Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. IvÉPÜJSÁG 11 Színház, személyes közelségben Kísérletek országszerte Évezredek óta keresik szakemberek és laikusok an­nak módját-lehetőségét, hogy a színház személyes kö­zelségbe kerüljön a közönséggel. Az ókorban ez úgy valósult meg, hogy miközben a nagy tömegeknek ezre­ket befogadó amfiteátrumok épültek, (s általában min­den este megteltek), az uralkodók udvari társulatokat szerveztek a maguk és szűkebb környezetük szórakoz­tatására. Később is mindig megfért egymás mellett — ha különböző társadalmi töltéssel is — a nagy tömegek és a szűkebb körök számára játszó színház. A mai ember is igényli azt a színházfajtát, amely­ben szinte személyesen meghívott vendégnek érezheti magát, sőt olykor — közreműködőnek. Valahol középen foglal ez helyet a több száz fős színház és a tévészínház között. A nagy színházban ő csak egyike a sok nézőnek — a tévészínházat pedig otthon, családja körében néz­heti, akár vacsorázás közben. Világszerte — a másik kettő mellett, s azokkal semmiképpen sem ellentétben gombamódra szaporodnak a kis, akár csak tíz-húsz fős közönséget befogadó színházak. De hogyan állunk ezzel itthon?r Budapesten egyre több a kis, önálló társulat nélküli színpad: a Játékszíntől az Astoria szálló bárjáig széles a skála. Közönségben sehol sincs hiány, noha éppen az utóbbinál igen borsosak a helyárak. Vannak még az országnak olyan tájai, ahol egy lé­péssel hátrább járnak — de már nem sokáig. Nyíregy­házán 1981 augusztusától lesz önálló társulat, évente 220—230 előadással. Újszerűnek ígérkezik, hogy Szá- bolcs-Szatmár megye ösztöndíjat ajánlott fel a Szín- művészeti Főiskola egyik színészosztályának, ha a dip­loma elnyerése után valamennyien a Móricz Zsigmond Színházhoz szerződnek. Egyébként a tervek szerint itt lesz az ország legkisebb társulata. Kis színpad sikerei készítették elő az önálló színház megalapítását az ország ellenkező sarkában: Zalaeger­szegen. Messze túl terjedt a megyehatárokon az Eger­vári Esték híre, s hogy ezeknek egyre nagyobb és értőbb közönsége volt, alapot adott annak feltételezésére, hogy a zalaiak el tudnak tartani önálló színházat is. Egy év­vel a nyíregyházi után, 1982 nyarán kezdi meg műkö­dését a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, amely évente kilenc bemutatót, 300 előadást tart, részben a megyeszékhelyen, részben Zala és Vas megye városai­ban, nagyközségeiben. Mi több: még a Murán túl, a szlovéniai magyarlakta községekben is fellépnek majd az egerszegi színészek. Az Agria Játékszín ad alapot a majdani egri társulat­nak. Egerben a Gárdonyi Géza színház csak 1986 táján kap önálló társulatot, most a miskolci színház játszik itt, addig a helyi hatóságok és színházkedvelők megte­remtik a lehetőségeket: színészház épül, tatarozzák a színházépületet, stb. S ha az egri színház nyit — majd­nem teljessé válik az ország ellátása állandó színházak­kal. Nincs többé „fehér folt". Kis színpadokkal, stúdiókkal és hasonló, egyszerre ke­vés nézőt szórakoztató létesítményekkel bizony még nem áll jól az ország. Biztató kísérletekkel már sokkal job­ban. Miskolcon például a Nemzeti Színház épületében Já­tékszín néven működik stúdió-színpad, a diósgyőri Va­sas Művelődési Központban pedig kamaraszínház. Deb­recenben ugyancsak nyitottak stúdiót (talán a legszeb­bet az országban), ahol a színpadon egy vagy két színész ad elő rendszeresen monodrámát, illetve kétszemélyes darabokat — a nézőtéren pedig százan foglalnak helyet. Kamaraszínháza van a győri, a kecskeméti és a pécsi