Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

2 Képújság 1980. július 5. Kádár János látogatása a tatai edzőtáborban Kádár János a súlyemelők edzésén Schmidt moszkvai útja után A moszkvai XXII. nyári olimpiai játékokon részt ve­vő magyar sportolok fel­készülése befejezéséhez köze­ledik. A tatai edzőtábor im­máron kilencedszer otthona az olimpiára készülő ver­senyzőknek. Pénteken az edzőtáborba látogatott Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, Borbándi János, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Buda István államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság és az OTSH elnöke, Antalóczy Al­bert, az MSZMP Komárom megyei Bizottságának első titkára, Mokri Pál Komárom megye tanácselnöke, Haris Gyula, a tatai városi pártbi­zottság első titkára fogadta a vendéget. Afrika Aki szegény, az talán Af­rikában a legszegényebb. S aki ezen a kontinensen gaz­dagnak számít, az korántsem olyan gazdag, mint mondjuk a Közel-Keleten. Gyakran hallani, hogy a fejlődő és a fejlett országok közt gazda­sági szakadék tátong. Ez így igaz, A „harmadik világ” egé­sze mindössze kilenc százalé­kát adja Földünk ipari ter­melésének, s ennek is csak kilencede származik Afriká­ból ... Szomorú, de tény, hogy a kontinens gazdasága nem sokat változott a két év­tizeddel ezelőtti események, a politikai függetlenség el­nyerése óta. A földrész ma is a világgazdaság perifériájá­nak -számít, s a fejlett tőkés­államokkal fenntartott kap­csolatait továbbra is a ki­egyensúlyozatlanság, nem­egyszer a kiszolgáltatottság, de mindenképpen az egyen­lőtlen feltételek jellemzik. Az afrikai országok számára így különleges fontosságú, hogy sikerül-e a kontinens gazda­ságát kiszabadítani a gyarma. ti múlt bénító öleléséből, s ha igen, miképp? Ez a kérdés az AESZ mostani közgyűlésén is újólag a napirenden szerepel. TANÁCSKOZÁS­SOROZAT Erre a kérdésre keresték a választ tavasszal is a kon­tinens vezetői a nigériai fő­városban tartott gazdasági csúcsértekezletükön. Az Af­rikai Egységszervezet alapí­tása, 1963 óta ez volt az első, legmagasabb szintű gazdasá­gi tanácskozás, s ilyen érte­lemben úttörő jellegűnek mi­nősíthető. Másrészt a lagosi csúcs szervesen illeszkedett egy korábban megindult fo­A Központi Bizottság első titkárát az edzőtábor főépü­lete előtt Stefanek Gertrud és Gedővári Imre, az olimpiai keret tagjai virágcsokorral köszöntötték. Az olimpiai csapat fel­készüléséről, a magyar kül­döttség összetételéről és a végzett munkáról Buda Ist­ván tájékoztatta Kádár Já­nost. Egyebek között elmon­dotta: a magyar színeket 21 sportágban 273 versenyző képviseli. A versenyzők két­harmada először vesz részt olimpián. A csapat tagjai jó szellemben, szervezetten, nagy akaraterővel készülnek a játékokra. Ezután a KB első titkára megtekintette a tornászok, a vívók, az atléták, az öttusá­zók, a súlyemelők és a kézi­labdázók edzését, valamint az új uszodát, amely szinte valamennyi sportág képvise­lyamatba. Az utóbbi hóna­pokban az afrikai regionális tömörülések újraéledésének, illetve új regionális szerveze­tek formálódásának lehettünk tanúi. Erőfeszítések történtek például a Kenya, Uganda és Tanzánia részvételével meg­alakított Kelet-afrikai Gaz­dasági Közösség feltámasztá­sára. Nemrégiben a volt por­tugál gyarmatok vezetői ta­nácskoztak az egymás közötti gazdasági kapcsok szilárdítá­sáról. A zambiai fővárosban kilenc fekete-afrikai ország vezetői tanácskoztak, hogy a Zimbabwe függetlenné válá­lőjének eredményes felkészü­lését szolgálja. Ezt követően -Kádár