Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
1980. július 2. ^fePÜJSÄG 3 Ez is egy állomás Új üzemorvosi rendelő a BHG-nál Ünnepélyes átadás nem volt, de mint hallottam, nem is a külsőségek fontosak, hanem az, hogy a Szekszárdon ma is még fiatalnak számító BHG ezer fős munkáskollektívája végre Olyan üzemorvosi rendelőhöz jutott, amiben — hosszú időre szólóan — méltó helyre került az üzemegészségügyi szolgálat. A korábbi, ötször-lhatosnál nem nagyabb alapterületű üzemorvosi rendelő szemben volt transzformátor-házzal, melynek zajosságát alig tompították a falak. Se odajárni, se ött dolgozni nem lehetett valami jó. De mindörök- kön örökre szólónak nevezni se ezt a kényszerelhelyezést, mely ellentmondott minden üzemorvosi ellátásra vonatkozó előírásnak. Négy évvel ezelőtt határozták el, hogy az üzem bejáratától jobbra és a Keselyűs! útra néző földszintes épületnek egy, részét átalakítják. A jogelőd Vasipari autószervizének irodai részlege dolgozott itt valamikor. Miivel az akármennyire fontos munkásellátási létesítmények megvalósításához pénz is kell, az elhatározást nem követhették nyomban a tettek. Amikor pedig megvolt már az anyagi fedezet, senki sem tülekedett az átépítés munkájáért. Ezért döntöttek úgy, hogy a. BHG tmk-részlegének építői látnak a dolgokhoz, azt is vállalva, hogy ha nem ügy oldanak meg valamit, ahogy az elvárható, akkor szaktársaik, munkatársaik részéről a dicséretnek pont az ellenkezőjére számíthatnak. — Nézzék meg, milyen szép munkát végeztek a házilagos brigád emberei — mondotta minap, már a birtokbavétel után — dr. Koltali Imre megyei üzemegészségügyi főorvos, akinek valamivel mélyebb köze van a BHG üzemorvosi ellátásához, mint kellene lennie akkor, ha ő maga is nem lett volna évekig üzemorvosa a BHG-nak. Ami bennünket illet, mi is szívesen tettünk eleget a hívásnak, hiszen hónapokkal ezelőtt, ezeken a hasábokon a megye üzemegészségügy! ellátásának helyzetéről, tárgyi, személyi feltételeinek változásairól szólva, nem túl nagy örömmel írtuk le, hogy számos ipari üzemünkben most sincs megfelelő helyen az üzemorvosi munka. A BHG-t is a sereghajtók közé kellett akkor sorolni, de azzal a megjegyzéssel, hogy ez évben — 1980-ban — fel lehet számolni a régi üzemorvosi rendelőt, amihez nem társult féktető, vetkőző, külön mefliékhelységek a személyzetnek és a betegeknek. Az új helyen mindezekből semmi sem hiányzik, sőt. Több van, még akkor is, ha a különböző feladatokra szánt helyiségek berendezése csak július közepe táján lesz befejezettnek tekinthető. A bútorok, eszközök javarésze már a helyén áll, a rendelő felszereltsége teljes. Mi van még hátira? A laboratórium, a kötöző, illetve fogászati rendelő és az audiológiai vizsgáló berendezése. Sók új dolog van itt, s ezek között talán az okozhatja a legnagyobb örömöt, hogy az üzemegészségügyi ellátás mostani rezidenciájának ki- alakíttatói gondoltak az üzemorvos és munkatársad munkakörülményeinek további javítására is. öltözőt és zuhanyozót alakítottak ki részükre. Száz szónak is egy a vége: amilyen körülmények közé most került az üzemorvosi ellátás a BHG- ban, azt csakugyan jónak lehet minősíteni és alkalmasnak is arra, hogy az anyagi erő és az igények alakulásának szem előtt tartásával tovább fejlődjék az elkövetkező években. Fontos dolog ez már csak azért is, mert a BHG munkáslkollektívájá- nak több mint a fele nő. Hasznos lesz, hogy a közeljövőtől már itt helyiben lehet majd megejteni a kötelező hallásvizsgálatokat, az nemkülönben, hogy ha sikerül tisztázni a fogászati ellátás személyi kérdéseit, akkor a fog- és szájbetegségekben