Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
4 ^ÉPÜJSÁG 1980. július 5. Virágzó Mgtsz, Dunaföidvár Jó év közepén, nagy munkában a tagság Mondani sem kell, hogy e hét elején nem tudták elindítani a dunaföldvári határban a Virágzó Mg. Termelőszövetkezet kombájnjait. Ügy tervezték pedig, hogy hétfőn indulnak az árpaföldre. Jó termést ígérnek a táblák, s hiába álltak munkára éhesen a gépek, s az emberek — az eső keresztülhúzta számításukat. Az aratási munka tehát nehéznek ígérkezik. Ferenczi János termelőszövetkezeti elnök tájékoztatott bennünket arról, hogy az év derekán jól állnak az időszerű munkák végzésével, ebből következően az aratásra is alapos terv alapján készültek. Már csak azért is, mert így szokták meg tizenkilenc éven át, s éppen a huszadik aratásra készültek volna felületesen? Nem! A tervet egyeztették a gabona átvevőivel, előteremtették a munkához az üzemanyagot, alkatrészt, beosztották az embereket, a szerelőket, kijelölték az ügyeleteseket. Mire e sorok megjelennek, jóllehet az árpa betakarításával végeztek is. Ám, ki tudja ezt messziről megítélni, hiszen öt-tíz kilométeres távolságokon belül is olyan időjárási különbségek vannak, amelyekre régen volt példa. Dunaföidvár határában mintha ez a szélsőséges időjárás más növényeken nem látszana meg. Hiszen a kukorica olyan jó derékig érő, a napraforgó már a termését bontogatja, s elvirágzott a len, a búzának még nyolc nap kell az aratásra érésig, de jó termést ígér ez is, annyit legalább — az előzetes becslések szerint, mint az 1978-as évjárat. A termelőszövetkezet az országos átlagnál jobb körülmények között gazdálkodik 3600 hektáros mezőgazdasági területén. Szántóföldi növény- termesztéssel állattartással és kismértékű melléküzemági tevékenységgel foglalkozik, valamivel több mint négyszáz dolgozó tag. A huszadik évében lévő közös gazdaság évről évre megbízható termelési eredményeket ér el, a közösség termelési tervét rendre teljesíti, még akkor is megközelítik a tervezett nyereséget, amikor olyan rendkívüli időjárást produkáló év van, mint az 1979-es volt. A sző. vetkezet termelési eredményei a megyei átlag felett vannak, és a megyei szövetség adatai a különféle számítások szerint a közepesnél jobb gazdasággá minősítik a Virágzót. Az értékelés idején 68 közös gazdaság mutatóit, eredményeit vizsgálták. Az üzemi termelési érték sorrendjében a Virágzó 84,5 millió forint értékű produktummal a 26. helyet foglalja el, a megyei átlag 75 millió forint volt 1979-ben. A közös terület nagyságrendi sorrendjében é gazdaság a 29. helyen van, a közös szántóterület átlagos aranykorona értéke hektáronként 27,45, a megyei átlag 25,78, a legmagasabb értékű földdel a dombóvári szövetkezet rendelkezik 35,69 aranykoronával, míg a legkisebb aranykorona értékű földje átlagosan a kisvejkei szövetkezetnek — 12,74 — van. Az egy állományi főre vetített bruttó jövedelem a megelőző három év átlagában 75 535 forint volt, a szövetkezetnek ez a rangsorban a 12. helyet adta, míg 1979- ben — a kedvezőtlen időjárás miatti terméskisések okán a 16. helyre „csúszott”, a 71 928 forintos teljesítménnyel. A PM számítása szerint,, az 1979. évi jövedelemszínvonal rangsorában a közös gazdaság tagjai a hatodik helyre kerültek, hiszen éves átlagban havonta 4218 forintos jövedelmet kaptak — a legmagasabb jövedelmet a paksi—duna- kömlődi Szabadság Mezőgazdasági Tsz tagjai érték el 4856 forinttal, a legkisebb jövedelem Szakadáton volt, 2995 forint. A növénytermesztési ágazat fedezeti hányadának sorrendje 28. helyére jutott a közös gazdaság, mert 42,37 százalékát adja a teljes produktumnak ez az ágazat. Az összes árbevétel tekintetében a rangsort a kocsolai tsz vezeti, a 20. helyen áll a dunaföldvári Virágzó Tsz. A szövetkezetben éppen a jó termelési eredmények, a szakszerű és szigorú vezetési módszerek arra késztetik a dolgozókat, hogy egyre jobb eredményeket érjenek el. Hiszen az olyan munkahelyen, ahol mindennap van elfoglaltsága a dolgozónak, ha előrelátón programozzák a munkát, és a teljesítményt kellően értékelik, van kedve az embereknek dolgozni. Éppen az tűnhet fel az idegennek, hogy ebből a közös gazdaságból nem vándorolnak el a tagok. Éppen a fenti okok miatt. Maradnak az emberek, a tagság nyolcvan százaléka olyan törzsgárdatagnak számítha- Jtó, akik már tíz éve beadták a közösbe a munkakönyvüket. Beszélgettünk a baromfi- nevelő telepen a Tyereskova brigád két tagjával. A szép gazdaságukat úgy mutatták be, mintha sajátjuk volna. Ügy vigyáznak a csibékre, mintha saját udvarukon neAz olajlen devizát hoz az országnak vélnék az apró jószágokat. Pedig van belőlük éppen elég: évente hat turnust bocsátanak ki, és amikor egy „csapat” elkészül — általában negyvenkilenc nap alatt nevelik fel a kívánt súlyra —, akkor egyszerre húszezer csibét küldenek a társulati feldolgozó üzembe. Mert ez a közös gazdaság egyebek mellett a tekintetben is jó hírű, hogy a párt és állami iránymutatások szerint egyre nagyobb . gondot fordítanak a társulási együttműködésre, szövetkezetekkel és állami vállalatokkal. Négy társulásban vannak benne, mindegyik jó eredményeket . ér el A baromfit a szentendrei társulati vágóhídon vágják le, készítik elő forgalmazásra. Részt vesznek a pál- fai tejtermelési társulásban — ez az új gazdásági szervezet egyre szebb eredményeket ér el. Több éves múltra tekint vissza a budapesti Duna Mg. Termelőszövetkezettel és másik három szövetkezettel közösen működtetett sertéshús-feldolgozó üzem. A földvári hízókat — naponta úgy ötven körül vágnak — félsertésként viszik a fővárosba, ott feldolgozzák, és ezzel segítik, teszik biztonságossá a Duna Tsz üzletein keresztül a munkáskerületek jobb húsáru ellátását. A Du- natej, a Solt környéki szövetkezetek közös vállalkozása — ennek érdekessége az, hogy bár „szemben van a Duna túlsó felén” a jó hírű tejfel- dolgozó üzem — a nagyközségbe nem jut el a' dunaföldvári tejből gyártott ízletes Solti áru, szerencsére Pakson bőven jut az emberek asztalára a híres Solti tejtermékekből. A szövetkezet vezetősége mindig arra biztatja a szakágazatok vezetőit, hogy keressék az újat, a gazdaságosan termelhető növényeket, így szelektálták a búza- és ' a kukoricatermesztést, olyanképpen, hogy a növények a legkedvezőbb időben takaríthatok be, magas terméshozammal, a napraforgó pedig egészen kiváló termelési eredményt adott 1979-ben: több mint harminc mázsát hektáronként. Az új keresésének egyik „állomása” a lentermesztés. Háromszáz hektáron termelnek Hella és más fajta olajlent egy nyugat-németországi céggel együttműködve. Ennek a termeltetési akciónak az a lényege, hogy jó áron exportálható a len, a nyugatnémet cég minden alkalommal a világpiaci tőzsdeárakon számol el, tehát a natúrlent és a márkát is. így a népgazdaság, a közvetítő, a TSZKER is, a szövetkezet is jól jár. A sárga olajlennek egyébként igen jó híre van a nyugati piacon. Azért, mert olyan körülmények között termesztik, amely mentes a környezeti ártalmaktól. A napokban járt a közös gazdaság szép lentábláin a nyugat-németországi partner. Végigjárta keresztben, hosz- szában a virágzás után, már magot hozó növénytáblákat, és örömmel nyugtázta a dunaföldvári szakemberek kiváló munkáját. Természetszerűen ilyen esős-borongós nyári időben a szántóföldeken nincs sok ember, inkább a műhelyek tájékán, az építkezésen, a magtárakban és az állattenyésztő telepeken találhatók. Az építőbrigád tagjai nagy munkában vannak. A központi irodaház telkén már „kinőttek a földből” azzal az épülettel, amelyben majd helyet kap az üzemi konyha, az étkezde és két üzlet, amelyekben a szövetkezetben termelt zöldséget, s húst forgalmazzák. A gépműhelyben a főmérnök az utolsó megbeszélést tartotta embereivel, onnan hívtuk ki Futó Sándort, aki az idei aratást Claas Dominátor 105 típusú arató-cséplő géppel végzi. — Ügy gondolom, hogy tizenöt nap alatt végzünk a munkával. Gépem új, több mint kétmillió forintba került. Nagyon vigyázok rá. Eddig 512-es, meg 516-os kombájnokkal dolgoztam, de ez a gép többet tud, nagyobb teljesítményű, szebben dolgozik, és nincs vele sok baj. Alkatrészei jobban bírják a megterhelést. Itt előkészültünk a nagy munkára, meg a KSZE szervizesei is ígérik, hogy rendszeresen karbantartani, javítani segítik a Dominátort, ha arra szükség lesz — én abban bízom, hogy jó aratásunk lesz. A gépemről még annyit szeretnék mondani, hogy húsz Lada személygépkocsi értékével egyenlő — ebből gondolható, hogy milyen nagy felelősség vezetni, vele dolgozni. A termelőszövetkezetben jó termést ígérnek a kalászosok, az állattartó telepeken a hozamok kedvezően alakulnak, az emberek hangulata jó. Az 1979-es nehéz év idején is példásan dolgoztak a szövetkezet tagjai, alkalmazottai. A vezetőség, és felsőbb szervek ezt kellő erkölcsi elismerésben részesítették és gondoskodtak a helyi vezetők arról is, hogy a legjobban dolgozókat kitüntessék, pénzjutalomban részesítsék. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Tóth Imre növénytermesztési brigádvezető, Farkas István elnökhelyettes, Hepp József sertéstelepi vezető, Futó Sándor gépszerelő, Molnár István traktoros, Simon Lajos traktoros, Hernádi Lajos tehenész, Dobro- vits István sertésgondozó, Varga P. József főkönyvelő, Misu Sándorné csoportvezető. A dunaföldvári Virágzó Mg. Termelőszövetkezet 1961. január 23-án alakult. Küzdelmekkel, sikerekkel teli éveket hagytak maguk mögött, s biztató jövő elé tekinthetnek — mert megalapozták jövőjüket. (X) Egy turnusban húszezer pecsenyecsibét nevelnek Évente közel háromezer hízót nevelnek a szövetkezetben Húsz Lada kocsit ér a gépem— mondja a kombájnvezető
