Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
1980. június 11. NÉPÚJSÁG 5 kor a rnggye nagyvállalatai között szerepelt: 25 alkalmazottja volt. (!) Az 1910-es népszámlálás adatai szerint egy tisztviselő, egy művezető és 32 munkás dolgozott a gyárban. Az első világháború közben és után indult nagyobb fejlődésnek a gyár. Ezt bizonyítja, hogy 1928 és 1933 között több híres tímár telepedett le a faluban. A visszaemlékezések szerint 10—15 debreceni, székesfehérvári, bajai és mohácsi tönkrement iparos, akik a második világháborúig maradtak. Megfordult azonban több „miinsztler” (technikus) is, akik erősen titkolt receptjükkel készítettek ki bőröket. Műszaki igazgatóként például 1923-ban egy bécsi mérnököt szerződtettek. Ebben az időben lett világhírű a simontornyai bőr. Az úgynevezett „Hungária box” a világ egyik leghíresebb felsőbőre volt. Speciális készítménye volt a gyárnak a „Hun- gária-Durábel”, vízhatlan csizmák, sportcipők készítéséhez használták. A háborús készülődés, a hatalmas állami megrendelés kielégítésén 1942-ben már egy gyárvezető, 43 férfi és 14 nő tisztviselő, négy művezető, 92 szakmunkás dolgozott. Feljegyeztek még 15 tanoncot és 12 ifjúmunkást. A segédmunkásokkal együtt 441 férfi és 59 nő dolgozott a gyárban.-A világháború alatt sok veszteség érte az üzemet. A németek felgyújtották az épületeket. Megsemmisült a meszesműhely, az ásványi- részleg, a boxraktár, a talpraktár, a laboratórium, a gyári bölcsőde... IGARI JANOS MUNKÁSIGAZGATÓ A felszabadulás után az erőművet 1945. április 15-én beindították és a termelés 150 dolgozóval megindulhatott. Az újjáépítés 1947 végére fejeződött be, ekkor már 500-an dolgoztak. A termeléshez szükséges nyersbőrt és cserzőanyagot csak csere útját lehetett beszerezni. Az országban található mindenfajta állat bőrét feldolgozA 200 éves gyár lyül és lakásul is szolgált. 1850-ben már 5—6 tímársegéd, néhány inas és több napszámos állott alkalmazásban Friedéknél. A simontornyai tímárműhely ekkor már nagy hírű volt. Székesfehérvárról, Veszprémből, Szekszárdról vásárolták a. mészárszéki bőröket. Gubacsot a környező erdőkből, a csert pedig Komáromból szerezték be. Hetente 60 talpat, 60 felsőbőrt, sok szerszámbőrt állítottak elő. A századfordulón, 1900-ban Simontornya lakóinak száma 3175 volt, s ebből 295 volt az ipari kereső. A bőrgyár ekták. A gyárat a tulajdonosok, Fried György és Fried László irányították. Az üzemi bizottság, amelynek első elnöke Juhász László lakatos volt, már 1945 májusában megalakult. A bizottság tagjai: Luka Lajos, Kiss Pál, Kerekes Dániel és Tóth Erzsébet. Az üzemi bizottság feladata volt a tulajdonosokkal egyetértésben a dolgozók ellátása. Zsír, szalonna, liszt, olaj és lábbeli volt a munkabér. Az 1948-as államosításkor az első munkásigazgatói teendőkkel Igari Jánost bízták meg. Később idős Per- ger Imre lett az igazgató, 1952-ig. Az ipari átszervezések után a közvetlen irányítást 1952-ben a Könnyűipari Minisztérium Bőripari Igazgatósága vette át, az új igazgató Ignác János lett. A gyár fejlődése a fel- szabadulás után meggyorsult. 1949 és 1972 között 23 épületet újítottak fel, vagy építettek. Az igazi fejlődést pedig a 3480/1973-as miniszter- tanácsi rendelet hozta a nagyberuházásról, a fejlesztési költséget 518 millió forintban határozták meg. „A beruházás befejező évében (1979) a gyári kollektíva talán még nagyobb feladatokat oldott meg, mint a beruházás folyamán” — írja Vermes László igazgató A gyár története 1971-től napjainkig című tanulmányában. — „Be kellett hozni a beruházás alatti időszak elmaradásait, igazi kollektívát kellett alakítani a „régi” és az „új” dolgozókból, és új utakat keresni a hatékonyság javítására.” A gyár termelése 1980-ban 3 millió 300 ezer négyzetméter bőr. Ma 1485-en dolgoznak a bőrgyárban. Számos család őse már a múlt században is gyári volt... * HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvaid Károly Salamon master örökösei röket hamvas fogóval 2—3- szor feldobták. A kopasztást egy munkás végezte. Ezután a meszesműhelyben á marhabőröket egy nagy, lapos'késsel megnyakalták (ma húsoló- géppel végzik). Ezzel a legnehezebb munka elkészült. Mai kép: az asszonyok korszerű vasaló'gépen dolgoznak. Félpercenként egy bőrt... A gép mellett jó erősen vasalt kocsin a feldolgozott anyagok. Lehet egy-egy ilyen kocsi talán egy tonna is — és az asszonyok maguk mozgatják a kocsikat. Másik kép: az asszonyok egy emelvényen görnyednek. Pontosabban, előrehajolnak, bal könyökük alatt félméteres magasságban szivacspárna. Jobb kezükkel, ahogy a szállítószalag diktálja, kenik a bőröket. Ebben a furcsán előrehajolt, könyöklő testhelyzetben dolgoznak nyolc órát, azaz 480 percet. És minden percet kidolgoznak, teljesítményben fizetik őket. Ünnepel a gyár. Lehet, hogy az előbbi soraimmal ünneprontóvá válók, de ahogy Csapó Jánosné nekem megmutatta a sötétet is, nemcsak a csillogó-villogó csodát, így felhatalmazva éreztem magam, hogy leírjam az előbbieket. MIÉRT SIMONTORNYAN TELEPEDETT MEG FRIED SALAMON? A község egyike hazánk legrégebbi településeinek. Itt vezetett végig a szarvasmarha-kereskedelem egyik fontos útja a középkorban. A hagyományos utak pedig — a vasút felépítéséig — nemigen változtak. A hosszú út során elhullott, vagy továbbvitelre alkalmatlanná vált állat is több akadt, amelyek bőrének kikészítése a tímárokra várt. A bőr cserzéséhez azonban szükség volt cserzőanyagra, az akkor e célra használt gubacs bőven megtalálható volt a közeli erdőségekben. Ezen felül a Sió jóvoltából volt elegendő víz is a munkához. Ebből később lett is nagy baj. A folyó szabályozását 1811-től végezték. Először a Sióagárd és Simontornya közötti folyószakaszt ásták ki, majd 1825-ig Ozo- ráig jutottak a szabályozással. A folyóval kapcsolatban minden jogot, így a víz- és parthasználat, továbbá a halászat jogát is az uradalom kapta. Víz nélkül maradt a „gyár” tulajdonosa. Az ez ügyben összeült úriszék Fried Bernátot a Sió vizének használatáért nagy összeggel terhelte meg. Ennek hatására 1855-ben vásárolták és a gyár mai telkén építették meg az első épületet, amely műhe„1780-bün kelt gr. Styrum Károly levele a simontornyai uradalom tisztségéhei, amelyben elrendelte, hogy a hajdani megyeház raktárhelyiségeit adják át a Morvaországból betelepülő Fried Salamonnak, aki azt műhelyként- használhatja. Fried a bér fejében tartozott az uradalom elhullott lovainak és marháinak bőrét kikészíteni”— írja dr. Mérey. Klára A gyár első évszázada cimü tanulmányában a Simontornyai Bőrgyár alapításáról. GONDOLATOK KELLEMES SÉTA KÖZBEN Némi üzemi gyakorlat alapján általában mag tudom állapítani más szakmákban is a fizikai munka _ arányát, az ember elhasználódásának fokozatait. A Simontornyai Bőrgyárban először Csapó Jánosné igazgatóhelyettes kalauzolása mellett jártam. Kellemes és megdöbbentő élményben volt részem. Felnőtt fejjel — leszámítva a gyerekkori szakmai gyakorlatot — először jártam olyan üzemben, ahol már beszélhetünk munkásokról, munkásgenerációkról, a gyári múltról. Csapóné a kétórás kellemes séta közben mást nem csinált: — Szervusz, Erzsikéin! — Jónapot, Jani bácsi ! — Hogy vannak az unokák?... — Mindenkit személyesen ismer? — kérdeztem akkor. — Itt nőttem fel! — mondta. Aztán eszembe jutott a legutóbbi simontornyai utamon idős Perger Imre munkásigazgató fia, aki szintén itt nőtt fel és most igazgató- helyettes — ugyanúgy kö- szöngetett, beszélgetett. Két éve Csapóné nemcsak az „újságíró-útvonalon” vezetett végig. Járhattam a meszes üzemrészben, ahol még ma is nehéz körülmények vannak, annak ellenére, hogy okos gépek, mindent tudó targoncák .segítségével megszűnőben a fizikai munka. Ott mondta egy idős munkás: „Mi már dolgozunk, s csak utána kukorékol a kakas!” A maiak életét is írom, amikor dr. Mérey Klára tanulmányát hívom ismét segítségül : „Nézzük tehát elsőként a tímársegédek életét, azokét, akik a mesterrel együtt áztatták, cipelték, kezelték a bőröket, egészségtelen levegőben töltötték napjaikat, izmaik erejét, szemük épségét, egész életük legszebb és leghosszabb időszakát adva munkájukba. Hogyan lehetne ma már megállapítani, hogy miként bánt a tímár- mestér segédeivel és inasaival? Több forrás beszél arról, hogy Fried Bernát, az alapító Salamon mester fia „nemcsak gazdájuk, hanem ,apjuk’ is volt”, s ezt azzal támasztják alá, hogy több alkalmazottja 40—50 évig is szolgált mellette.” A bőrgyártás természetesen fejlődik, korszerűsödik, de a messzi tengereken túlról is érkező bőrök orrfacsaró szaga örökké megmarad. Ez ma is, túl az 500 milliós beruházáson, megmaradt és megmarad. A századfordulón a bőrgyártás művelete a következő: az áztatás két napig a régi ázóban, egy napig friss vízben történt. A meszezést 7—8 napon át fehérmeszes gödrökben végezték, s a bőGyári látkép a templomtoronyból A festés a gépek mellett még mindig nehéz fizikai munka A 200 éves gyár jubileumi ünnepségét 1980. június 14-én tartják, ekkor adják át hivatalosan az 500 milliós nagy- beruházást is. Az utolsó művelet: a vasalás Korszerű szárítóberendezéssel dolgoznak ötvenmillió forintot költöttek szennyvíztisztításra.