szenvedőknek sem kell tovább a központi rendelő zsúfoltságát növelniük. Mint hallottuk, az a terv, hogy a Vadán és a TOTÉV- éhez hasonló társulásban szerveznek főfoglalkozású üzemi fogászi állást. Azt a kérdést kell eldönteni, hogy melyik üzem hajlandó társulásra e vonatkozásban a BHG->val. Remekül kapcsolódnak egyébként egymásba az üzemorvosi rendelő egyes helyiségei, mert bennük a munka úgy végezhető, hogy miinr az audiológiai, a fektető, kötöző, illetve fogászati rendelő úgy is megközelíthető a várón át, hogy közben nem kell senkit zavarni dolgának végzésében. A laboratórium nyílik egyedül az orvosi rendelőből. Ez a . társítás viszont funkcionális. Őrjártunkkor mindössze három beteget találtunk a világos és tágas váróban. Tülekedés tehát „háztűzné- ző-jelleggel” sincs, viszont már mindenki tudja, hogy gyarapodott az üzem kollektívája és nem kell tovább röstellkedni az irodaháziban elhelyezett ebédlő és büfé fölszereltsége, korszerűsége mellett ordítóan nyomorúságos régi üzemorvosi rendelő miatt. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, föltehetően már üzembe helyezik az EKG-készüIéket és a tmk- sok — akik eddig is sokat tettek azért, hogy az üzemorvos és munkatársa az új helyen semmit ne nélkülözzenek —, összehozzák még mindazt, amit saját kivitelben, olcsón és gyorsan meg lehet csinálni... —óa— Fotó: Szepesi Járási NEB, Tamási A szociális és kulturális alapok felhasználása A Tamási járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot végzett a járás négy termelőszövetkezetében, ugyanannyi üzemben és a simontornyai sportkörben arról, hogyan használják fel a jóléti, kulturális és sportcélokat szolgáló összegeket. A bizottság a járási pártbizottság kérésére vizsgálta meg a témát, menet közben vetődött fel, hogy a sport céljaira fordítható összegek ügyében tájékozódó vizsgálatot tartsanak, magánál a sportkörnél is. A felmérés megállapította, hogy az ipari üzemek a képzett összeg felhasználását évente a kollektív szerződés mellékleteként szabályozzák és a célnak megfelelően használják fel. A termelőszövetkezetekben a felhasználást nem rögzítik külön, azt az éves tervben irányozzák elő, de van a járásban olyan termelőszövetkezet is, ahol egyáltalán nem döntik el előre, hogy mire költik ezt a pénzt. A külföldi utazásokra fordított összegeket a népi ellenőrzési bizottság az ipari üzemekben elenyészően kevésnek, a termelőszövetkezetekben pedig aránytalanul soknak találta. Megállapították azt is, hogy a rendelkezésre álló összeget többnyire megfelelően használják fel. Például az étkezési hozzájárulások mértéke alkalmazkodik az árváltozásokhoz, a fennálló rendeletekben előírtakat betartják. A segélyek összege az előírt határok között mozog, ezek odaítéléséről a szakszervezeti, illetve a szociális bizottság dönt. örvendetes az a megállapítás is, hogy a vizsgált egységekben rendszeresen foglalkoznak az ifjúsággal, a nők helyzetével és a szocialista brigádokkal. Több gazdálkodóegység szocialista szerződést kötött az általános iskolával. A rendelkezésre álló keretből, a gazdálkodóegységek biztosítanak sportcélokra, de ez esetben aránytalanságot tapasztaltak Simontornyán, ugyanis a község sportéletét szervező klub fenntartása túlzott mértékben hárul csupán a bőrgyárra. A simontornyai sportélet ügyét alaposan megvizsgálták a népi ellenőrök, annál is inkább, mivel a helyzet felmérését és a megoldás megkeresését tűzte ki célul a vizsgálatot javasló járási pártbizottság is. A népi ellenőrök megállapították, hogy a bőrgyár vezetősége a nagyközség sportéletét igyekszik messzemenően támogatni. Feladatuknak érzik a sportolási lehetőségek megteremtését. Végzik ezt többféle módon, közvetlen anyagi támogatást is nyújtanak az egyesületnek, de segítik természetbeni juttatásokkal is. Az egyesületnél jelenleg labdarúgó-, női kézilabda-, természetjáró- és sakkszakosztály működik. A férfi kézilabdát, a női és férfi asztali- teniszt az elmúlt évben felszámolták, mert nem volt pénz a fenntartására. A bőrgyár a szigorú takarékossági intézkedések közepette már nem tudja vállalni ezek működtetését, a nagyközség többi gazdasági egységének arányos teherviselésével viszont megoldható lenne a község hagyományos sportéletének fenntartása, sőt, az eredményesség további emelése. A szakosztályok ismételt működéséhez a tárgyi és személyi feltételek adottak, az utánpótlást szervezetten biztosítják az általános iskolások közül. A népi ellenőri vizsgálatot követően a helyzet konkrét elemzésére, és most már végre a tennivalók pontos meghatározására, az arányos teherviselés kialakítására, a nagyközségben koordinációs értekezleten a közeljövőben sor kerül. Egységet az értelmezésben és a végrehajtásban! Pártunk XII. kongresszusa kidolgozta és határozataiban rögzítette a párt tevékenységének fő irányát az elkövetkező öt esztendőre. Napjainkban pártszervezeteink fontos feladata a kongresszus valamennyi dokumentumának alapos tanulmányozása, a határozatok végrehajtásának megszervezése a isaját területükön. Ez a munka lényegében valamennyi szinten elkezdődött. Az ország- gyűlési képviselő- és tanácstagi választások előkészítésére irányuló politikai kampányban megfelelő helyet kapott a kongresszus állásfoglalásainak tudatosítása, összefüggéseinek magyarázata. A propaganda- és a vezetőképző-tanfolyamok, a pártoktatás témái kiegészülnék a kongresszus anyagaival. A sajtó pedig már eddig is több olyan figyelemreméltó írást jelentetett meg, amely hasznosan segíti az egyes témák átfogó megismerését, illetve értelmezését. Fontos lépésnek kell tartani azt is, hogy nagyon sok területen éppen az alapszervezetek kezdeményezésére a pártcsoportokban vagy a kommunisták kisebb közösségében elkezdődött a kongresszusi anyagok csoportos tanulmányozása konzultációs jelleggel. A párt XII. kongresszusa a politikai munka fejlesztésének alapvető területeként a végrehajtás javítását jelölte meg. Ennek viszont lényeges feltétele, hogy a párt tagsága, aktivistái nem utolsósorban pedig az egész társadalom világosan értse, egységesen értelmezze azokat az állásfoglalásokat, amelyek az ország nyilvánossága előtt alkotó és felelősségteljes vitákban alakultak ki. Az anyagok feldolgozása erősítse tovább a szocialista nemzeti egységet, társadalmunk szocialista vonásait, járuljon hozzá a felelősségteljes munkavégzésnek, a munka becsületének növeléséhez, a közösségi szellem erősítéséhez, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítéséhez. Régi tapasztalat, hogy olyan esetben, amikor egy átfogó és hosszabb időszakra szóló program megvalósításán több szerv és szervezet dolgozik, felmerülhetnek egyidejűségek, átfedések. Ezért alapvető igény, hogy a párt, állami és társadalmi szervek a kongresszusi határozatok feldolgozásával és végrehajtásával összefüggő ideológiai, pplitikai, agitációs, propaganda- és szervezőmunkában teremtsenek összhangot. Lehetőleg kerüljék el, hogy a párttagok, az aktivisták más-más fórumokon az anyagok többszöri feldolgozására kényszerüljenek. Másrészről pedig hangsúlyozni kell, hogy a kongresszusi anyagok feldolgozását, a velük kapcsolatos politikai munkát nem lehet szakaszokra bontani. Vagyis azt mondani, hogy „eddig tart a tanulmányozás, az értelmezés és innen kezdődik a konkr.ét végrehajtás”. A határozatok konkrét végrehajtására a megyei párt- bizottságokig bezárólag ötéves feladattervek készülnek. Erre az alsóbb szintű pártbizottságok és a pártszervezetek nincsenek kötelezve. Egyidejűleg az átfedések miatt megszűnnek az „éves cselekvési programok”. Ezentúl a felsőbb szervek határozataiból eredő, valamint a gazdasági munkával összefüggő éves helyi feladatokat a párt- szervezetek az eddig szokásos munkaterveikben határozzák meg. Egyértelmű tehát, hogy a gazdaság területén kifejtett politikai munka nem csökkenhet, sőt, mai helyzetünkben tartalmában, módszerében, hatékonyságában minden szinten fejleszteni kell azt. Csupán arról van szó, hogy egy és ugyanazon feladatok ne legyenek ismétlő.- dően megtervezve a különböző elnevezést viselő tervekben. E feladatok kidolgozásával összefüggésben — éppen a kongresszus ide vonatkozó állásfoglalásával összhangban — fontos követelmények jelentkeznek. Pártszervezeteink akkor járnak el helyesen, ha a tervezésben és a munkában egyaránt elkerülik a már korábban feldolgozott témák újraértelmezését és széles körű vizsgálatokat csak a legszükségesebb esetekben kezdeményeznek. A sokszor felesleges elemzőmunka helyett ajánlatos nagyobb figyelmet fordítani viszont a határozatok végrehajtását biztosító helyi intézkedések megjelölésére. Most nem arra van szükség, hogy párt- szervezeteink újabb általános jellegű határozatokkal „fejeljék” meg a kongresszus, vagy netán saját pártértekezletük, a taggyűlések állásfoglalásait. A jó végrehajtás alapja, ha minden pártszervezet a maga szintjén konkrétan és nem általában jelöli meg a tennivalókat. A párt központi vezető szervének a feldolgozással kapcsolatos határozata felhívja a figyelmet arra, hogy a végrehajtás szakaszában hatályosnak kell tekinteni azokat a korábbi központi bizottsági, politikai bizottsági, titkársági állásfoglalásokat, melyek a kongresszus határozataihoz kapcsolódnak, s ha szükséges, ezzel összhangban módosítani kell azokat. A pártmunka valamennyi területén ezt az eljárást célszerű alkalmazni. Végeredményben tehát most, amikor a pártszervezeteink a kongresszusi határozatok helyi megvalósításán fáradoznak, a módszert tekintve akkor járnak el helyesen, ha mindenekelőtt áttekintik saját korábbi állásfoglalásaikat és elbírálják, hogy közülük a kongresszusi határozat alapján melyek szorulnak kiegészítésre, vagy netán melyek azok, amelyeket hatályon kívül kell helyezni. Ezt — csakúgy, mint minden más feladatot — úgy tudják megvalósítani, ha az irányító pártszervek szorosan együtt dolgoznak az alapszervezetekkel. A kongresszus után itt az alkalom, hogy irányító pártszerveink érvényesítsék a határozat arra vonatkozó kitételét, hogy adjanak több és érdemibb segítséget a pártmunka élvonalában dolgozó alapszervezeteknek. Ez a segítőmunka többirányúan és folyamatosan történjen. Szükséges megfelelő tanácsokat adniuk abban például, hogy saját célkitűzéseikkel összhangban, az alapszervezet jellegének megfelelően mely kérdések igényelnek figyelmet. Ugyancsak az irányító szervek fontos feladata a segítő- és ellenőrzőmunka azon elemeinek kimunkálása, melyek biztosítják, javítják a végrehajtás személyi, politikai stb. feltételeit. Munkánk eredményességét nagyban befolyásolja, hogy ez a szoros együttműködés mennyiben valósul meg, nem kevésbé, hogy minden pártszervezet következetesen, felelősséggel valósítsa meg a kongresszus határozatából azt, ami a feladatkörébe tartozik. DR. LATOS ISTVÁN az MSZMP KB alosztályvezetője A külön is megközelíthető helyiségek egybe nyílnak Ez méltó munkahely...
