Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
1980. július 1. NÉPÚJSÁG 3 Húskombinát-építkezés Az éjjel esett az eső — még itt az isten hóna alatt is — így aztán a földutakon síelőket utánzó mozgással járnak a teherautók. Egy Sz—100-as dózer széles tolólappal próbálja lehámozni a felázott felső réteget, hogy a gépek biztonságosabban, vagy egyáltalán valahogy járni tudjanak. A Tanyatormás melletti völgyben építik a Szekszárdi Húskombinát szennyvíziszap-temetőjét. A bekötő, több mint két kilométeres út nagy része kész. a vége már a völgyben kanyarog. Onnét látni a tároló- medencék megkezdett földmunkáit. — Négy méter mélységben emelünk ki földet és a jelenlegi talajszinthez hat méter magas töltés jön. így a medencék tíz méter mélyek lesznek. Itt a közeli dombon találtunk megfelelő mennyiségű és minőségű földet, összesen hatvanezer köbméternyit kell megmozgatni a földmunkák során. A javát őszig, hiszen a kombinát indulása előtt kész kell hogy legyen az iszaptemető. Jelenleg húsz gépkezelő, tizenkét kubikos dolgozik, valamint két Tátra, két Kraz, két Sz—100-as dózer a földmunkákon — mondja Föglein Ferenc, a TÁÉV építésvezetője. A tározóba naponta másfélszáz köbméter szennyvíz- iszapot kell berakni — a daruk és az egyéb berendezések üzemeltetéséhez már ide vezették, illetve elkészítették a húsz kilovoltos transzformátorállomást. Munkában az útépítő brigád A töltéshez szükséges földet a közeli domboldalból hordják A társadalom megbízólevelével Lezajlottak a képviselői --------í----------- és tanácstagi választások. Az ezt megelőző közéleti rendezvényeken, fórumokon, majd magán a szavazásokon tanúsított aktív és fegyelmezett részvétellel, a Hazafias Népfront jelöltjeinek megválasztásával a lakosság eddigi vívmányaink, jelen céljaink és további országépítő nemzeti programunk, másként fogalmazván; egész bel- és külpolitikánk mellett tett hitet. Azoktól, akiket a szűkebb-tágabb pátria képviseletében a közélet helyi és országos fórumaira delegált, ugyancsak az e célok jegyében végzett munkál várja el. A választási munka befejezése egyszersmind a következő fél évtized országgyűlési és tanácsi tevékenységének nyitánya is volt. Ezekben a napokban alakulnak meg országszerte a tanácsi testületek, és a tisztségviselőket is megválasztják. A választókerületeket képviselő tanácstagok, illetve jelentős közéleti személyiségek soraiból ugyancsak választás útján kerülnek posztjukra a főváros, a városok és a megyék tanácstagjai. Megalakulnak a tanácsi munkabizottságok is, hogy a kollektív bölcsességből táplálkozó gondolatokkal, javaslatokkal segítsék a szakigazgatás tevékenységét, és mintegy társadalmi ellenőrzést is gyakoroljanak felette. S megalakult az új országgyűlés, hogy — például a törvényalkotás révén — társadalmi méretekben segítse fejlődésünket. Munkabizottságaik hasonló nagyságrendben vetnek számot majd időről időre eredményeinkről, gondjainkról és tennivalóinkról, hogy a képviselőkben meglévő tudást, az életből hozott helyzet- és szakismeretet már a törvényelőkészítés során is megfelelően kamatoztatni lehessen. A jelölő-, majd választási gyűlések sorozata, az ezeken elhangzott sok ezer felszólalás, a belőlük merített tapasztalatok a megválasztott képviselőknek és tanácstagoknak egyúttal politikai muníció is. Többek között arra ösztönzi őket, hogy a rájuk bízott terület lakosságának örömét és gondját, a közélet embereire társadalmunkban régtől jellemző felelősséggel vigyék a különböző testületek elé. E tennivalójuk tulajdonképpen nem más, mint az állandó összhangteremtés feladata a különböző érdekek között. Ugyancsak biztosak lehetünk benne: a fogadónapjaikon vagy jártukban-keltükben tapasztalt egyéni gondokkal is annak tudatában foglalkoznak, hogy a panaszt tevőnek abban a pillanatban jószerével a világ legnagyobb gondja az, ami a saját vállát nyomja. Ezért, ha gyors megoldásra nem is, de jó szóra, biztatásra mindig kell, hogy jusson ilyenkor idő és mód. Az kapjon többet, aki többet is ad — hangzik a szocialista elosztás egyik alapelve. Közösségi méretekben is igaz ez. Társadalmunk hatalmas tettrekészségről tesz tanúbizonyságot akkor, amikor időről időre önként vállalt munkát végez a környezetért, a településért, a szűkebb pátriáért. Ez a tettrekészség a közélet munkája számára is hatalmas tartalék. Hiszen megannyi a példa rá, hogy olyan célok, amelyekre központi eszközökből esetleg csak később jutott volna erő, a lakosság összefogása, a tanácsi alapok ily módon való hatásos kiegészítése révén, a tervezettnél jóval hamarabb megvalósulhat. A jövőben is számolni lehet és kell is ezzel a lehetőséggel, következésképpen több mint hasznos, ha a képviselő, a tanácstag a hasonló munkaakcióknak egyik szervezője, irányítója, sőt már a célalkotáskor is ott van. Hogy érdemes energiát áldozni rá, arról bölcsődék, óvodák, iskolák, vízművek felújított művelődési otthonok és egyéb létesítmények ezrei tanúskodnak országszerte. A hivatalos dokumentu------------------------nokon kívül a társadalom megbízólevelével munkához látó képviselők és tanácstagok e tények és számos egyéb ismeret birtokában, alkotó közreműködésre kész közösségeket maguk mellett tudva végezhetik felelős hivatásukat. RÁC T. JÁNOS 50 év után Egy fél évszázados dokumentum Gyerekek napköziben - gyerekek tereken Fél évszázada múlt, amikor Szekszárdon két tanár és huszonöt frissen érettségizett diák aláírta az alábbi szövegű okiratot, melyet díszes kivitelben a Molnárnyomda rt. készített: „Mi, akik a szekszárdi m. kir. állami Bezerédj István fiú felső kereskedelmi iskolában az 1930. év június havában érettségi vizsgálatot tettünk, elhatároztuk, hogy az együttesünk alatt köztünk kifejlődött bensőséges baráti viszony felújítása és fenntartása céljából az 1940. év június hó 29-én ismét találkozunk Szekszárdon. A találkozóra való felhívást az összes helyi lapban, a Nemzeti Újságban és a Pesti Hírlapban tesszük közzé. Isten tartson meg mindnyájunkat!” Kovács Győző tanár-elnök, dr. Dési Daday Dezső igazgató és Cziráki László ifjúsági elnök, továbbá még huszonnégy aláírás. Nem tudni, hogy istennek mekkora szerepe yolt a dologban, de ez az igazán nem békés fél évszázad viszonylag kis tallózást végzett a valamikori ke- reskedelmisták körében, bár természetesen hat halott is sok halott. így aztán meglehetősen sokan gyűltek ösz- sze a patinás pesti Pilvax- étteremben, dátum szerinti pontossággal ötven évvel a régi érettségi szóbeli részének napján. A szervező Farkas Ferenc volt, Szekszárdról. Az ő táskájából kerültek elő a régi fényképek, melyek kézről kézre járva segítettek felidézni a közös emlékeket. Az ilyesfajta fényképeknek van egy furcsa sajátosságuk: — a rajtlévőkkel feledtetik az évek múlását, néhány pillanatra ma is olyannak látják magukat és egymást, mint amilyenek a felső kereskedelmi egyensapkájával a fejükön voltak. — Kiből, mi lett? — kérdezzük Farkas Ferencet, aki az aláírásokat szemlélve sorolja: — A lányok férjhez mentek, mert a fiúiskolába lányok is jártak. Egyikük meghalt. Id. Bakó Jenő (akinek akkor persze még nem kellett ezt a rövidítést a neve elé írni) a szakmánkban maradt, Horváth Jenő tanító lett, Théren Mária az OTP- től ment nyugdíjba, én a Nemzeti Bank szekszárdi igazgatóságáról. Garai Irén a postánál dolgozott, Gősi Pali nyugdíjas katonatiszt... szóval nagy a változatosság. Schwarz Andor például Kanadába került. Mintegy végszóra, hozza a postás Schwarz Andornak Kanadában feladott és a Pilvaxba címzett táviratát. Aztán még többet is, hiszen vannak, akiket a kor, betegség, vagy más, személyes probléma visszatartott az utazástól. így is jöttek Kalocsáról, Miskolcról, Veszprémből, Szekszárdról az öt ott élő osztálytárs közül ketten. A régi tanárok közül ketten -jöttek el, Molnár József, aki valamikor a magyart és történelmet oktatta, Veszprémből és dr. Tolnai István, a matematikus Budapestről. Kovács Győző tanár úr Szekszárdon nemrég egy kisebb műtéten esett át, ő kimentette magát. Az osztálykönyv ezúttal nem került elő, felelni se kereskedelmi jogból, se áruismeretből nem kellett. A következő találkozót 1990-re tervezik. ORDAS IVAN Fotó: Bakó Jenő — Kérjük a szülőket, hogy amennyiben megoldható, gyermekeiket ne küldjék egész nyáron a napközibe. Ezt nem a pedagógusok, hanem a gyerekek érdekében kérjük — mondta Fadgyas Istvánná, a szekszárdi 1-es számú Általános Iskola igazgatója az évzáró ünnepségen. Ilyen, vagy ehhez hasonló kérés szinte minden általános iskola tanévzáróján elhangzik. Fontos, hogy felhívják erre a szülök figyelmét, mert még így sem egyértelműen fogadják meg a tanácsot. Pedig milyen jó az értelmi, érzelmi kapcsolatok alakulása szempontjából a gyerekéknék nyáron a családdal együtt üdülni, kirándulni, szórakozni! Nem pedig az iskolapadot nyomni akkor is. Az egész nyáron napközis gyerekeken szeptemberben, sőt, egész évben meglátszik, hogy program nélküliek voltak, s ez kihat magatartásukra, tanulmányi eredményükre is. A Garay-iskola szűk udvarán ' játszik negyven-ötven gyéreik. — Meddig leszel napközis? — kérdem a szőke legénykét, aki most végezte az első osztályt. — Még három napig. Aztán anyuékkal Keszthelyre megyünk. Meg a mamához... ,A másik gyerkőc csaknem féllök, úgy rohan egy copfos lány nyomában. Megállítom, tőle is megkérdem, hogy mennek-e nyaralni? — Nem tudorp— Otthon nem beszéltetek a nyári szabadságról? Rámcsodálkozik, majd határozatlanul kibök egy „nemet”, s elinaimodik. Ö egyébként negyedikes lesz, s már „nyári napközis törzsgárda- tagnak” számít. Nyaranta talán még egyetlen napot sem hiányzott a napköziből. A Garayban hozzá hasonlóak még vagy húszan-huszonöten vannak. A szekszárdi Babits általános iskolába járt ezer tanuló közül szintén 5—6 százalék „törzsgárdatag”. Egy csoportjukkal a közeli játszótéren találkoztunk: — Nagyon jó lesz a napköziben. Azt mondta a tanárnéni, hogy megyünk az uszodába, az úttörőházba, meg fagyizni — újságolja egy vékonyka, szeplős leány. — Szüléiddel nem jártok uszodába? Nem mentek nyaralni ? — Á! Építkezünk. Nem érnék rá, meg arra most nincs is pénzünk... Szilvia ősszel ötödikes lesz. Húga, Ági pedig másodikos. Velük is játszótéren beszélgettünk, miközben Szilvia a nyakában lógó lakáskulcs madzagját tekergette. — Anyukám reggel hattól dolgozik kettőig. Apukám pedig nyolcra jár. Anyu este főz „vacsoraebédet”. Azt mondja, inkább főz, meg rohangál, de nem küld a napközibe... — Majd Siófokon neki is főznék — szól Ági, amit Szilvia magyarázattal lát el: — Apu beutalót kapott — mondja, és már fut is a testvére után, aki közben elfoglalt egy megüresedett hintát. Szilvia löki a hintát, Ági pedig ragyog... — vhm — A találkozás első percei
