Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

1980. július 26. Képújság 3 9 Megyei gyorsmérleg Utak, járdák - öt év alatt Néhány hónap és lezárul a népgazdaságunk számára je­lentős periódus, az ötödik ötéves tervidőszak. Ennek kapcsán készítettünk számvetést Sipőcz Győzővel, a megyei tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjével. Egymás mellé tettük a fél évtizede elkészített tervet, s az elvégzett munkát tükröző számokat. Adatok bizonyítják, hogy az évek során jelentősen gyarapodott a megye. A ter­vek szerint öt év alatt 283 millió forintot fordítanak a tanácsi kezelésben lévő utak, hidak, járdák építésére, kor­szerűsítésére, fenntartására. Ebből 240 milliónyi a költ­ségvetési juttatás, míg 43 milliót a tanácsok fejlesztési alapjából fordítanak az utak­ra. Ez volt a terv. S az első négy esztendőben már fel­használtak 277 milliót, csak­nem a tervezett teljes össze- , get. A legtöbb pénzt — 127 mil­lió forintot — a megye ta­nácsi kezelésben lévő útjai­nak gazdái az útépítésre for­dították. Elkészült 69 kilomé­ternyi új út. Korszerűsítésre 56 milliót használtak fel, az eredmény: 73 kilométeren javult az utak állapota; 43 kilométernyi szakaszra asz­faltszőnyeget is helyeztek, s a földút és szilárd burkolatú út csatlakozásánál 29 helyen építettek sárrázót. I Az utak fenntartására négy év alatt 65 milliót költöttek a tanácsok, a gyakorlat mégis azt bizonyította, ez az összeg kevés. Sajnos, a megnöveke­dett forgalom miatt a taná­csi utak állapota romlott, ezen a gondunkon — szak­emberek véleménye szerint — közel másfélszer ennyi pénzzel lehetett volna segí­teni. A többihez viszonyítva ala­csony összeget fordítottak járdaépítésre. Ám az erre a célra felhasznált nyolcmillió forintból — a sok társadalmi munka eredményeként — 44 kilométernyi új járda készült el. Az idei éves terv a megye úthálózatának további bőví­tését írja elő. Ebben az esz­tendőben 36 milliót fordíta­nak erre a célra, ami azt je­lenti, hogy elkészítenek még 13 kilométernyi' új utat, s majdnem ennyi járdát. A korszerűsítésre 16, az utak fenntartására pedig 13 millió forintot tudnak fordítani a tanácsok. Ezt az tette lehe­tővé, hogy növekedtek a be­vételek. összességében a tervidő­szak során a megyében a tervezettnek negyedével töb­bet, 353 milliót fordítottak a tanácsi úthálózatra. Ennek eredményeként • lényegesen nőtt az aszfalt-, illetve beton­burkolatú utak aránya. A te­lepülések belterületén- csök­kent a sáros, poros utcák száma. De annak ellenére, hogy másfélszeresére nőtt a szilárd burkolatú utak hosz- sza, még ma is majdnem 70 százalék a földút. Négy és fél év során vál­tozott a tanácsi kezelésben lévő úthálózat hossza is. A külterületi utak közül azo­kat, amelyeken csak a me­zőgazdasági üzemek gépei járnak, átadták a tsz-eknek, állami gazdaságoknak. Ezzel egyidőben, az új házhelyek kijelölésével párhuzamosan kialakított, illetve az orszá­gos hálózatból átvett út — 27 kilométernyi — tanácsi kezelésbe került, összességé­ben azonban így is 771 kilo­méternyivel csökkent a taná­csi utak hossza. A hidak száma csökken 1976 eleje óta. Akkor 378, az év végén pedig 332 lesz ta­nácsi kezelésben. Sajnálatos azonban, hogy ezek műszaki állapota tovább romlott. Az eltelt négy és fél esz­tendő változatos képet mu­tat. A forgalom a tanácsi utakon is jelentős mértékben emelkedett. Az utak korsze­rűsítésére, építésére, karban­tartására fordítható pénz azonban csak 13 százalékkal több mint a negyedik ötéves terv során erre felhasznált összeg. Pedig az útépítéshez használt anyagok ára is nőtt. Ennek ellenére az eredmé­nyek jelentősen meghalad­ják az előző időszakét. Titka ennek: a település lakóinak sok ezer óra társadalmi mun­kája. Közös erővel építették, szépítették útjainkat. S hogy ez a segítség meny­nyit ért? Egy kilométernyi út építése átlag 3 millióba ke­rült válna, de ezt az összeget társadalmi munkával 1 millió 800 ezerre sikerült mérsékel­ni. S ez is jelentősen segítet­te, hogy öt év alatt 14-ről 31 százalékra emelkedett a szi­lárd burkolatú utak aránya. — Szepesi — Irányvonatok Paksról A konzervgyárban szabadnapon i s dolgoznak Az idén sok nyersanyag ér­kezik a Paksi Konzervgyár­ba kezdettől fogva és szabad­napokon is folyik a terme­lés. A borsószezon befejező­dött, és elkezdték a zöldbab, valamint az uborka feldolgo­zását. örvös Ferenc igazgató el­mondta: jó minőségű borsót sikerült feldolgozniuk az egész szezonban, mégpedig nagy mennyiséget: 1500 va­gon a készáru. iBorsókonaervből naponta 20 vagonnal csomagolnak. A Szovjetunióba hetenként egy irányvonat indul Paksról, né­ha kettő is. Természetesen máshova is szállít a gyár zöldborsót, a hagyományos piacokra. A zöldbabgyártásban to­vább növelték a termelékeny­séget : saját dolgozóik újítá­sával sikerült gyorsítani az ütemet az üveges feldolgozó­vonalnál. A .töltő- és a záró- gép teljesítménye is nagyobb lett a korszerűsítés révén. Na­pi 10 vagon nyersanyagot dol­goznak fel zöldbabból a Pak­si Konzervgyárban. Az igaz­gató tájékoztatása szerint ki­tűnő minőségű a készáru, si­került tartani a zsenge mi­nőséget. Ehhez hozzájárult az is, hogy a termelő gazdasá­gokban szakaszosan történt a vetés. Zöldbabból 500 vagon a készáruterv, tehát ugyancsak nagy mennyiség. Az uborka feldolgozása vi­szonylag kisebb ütemben folyt az első napokban, mert a hűvös idő nem kedvez en­nek a növénynek. A jövő hét­re már több uborkát várnak Paksra a gyár minden kör­zetéből : Tolna, Fejér és Győr- Sopron megyéből. A készáru csomagolását diákok is segítik, hogy a ki­szállítás jó ütemben haladjon. (gemenci) Fél év eredményeiről adott számot a januárban meg­alakult Tolna megyei építő- és építőanyagipari gazdasá­gi szervezetek koordinációs irodája, mely közös gazda­sági érdekeik előmozdítására tizennégy vállalatot, szö­vetkezetét tömörít. A megváltozott, megnehezült gaz­dasági helyzet, a hatékonyabb gazdálkodás hívta élet­re e szervezetet, melynek koordinációs irodája a TÁÉV központjában van. Feltehető a kérdés: megérte? A kezdeti lépések meny­nyire biztatóak a jövőre vonatkozó elképzelések tük­rében? A választ a közelmúltban megtartott igazgatói tanács­ülés megadta: a társulás folytán szorosabbá, tervsze­rűbbé vát a kapcsolat a szervezetek között. Az eltelt fél év még elsősorban „ismerkedéssel” zajlott, feltérképez­ték a megoldásra váró feladatokat, s a munkabizottsá­gok (a konkrét feladatok végrehajtói) is megkezdték működésüket. Többek között vizsgálták megyénk beton­telepeit, s megállapították, hogy azok kihasználtsága cseppet sem megnyugtató: az átlagos 30—35 százalékos kihasználtság nem elfogadható. A gazdaságos kiút — betonellátási körzetek létrehozása Bonyhád, Paks, Szek- szárd, Dombóvár és Tamási központokkal. így lehető­ség nyílik arra, hogy a kis betontelepek felszámolásá­val a nagyobbakat korszerűsítsék, termelésüket hatéko­nyabbá tegyék. Jelentős előrelépések történtek az anyagellátás terén. Megoldódott a betonacél, hegesz­tett háló, rúd- és idomacélok, horganyzott acélcsövek e szervezeten belüli központi forgalmazása, amely követ­kező lépcsője a szerelőipari anyagok biztosítása lesz. Az anyagoknál maradva, a nagy mennyiségű elfekvő kész­leteknek egy vállalat, szövetkezet sem örül. Jó lenne megszabadulni tőle... De hogyan? Az iroda összeírta e készleteket, s lépéseket tett ezek értékesítésére. Tudvalevő, hogy az építőipar óriási fejlődése követ­keztében gépparkja többszörösére növekedett. Bizony nehéz összeszámlálni, hogy hány fajta, milyen típusú, régi, elavult, a kerregő-csettegő masináktól kezdve a legmodernebb gépcsodákig milyen széles skála áll a rendelkezésre. Gazdasági érdekeinket szem előtt tartva a jövő útja egységes géppark létrehozása, amelyet a tmk szakosodása fog követni. (Először az alkatrészek, majd pedig a javítási munkák típusa szerint.) Nem vezethet kedvező eredményre, ha mindenki min­dennel foglalkozik. A koordináció szakosodást is ered­ményez: ki-ki a saját profiljának legmegfelelőbb tevé­kenységet végezze. Ennek a közös munkának azonban van egy fontos tényezője: az egymással szembeni biza­lom; túl kell lépni az idejétmúlt „énközpontú” szemlé­leten. Nagyon jó volt hallani az igazgatói tanácsülésen az Építőipari Szállítási Vállalat képviselőjének bejelen­tését: az ÉPFU a társulásban résztvevő szervezeteknek 10 százalékos fuvarkedvezményt ad. A megyénkben társult tizennégy építőipari szervezet e közös úton a kezdő lépéseken már túljutott, önmagá­ban az a tény, hogy az országunkban eddig létesült ilyen szervezetek rangsorában a legjobban funkcionálok között tartják számon, már sokat jelent. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Közös filmforgatás I regszemcsén Az ürögi emléktárgyak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Július 28-án egész napos filmforgatás lesz Iregszem- csén. Az „ürögi öregek” nagy lázban vannak, hogy jönnek a tévések. Bízik mindenki a jó időben, mert bizony úgy hetven-nyolcvan éves korban már a szél járást is megérzi az ember. A OBC kanadai és a Ma­gyar Televízió a Bartók- centenáriumra kisfilmet ké­szít a mester útjáról. Így ke­rült szóba Iregszemcse is, mivel a század elején több népdalt gyűjtött Bartók Béla Felsői regen. Ekkor lett is­mert az Ürögi kanásztánc, a Csőri kanász, Feketeföld..., Az ürögi faluvégen... stb. cí­mű népdal. Az iregszemcsei öregek klubja büszkén vise­li a Bartók Népi Együttes nevet. Minden hétfőn este a klubban énekelgetnek, be­szélgetnek a régmúlt időkről. A forgatáskor filmre ke­rülnek az ürögi szoba emlék­tárgyai, és a díszítőképző­szakkör munkái is. A kis­filmet 1981-ben a Magyar Televízió is bemutatja. Kép és szöveg: Tácsik Attila Tamás Feri bácsi, aki még személyesen találkozott 1907-ben Bartók Bélával. A Csőri kanász dallamára ma is lehet még táncolni Az együttes egyik próbájáról... A díszítőképzősök kollekcióiból A NEB életéből A KNEB folyamatosan fi­gyelemmel kíséri és értékeli a lakosság lábbeliellátását, ehhez kapcsolódott a megyei NEB is. A kereskedelmi szakcso­port vizsgálta meg a cipő­ellátás helyzetét, kérdőíves módszerrel. A tájékozódás­ban részt vevő népi ellenőrök és szakcsoporti tagok meg-- kérdezték a vásárlókat és az eladókat is. A kérdőív egyszerű, de a helyzet vázlatos áttekintésé­re és a problémagócok feltá­rására alkalmas. Néhány já­rásban körülbelül negyven­ötven kérdőívet töltöttek ki — természetesen névtelenül és önkéntesen — a vásárlók és az eladók. Tapasztalataik nagyjából egyezőek, hiszen a kiskereskedelem érdeke egy­beesik a vásárlóéval: jó mi­nőségű, szép cipőt szeretné­nek elfogadható áron eladni, illetve venni. A tanulságok megegyez­nek azzal, amit valahányan tapasztalhatunk a boltokban, és ami azzal kezdődik, hogy elkezdjük járni az üzleteket, annak érdekében, hogy fenti három kívánalmat egyesítő lábbelit, színben és méretben is megfelelő formában előte­remtsünk. A kérdőívek szerint ezt hosszasan, de legalábbis egy­két alkalommal meg kell ten­ni. A kereskedők ismerik ezenkívül az ötletszerű vá­sárlási formát is, ami mögött gyaníthatóan- az is meghúzó­dik, hogy az ember gyorsan megveszi azt a cipőt, szan­dált, ami megtetszik neki — függetlenül az évszaktól —, mert amikor kell, úgysem találja meg. Az ellátás szintjét a vála­szok javulónak minősítik, ami szerintem csupán arra enged következtetni, hogy azelőtt még rosszabb volt. Az árat pedig nem követte a minő­ség javulása. A másik leg­jelentősebb — teljesen jogos — kifogás, hogy a divatcik­kek megkésve bár, aztán tel­jes egészében elözönlik a pia­cot. Így volt ez a telitalpú női lábbeliknél, most pedig a sú­lyosabb testalkatú, idősebb vagy egyszerűen csak a ké­nyelmet szerető lányok, asz- szonyok nem kapnak lábbe­lit. Kizárólag, magas, vé­kony sarkú cipők, szandálok vannak, azok is csak élénk színekben. Fekete kizárólag ötszáz felett, alkalmi köröm­cipőben létezik. Amennyiben mégis volna, úgy az még klumpának is csak nagy jó­indulattal titulálható. De ugyanúgy panaszkodnak a széles rövid, a keskeny hosz- szú lábfej űek, mint a magas rüszttel bíró férfiak és nő­társak. Csak az egyenláb a megengedett. Igaz, a rádió­ban hosszú műsort hallottam arról, milyen drága is ma­napság a kaptafa és nem is lehet kapni, ezért már a mé­retes cipők is egy kaptafára, készülhetnek csak. Férficipő van, jó is, csak drága és nagy lábbal járni nem lehet, csak sántikálni, mert extraméret nincs, igaz nőiből sincs. A gyerekcipő-ellátás feltű­nően javult ahhoz képest, hogy azelőtt bizonyos mére­tekben egyáltalán nem volt gyerekcipő. Méreten belül kiesi a vá­laszték, keveslik az im­portot — idézhetjük a kevés­bé teljesíthető kívánságokat. Ha egy boltban vagy egy te­lepülésen csak kicsi vagy csak nagy cipő van, az a nagykereskedelmi csomago­lás és az ügyetlen vagy ha­nyag elosztás következmé­nye — mondják a boltosok. — IHAROSI —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom