Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
IO NÉPÚJSÁG ( 1980. július 20. IRODALOM Soltész Éva: Rozsdabarna hangulat A fiú magába süppedve hallgatta Bryan „Rozsdabarna hangulat" című szerzeményét. Keze nyugtalanul rep- desett ide-oda, míg agyában minden elképzelhetetlen elképzelhetővé kicsinyült. Amire számított is, nem nyugodott meg. Hidegvérrel gyilkolta a rádiót, keresgélve Szingapúr és Djakarta között, Lyont is érintve. Mondatfoszlányok, furcsa tengerentúli sóhajtások súrolták a tudatát zenei aláfestéssel. Lankadó figyelmét lekötötte egy időre a Marseille táján szaggatottan feltörő „Qui étes-vous de- venez?” című sanzon megfejtése. Ha fel akart volna kelni itt-ott már foszladozó bőr karszékéből, szótárak, könyvek halmán vezetett volna az útja, de nem akart. Körfolyosóra nyíló, tejüvegezett ajtaján ereszkedett már a sötétség, bámulták a tárgyak. És az iszonyat egyre nőtt, terebélyesedett körülötte. Kezdődő depresszióját fura suhogás, egy árny kirajzolódása a tejüvegen zavarta meg. — Ki suhog itt kényére- kedvére? — mérgelődött sza- kállát babrálva, mialatt az árny benyitott. Hirtelen minden felgyorsult, pörgésnek-forgásnak, faldöngetésnek indult a világ. Ugyanis lány volt az illető. Rögtön elmondta, hogy tévedés az egész, de ő mindenüvé tévedésből szokott benyitni, és nem bírja a nénikéjét, aki örökösen fikuszokat locsolgat, és különben Sincs hová mennie, s hogy valaha könyvkötést tanult, de gyűlöli az enyvszagot, különben nem érdekli a világ, mert kiábrándult, bár oly jó lenne egyszer a Bermuda-három- szög közelébe jutni, persze nem egyedül, mert úgy unalmas. Közben lopva a házigazdára nézett, aki alig tért magához a meglepetéstől, keresve az összefüggést a szédítő szózuhatag és a misztikus látogató célja között. Rájött, hogy nincs, de mást is felfedezett. Míg a teavíz forrt, egymásnak estek. Órákkal később a lány kenyeret majszolva morzsákat hintett a fiú kézfejére. — Szeretem a „szöszmösz”- szót — súgta gyengéden. Mosolyogtak, de nem egymásra. — Szeretem, ha valami motoszkál bennem — mondta a fiú félrenézve. És amikor már a lány fotóival és a fiú idézeteivel voltak tele a falak, szétfeszült köztük a realitás. A valóság- izű kérdések ellen már hiába küzdött a fiú fantáziatermékekkel. Hitt még a gyengédség ellenpontozó szerepében. De a lány már feljajdult erre. — Giccsbe hajiunk! E perctől kezdve már csak gyűlölködtek. A szoba ellentétes sarkaiba költöztek, hogy ellenséges szavakat vágjanak egy képzelt falon át egymásnak. Később a fiú belefásult a dologba, és nekivágott, hogy átkel a bútorokon a lány felé. Talán ugyanabban a pillanatban ő is elindult a reménytelenül magas bútorhegyen keresztül. De közben egyszer és mindenkorra eltévedtek egy fiókos szekrény labirintusában. Színházak nyáron lég idejét múlta a megR ij; kiülönböztetés: téli % vágy ayárí színházi . Jévad. Évről-évre mindinkább gyakorlattá iválik, hogy a kőszínházak még be sem zárják kapuikat, máris megnyílnak — országszerte — a szabadtéri színpadok. Műfaji szempontból sincs különbség: a nyári hónapokban szinte azonos arányban láthatunk klasszikus drámákat, mai színműveket, vígjátékokat és zenés-tánc os produkciókat, mint a téli, illetve őszi-tavaszi hónapokban. Csupán a helyszínek változnak. Budapest elsősorban a zenés műfajoknak ad otthont, az operáknak, hangversenyeknek, a távoli országokból hozzánk látogató egzotikus ének_ és táncegyütteseknek. De azért a próza sem hiányzik! A Városmajori színpadon folytatja sikersorozatát a múlt nyáron bemutatott „Hurrá fiú!” című osztrák ' bohózat, Haumann Péterrel, Galambos Erzsivel, Kovács Zsuzsával és Balázs Péterrel a főbb szerepekben. Ismét különleges irodalomtörténeti-színpadi csemegével várja nézőit a Városligeti Körszínház — a Tháliia- színbáz nyári állomáshelye — amelynek ez a 2Í. évadja. Július 4-én mutálják be a Tyll Eulenspiegel című német-fiam and népmese dramatizált változatát, Kazimir Károly rendezésében. A főbb szerepeket Kozák András, Szirtes Ádám, Bordán Irén, Zsurzs Kati, Rátonyi Róbert, Dráhota Andrea, Bitskey Tibor, iNagy Attila alakítja. Szentendrén is folytatódnak az limmár hagyományos ünnepi játékok. A város főterén rögtönzött szabadtéri színpadon, a Madách Színház művészei a tavalyi nyári sikert; Marit Drzic „Dundo Maroje” című komédiáját újítják fel, Szirtes Tamás rendezésében. A főszereplők itt Körmendi János, Márton András, Paudits Béla, Tímár Béla, Székhelyi József, Su- nyovszky Szilvia, Sütz Ila. Az előadássorozat június 28-án kezdődött, és a darab három héten keresztül minden csütörtök, péntek, szombat és vasár aáp este került a közönség elé. A Gyulai Várszínházban július 4-én Székely János „Hugenották” című tragédiáját mutatták be, Szinetár Miklós rendezésében. Székely János neve nem ismeretlen a gyulai közönség előtt: két évvel ezelőtt itt mutatták be nagy • sikerrel „Caligula helytartója” című történelmi tragédiáját. Mostani színijátéka 1762-ben játszódik, a franciaországi vallásháborúk idején. A főbb szereplők: Lukács Sándor, Hegedűs D. Géza, Bács Ferenc, Tahi Tóth László, Mádi Szabó Gábor, Gálffy László és Kozák László. Ezt követően július 25-től Hernádi Gyula új színpadi játéka szerepel a programban, V. N. H. M. (Szörnyek évadja) címmel, rendezője az író elválaszthatatlan alkotótársa; Jancsó Miklós. A szokatlan című színmű első része (Londonban, I. Károly angol király korában játszódik, a második rész pedig 1920-ban Magyarországon. A darab úgynevezett történelmi groteszk: eszerint Károly angol király egy mágussal elkészítteti hasonmását, de hiba csúszik a munkába: hasonmás helyett szörny születik, aki elindul, hogy bosszút álljon a királyon... A második részben „kiderül”, hogy Horthy Miklóst, Magyarország egykori kormányzóját nem a szülei, hanem szörnyek hozták a világra, s a Horthy bőrébe bújt szörny tanítja meg Hitlert, Mussolinit és Francót a fasizmusra, a diktátorság mesterségére... Néhány név a szereposztásból: Tordal Teri, Hernádi Judit, a jugoszláviai magyar színésznő; Ladies Katalin, valamint Ben- cze Ilona, Jobba Gabi, Madaras József, Fülöp Zsig- montí, Iglódi István, Sinka Károly és Maros Gábor. A programban szerepel még Teleki László „Kegyenc” című színműve, az Universitas együttes előadásában, (ez július 15-től a Gróza Parkban kerül a közönség elé), valamint több előadóest a Lovagteremben, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Simonyi Imre és Ladies Katalin műveiből. I (Egerben isimét megrendezik az Agria játékdkat. Itt mutatták be Száraz György „Gyilkosok” című tragédiáját, amely Semmelweis Ignác, a tragikus sorsú magyar orvosprofesszor, a gyermekágyi láz felfedezőjének életéről, küzdelmeiről szól. A címszerepet Végvári Tamás alakítja, A bemutató július 9-én volt az egri Líceumban. Július 17-én még egy ősbemutató volt Egerben, a vár Tömlöc-bástyáján: Fekete Sándor „Lenkey tábornok” című történelmi drámája került a közönség elé, Reviczky Gáborral a címszerepben. A Zala megyei Egervárott is vannak nyári játékok: itt Garcia Lorca „A csodálatos vargáné” című színművét mutatják be július 7-től, Berek Kati rendezésében, ezt követi július 19-től a ,Sevilla csillaga” című vidám játék. A Székesfehérvár melletti Tácon, a gorsiumi nyári játékok várják a közönséget. Ezúttal az ,Elektra” című •antik tragédiát tűzik műsorra, az egykori római város romfalai között. Július 3—16 között Boglárlellén vendégszerepeit a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulata, Ivó Bresan „Paraszt Hamlet” című komédiájával. ■ " í fenti rövid és koránt- sem a teljességre tö- vjpl rekvő ismertetésből is Jkidpriil: színes, gazdag, változatos a nyári színházi program. Több — jó értelem, ben vett — szenzációt ígér, mint amennyiben részünk volt 'az elmúlt „h ivatalos” kőszínházi évadban. GARAI TAMÁS Kompozíció Martyn Ferenc rajza PÁKOLITZ ISTVÁN: Megfutó Átmenetileg bizonyára megvolt benne a jóindulat hogy elgereblyézze majdnem-elhibbantott élete göröngyeit Aztán mégis másként határozott A fáradságosabb megoldás helyett botcsinálta örököseire hagyta mindennémű számláinak kiegyenlítését OLÁH ZOLTÁN: Hazát lépek A nyárból kitépett éjszakák fényét fölöltözöm majd egy reggel, s az évek kifakult csöndjét ráejtem egy árnyékát elhagyó kőre. Lapozom a szél idegen testét, s csípője kifordul a huzatos térből: ABLAKOM TÜKRÉBEN GYÖTRŐDIK FÉNYED, s én megállítanám a szél tüzes leheletének vonulását, de arcomra is rászáradtak már az évek, s a megrepedezett árnyékok súlya alatt hazát lépek minden földrész homlokára, miközben egy széttört csillag darabkáit próbálom összerakni eggyé. Szentendrei motívum Korniss Dezső festménye I ■ — «— —■■■■■ —~—■ "i;| Verssorok üzenete » A holland hölgy olyan áhítattal beszél a magyar nyelv szépségéről, irodalmunk gazdagságáról, hogy igazán meghatódom. Árnyaltain, tisztán beszéli nyelvünket, még az ikes igék fondorlatos szabályának is tud örülni, s tájékozott okossággal mesél olvasmányairól, Mikszáthról, Jókairól, akik bevezették irodalmunkba. — Miért épp magyarul tanul meg valaki Európa másik szögletében? — Megszerettem a magyarokat, ezt a szép országot és ezt az érzékletes, gyönyörű nyelvet. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, s elmesélem egy érdekes találkozásomat. Évekkel ezelőtt vendégem volt Cushing úr, a magyar irodalom angliai tudósa, és fordítója, aki éveket töltött nálunk, s annak idején azi Eöt- vös-kollégiumban lakott. Éjfél után, midőn arra is sort kerítettünk, hogy kellően dicsérjük Szekszárd borait, Cushing úr azt mondta, ezen a szép éjszakán már csak egy kívánsága van, szeretné meghallgatni Kodály Psalmus Hungaricus-át. A lemezen, mielőtt megszólalna Kodály műve, maga a mester mondja el Kecskeméti Vég Mihály versét. Amikor megszólalt Kodály hangja, Cushing úr átszellemült mosollyal nézve maga elé, előre mondta a XVI. századi verset. Olyan volt, mint a csoda: a szekszárdi éjszakában egy angol úr, aki megtanulta nyelvünket, egy XVI. századi magyar verset szaval. A csoda váratlanul megismétlődik. — Ó, azt én is nagyon szeretem — mondja a holland hölgy, s ugyanazzal az üdvözölt mosollyal néz maga elé, s mondja, mondja Kecskeméti Vég Mihály sorait: Mikoron Dávid nagy búsultában Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában Ilyen könyörgést kezde ő magában... Mi pedig áhítattal hallgatjuk. CS. L. DMITRO PAVLICSKO UKRÁN KÖLTŐ: Gólyák Gólyák járnak a lóherében, Piros lábuk elő se villan, Ring szép fehéren csak a törzsük, Elérhetetlenül lebegve, Mint réges-rég vízre bocsátott Gyerekkorom papírhajói... Ez az öröm — kibírhatatlan! Mert visszatér hozzám a flotta Elmúlt idők tájairól, És hozza drága rakományát A hajóűrben — csak nekem! Lábalok cipőstül-ruhástul A zöld tengerbe, nincs türelmem, Hogy bevárjam őket; kitárom Két karomat e víz fölött. Talán hajókötél leszek csak, De lehet, hogy úszódarú, És nagyváros is lehetek még, Mely hajókat fogad: szerencse Gyémántjaival játszhat ekképp. De mi történt? Fregattjaim most Fekete-fehér szárnyukat mind Megemelik, s az óceánból Piros lábak tűnnek elő, És e gyors szárnylebegtetésre Arcom sápadva dermed .... Állok A lóherében, s egyre látom: így fog eltűnni életem, Fénylő kékségben egy madár. (Tandori Dezső fordítása)
