Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
A rtEPÜJSÄG 1980. július 27. Vadkacsák Enni, inni is adnak... A vadkacsa tulajdonképpen igen szelíd állat, mint ahogy ez a Tamási Állami Gazdaságban is megfigyelhető. A gazdaság ugyanis foglalkozik fácán- és vadkacsatenyésztés- sel is. Általában évi 10 ezer darab van. Régebben több volt a fácán,' ■ azok tojásait. Baranyában keltették, Forná- don csak a nevelés folyik, de ma egyre inkább csak vadkacsát tojatnak és keltetnek az állami gazdaságban. A kacsák nagy részét pecsenye- kacsaként értékesítik, ami kedvelt csemege az egész világon. Az ágazat a gazdaság termelési értékének alig egy százalékát teszi ki. A törzsállomány hatszáz vadkacsából áll. Ezt az idén először a tojatás után kihelyezték a csalánosi tóra, ahol a kacsák szelíden és csoportosan úszkálnak a vízen. Repülni is úgy kell ismét megtanulniuk, mert levágták a számytollaikat, hogy he repüljenek el a „tojás elől”, pontosabban ott tojjanak, ahol a tojást meg is lehet találni. A vadkacsák hamar megszokják az embereket, a kényelmes körülményeket, és nem is szeretnek lakóhelyet változtatni. A gazdaság tíz patak vizét felhasználva, mintegy kétszáz hektár felületű halastórendszerrel gazdálkodik. Ezeken helyezik el a kacsákat, s itt folynak a vadászatok is. Az idén körülbelül 2300 kacsát léhet lőni Fornádon. Jobb itt nekünk, mint a hideg vízen Hatszáz, egyszer már letojatott felnőtt kacsa a csalánosi tavon Szelídek, mint házi rokonaik Tanuljunk Sl-ül Valamennyi mennyiségről csak akkor tudjuk, hogy mekkora, ha összehasonlítjuk valami mással. Régebben az emberek a tárgyakat testükkel hasonlították össze, Hallottunk ölről, hüvelykről, lábról. A láb mértékegység a franciáknál 32,48, az angoloknál 30,48, az olaszoknál 26,36 centiméter. A yard megfogalmazása pedig — I. Henrik angol király rendelete értelmében — az orr és a kinyújtott kar hüvelykujja közötti távolság. Az ipar és a kereskedelem fejlődése egyértelműbb mértékegységet követelt. A tízes számrendszeren alapuló méterrendszert 1979-ben ..„minden időben minden népnek” jelmondattal ajánlották. Magyarország már 1875-ben elfogadta az indítványt, míg olyan országok, mint Japán, Egyiptom, Kína csak a XX. században tértek át alkalmazására. Legutóbb Nagy-Bri- tannia, 1966-ben. A nemzetközi mérésügyi szervet már 1960-ban elfogadta a legújabb nemzetközi ' mértékegységrendszert, a Sl-t. (Sysbheme Internationale). Alkalmazása nem kötelező, bevezetése az egyes államok önálló joga. Kényszerítő körülmény csupán a gyakorlati szükséglet lehet, a tudományos és a műszaki fejlettség szintje. Hiszen az Sí legfőbb előnye az, hogy egységesen érvényes az egész fizika, valamennyi műszaki tudomány területére, használatával a természet törvényei is a legegyszerűbb alakban fejezhetők ki. Hazánkban négyéves előkészület után az idei évtől kötelező használni sé oktatni. Tanuljunk SI-ül! Melyek a mennyiségek egységeinek új megnevezései? A sűrűségé a kilogramm per köbméter, az erőé a Newton, az energiáé a joule, a nyomásé a pascal. A teljesítmény a korábbi lóerő helyett wattban fejezzük ki, 1 lóerő 735,498 75 wattal egyenlő. A hőmérséklet mérésének egysége a kelvin, a 0 Celsius fok 273,16 kelvinnel egyenlő. Mielőtt túl bonyolultnak tűnne, tegyük hozzá: az Sí engedményeket, kivételeket is ismer. Nyugodtan használhatjuk továbbra, is a Celsiust, a litert, a tonnát, az időlmértéknél a percet, órát, napot, a naptáraknál a hetet, hónapot, évet, a sebességmérésnél a kilométer per órát. Szóval tanulnunk kell, s egyszersmind felejtenünk is. P. T. Mózes Lajos 8lfilAÍ;kÍ^ÍÍ||ÉÍIHÍI Kívülről a ház nem különbözött a falu módosabb portáitól Ahogy a kutatásvezető mondaná: parasztbarokk, a tsz-melléküzemágak első hőskorából. Manzárdtetős, erkélyes, kovácsoltvas keríté- ses. Fehérre festett autógumik sora vezetett a kaputól a házig, benne begóniák darvadoztak. Sohasem tudtam megérteni, mi élteti ezt a divatot, miért kell az autógumikat virágágyásként használni. Azért, hogy mindenki tudja, van autó a háznál, vagy pedig a különösség iránti vonzalom az ok? Volt időm ezen töprengeni, mert kutya nem volt a láthatáron. Egy kérdezőbiztos élete merő izgalom és esetlegesség mindaddig, míg a ház gazdájával beszélni kezd. Nem úgy van, mint városon, a legtöbb ház kertkapuján nincs csengő. Ha van kutya: tiszta sor. Addig ugatja az embert, míg a ház gazdája elő nem kerül a ricsajra. Akkor elő lehet adni a mondókát: a televíziótól jöttem, egy rövid kis kérdőívre, ha ráérne a számunkra... Fontos az utolsó szót többes számban mondani. Ahol a kutya nem a kapu közelében ácsorog, ott bonyolódik a helyzet. Előbb meg kell rugdosni kicsinykét a kaput. Egyenes lelkű kutya erre előrohan a ház mögül, és csaholni kezd. De akadnak sunyi kutyák is, akik bevárják, míg az ember felbátorodva a csendtől, belép az udvarra, akkor előrontanak, leszedni a nadrágot a hívatlan vendégrőL Hogy semmi nem változott, beléptem a kertbe. A kaput persze nyitva hagytam magam mögött, ha mégis lesz kutya, és futni kell, ne akadályozzon. A férfi szembejött velem, mintha a lezárt redőnyök mögül leselkedett volna eddig. Arcán több napos borosta sötétlett, barna katonaing lógott rajta, sietősen kaphatta föl magára. Elmondtam a mondókámat, mit akarok, honnan jöttem, közben figyeltük egymást. Nekem már rutinból is ment, mert több száz kérdőívet megcsináltam már. ö meg inkább a kérdőíveket bámulta a hónom alatt, olyan lehettem azzal a dossziéval mint egy adóvégrehajtó. — A televíziótól? — kérdezte hitetlenkedve, és elkezdte begombolni az ingét, mert azért egy ilyen nagy cégnek kijár a rendes öltözet. — És mit akar tőlem a televízió? — kérdezte fájdalmas arccal. — Olyan statisztika-féle ez — ‘szabadkoztam, mert ez a szöveg eddig mindig bevált. — Pár egyszerű kis kérdés. Tétován bólintott, intett, hogy kövessem. A bejáratnál Moszkvics állt, de cefetül összetörve. A motorház fel- gyűrődött, mint a tangóhar- mónika. A báránybőr ülésen tyúk kotkodácsolt. Bent a házban erős szag volt. De annyira erős, hogy alig tudtam levegőt venni. Talán disznót tart a földszinten, gondoltam megilletődötten. Csak utána hallottam meg a szapora csipogást. Úgy, szóval csirkét keltet. A szagot fenn, az emeleten is éreztem, de már elviselhetőbben. A szobában félhomály volt. Minden redőny le volt eresztve, egyetlen napsugár sem hatolhatott be illetéktelenül. Műanyag virágcsokrok csüngtek a falon, valószerűtlen színű rózsák, orgonák és tulipánok. A padlón pedig annyi üres boros- üveg, mintha itt lenne a falu üveg-visszaváltója. Egy kérdezőbiztos igyekszik minden helyzetben úgy viselkedni, mintha a lehető legtermészetesebb rendben volna minden. Nem kezdheti azzal, hogy mi van magával, ember! Pedig legszívesebben megkérdezné. Kiteregeti a kérdőívet, cetlijeit, és vár. Az emberek többsége szívesen beszél a bajairól Ennek az embernek pedig lehetett egy egész falura való baja. — Iszik valamit? — kérdezte csendesen. Már majdnem rábólintottam, amikor folytatta: — Mert én sajnos nem ihatok, tele vagyok gyógyszerrel — és elvett az asztalról egy Seduxenes csomagot, majd egyet csak úgy víz nélkül lenyelt. — Család? — kérdeztem óvatosan. Lehajtotta a fejét. A kezével mutatta: elmentek, elment mind, az összes elment. A fotelben ültünk az asztal mellett A kettős ágy fölött, a falon ott függött, az esküvői képük. A férfi frakkban, és fehér kesztyűvel, arcán határozatlan, gyermeki mosoly. Mellette pedig egy olyan nő állt, amilyet nyugati magazinokban is ritkán látni, nagyon arányos testű, fekete hajú, fekete 6zemű szépség. De nem is a szépsége volt lenyűgöző, hanem az esküvői maskara fölött is uralkodó kemény akarat. Ha én vagyok a fotós, megkérdezem a nőt, mit vétett neki ez az ember, hogy hagyja magát elvenni általa. Bólogattunk csendesen. Műanyag kakukkos óra állt a sarokban. Fél tízet mutatott — Gyerekek? Mutatta, kettő volt, elmentek azok is. Harangoztak. Néztük egymást. Felkapcsolta a villanyt, ezzel is jelezve, ne vegyem nagyon a szívemre, végezzem csak a dolgomat, amiért jöttem. Az ajtó fölötti berámázott * képen ők ölelték egymást, a Halász- bástya környékén készült a fotó. Nem voltak díszesen felöltözve, de ugyanaz az alapállás, mint az esküvői képen. — Televíziója van? — kérdeztem óvatosan. Elbiggyesztette a száját: — Mióta elment az asszony, nem nézem. És attól kedzve, bármit kérdeztem, mindenre ez volt a válasz. Minden így kezdődött: „mióta elment az asz- szony, azóta..." „két hónapja ment el, azóta...” Szerettem ezt a kérdőívet. Csak annyit akar megtudni, amennyit valóban megtudhatott. Mikor. nézi, mennyit nézi, mi az, amiből többet igényelne, mi az, amit sokall. Egyszerű, könnyen megválaszolható kérdések, érezni mögöttük a mérhetőség választékosságát. Mert vannak monstre kérdőívek is, amik nem néznek se istent, se embert, fapofával elrabolják a kérdezett idejét, némelyiket négy-öt óra hosszat keli kérdezni, és olyan vastag, mint egy könyv. Kérdeztem is egyszer egy kollégámat, mit tenne, ha valaki beállítana hozzá egy ilyennel: — Kirúgnám, hogy a lába sem érné a földet — mondta mosolyogva. Merev arccal válaszolga- tott, a Seduxen megtette a magáét. Csak egyszer moso- lyodott el, amikor a kedvenc külföldi filmsorozatáról kérdeztem. — A „Hosszú, forró nyár” lett volna, ha az asszony nem aznap megy el, amikor azt játszották — mondta szégyenlősen —, mert hát így nem láttam a végét. De azért beírtam neki azt is. Mert ha a kérdőív kibírta, hogy azt a bánatot ne örökítsem meg, akkor ezt a kegyes hazugságot is megérdemli. A faluban mindenkinek a „Hosszú, forró nyár” tetszett a leginkább az utóbbi idők terméséből, hát ne legyen ő sem mostohagyerek. Hogy végeztünk a kérdőívvel, felálltam, összepakoltam', ismét hasonlítani kezdtem egy adóvégrehajtóhoz. Lekísért a kapuig. Hunyorgott a napfényben, mint egy bagoly. Mondtam neki, hogy kitalálok, ne fáradjon miattam, de jött. Azt hittem udvariasságból teszi. Amikor búcsúZkodtunk a kapunál, megszorította a kezemet, kicsit maga felé húzott. — Nehogy azt hidd, nem tudtam végig, hogy Tőle jöttél. Ő küldött — mondta, erősen nézett rám, szinte gyűlölettel, szemeiben ismeretlen őrültségek fénylettek —, mondd meg neki, hogy mindent megbocsátottam és várom. Bólintottam, erre elengedte a kezemet. Mentem a falu főutcája felé, tűnődtem, milyen szerencsém van, hogy csak a végén jött rá. Amikor visszanéztem, még mindig ott állt a kapuban diadalmas arc- kifejezéssel
