikeresek, bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket, a kultúra, a mű­veltség ma már mind széle­sebb rétegekhez jut el. A köszöntő után dr. Sza­bópál Antal, a megyei ta­nács elnöke adta át a hosz- szabb időn át végzett ered­ményes munka elismerése­ként a kitüntetéseket és ju­talmakat. A művelődésügyi litikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről, ki­emelve az építőipar tevé­kenységét. Vendégeink el­mondták: tapasztalatuk sze­rint nagyot fejlődött az el­múlt három évben Szekszárd és óriási léptekkel haladt előre a korszerűsítésben a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Ezt követően elmondták: Tambov megyé­ben is jók az első félévi ered­mények. A tambovi házgyár rekonstrukciója befejezéshez közeledik. Szükség is van a gyár korszerűsítésére, mert nagy feladatok várnak rájuk Tambov város rekonstrukció­jában. Egész utcákat bonta­nak le és építenek helyettük újakat. A régi műemlék épü­leteket meghagyják, ezért lesz köztük olyan-is, amelyet 250 méterrel arrébb kell majd tolni. miniszter, a Szocialista Kul­túráért kitüntetésben 25 Tol­na megyei közművelődési dolgozót részesített. Tizen- ketten kapták meg a Kiváló Munkáért kitüntetést, ketten a megyei művelődési osztály Babits Mihály-emlékplakett- jét és hárman a Munkás- művelődésért elnevezésű plakettet, ami Farkas Pál szobrászművész alkotása. Ju­talmat huszonötén kaptak. A beszélgetés során szó esett arról is, hogy lejárt a két vállalat által kötött, öt évre szóló szocialista szer­ződés. A szerződésben vállal­takat teljesítették. A TÁÉV e szerződés alapján igen sok jó taapsztalatot, eljárást vett át a tambovi testvérvállalattól és alkalmazott a hazai épít­kezéseken. Az újabb öt évre szóló együttműködési szerződést a napokban kötik meg. Az új szerződés új elemet is tartal­maz majd. A két vállalat brigádokat, szakembereket cserél. Tambovi szakemberek dolgoznak majd két hétig a Tolna megyei építkezéseken és Tolna megyeiek a tambo­vi építkezéseken sajátítják el a legjobban bevált gyakor­lati tapasztalatokat. Tambovi építőipari küldöttség Újszerű megállapodás A tambovi vendégek a TAÉV székháza előtt. (Fotó: Tóth László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom