Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20. Képújság 11 Három album piktúránk jeleseiről örömmel tölthet el a buzgalom, amellyel kiadóink pótolják az egykori mulasztásokat: 'rendre jelentetik meg szép bevezetésekkel, és még szebb reprodukciókkal festészetünk kiváló mestereinek gazdag albumait. És bár az elegáns könyvek (így a bevezetők) monografikus igényűeknek aligha tekinthetők, mégis hé- zagipótlóan szolgálják a maguk ismeretterjesztő feladatait. Néhányulk az utóbbi félszázad szinte egyetlen hozzáférhető prezentációja lett, a közölt dokumentációkkal akár a kutató szándékok megalapozásának tekinthető. Persze, azért mégiscsak a festészet barátainak, ;a szép könyvek kedvelőinek jelentenek maradéktalan örömet: a bevezetők olykor túlzottan „szépírói- ak”, egyikét esetben vitathatóan elmarad a dokumentáció, olykor érthetetlenül elpuskázott a képválogatás. Nem így a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásálban megjelent, id. Markó Károly (1791—.1860) album esetében. A sorozat első kötete Paál László munkásságát mutatta be. Marikó a magyar romantikus szellemű zsáner- és tájfestészet első jelentős, és euró- pái hírű mestere, többnyire szeretett olasz városaiban és vidékein tartózkodott. Bodnár Éva értő, és monografikus igényű tanulmánya részletesen szól a festő hazai és bécsi tanulóidejéről (1822—32), majd római (1832—38), pisai (1838—43) és firenzei 1843—48) éveiről, e három utóbbi városban születnek Mankó legjelentősebb alkotásai, a Visegrádot ábrázoló remek szellemű „reformkori kép” után. Markó 1848 után egy Firenze melletti villában telepedett le, itt élt haláláig, Alföldi gémeskútja már ebből az időből (1893) való. De hosszú itáliai életében sem szakította meg hazái kapcsolatait, hazaküldött képei, látogatásai, és tárlatai, vendégszerető háza jelentősen hatottak az itthoni ízlésfejlődésre és művelődésre is. Minderről a szép tanulmány igazolása mellett nem egy pályatárs vallomása szól, és pl. „Brunszvik M. Therézia” gróf Széchenyi István hoz 1839-ben írt, és itt idézett levele is tanúskodik. Gazdag anyagot tár fel a példásan dokumentált tanulmány, gazdag a jegyzetanyaga és irodalomjegyzéke. Szépen megidézettek a színes képek, élvezetesek az elemzések a képék alatt, érdekesek a kinagyított részletek: a múlt századi olasz táj miliőjében bibliai, mitológiai jeleneték, mellettük korhű zsánerék. Külön szót érdemelnek a fekete-fdhér rajzók és képek, a színes táblákat köve. tő képkatalógus, így az album a festő működésé íek kitűnő és gazdag összefoglalása lett. Időszerűen, hiszen Pogány ö. Gáborné monográfiája 1954-ben jelent meg, oeuvre-katalógusa 1957-ben, azóta pedig sok minden történt id! Markó művészetének feltárásában és értékelésében, itthon és külföldön egyaránt. A Corvina Kiadó Magyar Festők című albumsorozatában a 13—114. kötetek Aradi Nóra, Fényes Adolf és Oelmacher Anna, Pór Bertalan művészetét prezentáló könyvei. A sorozat sikeres, hiszen néhány korábbi darabja több kiadást megért. Fényes Adolf i(1867—(1945) a kezdetben szociális indítékú és realista, utóbb inkább „zsánerező” és posztimpresszionista „szolnoki festészet” talán legjelen, tősebb mestere volt, „szegényémfoer-sorozata” az alföldi realizmus nemes teljesítménye lett. De ezen az úton nem maradt meg Fényes 1913 után, munkásságé, ban megjelent „egy sajátos belső folyamatosság, egyfajta önkínzó következetesség, amelynek valóságos ellentmondásai a kíméletlen kor átéléséből fakadnak” a bevezető szerint. A 24 színes táblán Aradi Nóra Fényes félszázados munkásságának főként az első másfél évtizedét idézi fel, a „fénykor” valóban itt kereshető. Fényes útja a sötétebb világé realista képektől (Anya — 1901) az alföldi táj- és életképéken át vezetett a falusi és kisvárosi zsánerek, a csendéletek (Mákoskalács — 1910; A torta — 1912), majd a „mesetájak” és „mitológiai jeleneték” felé. Sikeres festő továbbra is, de az utóbbi képek (ezekből az album csak néhányat idéz) valóban valamiféle „belső emigrációról”, az" életlehetőségek lemondó elfogadásáról vallanak Szinte látom megállni a kedves Fényest 1910-ben egy Pór-plakát előtt („Feleségeitekért, gyermekeitekért előre!”), dévajul csipkedve Pórt a többesszámok miatt. A másfél évtizeddel fiatalabb Pór Bertalan (1880—1964) maga is bosszankodott a félreérthető felirat okán. De munkássága a Nyolcak és a forradalmaik idejének (1909—1919) egyik legnagyszerűbb teljesítménye volt, és kár, hogy Oelmacher Anna értékelése és képválogatása (sajnálatos, hogy tanulmányából minden dokumentáció szinte elmaradt; így még a maga 1955-ben megjele.it könyve is) mégsem ezt az időszakot emeli ki. A színes táblák közé jónéhány kevésbé jelentős mű reprodukciója került (tájképek, kellemetlen hatású portrék utóbb), így kedvenceink zömét korábbi albumokban és katalógusokban kereshetjük tovább, vagy meglátogatjuk a Galériában őrzött eredetieket. Maradéktalan örömöt az albumban csak a szűkre mért bevezető lapjain idézett tíz remék grafika jelent. Kár a többszörösen elmaradt lehetőségeikért, hiszen a festő születésének centenáriumé lesz esedékes november 4-én. BODRI FERENC Farkas Pál szobrai Szegeden Részlet a kiállításról A szegedi nyári ünnepi események sorában számos kiállítás is várja a látogatókat, s a kiállító művészek között előkelő hely illeti meg Farkas Pált, aki az elmúlt öt esztendő munkáiból állított ki a Bartók Béla művelődési központban, ahol egy- időben több kiállítást is rendeztek. Farkas Pál művei a hangulatos udvaron láthatók, ahol a változó világítás következtében kiváltképp jól érvényesülnek az egyébként is köztérre szánt munkák, mint az ősz folyamán Szek- szárdon felállítandó Babits szobra vagy a hasonlóan drámai erejű József Attila, mely az ismert vers („A rakodópart alsó kövén ültem ...”) költőjét idézi meg. A szegedi kiállítás érzékletesen összegezi Farkas Pálnak az elmúlt öt esztendőben végzett munkásságát. A válogatás szerencsésen érzékelteti, hogy ezekben az években mennyi minden foglalkoztatta a művészt, s milyen eredményeket ért el. A nagyméretű gipszek (Babits, József Attila, Ülő akt, öregasszony) a monumentális iránti érzékét bizonyítják, a kisebb szobrok (talán legmeggyőzőbben az Álló kislány, ugyancsak gipsz) lírájának melegségét, meghittségét. Négy érem is jutott a szegedi kiállításra: ismert Leonardo-sorozata mutatja, hogy kiváló művelője ennek a nemes műfajnak is. Farkas Pál művészete az elmúlt években olyan eredményekig jutott el, amelyek biztosan mutatják, hogy kiépítette saját plasztikai világát, melyet egyformán jellemez, a kompozíció tömör egybefogottsága és a kifejezés ereje. Fejlődése világosan felismerhető, az elmúlt évek alkotásain belül is. Diósgyőrben felállított szobra után a magába mélyedt Babits művészetének újabb állomása, ami plasztikai biztonságával, elmélyültségével, lélek- és lényegábrázoló mélységével az elmúlt esztendők feltétlenül egyik legjobb alkotása művészetünkben. Nem stilizálja hősét, ez a Babits a csúcsra érkezett költő, aki már megjárta „a kínok eleven és süket csendjét” is, s miközben körülötte az emberiség legvéresebb háborúja tombol, szeme már befelé néz, a lélek belső tájait figyeli. Műveit szemlélve egy pillanatra talán eszünkbe jut a nálunk is bemutatott Manzu, de azt is tudjuk, sajátos egyéni művészet Farkas Pálé, aki érintetlenül került ki az egymást gyorsan váltó modern irányzatokból, hogy magabiztosan fejlessze tovább művészetét, mely mindig a lényeget mondja. Nemcsak portréiban. Az átszellemült sipkás fiúfej, amit Szekszárdon is láthattunk vagy az áhitatos álló lányalak a derű és szépség szobra, drámai öregasszonya a múlandóság fájdalmas jelképe. A bravúrosan megölMŰVÉSZET József Attila dott madárvonulásnak kivételes dinamikája van, a magányosan üldögélő öregember pedig, amit ugyancsak láttunk Szekszárdon, arra bizonyság, hogy a manapság divatos és gyakorta önkényes jelképeket is egyértelművé tudja tenni. Nem realizmus ez, a szónak abban az értelmében, ahogyan a művészettörténetben megszoktuk, inkább egy újfajta és egyéni klasszicizmus, mely nem mond le az ábrázolásról, de azt is tudja, hogy az átköltött valóság, sűrítve a lényeget, alkalmas a legfontosabb elmondására. Itt minden a mondanivalót szolgálja, a formát a belső erő feszíti, s így válik minden szobra teljes világgá, ahol a részletek finomsága szerves egységben áll az egésszel. Tizennégy szobrot állított ki Farkas Pál Szegeden, 's ezek a munkák, egymásnak felelve, mutatják milyen gazdag utat tett meg az elmúlt öt esztendőben. Kiállítása a szegedi ünnepi hetek jelentős eseménye. CSÁNYI LÁSZLÓ Fotó: BAKÖ JENŐ Faun öregasszony Madárvonulás