János találkozott a sportágak szakvezetőivel és a sportolókkal. Meleg szeretettel üdvözölte a résztvevőket, és örömét fe­jezte ki, hogy találkozhatott a magyar olimpiai csapat képviselőivel. Hangsúl y őzt a a testnevelés, a testedzés, a sport nagy jelentőségét a társadalmi életben, népünk, különösen ifjúságunk szem­pontjából. Minden területen — így a sportban is — nem­csak nagyobb tudású, hanem állóképes, fegyelmezett, cél­jaikért tudatosan és követ­kezetesen dolgozó emberre van szükség. A sport az em­ber akaraterejét növeli, áll­hatatosságra, kezdetben a kudarc tűrésére, majd a si­ker „elviselésére” nevel. Az élsportolók — miként nevük is jelzi —, tehetségük­kel, teljesítményükkel tűnnek ki, ezért keményen, feszített programot vállalva dolgoz­nak. Nagy a felelősségük — hangsúlyozta Kádár János —, mert a fiatalok róluk is példát vesznek, óhatatlanul eszményképpé válnak. Or­szágúknak, népünknek be­csülete van a világban. Ered­ményeinkért megdolgoztunk. Nemzetközi szerepléseikkel az élsportolók is öregbítet­ték hazánk jó hírnevét. Tatai benyomásai, a látot­tak és a hallottak alapján a Központi Bizottság első tit­kára jólesően nyugtázta, hogy a magyar olimpikonoK fe­gyelmezetten, tudásuk, ere­jük legjavát adva, hazafias érzéséktől indíttatva készül­nek a nagy eseményre. Ki­fejezte reményét, hogy olim­piai * szereplésükkel hozzájá­rulnak hírünk, nevünk gya­rapodásához. Kádár János emlékeztetett az olimpia egyik legszebb, legnemesebb céljára, arra, hogy a népek közeledését, ta után kialakult új helyzet­ben a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságtól való gazdasá­gi elkülönülés távlatait és a regionális együttműködés le­hetőségeit feltárják. A lagosi megbeszélésekre árnyékot vetett, hogy a részt­vevők csupán az alapkérdés­ben értettek egyet: abban, hogy változtatni kell Afriká­nak a világgazdaság mai rendszerében elfoglalt helyén, lazítani kell a függőségen. Közel sincs ilyen összhang abban, hogy a kontinentális erőfeszítések terheiből ki, mennyit viseljen. egymás jobb megismerését, a békét, a barátság ápolását szolgálja. A XXII. nyári olimpiának — mondotta — megvan a maga jelentősége. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság nyolc évvel ezelőtt hozott döntése alapján egy, arra minden tekintetben megfelélő város, Moszkva, a világ első szocialista orszá­gának fővárosa kapta meg a rendezés jogát. Az olimpiák történetében ez az első, hogy szocialista ország ad találkozót a világ legjobb sportolóinak. Most, sajnos — az olim­piák történetében nem elő­ször — a politika is bele­szólt, mégpelig nagyon éle­sen. Bizonyos körök mond­vacsinált ürüggyel bojkottot hirdettek és szerveztek a moszkvai olimpia ellen. A bojkott kudarcot vallott. Mi az olimpiai eszmét támogat­juk, teljes értékű olimpiának tekintjük a moszkvai játéko­kat. Sportszempontból sajná­latos, hogy három nagy sportnemzet versenyzői — a dolgok jelenlegi állása sze­rint — nem vehetnek részt az olimpián. Kádár János hangsúlyoztam az akaraterő, a küzdőszellem a lényeges, ha az megvan, az eredmények sem marad­nak el. A magyar sportért áldozatot hozni kész népünk szívügyének érzi az olimpi­konok szereplését. Éppen ezért gondoljanak népünkre, a szülőföldre, a piros-fehér- zöld nemzeti zászlóra, a Himnusz szavaira, amikor Moszkvában versenyeznek ■— mondotta befejezésül Ká­dár János, majd a párt- és az állami vezetés, a maga nevében jó egészséget, erőt, sok sikert kívánt az olimpiai csapatnak. A magyar olimpikonok nevében Magyar Zoltán olimpiai, világ- és Európa- bajnok tornász mondott kö­szönetét a pártnak, az álla­mi vezetésnek, az egész ma­gyar népnek azért, hogy le­hetővé tették a jó olimpiai felkészülést. A buzdító sza­vak ösztönzik a spoi tolókat a becsületes helytállásra és a fogadalom szellemében mindent megtesznek a ma­gyar sport újabb sikereiért GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK Mert Afrikán belül is ki­alakulóban van a gazdagok és a szegények csoportja. A ter­mészeti kincsek ugyanis egyenlőtlenül oszlanak meg a kontinensen. A Közép- és Dél-Afrikában húzódó nyers­anyagövezet országai gazda­gok aranyban, rézben, króm­ban, ritka fémekben, míg máshol alig vannak nyers­anyagok. Nigéria a kontinens fő olajtermelője — ez az alapja az ország gazdaságá­nak! —, számottevő Algéria olajkincse is, másutt azon­ban, ahol olajat találtak (így: Csádban, Beninben, Kenyá­ban, Gabonban, Zambiában, a Malgas Köztársaságban) a fő gond az, hogy nincs hazai tőke és technika a kiaknázás­hoz. Megint a nagy olajmo­nopóliumok jutnak tehát ki­termelési és profitlehetőség­hez, s a haszon töredék része kerül csak az afrikai gazda­ságok vérkeringésébe. Ahol pedig sem nyersanyag, sem olaj nincsen, a helyzet szinte reménytelen: a szakadék még a többi afrikai országhoz ké­piest is tovább mélyül, nem is szólva a fejlett Nyugattól el­választó, fényévekben mér­hető gazdasági távolságról... Lagosban csupán az alap­elveket sikerült kidolgozni, s a perspektívát fölvázolni, de Afrika mai helyzetében ez is óriási eredmény A távlatokat az ezredfordulóig rajzolták meg. A konkrét cél: az Afri­kai Gazdasági Közösség lét­rehozása 2000-re. Az afrikai „Közös Piac” két, tíz-tízéves szakaszban jönne létre — alapvetően két úton. Az egyik a meglévő regionlis csopor­tok erősítése; a másik a lusa­Hans-Dietrioh Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter csütörtökön este Luxem­bourgban tájékoztatta közös piaci kollégáit Schmidt kancellár moszkvai útjáról. Nyugati hírügynökségi jelen­tések szerint a közös piaci miniszterek első hallásra „pozitívnak” ítélték meg a nyugatnémet kormányfő moszkvai látogatását és tár­gyalásait. Gaston Thorn luxemburgi külügyminiszter, a miniszte­ri tanács soros elnöke nyi­latkozatában rámutatott: a szovjet állásfoglalás túlságo­san is fontos és bonyolult ahhoz, hogy a közös piaci miniszterek gyors döntést hozhassanak az ügyben, ezér a „kilencek” hadügyminisz­tereinek részletesen tanul­mányozniuk kel a kérdést. Edmund Muskie amerikai külügyminiszter a „Bild- Zeitung” című nyugatnémet lapnak nyilatkozva kijelen­tette: Schmidt moszkvai útja „megtisztította a légkört”. Muskie megismételte Carter véleményét, miszerint a bon­A Minisztertanács Barcs Sándort, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját — sa­ját kérésére, nyugállomány­ba vonulására tekintettel, ér­demeinek elismerése mellett — e tisztségéből felmentette, egyidejűleg Lakatos Ernőt az MTI vezérigazgatójává ki­nevezte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Barcs Sándornak — négyévtizedes kiemelkedő munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, kai típusú, új regionális cso­portosulások életre hívása. MEGMARADT KÉRDŐJELEK Hogy mindez mire lesz al­kalmas? Edém Kodjo, az Af­rikai Egységszervezet főtit­kára első számú gazdasági feladatnak azt nevezte, hogy a kontinens váljék önellátó­vá élelmiszerekből. Ha az Afrikában még ma is gyakor­ta pusztító szárazságokra, sáskajárásra, éhínségekre gondolunk, azonnal érthető ez a célkitűzés, A további cé­lok közt szerepel az együtt­működés fejlesztése a mező­gazdaságban, a közlekedés­ben és szállításban, a hírköz­lésben, s az energiaellátás te­rén. Tervbe vették új energia- források fölhasználását is. így szó van arról, hogy — az afrikai uránra — közös atomerőműveket építenek, s kutatásokat kezdenek a nap­energia ipari alkalmazására. Messzire tekintő, nagy lép­tékű tervek ezek. Ha Afrika képes lenne a mainál nagyobb mértékben támaszkodni a sa­ját erőforrásaira, akkor a jö­vőben kedvezőbb feltételek mellett vehetne részt a vi­lággazdaság vérkeringésében is. Napjainkban azonban az afrikai politikai stabilitás hiánya, s a nemzetközi mono­poltőke tevékenysége egy­aránt akadályozza a gazdasá­gi integráció előrehaladását. Az Afrikai Egységszerveze- ten belül az apartheid elíté­lésében teljes az egység — ez most a Freetownban folyó közgyűlésen is így volt —, ar­ra azonban kevés esély van, hogy például az afrikai olaj­termelők kedvezményes áron adják el a fekete aranyat a kontinens országainak. így sajnos, még sokáig igaz lesz a mondás: aki szegény, az Afrikában a legszegé­nyebb. KÜRTI GÁBOR ni kancellár nemcsak az NSZK, hanem egyben szőve,- ségesei, köztük az Egyesült Államok álláspontját is kép­viselte a szovjet fővárosban. Bonnt az Egyesült Államok „jó szövetségesének” nevez­te, mondván, hogy ez az olimpia bojkottjának kérdé­sében, valamint a moszkvai út során is megnyilvánult. Washingtonban nyilváno­san csak annyit jegyeztek meg, hogy az Észak-atlanti Szövetség „alkotó szellem­ben” tanulmányozza majd a szovjet álláspontot. A szövetségesek — emelik ki Bonnban — egyetértenek Schmidt kancellárral abban, hogy a moszkvai tárgyalások „új helyzetet” teremtettek a fegyverzetkorlátozási tár­gyalások lehetősége szemszö­géből. A csütörtöki Bundestag- beli vita egyébként a kor­mánykoalíció és az ellenzék utolsó parlamenti párbaja volt az októberi választásik előtt. A Bundestag ugyanis szombattól megkezdi nyári szabadságát. nyugállományba vonulása al. kaiméból — a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje ki­tüntetést adományozta. A ki­tüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénte­ken a Parlamentben adta át. Jelen volt Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bajnok Zsolt állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke. PANORÁMA BUDAPEST A Venezuelai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Luis Herrera Campinst, a Venezuelai Köztársaság el­nökét. VARSÓ Lengyelországba érkezett az a nemzetközi barátság­vonat, amelyet a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulója alkalmából szer­veztek magyar, szovjet, len­gyel, bolgár, csehszlovák és NDK-beli fiatalok részvéte­lével. A barátságvonat uta­sai és lublini fiatalok az egykori majdaneki halál­tábor emlékművénél nagy­gyűlést és béketüntetést tar­tottak. BELGRÁD Jugoszláviában július 4-én országszerte ünnepélyesen megemlékeztek a harcosok napjáról. A szerbiai Béla Crkván 39 évvel ezelőtt, ezen a napon dördült el az a puskalövés, mely a fasizmus elleni össznépi felkelés kez­detét jelentette. VALLADOLID Pokolgépes merényletet követtek el pénteken a spa­nyolországi Valladolid pol­gármestere ellen. Rendőrségi források szerint három em­ber könnyebben megsérült. A merényletet még egyetlen terrorszervezet sem vállalta magára, de valószínű, hogy fasiszták követték el, miután a valladolidi városi tanács csütörtökön úgy döntött, hogy megváltoztatja a francóista személyiségekről elnevezett utcák nevét. m Bánná ölelésben Lakatos Ernő az MTI vezérigazgatója Barcs Sándor kitüntetés« /

Next

/
Oldalképek
Tartalom