társulatnak, az utóbbinak — csakúgy mint a veszprémi­nek — külön stúdiószínpada is. Több városban irodal­mi-művészeti presszókba hívnak meg neves színművé­szeket önálló estre — s ez mind egyfajta próbálkozás az előadók és a közönség közti bensőséges kapcsolat meg­teremtésére. Ismét más a Szolnokon már népszerű „szobaszínház” (amelynek egyelőre csak egy műhelyépület jutott). Szé­kesfehérvárott az elmúlt nyáron utcaszínház vonzotta a nézőket. A közeljövő, hogy Fertőrákoson rendbehozzák, bővítik és klímaberendezéssel szerelik fel a kőfejtőt, hogy ott az év két nyári hónapjában barlangszínház működjék. Színészek, rendezők és közönség közös kívánsága, hogy a társulatok minél többször és többféleképpen lépjenek ki az állandó színház falai közül. Kísérleteznek ezzel például Veszprémben, ahol évente negyven gyer­mekelőadást tartanak a művelődési központban, nagy­részt a színház művészeivel. Dunaújvárosban budapesti rendezők szerveznek társulatot egy-egy darabra, s már a tizenkettedik bemutatóval arattak szép sikert. Ide tartozik az is, hogy nyáron a budai Városmajori Szín­padon ezután három vidéki társulat adja első sikerda­rabjait — de a részvételt előre meg kell pályázni. S bár még csak tavaszodik — ideje a Balatonra is gondolni. A veszprémi parton Balatoni Játékszínt ter­veznek, amely különböző fővárosi és vidéki színházak művészeinek felléptével mutatja be a Magyar Elektrát és a Nagyidat cigányokat — Balatonfüredtől Keszthe­lyig. „Benevez” a balatoni előadássorozatba a Bábszínház is. Ugyanakkor a somogyi parton a kaposvári színház társulata mutatja be az évad valamelyik sikerdarabját, s felléptet benne budapesti színészeket is. Siófokon rock­musical bemutató színpadot terveznek. Mivel újabban Zala is balatoni megye lett — az Egervári Esték műso­rát is elviszik, a tóparton üdülőknek. Mindez — még csak a kezdet. A színház és a közönség még közvetlenebb kapcsolatának kialakításában, a zseb-, mini- és hasonló színpadok tervezésében-kivitele- zésében a variációk száma és lehetősége — szinte vég­telen. VÁRKONYI ENDRE A győri Madách-gynjtemény Győr nem régi és még nem eléggé ismert nevezetessége a Madách-gyűjtemény. 1974- ben a Xantus János Múze­umban helyezték el a több mint hétezer tételt tartalma­zó együttest: Madách Imre összes műveinek kiadásait, a róla szóló irodalmat; köny­veket, újság- és folyóirat- cikkeket, képzőművészeti al­kotásokat, levéltári doku­mentációkat. A gyűjtemény alapítója és vezetője Szabó József iro­dalomtörténész. RITKASÁGOK — DOKUMENTUMOK — A soproni líceum diák­ja voltam 1914 és 22. között — mondja Szabó József. — Egy kivételes képességű ma­gyartanár, Hollósy Kálmán ébresztette fel bennem az I érdeklődést Madách Imre élete és művei iránt. Olvas­ni, gyűjteni kezdtem, külö­nösen, hogy mint evangéli­kus püspök 25 esztendeig Ba­lassagyarmaton szolgáltam, és Nógrádban minden Ma­dáchiról, Mikszáthról beszélt. A hetvenes években nyug­díjba mentem, hogy minden erőmet ennek a munkának szentelhessem, és felajánlot­tam Győr városának a gyűj­teményt A gyűjtemény a Xantus Múzeum Széchenyi téri fő­épületében kapott helyet. Az anyag két fő részre osztható. Egyrészt Madách Imre mű­vei: Az ember tragédiájának 140 magyar nyelvű (hazai és csehszlovákiai, romániai és amerikai) kiadása, valamint Madách összes más műve — és a fordítások. A másik részbe az íróról és műveiről szóló tanulmányok, cikkek, a vele kapcsolatos dokumentu­mok sorolhatók. Itt van Madách valameny- nyi művének és levelének xeroxmásolata, közte a Tra­gédia kézirata is, amelynek eredetijét az Országos Szé­chényi Könyvtár páncél­szekrényében őrzik. Eredeti viszont a Tragédia első, 1861-es kiadásának két pél­dánya. Az egyiket Madách dedikálta „Szentiványi Bogo- mér Urnák, földbirtokos könyvgyűjtőnek”, a másikba az író — a Tragédia máso­dik kiadására készülve — belejavított: ceruzával átírt sorokat és kutyanyelveket ra­gasztott be. így ez a példány szinte másodlagos kézirat. A gyűjtemény egyik legféltet­tebb kincse a világritkaság­nak számító verseskötet, a Lantvirágok. Madách 17 éves korában írt 26 szerelmes ver­sét tartalmazza. 1840-ben édesanyja adta ki, kereske­delmi forgalomba nem is ke­rült, és ma mindössze két példány ismert belőle. (A győri múzeum 12 ezer fo­rintért vásárolta meg.) A TRAGÉDIA — HARMINCNÉGY NYELVEN A külföldi fordítások nagy száma azt bizonyítja, hogy sok nemzet érezte Madách töprengéseit. vívódásait a magáénak. Az utóbbi évek­ben egymástól függetlenül is­mét „felfedezték” a Tragé­diát: a franciáknál Jean Rousellot, a Szovjetunióban Leonyid Martinov fordította le újra. („Beleszerettem ebbe a drámába”, mondta a Minszki Drámai Színház ren­dezője, a társulat budapesti Tragédia-bemutatója alkal­mából.) Csupán németül 15 különböző fordítása van, franciául és oroszul öt, an­golul négy. Tavaly megje­lent spanyolul és norvégul és nyomdában van már az első portugál nyelvű fordí­tás is. FELLENDÜLT A KUTATÁS A Madáchról és fő művé­ről írt ismertetések, tanul­mányok sora Arany János levelének fotókópiájától a legújabban megjelent köny­vekig tart. A győri gyűjteményben meg­találhatók Arany, Gyulai Pál, Palágyi Gábor, Kosztolányi Dezső, Horváth Károly, Palá­gyi Menyhért, Morvái Győző, Sőtér István, Voinovich Gé­MŰVÉSZÉT ' és • * » S» # *> za és mások tanulmánya, Madách-életrajz, Tragédia­értelmezés. A gyűjtemény érdekessé­gei a Tragédia színpadi éle­tét végigkísérő dokumentu­mok. Az ezernél több ma­gyarországi előadás plakát­jai, műsorfüzetei mellett itt vannak a londoni, berlini, hamburgi, rigai bemutatók emlékei; a bécsi Burgtheater- beli híres premierről például Bajcsy-Zsilinszky Endre írt cikket. Itt vannak Paulay Ede, Hevesi Sándor, Németh Antal tanulmányai: Németh Antal két kötetben megírta a Tragédia színpadi történe­tét: a második, meg nem je­lent kötet kéziratát is a győ­ri gyűjtemény őrzi. A múzeum igyekszik köz­kinccsé tenni ezt a hatalmas értéket. Szabó József rend­szeresen tart Madách-órákat a gimnáziumokban, szakkö­zépiskolákban és bemutatja értékeit az ide látogató diá­koknak. Évente rendeznek egy-egy kiállítást a gyűjte­mény valamelyik részletéből, így például a Madách élete, Madách ősei, Madách művei című bemutatók után nem­rég a Madách a művészetek­ben című kiállítás volt lát­ható, amelyen az író port­réit, szobrát, a Tragédia­illusztrációk legjobbjait, és a drámából készült opera hang­lemezét és partitúráját és sok plakettet, kerámiát mu­tattak be. Három évre előre készült tervük: a következő A Tragédia rokonművei és a Madách a világirodalomban című kiállítás lesz. GÁRDONYI BÉLA . ííf! ' . London, Pompej, Párizs múzeumaiból ...........'................. ................................................. . . _________________ A vikingek mindennapjai Viking sárkányfej A VIKINGEK MINDENNAPJAI Az ezredik év környékén a vikingek világa népesítette be Skandináviát, Észak- Európá nagy részét, Orosz­országot egészen Kijevig, Iz- landot, Grönlandot, a Brit­szigeteket és természetesen Normandiát. A vikingek nagy hőstettei a legendák sö­tétjében elszunnyadtak, a fe­ledés homályába tűntek. Ezeket az időket kívánja a londoni British Múzeum ki­állításán felidézni, ahol 9 or­szágból érkezett, 500 tárgy segítségével mutatják be a bátor gyarmatosítók yallási, társadalmi, erkölcsi hagyo­mányait, kereskedelmi és ha­jós tevékenységét, minden­napi életét. Viking hajó- modellek, a híres sárkány­fejjel, amely rémületben tar­totta a parti lakosokat, lakó­házaik rekonstruált változa­ta, amelyeket a Dániában (Hebedy városban) talált em­lékek nyomán készítettek, konyhai üstök, felszerelések is láthatók, valamint' játé­kok, pl. egy faragott sárkány­fej, amelyet kis hajóként használtak a gyerekek. Dublinban és Yorkban ké­szített érméket, ékszereket mutatnak be, amelyek fejlett civilizáció jeleit mutatják: nyakékek, brossok, függők, fülbevalók bronzból, ezüst­ből, aranyból. A bizsuk kö­zött található borostyánból kifaragott élethű kis macska, ezüst kereszt, ami szintén ta­núsítja, hogy a nomád vi­kingek megtelepedtek a meg­hódított területeken és össze­olvadtak a helyi lakossággal. Pompeji sírok A pompej i kősírok különö­sen jól megőrizték a maguk- bazárt testeket. Nem a sí­rokban, az utcákon, az élet ellesett pillanatában mere­vedtek szoborrá. A természet drámai módon helyettesítet­te a sírt Pompeji esetében. A néző a pompejiek testét megkövesedve, rémült meg­merevedésben láthatja, moz­gás közben, amely szinte összeegyeztethetetlen a halál megsemmisítő munkájával, a porrá válással. A konzerválódott testeket elkísérték az árnyékvilágba vezető hosszú útra használati tárgyaik. Konzerváló hatású csodálatos borítását adta hozzá a természet kiömlött láva formájában és formáz­ta és alakította sokszor a fel nem ismerhetőségig. A tárgyak titka és csodája ab­ban rejlik, hogy a negatív formájukat őrizte meg a sors. A pompeji múzeum „erek­lyetartó dobozai” megőrizték az emléktöredékeket. Minia­türizált jeleneteket ábrázol­nak, paradox módon életké­peket mutatnak be. A vitrinbe zárt „bálvá­nyok” elkerülték az idő rom­boló hatását, jó állapotban maradtak meg. Vitrinbe he­lyezésük meglehetősen szo­katlan bemutatási forma. A halál gondolata lebeg a be­mutatott „életképek” felett. A testet és funkcióját sok­szor csak sejtető tárgyrész­letek elbűvölő hatást gyako­rolnak a nézőre. A múltat idézik, és elkísérnek egészen a jelenig. Képzelőerőnk se­gítségével megidézzük a múl­tat, elképzeljük a tárgyakat, még ha magát a tárgyat nem is látjuk. Másolat, kópia ma­radt meg belőlük. Minden vitrinben kiállított maradvány sejtet valamit a múltból. Az ember össze­gyűjti a „morzsáit” azoknak a dolgoknak, tárgyaknak, melyek nem rekonstruálha­tók, helyrehozhatatlan pusz­títás áldozatai lettek. Mint ahogy az egyipto­miak bebalzsamozták azokat, akiket és amiket a halálnak adományoztak, embereket, tárgyakat, eszközöket, úgy őrizték meg az emlékezés számára a pompeji múzeum gyűjteményei a megmaradt emberi és tárgyi maradvá­nyokat a jelen és a jövő számára. Toulouse-Lautrec viasz­figurája Az ember tragédiájának Zichy-illusztrálta példánya Sza­bó József kezében — előtte Kutas István egri művész Madách-portréja Pompeji lelet Párizs viaszban A párizsi Grévin viasz­múzeum 100 éves fennállását ünnepli és a Forum de Hal- les-ban állandó kiállítást nyitott, melyben a „nagy idők”-nek állít emléket. Az új bemutatóteremben a megelevenített Procop kávé- ház, a Moulin Rouge vagy a Garnier Palota dekorációi között sétálgathatnak a láto­gatók és „láthatják” Var- laine-t, amint verset ír, Aristide Brummt, amint éne­kel, vagy Toulouse-Lautrecet, amint az „ördögi” francia kánkánt rajzolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom